Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-12-15 / 100. szám

1??4 rip (*f naher 15. 3 oldal >KOMÁR»im U*E»«K< Azon vállalkozók, akik kötelesek fizetni úgy forgalmi, mint fényüzési adót, kötelesek a forgalmi adóvallomá­son kivül még fényűzési adóvallomást is beadni. Vallomást kötelesek beadni úgyszin­tén azon vállalkozók is, akik az álta­lányozásról szóló hirdetmény szerint átalányozott adót kötelesek fizetni, ha csak ezen hirdetmény értelmében ezen kötelességük alól nincsenek kimondot­tan felmentve. Az adófizetésre és adó­bevallás benyújtására kötelezett vállal­kozóknak tekintetnek a törvény 5. §-a 2. c. szerint azok a személyek, akik azon külföldiek számára közvetítik a belföldön található áruk szállítását, akiknek itten üzemük nincsen és pedig ezen szállításokat illetőleg, továbbá azon személyek, akik az ilyen árunak szállítását teljesitik, valamint azon sze­mélyek is, akik belföldön az illető külföldi nevében és számlájára szállí­tási szerződéseket kötnek oly árura vonatkozólag, amely a szállítási szer­ződés megkötésének idejében még külföldön van. A vállalkozónak kötelessége külön adóvallomásba foglalni azon áruknak az árait, melyeket nem vállalkozóktól vásárol és amelyekből az adót a tör­vény 5. §-a 6. c. szerint a szállító helyett köteles megfizetni. Úgy a forgalmi, mint a fényüzési adó fizetésére kötelezett vállalkozók kötelesek a negyedévi bevételükből járó adót befizetni minden hivatalos felhívás nélkül 6 héten belül az illető negyedév letelte után. Lakáskimutatások. Az egyenesadóról szóló törvény 304. §-a szerint a háztulajdonosok vagy azok megbízottai kötelesek évenkint beadni a házukban lakó személyek jegyzékét. Ezen jegyzékek az 1934. évre az 1934 évi december 31-iki állapot­nak megfelelően kitöltve az illetékes adókivető hatóságnál (esetleg egyide­jűleg a házbérvallomással) 1935. évi január hó 15. napjáig kell beadni, 5000 Kő rendbírság terhe alatt (idézett törvény 201 §). A házjegyzékben a lakások bérlőin kivül az egyéb helyiségek, például a boltok, irodák, raktárok, műhelyek, ga­rázsok stb. bérlőit is fel kell tüntetni. Efféle helyiségek bérlői nem kötelesek a lakásjegyzéket kitölteni. Bérbe nem adott házak tulajdonosai, kik az 1933 évre jövedelemadóval voltak megróva, „a ház lakóinak jegy­zékét“ („B“ minta) kötelesek kitölteni és hozzá csatolni a rokonok és egyéb lakótársak (8. pont) lakásjegyzékeit, karácsonyi sütemény csak Dr Oetkerféle süteménnyel készül amennyiben ezek a háztulajdonossal közös lakásban laknak és munkakeres­ményből, ingatlanból, tőkéből stb. eredő jövedelmük van. Szállodatulajdonosok ezenfelül köte­lesek azon utasok neveit is kimutatni, kik náluk megszakítás nélkül 3 hónap­nál hosszabb időn keresztül laknak. A jegyzékek kiállításához szükséges nyomtatványokat a községi hivatal fogja kézbesíteni. Az 1934. évi különleges kereseti adó-vallomások. Az 1934. adóévre kivetendő külön­leges kereseti adóhoz a vallomásokat az illető vállalat székhelye szerint ille­tékes pénzügyigazgatóságnál kell be­nyújtani az 1934 (1933) üzletév zár­számadásának közgyűlési jóváhagyásá­tól számított 15 nap alatt, legkésőbben azonban a fentjelölt üzleti időszak le­teltétől számított 6 hónap alatt. — Grémiumi tagok figyelmébe: Gyorsan és olcsón megtanítom üz­leti könyveit vezetni és aki szak­szerűen akarja adóvallomásait el­készíttetni, kérjen díjtalan felvilá­gosítást. Spielberger Béla, Komár­­no, Masaryk (Nádor) u. 61. — Kellemetlen fejfájása elmúlik, ha halántékait és homlokát „Alpával“ bedörzsöli. „Alpa“ enyhíti a rheumás fájdalmakat is. Néhány csepp „Alpa“ egy pohár vízben, kitűnő szájvíz. Támogossuk a várost a nyomor enyhítésére irányuló akciójában 1 Komárom város, mint minden télen, az idén is megnyitja a városi nép­konyhát és annak fentartására a tár­sadalom támogatását kéri. E célból Csizmazia György város­­biró, mint a társadalmi segélyakció elnöke, a következő kérelmet intézte a város közönségéhez: Ismeretes a város közönsége előtt az az óriási nagy munkanélküliség és az ennek nyomán nőtt nagy nyomorú­ság amely ma már az egész világot sújtja s amely már városunkban is olyan nagy méreteket öltött, hogy a társadalom minden rétegének meg kell mozdulnia s minden tényezőnek össze kell fognia a nyomor enyhítésére. Az alanti rideg és mélyen megdöb­bentő számok és tények, hogy váro­sunkban kb. 1150 munkanélküli, dol­gozni akaró és munkát kereső munka­­nélküli munkást tart nyilván a hatósági nyilvános munkaközvetítő hivatal, akik­nek egy nagy része az egész nyáron a munkaszezonban is csak egy rövid ideig, s egy nagy része még ennyit sem dolgozott s majdnem semmit sem keresett és ha hozzávesszük ezen nagy számhoz a munkanélküliek nagy szám­ban levő családtagjait, a legnagyobb megdöbbenéssel és mélyen elszomo­rodva kell megállapítani, hogy váro­sunkban mintegy 4000-re tehető a leg­nagyobb nyomorban és nélkülözésben sínylődő azon lelkeknek a száma, akik­nek napokon át egy falat kenyér sem jut táplálásukra. ^ Ezen nagy nyomorúságban élő és sínylődő város lakosain, embertársain­kon akarunk segíteni akkor, amikor a népkonyhát meg akarjuk nyitni, hogy ott a tél idején legalább egy his me­leg ételt és egy falat kenyeret juttas­sunk embertársainknak. Sajnosán kell megállapítani, hogy a város a jelenlegi roppant súlyos gaz­dasági helyzete mellett a városi nép­konyhát tisztán a saját erejéből fenn­tartani nem tudja, nincsen meg hozzá a szükséges anyagi eszköze. Miért is a városi képviselőtestület tagjaiból alakult városi társadalmi se­gélyakció nevében és annak megbízá­sából azon nagy kéréssel fordulok vá­rosunk közönségéhez, hogy jószivü adományaikkal tegyék lehetővé, hogy a városi népkonyha 1935. év január 1-én megnyittatván, minél tovább mű­ködhessen. Köszönettel veszünk bár­— Mi ketten hiába töltjük a drága időt. — Száznyolcvanat én is adok, — leszem az első ajánlatot. Egye fene, legyen kétszáz! Kötöm magam, ő sem enged.-T Adja meg, tekintetes úr, ha már mindenkit elijesztett innen! Azért lellem »tekintetes úr«, hogy így tán ráígérek valamit az árra. Rázom a fejem. — Legalább a vámot fizesse meg! — Fizesse a segesvári hóhér! Ha­nem tudja mit, legyen százkilencven! Az ember szeme felcsillan. Gondol­kodik, tétováz, morog, elszomorodik. —• Adjon hát előpénzt!... Mit csi­náljak'?... Első vevő, hát nem sza- Vaszthatom el. Bár sohase láttam vol­na a tekéntetes urat. Közben a tehénkéket előkészíti az útra. — Hová hajtsak? — Csak ide ne, a vasúton túl a Wesselényi-uccába. Hó! — állítja