Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-11-28 / 95. szám

1934. november 28. »KOMÁROMI L* APÓ Ke 3 oldal Pirandello, a Nobel-dijas. Az újabb idők kétségkívül legna­gyobb irodalmi esemén}»© a svéd Aka­démia döntése: kié lesz az ezévi No­­bel-díj? A legtöbb esetben — bármennyire is elismerjük a svéd Akadémia ob­jektivitását és hihetetlen nehéz fel­adatát — az irodalmi közvélemény: az irodalmi nagyságok, az olvasókö­zönség véleménye nem §zokott meg­egyezni az Akadémia döntésével. így volt ez a múlt évben is: az orosz-emigráns Bumin Iván, vagy elődje, a norvég Sigrid Undset ki­tüntetése alkalmával. Csak az által ismertük meg közelebbről őket, hogy elnyerték a Nobel-díjat. És ugyan­akkor Bunin mellett mellőzték sors- Icstvérét, Mereskovszkijl, akinek könyveit a szentírás és Remarque: ; Nyugaton a helyzet változatlan -ja mellett, mint a legtöbb nyelvre lefor­dított műveket emlegetik. Gerhardt Hauptmann kitüntetése óla nem hangzott még ennyire egybe az Akadémia döntése az irodalmi köz­véleménnyel, mint most, amikor az olasz drámaírót, Pirandellot érte ez a nagy kitüntetés és elismerés. A díj megszavazása előtt senki se gondolta volna, hogy éppen Piran­­dellora esik a választás, noha ezt utó­lag a legigazságosabbnak tartjuk. Ritka esel az, hogy az irodalmi Nobel-díjat drámaíró kapja — Haupt­mann is mint regényíró kapta — és így kétszeres dicsőség az, hogy Piran­dello éppen ezzel az elhanyagolt mű­fajjal nyerte el a legnagyobb irodalmi elismerést. Pirandello a modern dráma atyja. Diákkorunkban ragadt még ránk ez a hétköznapi meghatározás, de kifeje­zőbben, egyszerűbben lehetetlen Pi­randello munkásságát, értékéi meg­adni. ő volt az első drámaíró, aki észrevette a hagyományos drámaírás fonákságait, akinek volt bátorsága, tu­dása keresztülvinni, hogy a beidegző­déit drámafelépítési sablont megté­pázza és a modern kor szellemének, a modern kori érintő és érdeklő tár­gyaknak megfelelően, egyedül megfe­lelően minden esetben átformálja. Pirandello újítása forradalmat idé­zett elő a deszkákon. A forradalom azóta rég elült. Ma már természetes az új forma és a színházlátogató kö­zönség édeskeveset gondol arra, hogy a hajlongó szerző mögött ott áll Pi­randello is, a modern dráma meg­teremtője. Zombory György. Feszty Masa nagy sikere budapesti kiállításán, komáromi képeivel. Kevesen tudták Komáromban, hogy hónapok óta közöttünk élt Feszty Ár­pádnak, a hírneves festőművésznek özvegye, — Jókai nevelt leánya, — s Feszty Masa, aki örökölte apjának tehetségét s maga is kitűnő festőmű­­vósznő. a magyar festőművésznők kö­zött a legelső helyek egyikét foglalva el. Az a magas, őszhajú hölgy, aki pápaszemével meghitten pillantott kö­rül a komáromi uccukon s botjával néha megkopogtatta a kockaköveket, volt »Róza néni«, mintegy zarándok útra jött Komáromba, a régi, kedves emlékek közé. Hónapokig éltek aCen­­trálban. Feszty Masa csallóközi füze­ket s öreg komáromi részleteket raj­zolt áhítattal s most mindezeket a rajzokat a budapesti Lipótvárosi Ka­szinóban állította ki. Két érdekes, nem mindennapi hölgy. Róza néni olvasmá­nyainak, emlékeinek élt itt, Feszty Masa pedig művészetének s a szűk rokoni s baráti körön túl nemigen vet­tek részt Komárom mindennapi éle­tében, kivéve az utolsó tartózkodási napok alkalmával a Jókai Egyesület­ben megtartott felolvasást. Azt mond­hatjuk. hogy Feszty Árpádné a maga nagy műveltségével, széles látóköré­vel s nagyszerű művészi ráérzésével szinte jobbkeze volt leányának: Róza nénink fiatal korában maga is festő­­művésznő volt s amit később, asszony­­nyá tevése után már nem tudott meg­valósítani