Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-07-21 / 58. szám

I 1934 julius 21. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. A komáromi diákmenzán 47 gimnáziumi tanuló nevelkedett az elmúlt iskolai évben. Az aggkori és rokkant biztosítási díj leszállítása. A diákmenza most nagy étkező- és dolgozó teremmel, valamint tágas játszótérrel bővül ki. Saját tudósítónktól. Komárom, — július 20. Néhai nagynevű Palkovich Viktor áldozatkészsége juttatta hajlékhoz a komáromi diákmenzát, mely azóta az ő nevét is viseli. A menza épületén most dolgos munkáskezek fáradoznak, hogy azt átalakítva, alkalmassá tegyék a szegény magyar diákok számára és kellemes otthonukká legyen. A diák­menza felügyelő bizottsága most tar­totta záróülését dr. Alapy Gyula tarto­mányi képviselő, a nemes intézmény egyik életrehivójának elnöklete mellett, ahol Gödör K. János bencés igazgató­tanár adta elő jelentését a menza múlt évi működéséről. Az előadást sokszor meg kellett sza­kítania, mivel az elért eredmények min­den várakozáson felül fényes sikert igazoltak. Az intézetben 47 tanuló ka­pott nagyrészben lakást és ellátást, töb­ben pedig csak ellátást és ezek közül 20 jeles, 22 jó és 5 egyszerű ered­ménnyel végzett. Ugyanis a jó tanulók kötelezve vannak a gyengébbeket ál­landóan tanítani. Az egészségi állapot kitűnőnek mondható és a felügyeletet dr. Bardocz József orvos az ifjúság iránt való szerétéiből teljesen ingyen látta el, amiért a menza felügyelő bi­zottsága háláját fejezte ki. Az intézetnek bevétele 98236 K-t, kiadása pedig 82772 K-t tettek ki, tekintélyes értéket képvisel a termé­szetben való adományok összege is. Egy jóltevője névtelenül 1100 K-t aján­lott fel a menza céljaira, mig Panghy özséb ny. főiskolai tanár 5000 K-t adott a menza építkezésére, melyre több jóltevő is adakozott. kapja. Az intézet gondnoka az elmúlt évben is Halasy jenő polgári iskolai tanár volt. Az elért nagyszerű eredmények azonban mégis egy ember tevékeny munkásságához fűződnek, aki lelki­­ismeretes gonddal őrködött a kultúr­intézmény felett és azt példásan ve­zette. A menza felügyelő bizottsága ezért Gödör K. János igazgató-tanár­nak a legteljesebb elismerését és há­láját nyilvánította, mert neki köszön­hető, hogy a diákmenza fennállásának tizenötödik évébe teljesen megujhodva, kibővítve, a közegészségügy követel­ményeinek megfelelően köszönt bele. Komárom igazi iskolaváros és ehhez képest kiépültek diákjóléti intézmé­nyei is. Ezek sorában az első Palko­vich diákmenza, ezt követte a Marianum katolikus fiuinternátus és kisszeminá­­rium, melyben hatvan diák talál ma­gának otthont. Ezek teszik a várost kulturvárossá, amelyben több mint 200J elemi iskolás, 6C0 polgárista és 650 gimnazista tanuló végzi tanulmá­nyait. A tanintézetekkel a társadalom is a legmelegebb kapcsolatban van és a diákmenza is élvezi annak jótékony­ságát. A jövő iskolai évben körülbelül 40 tanuló kap a diákmenzán részint teljes fizetéssel, vagy kedvezmények­kel, néhányan pedig, kitűnő és sze­gény tanulók teljesen ingyen benn­lakást és ellátást. A kiváló intézmény tehát a jövő magyar társadalmát se­gíti kiépíteni és e magasztos munkája mindenkinek elismerésére érdemes. Köszönetét szavazott a felügyelő bizottság a város tanácsának, mely játszótérül a menza épülete mögött 168 négyszögölnyi területet engedett át. Az uj építkezés a közeli hetekben befejeződik és a menza berendezése is teljesen megújul, ezzel a kényelmi és higiéniai viszonyok is tökéletesed­nek. Az uj ebédlő terem és a tanuló­szoba a legmodernebb berendezést Szív- és oíi IM eUiíiiií Burgenland nummm Ásvány, moor- és termé­szetes szénsavas-forrás­­fiirdők. - Olcsó pensiő­­árak. - Felvilágosítás és prospektus: und Kurkomission Bad Tatsmannsdorf Burgenland csak lát! Látja, amint a magasra rakott osz­tagot körülfogják a huhogó lángok. Három nagy boglyába van gyűjtve az élet. Egy hatalmas, süvegformára tor­nyozott: az a búza. A két kisebb: a többi... A tűz mind a háromba, min­den oldalról belekapott már. Szó sem lehet oltásról. ban belenyalnak az érintetlen ré­szekbe. Fellegnél is nagyobb füsttö­megek