Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-07-21 / 58. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK c 1934. julius 21. lem alali áll és a javitás a rendelet közzététele után kezdődik és 1935. április végéig be van fejezve. Ebben az esetben a házbéradó kivetési alapjából az 1935. és 1936-iki adóévekben az eredetileg javasolt 25 százalék helyen a javitás költségének 30 százalékát vonják le, legfeljebb azonban az adókivetési alap 20 százalékát. Az engedményt az illetékes adóhivatallal kell kérni és a kérvényhez csatolni kell a javításról szóló községi bizonylatot. Ezl a bizonylatot 1935. május végéig kell kérni. A község erről legkésőbb 1935. december közepéig dönt, ellenkező esetben az adóhivatal dönt bizonylat nélkül. A helytelen adatokat 10-től 5000 koronáig terjedő pénzbírsággal és 12 órától 11 napig terjedő elzárással büntetik. A búvóhelyek építését a házbéradóból adott (> százalékos szubvencióval támogatják. A rendelet szerint olyan kislakások (kisházak) nyernek támogatást, amelyek kizárólag vagy nagyrészben lakókonyhák, vagy 10 négyzetméternyi területű lakások. A rendelettel engedélyezett 15 millió hitelből egy millió a munkanélküliek telepítésére van fentarlva. Ilyen lakástelepeken a munkanélkülieknek bizonyos bér ellenében lakáss gazdasági kellékek használatát teszik lehetővé és megfelelő területet adnak bérbe gazdálkodásra. Elkobozták llliuka életrajzát. Sidor Károly, a Slovák főszerkesztője megírta Hlinka Andrásnak, a szlovák néppárt vezérének életrajzát. A könyv, mely Hlinka élete 70-ik évének betöltésére íródott, 1864-től 1926-ig öleli föl Hlinka eseményekben gazdag életének történetét. A műről az a hír szivárgott ki. hogy erős autonomista szellemben van írva s bőven foglalkozik a Hlinka élettörténetével további összefüggésben levő nemzeti eseményekkel is. Már belek óta hirdeti a szlovák sajtó a könyv megjelenését és szerzője most terjesztette be cenzúrázás végett a pozsonyi államügyészséghez. A könyv egyes részeit a cenzor államellencseknek találta és ezért elrendelte az ügyészség a kifogásol! helyek elkobzását. A Slovák c. lap értesülései szerint 31 helyen történt a könyvben törlés. A törlések kisterjedclműek és a mű folyamatosságát nem zavarják. Jutalom és ösztöndíjak kiosztása a tanonciskolákban. Kisorsolt kiállítási munkák. A július 2-án zárult nagyszabású tanoncmunka kiállítás sikeréi legjobban igazolja az a tény. hogy a kiállítási több mint 5000 ember látogatta meg. Kisvárosi viszonylatban ez rekordszám. Különösen örvendetes az. hogy a látogatók legnagyobb része az iparosság köréből került ki. Igv az iskola elérte legfőbb célját, meri a kiállításon keresztül bemutathatta munkateljesítményét és a szakköröket meggyőzhette az iskolában folyó modern és szakszerű tanoncképzésről. Az elhangzott hivatalos véleményekből következtetve a legteljesebb elismerés illette meg az iparostanonciskola munkáját. A kiállított műhelyi munkák és rajzok kiválóságai bizonyítja az a nagy összegű jutalomdíj, amely az egyes szaki párosokból alakult bírólóbizottságok véleménye alapján került kioszlásra a kiállítók között. Június hó 29-én az egybegvüll tanulóifjúság, a járási ipartársulat nevében megjelent iparosság és tanonciskolái