meg a teheneket. — Mé nem mondta, hogy a másvi­lágon lakik? ... Estig sem érünk oda... Hány óra? kérdi kedvetlenül. Nincs mit csinálnia, mert az élő­­pénzt elfogadta. Nem is szólt hozzám az úton. Hala­dunk egymás mellett. A Bethlen-uc­­cában a törvényszék előtt hirtelen megragadja a tehén szarvát. Hó!' Tanácstalanul néz rám. Most mit csináljak? \ — Valami baj van? — érdeklődöm. — Bajnak elég baj! — morcosko­­dik. Ide a törvényszékre tizenegykor bé kéne hogy adjak egy idézetet, mert mely pénzbeni vagy természetbeni ado­mányt, amit kérünk a kibocsátott gyüj­­tőiveken feljegyezni s az adománnyal együtt legkésőbb 1935. évi január 20-ig a városházán, földszint 1. sz. helyiségbe eljuttatni. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezen nemes akcióhoz városunk minden polgára tehetsegéhez képest hozzá fog járulni és segíteni fog az önhibájukon kivül nyomorba jutott embertársain az adományai elküldésével. Áddbirdetmények. Az 1934. adóévre szóló jövedelem­­adó (magasabb szóig, illetmények adója), általános kereseti adó és járadékadóra vonatkozó vallomást az egyenesadó­törvény 307. §-a értelmében az adó­köteles lakhelye (székhelye) szerint il­letékes kivető hatóságnál (adóigazga­tóságnál) kell benyújtani az 1935. évi január 1. és február 28. napja közötti időközben. A jövedelemadóhoz az köteles vallo­mást beadni, akinek adóköteles jöve­delme, beleszámítva a feleség vagy élettárs és kiskorú gyermekek jövedel­meit is, az 1934. évben meghaladta a 7000 Kc-t. A több családtaggal biró családfő fel van mentve a vallomásadás kötelezettsége alól, ha jövedelme nem haladja meg: a 8200 Kc-t és van leg­alább 4 családtagja van (özvegy férfiak- és nőknek 3), a 920j Ké-t és van leg­alább 5 családtagja (özvegy férfiak- és nőknek 4), a 11000 Kc-t és van legalább 6 családtagja (özvegy férfiak- és nők­nek 3). Kik szolgálati járandóságot él­veznek, vagy ha egyéb forrásból eredő jövedelmük a családtagok jövedelmének beszámításával nem haladja meg az 500 Kő-t, a vallomásadás kötelezettsége alól fel vannak mentve, hacsak vallo­másadásra külön felhíva nem lesznek. A magasabb szolgálati illetmények adója alá eső (évi 100.000 Ké-t meg­haladó) járandóságokat a jövedelemadó vallomásban kell bevallani. Az összes jövedelmeket, nyeresége­ket és járandóságokat az 1934. évi ki­vetéshez azon összegben kell bevallani, amelyet ezek az 1934. évben kitettek. Az 1934. évi forgalmi és fényüzési adó bevallása és az adórészletek befizetése. A forgalmi, valamint a fényűzési adóra kötelezett vállalkozók kötelesek az 1934. évre szóló aáóbevallást az 1935. év január hó végéig benyújtani: ha nem, csúful megbüntetnek. Lelkem, tekéulelos úr! Nem állana meg addig a tehenek előtt, míg belépem vele. Tisztességes embernek látszik, segéj­­jen legalább annyit a szegény em­beren ... Nem mondhatja... elég ol­csón adtam a fát, ennyit legalább maga is megtehet... Hocci az ostort! — népieskedem. Menjen csak nyugodtan, igazijja a baját. De siessen! — Ahogy eresztünk,1 abbahejbe jö­vök. Pillanat alatt eltűnik a kapu mö­gött. Még tetszik is nekem a dolog, hogy így segíthetek az én szegény testvére­men. Orrom, fülem kék a hidegtől, szemeim könnyeznek és táncolnak a tehenek elölt, hogy meg ne fagyjak. Eltelik