emelkednek fel. Olyanok, mint egy-egy felszálló léggömb megduz­zadt, potrohos hasa... Felrepül az egyik, nyomban utána fellökődik a második, a harmadik, a tizedik füst­­gömb. Végeszakadatlan... János meg sem tud moccanni. Áll Hatan is toporognak a kútkáva kö­rül ... egy-egy kiszalad a csoportból, rohan a vödörrel... és ott mindenki visszatorpan a hatalmas tűz hőségkö­re előtt. Meg sem lehet közeliteni. A vöd­rösök nagy lendülettel a tűz felé locs­­csantják a köpésnyi vizet. Vékony, nevetséges sugárka egy ilyen vödör viz. A kiloccsantolt nedvesség el sem ér a boglya tövéig. Mások villákkal próbálkoznak, ugrándozva, neki-neki­­szaladva, messziről. A villahegyekre égő csóvák ragadnak, azt a parányi keveset aztán el lehet rázni róluk és taposni, lábbal. Nincsen itt más hátra, mint a ször­nyű, vérfagyasztó látványosság. Az asszonyok, a gyerekek, az öregek, akik a messzi határból hirtelen ösz­­szeíutottak, legyökerezett lábbal áll­nak. Nézik... Most a tűz fel akarja emelni és szét akarja robbantani martalékát. Az ép részek kévéi alól kénsárga kígyók bújnak elő. Egyszerre nagyot huhhan valami s a középső boglya oldala ki­fordul. A piros lángnyelvek nyom­ós nézi. ... Lám csak ... a középső boglya mintha megroggyant volna. Nem, nem ... már feleakkora sincsen, mint amekkorára ő fölhányta. Hiszen ő csak tudja ezt! Lajtorján mászott a hegyibe, Róza adogatta alulról. Óh, óh... a harmadik napon elfáradt a szegény asszony, a derekát fájlalja... Ugyan mit csinál mostan?... Jelentéktelen apróságok kötik le fi­gyelmét. Sokáig megbámul egy ki­nyúló, ép búzaszálat. Mindjárt eléri a láng... mindjárt. Most fogott tüzet a töve. A kalász feje messzire kilóg a levegőbe és ő most csak azt figyeli, azt az egyetlenegyet. Nini, most meg­­rezdült... a tűz pillanatok alatt emészti, falja... Most meghajlik, le­felé billen... most leesett! ... Valamerre, az út alatt lódobogás neszei. Egy legény érkezik a szőrén lovagolt paripán. János odapillant... nem ismeri meg. Sokan körülveszik és kiáltoznak hozzá... Nem tudja, miket. A három asztag mindjobban össze­­rogy, de a tűz ereje nem hagy alább. — Fontos figyelmeztetés, mezőgazdák részére. — Komárom, — július 20. A Magyar Nemzeti Párt komáromi központja az alábbiakra nyomatéko­san felhívja a földmiveléssel foglalko­zók figyelmét: a 112/934. számú kor­mányrendelet III. fejezetének 4. §-a értelmében kizárólag a mezőgazda­ságban foglalkoztatott alkalmazottak aggkori- és rokkantbiztositására vo­natkozólag, a munkaadók 1934. juli­us l-lől 1936. junius 30-ig terjedő át­meneti időre a fizetendő dij csökken­tésének kedvezményében részesülnek. A dijleszállitás az alábbiakra vonat­kozik: a) Aggkor és rokkantság esetére biz­tosításra köteles mezőgazdasági al­kalmazottak, gazdasági cselédek, kon­venciósok, állandó mezőgazdasági munkások (napszámosok), akik meg­élhetésükkel ezen keresetre vannak utalva és ugyanazon munkaadónál 3 hónapon át havonként legkevesebb 16 napig dolgoznak. b) Azon mezőgazdasági alkalmazot­tak, akik nincsenek felvéve az a) pontban foglalt egyének csoportjá­ban, áz aggkor és rokkantbiztositás alól kivétetnek, de azért betegbizto­­sitás alá tartoznak. c) Az a) alatt feltüntetett egyének kötelező aggkor és rokkantbiztositási járuléka egy napra kitesz az Aa) osz­tályban 10 fillért, az Ab) osztályban 20 fillért. (Az Aa) osztályba a havi 150 K. készpénzt és ellátást, a Ab) osztályba a havi 250 K fizetést és el­látást élvezők tartoznak. Az ezek után fizetett dij tehát 30 napra, 3 K-t, illetve 6 K-t tesz ki.) ' A mezőgazdasági alkalmazottat foglalkoztató munkaadó köteles a be­­jelentő lapon és a változást jelentő lapon feltüntetni, a b és c pontokban megjelölt kedvezmények elnyeréséhez szükséges feltételeket, még pedig al­kalmazottjának munkábalépése nap­jától, illetve az alkalmazott fizetési viszonyainak változása napjától szá­mitolt 6 napon belül, mely bejelentő lappal, egyidejűleg a kedvezményre Mintha még örjöngőbben huhogna, mintha a felszálló ballonok még na­gyobbak lennének. Az udvar már egé­szen teli van néppel. Valaki a karját szorongatja. Oda­néz. Egy ember. való