felügyelőbizottság előtt Ferényi György országos tanonciskolái felügyelő és Trikes Mihály tanonciskolái igazgató fejtették ki nézeteiket a kisiparnak a gazdasági életben foglalt fontos szerepéről és a kifogastalan kézműipari munkának mindenki állal elismert értékéről. Köszönetét mondtak az iskola tantestületének buzgalmáért és a tanulóifjúság figyelmét az ipari pályák által megkívánt állandó továbbképzésre hívlak fel. A kiállítók a bírálóbizottság által kiadott elismerő okleveleket és a kiváló munkák készítői az alábbi julalomdíjakal kapták: Grobe Eduard. Dávid Ferenc, Inczédy Lajos. Papp László. Sebella Ernő. Schwarlz Márton, Németh Gyula, Mórocz János, Bedecs István. Buzgó Gyula. Less Vilmos. Lubuskv József. Dócza Imre. Habára Vilmos, Csonka Zsigmond, Jaross Kálmán. Pelőcz Ernő. Fehérvárv Béla, Bálint Lajos, György István, Bellák Ödön. Asztalos Lajos. Karika Ferenc, Lély Erzsébet. Jancsó Ella, Ehrenthál Aranka, Lukovits Anna 100 100 Ke. Sárkány György. Sanlúr Vince, Salamon Zsigmond, Czibulka István, Fekete Gusztáv. Mayer Imre, Osztényi Benő. Bajkav Lajos, Maltasits Imre. Marsalik Imre. Haasz István, Maticska Lózsef, Szabó Miklós. Fónad József. Bedecs László. Csütörlöki Jenő. Szlávik József, Szabó Kálmán. Szász Béla. Póda Sándor, Svitok József. Nagy Lajos. Raáb Imre, Fekete Lajos. Szabadka József. Krastsenits Lajos, Dobis Sándor, Vendégh Péter, Madarász Imre, Tóth Béla Pál, Bottyán János. Molnár Gyula. Knyázsik Károly. Zsentek Sándor, Kocsis András, Svitok Pál. Elekes László. Droszl Ágnes. Németh Margit. Kánai Mária. Wertheim Ilona. Tóth Margit. Mészáros Katalin. Singer Frida. Kovács László 50 50 Ke. A jutalomdíjakat nem készpénzben, hanem a fenti összegekről kiállított póstatakarék könyvekben oszlolla ki, hogy a jutalmazásokkal egyidejűleg a takarékosság alapját is megvesse és az ipari pályákon való későbbi önállósítás lehetőségét is elősegítse. A póstatakarék módot nyújt a különböző vidékekre vetődött iparossegédeknek a legkisebb összegek megtakarítására is. Ugyancsak 29-én a szorgalmas és jő magaviseletű tanulók között az alábbi ösztöndíjak osztatlak ki: Podhorny László 30. Pirstilz Zoltán. Jakab Gábor, Holderik Béla, Tücsök András. Jobbágy Ferenc. Pálfy Imre, Todorov György. Stern Sámuel, Hejtejjer Imre, Sárközy Pál. Herdits Cecilia. Sárkány János, Krajczár Béla, Jancsó Rózsi 20 20 Ke, Koczka Lajos. Kosik Ferenc. Mórocz László. Kuczmann Béla, Ambrózay Gergely. Kollár Nándor, Szűcs András, Bek-e Gyula, Gadácsy Miklós, Lapos Sándor. Mészáros László. Beké Vince. Zalezsák János 10 -10 Ke. A jutalomdíjaknak és öszetöndíjaknak ilyen bőséges kiosztását azok az adományozók tették lehetővé, kik a felügyelőbizottság megkeresésére mindenkor szívesen és készségesen vállalták az iparosifjúság támogatását. Segély címén befolyt: a Járási Választ mú nytól 2500 Kő, a Járási Ipartársulattól 1000 Ke, a Városi Tanácstól 500 Ke, a üélszlovenszkői Villamos művelet öl 150 Ke, a Föld míves Kölcsönös Pénztártól 100 Ke, Komáromi Fist> Hit elint őzet. Komáromi Népbank. 