félóra, eltelik egy óra, de az én emberem csak nem jön. Már dup­lán látom a várost, kiszámítom, hogy mennyi az adósságom, megolvasom, hogy hány szőreszála van a csábéli tehénnek, de az én emberem mégse jön. Hazahajtanám személyesen a sze­kerei. de még azl hinné, hogy a mar­háit is elloptam. Kénytelen vagyok tovább várni. A tehenek már másod­szor kérődzik az ételt, de az ember­nek nyoma veszett. Végre — éppen a delet harangoz­zák — idvezülleh, mosolygós arccal kilép a kapun. — Egy cseppet megvárattam, úgy-e?... Már ne haragudjék, de a tárgyalás elhúzódott... — áll? A tárgyalás? — Hát mér tőtöttem volna máskép­pen a törvényszéken a drága (időt? — Miféle ember maga? — bosszan­kodom. Ha már engem nem tekin­­tetl, nézte volna ezt a két szegény állatot. Ezek beledöglenck ebbe a hi­degbe. Nem lesz egyiküknek sem semmi baja — nyugtai meg kétértelműen. — Én a marhákhoz értek. Alig bírja a jókedvét visszatartani. Most ő van felül. Bele kell nyugod­nom. — Legalább megnyerte a pert? — Meg az állam, de én es kibút­­tam. Ez azt jelenti, hogy megbüntették, de a büntetés végrehajtását felfüg­gesztették. Recseg a szekér a jó udvarhelyi kö­vezeten. Egyszer csak látom, hogy az embert nem látom. Nyugtalanul ke­resni kezdem a szememmel, s hát az egyik boltajlóból kiabál. — Eregejenek csak csendesen, mert mindjárt utolérem ... Éppen csak ve­szek valamit, nehogy az orrom előtt bezárják a boltot. Délután is ráér vásárolni — ki­áltom, de az ember már benn is van a boltban. A méreg esz meg, de elhatározom, hogy többet nem álldogálok világ csúf­jára. Ha jön, jön, ha nem jön, még a teheneket is eladom. — Csá, hó.jde! serkentem a két jószágot, hogy jobban haladjunk. Közben nézegetek vissza, de az em­ber nincs sehol. Aki megj", az halad. Mi is hazaér­kezünk. Hol a lűz lángjában lopja a na­pol! — rivall rám a feleségem. Egy szál fa sincs, amivel ebédel főzzek, dél elmúlt s a gyerekeknek iskolába kell menniük.- Mindjárt, mindjárt! — vigaszta­lom. Az ember azonban nincs sehol. Ma­gamnak kell megoldanom a szekeret és behordanom a fát. Az ujjam he­gye fagyott hozzá, de még néhány szálat hirtelen fel is kellett vágnom. Javában fűrészeltem, mikor jött az emberem. Egy kicsit meg volt ló­dulva s a szemein is látszol!, hogy ivott. Emmá legén a talpán! — di­csért kedvesen. — Úgy forgolódik, mint a pereszlen. Ne, már fel is vágta a fát... Olyan fa ez kérőm, hogy cse­­l>eg ki a zsír ja. Még a fűrész is örvend neki... Hol volt? — ordítok rá gorom­bán? Az ember meghökken. — Netcne! Egy órá ja keresem őket, tővé teszem az egész várost értük, míg megkapom, s még neki áll feljebb! Elkacagom magam és szó nélkül ki­fizetem a hátralékot. — Miért telte velem? — kérdezem szelíden. Az ember is megbékíti. — Nézze! — mondja bizalmasan.— Maga a drága tidőt eltopatta velem a piacon azért a pár koronáért. Ne­kem tárgyalásom volt s egy csomó dolgom. Legalább a fogadó árát bé kelle hoznom a tekéntetes úron, ha már a vámot se akarta megfizetni. Osztán ügye Igelett a marhákra és a fát is lerakta. Ritka tisztességes ember, az... az a... osztán ha Zelelakán találna járni, csak Mihók Pál Ist­vánt keresse. A legkiissebh gyermek is megmutassa, bőgj' hol lakik ... No jó találkozást!.. .

Next

/
Thumbnails
Contents