igény is bejelentendő, vagyis á munkaadónak nyilatkoz­nia kell, hogy kívánja-e a fenti ked vezményeket. Ha a munkaadó nem jelenti be igé­nyét a kedvezményre, a kedvezmény csak a bejelentéseknek az intézetbe» való beérkezte napját követő első já­­ruléki időszak napjától számíttatik. Az 1934 július 1-e előtt és a mai na­pig is állandóan alkalmaztatott, a be­­tegsegéjyző intézetnél bejelentett mun­kások csak akkor részesülnek a meg­jelölt kedvezményben, ha a munka­adó legkésőbb 1934 június 31-ig, az eire a célra szolgáló nyomtatványon érvényesíti igényét. A nyomtatvány a betegsegélyző intézetnél drb-ként 10 fillérért kapható, a nyomtatvány ára és a postaköltség előzetes beküldése ellenében. (A nyomtatványok kikül­désére azok darabszáma szerint ele­gendő 20—30 fillért csatolni.) A kedvezmény kizárólag a mező­­gazdaságban foglalkoztatottakra vonat­kozik. A kedvezmény tehát nem ve­hető igénybe háztartási alkalmazottak­ra, ipari és kereskedelmi alkalmazot­takra, segédekre és tanoncokra. Azok a mezőgazdasági alkalmazot­tak (napszámosok), akik a fent idé­zett kormányrendelet értelmében ki­vétetnek az aggkori és rokkantbiztosí­­tásból, az idézett rendelet 4. §-nak 7. pontja szerint eddigi aggkori és rok­kant biztosításuk tovább folytatódik, de kötelesek, a kötelező aggkori és rokkant biztosítás alá tartozók munká­ból való kilépésük napjától számított 24 hónapon belül a betegsegélyző in­tézetnek kérvényt benyújtani, hogy ne veszítsék el az eddigi biztosításból eredő jogaikat. Ezúttal figyelmeztetjük a munka­adókat arra is, hogy a késedelmes járu­lék fizetésének késedelmi kamata fel­emeltetik és a betegbiztosító a jövőben intési költség címén 3 Kc-tól 10 Kc-ig terjedő összeget'fog felszámítani. A Magyar Nemzeti Párt ismételten felhívja az érdekeltek figyelmét az ismertetett s nagyfontosságú ügyre és egyúttal közli, hogy a párt titkárságai ebben a dologban a tagok rendelkezé­sére állanak és a szükséges kérdéseket is elintézik. — Ki ez?... — Olyan ismerős. Megint elmúlik egy perc... megint elmúlik egy végtelenség. Ekkor vad orditozásolc hallatsza­nak és János egy emberalakot pil­lant meg a tanyaház tetőgerincén. — Vigyázz, hé! — suttogja és ösz­­szerázkődik. — Leesel, hé! Egy létraváz mozdul át a levegő­ben, de lecsap a füst és megint össze­kavar mindent. Szélroham csap át a fejek felett és mindenki felnéz az égre. És mindenki látja, hogy az égen nem ragyog már a nap. Éppen olyan színű felhők gomolyognak rajta, mint amilyeneket ez a tűz fellőve!. — Ahán! — röhhenti el magát Já­nos, mert ő az egyetlen, aki tudja, hogy a tűzvész füstje az, amely szí­nül tig betöltötte a mennyek boltozat­ját. Mindjárt megvillan közöttük a tűz is, az égi tűz ... Éppen olyan lesz a színe, mint ezé a másiké itt lenn. — Vigyázz! Belekapott már! Ég a lány a! Megint kiabálnak, szaladoznak, or­dítanak. János nem bírja nézni őket, oldalt pillant. És látja, hogy messziről, az urasági földek felől, a nyárfás utón négyökrös szekér cammog. Egy óriási hordót húznak az ökrök, de nagyon lassan, csigalépésben közelednek. Két gatyás ember ostornyéllel veri az ök­röket, mások is lelkendeznek a fogat körül. — Ostobák, — higgyed le János szájaszéle, — minek ütitek azokat az ökröket?... Nem tud az ökör járom­ban futni. A tűz most csapott át a színre, a hombár már lángol... Az ökrössze­kér közeledik---- Ég a háztatő! Nagyon messziről, mintha a föld túlsó oldaláról jönne, megmordul az ég. — Úristen! — kiáltja valaki, — Esőt! Esőt! Mások is kiáltoznak összevissza: — Viszi a szél a zsarátot!... Hiába már minden. A négy ökör közeledik s nem tud­ni, mennyi idő múlott el idáig. Tom­pa, tejszerü a világosság fénye és tüszkölni kell, mert az orr tekervé­­nyeit valami éktelen nehéz büdösség csiklandozza. Egyszerre csak, lám, lám ... már olt áll a négyökrös fogat az udvar közepén. Felmásznak az óriási hor­dóra s oldalt előtűnik a hatalmas facsap. Vödrök és ibrikek csöröm­pölnek ... a három boglyából a két kisebb porig égett már. Csak a kö­zépső, a búza, az tartja magát... — A búza, a búza! Eddig bírta János. Akkor összeesett.

Next

/
Thumbnails
Contents