1 pároskor. Járási Fiatalsár/ Gondozó 50 50 /ve. Komáromi Dalegyesület 'i0 Ke, Városi Takarék 25 Ke és az Ármentesítő Társulat Igazgatóságától 20 Ke. A kiállítási rendező bizottság ezúton is a leghálásabb köszönetét nyilvánítja a fenti adományokért. Július 1-én ,a kiállítás bezárása előtt a kiállított iárgyak egy részét az érdeklődők százainak jelenlétében kisorsolták. Kisorsolásra kerültek: 10 drb. nagy fonott kalács. 2 drb torta, 4 drb sonka, 1 drb móriadéit a, 2 drb falipóc, 2 drb íróasztal garnitúra, 1 női kalap, 1 diáksapka, 2 fiú nadrág, 1 férfi nadrág. 3 bőrerszény. 3 cigaretta bőrlárca, 1 dézsa, 1 miniatűr ebédlőszekrény és egy 15 darabból álló teakészlet. A fenti tárgyak és élelmiszerek 1—2 koronás áron jutói lak a szerencsés nyerők birtokába. A kiállítás befejeztével ezúton mond az iskola felügyelőbizottsága, tanles-TRIO szappant minden mosáshoz Egyszeri próba állandó használat. Kapható minden jobb üzletben. 235 tülete és igazgatósága, továbbá a kiállítás rendezőbizottsága mindazoknak hálás köszönetét, akik önkéntesen adományozón belépődíjakkal a kiállítás anyagi sikerét és azoknak kik egyéb támogatásukkal, így a Délszlovenszkói Villamosmüvek a díjmentesen bekapcsolt villamosárammal, Mórocz Péter cég a kölcsönzött rádió-gramofon és hangszóró felszereléssel, Braun A. és Fia cég a kölcsönzött szőnyegekkel a kiállítás erkölcsi sikerét előmozdítani szívesek voltak, a látogató közönségnek pedig a megjelenésével dokumentált bizalomért, mellyel az iparos tanulóifjúságot további kitarló munkára serkentette. * ILI ‘nyugtázzuk és köszönjük hálásan a Kereskedelmi Grémium 200 és a Városi Takarék 25 koronás adományát, melyet a kereskedőtanoncok jutalmazására juttattak hozzánk. Tanuljon meg könyvelni minden kereskedő és iparos, liogv áltekintése legyen üzletéről, vagyonáról. Könyvelni tudni existenciál, jövőt jeleni fiataloknak, alkalmazottaknak. mert könyvelő mindig és bárhol megél. A gyakorlati szakember egyéni módszerével tanítok könyvelni. Díjtalan felvilágosítás. SPIELBÉRGEH BÉLA, Komárno, Nádor u. 61. Látványosság. Irta: Terescsény i György. Délelőtt tizenegy óra tájban fordultak vissza Jánosék a városi piacról. Siessünk, — nyugtalankodott az asszony. Sehogysem tetszik nekem ez a nagy forróság . Olyan rekkenő voll a hőség, hogy ember, állat, levél alig pihegett. A gyémántragyogású verőfény elvakította a szemet: alig járt az úton valaki. János kocogásra nógatta a lovat, úgy csörögtek végig a köves úton .hazafelé. Egy jó futtatásnyira voltak már a tanyától, amikor szokatlan dologra lettek figyelmesek. Az útmenti gyalogösvényen egy garabolyos asszony haladt. Utolérték és látták, hogy jobbfelé kimutogat a földek közé. Kiáltott is valamit, de a szavát nem lehetett érteni a kocsizörgéstől. Egyszerre csak ölébe kapta a szoknyáját, átvetette magát az út árkán és szaladni kezdett végig egy tarlón, az. előbb mutatott irányba. Jobban széttekintettek a napfényben úszó tájon. Észrevették, hogy közelebbről és nagy messzeségből emberek rohannak arrafelé. Szemben, egy zabtarlón éppen hordtak. Két szekér állott üresen a tagon és az emberek elhányva petrencét, villát, hatalmas ugrásokkal futnak, integetnek. Ahol most a szekerük haladt, jobbról kukoricás húzódott. A kukoricás mögött, de jó távol, valami dűlőút vonul!: akácfák glédája sorakozott rajta. A lombok szabadonhagyott résein át látni lehetett a messzebbeső földek egy-egy darabját. Mintha villám csapott volna le az égből... egy iszonyú lángoszlop a rúd elé ... János úgy visszarántotta a ló száját, hogy Tündér hörgött, felágaskodott és félrekapta a szekeret. Tűz!... —ugrik ki János torkán a borzalmas kiáltás. Még nem látják, hogy merre, hogy hol? Még csak érzik. A kocsi most kereszbefordulva áll az úton. János felkapaszkodik az ülés deszkájára. Felágaskodik, szétfigyel. Dermesztő, néma csend borul le a tájra. Az árokpart száraz fűvében megrémült tücskök cirpelnek ... Merre van? — rebegi az asszony. Semmit sem látok ... — A füstjét...- Jobbfelé szaladnak... Nem látni a fáktól... Felragadja a gyeplőt, de állva marad a kocsiban. Szétterpeszti a lábaik rácsap a lóra. A szekér egyenesbe fordul és Tündér vágtába ugrik. — Istennek Szent anyja... motyog az asszony és összeverődnek a fogai. Kis kaptatóra fut fel az út, ott szelídülő ívben elhajlik. Ott, a fordulónál szabad a kilátás. Mind a kelten mert hiszen jól tudják, hogy merre, — a tanyájuk irányába pillantanak. A bokortetők és kukoricacímerek felett, nagy messzeségben - úgy látják piszkosszürke füstfellegek bodorodnak fel az égre ... Megfagy a vér az ereikben... a ló, szinte magától, megint megáll. Mindenható, szent Isten... Tűz! Valami asztag, vagy szérűskert, kazal, vagy tanya ég abban az irányban. A füst fellegei úgy töködnek fölfelé, olyan irgalmatlanul, olyan szívetelállító gyorsasággal, olyan nagy tömegben és olyan magasra, mintha azon a ponton maga az eleven föld nyitóit volna fel és vetett volna lángol. A távolság messzinek tetszik, de az irány ugyanaz. Az az irány, amelyben az ő kis földjük, és az ő kis tanyájuk van! Tűz! A rémület percekig lebéklyózva tartja őket. Szájuk feltátva liheg, szemük majd kiugrik a héjak mögül. Feláll az asszony is. belékapaszkodik, csüng az emberen. Egész testében remeg mind a kettő. Add Uram Isten... hebeg az egyik. A másik folytatja: Hogy ne a miénk legyen ... Most vad rohanás kezdődik el. János eszeveszetten veri a lovat. Éleseket süvít a szíj s az állat farán megcsíkosodik, hurkákra dagad a bőr ... Habot fújva rohanni kezd a ló. a kocsi ide-oda rándul. János még mindig áll a bakon s mint a régi vitézek az aréna porondján, rövidre fogva cibálja a gyeplőt. Az asszony az oldalsaroglyába kapaszkodik és hangosan, össze-vissza mondja az imádságok A te akaratod ... bűnösökért... könyörögj érettünk ... Megint fordul egyet az út s ekkor megtárul a földrészéül pokol. Előttük a rét, az osztás legelője. Közepén a föld, az ő földjük. Benne a tanya, az ő tanyájuk. És a tanya környéke néptől feketélik. Az udvaron, az ő udvarukon, a hombár és a kocsiszín között toronymagas lángok nyelveivel ég a gabonaasztag! Huszonkét kereszt búza, három kereszt rozs, héi kereszt zab van az aszlagban! Biztosítatlan, kicsépeletlen kévék ... minden szálban benne még a szem.- Égi Eg! Eg! János nem kerül az útnak, toronyiráni hajt át a tarlón. Egyetlen ugrással lenn terem a földön. Emberek kapják el a remegő ló száját. A tömeg mormol, hullámzik körülötte. Áttör i magát. Vizet! Vizet! — bömbölik mély és rekedt férfihangok. János úgy érzi, mintha testének minden porcikája egyetlenegy szervébe sűrűsödött volna össze: a két szeme mögé. Nem is él ő már, hanem