művészetben, azt most meg­pillanthatja leányában: ha kell, irá­nyítja, tanáccsal látja el s ©képen va­lami különös, testvéri együttes, nem mindennapi, érdekes művészi eggyé­­forródás az életük) s a Masa művésze­te. A mély vallásos áhítat Feszty Ma­sát egyik legkitűnőbb szentkép fes­tőnkké tette. Ki ügyesen öreg füzeket, nádasokat, Komáromban arcképeket s régi Jókai­­vonatkozásokat rajzolt. Naponta kocsi­ra ültek, hogy valami öreg falat, vagy régi házat találjanak, ketten keresték, ketten beszélték meg s Fesztje Masa szorgalmasan rajzolt, mígnem oly ha­talmas gyűjteménye lett. hogy azt most kiállította. Eltávozásukkor Komárom két érdekes emberrel Jett szegényebb. Komárom és Firenze, nemde, két ellentétes város, — mégis e kettő nőtt hozzá legjobban szívükhöz. Feszty Masa képeinek nagy sikere van. íze­lítőül itt egy kis mutató. Az egyik napilap kritikusa így ír: »Feszty Masa az unoka s a gyer­mek, akiben folytatódik az örökletes isteni szikra, kisebb-nagyobb remek­művekkel tért meg zarándokúi járói. Könnyfátyolon ál látja meg mindig a firenzei rajzaiban is oly balladai erejű festőnő Komáromot. Bizonyos, hogy a természetet ritkán látjuk markánsabb erővel tolmácsolva s mélyei)!), már­­már természetfölötti mondanivalókkal, mint ezeken a rajzokon, Jókai roman­tikája ölelkezik bennük a művésznő borongó, sejtelmes miszticizmusra haj­ló lekiségével, ami azonban különös és kivételes bennük: hogy ez sose megy a tehenikai tudás es a fölény rovására. Virtuózkezű rajzoló s egy sejtelmes természetálmodó élményei ezek.« A másik lap, amely megjegyzi, hogy milyen érdekes névvel látla el Feszty Masa a fűzfákat, »a Iák parasztjainak« nevezte el őket, ezt mondja: »Elmélyedő részletezés, szinte de­koratív előadás jellemzi stílusát. A vonalak átlclkesednek ábrázolásában, a valószerű dolgok megtelnek szim­bolikus tartalommal. Az ősi iuzfacson­­kok, mint földhözláncolt óriási lények meresztik fölfelé amputált karjaikat. Mindezt azonban a legartisztikusabb érzéssel fejezi ki, semmi különleges allegória, csak Jókai szülőháza fölött őrködik két angyal s a szlovenszkói költő arcában tükröződik magyar dac. Különösen érdekesek világosabb tó­nusú képei, amelyekben már nagy­vonalúbb összefogás nyilvánul. Feszty Masa képein meglátszik, hogy a mű­vésznő lelkivilága beleié fordult, de expresszionizmusa számol a való ter­mészet legkisebb parányaival is, sem­mit sem vei el, mindent tisztel az Isten-teremtette alakjában. Lelki por­tréja a Szent Rozáliái ábrázoló kép.« Ezekután reméljük, hogy Feszty Ma­sának komáromi képeivel mindenütt nagy sikere lesz. A Komáromi Football Club dec. hó 6-án este fél 9 órakor az Otthon kávéház különtermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a club tagjait tisz­telettel meghívja az Igazgató-választmány. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Pénztári és ellenőri jelentés. Hatá­rozathozatal a felmentvény meg­adására vonatkozólag. 3. Az elnökség, tisztikar és a választ­mány lemondása. 4. Az új elnökség, tisztikar és választ­mány megválasztása. 4C4 Alig használt Torpedo-Portable írógép complett, szlovák-magyar tastaturával féláron eladó. Cím a kiadóban. HÍREM A beteg koldusasszony, a járda s a társadalom. A' napokban, délben tizenkettőkor egy koldusasszony, azok közül, akik a Szent András templom előcsarnoká­ban »teljesítenek szolgálatot«, haza­felé indűlt. Öreg s reszketős lábú lé­vén, lejövét elcsúszott s végigvágódott a járdán. Alighanem a járda szélén lépett rosszul s odagurult a fa alá. Toprongyos, halkan jajgató öreg néni volt, a botja messzire gurult. Nem tudott fölkelni. Mikor mi megpillantottuk, akkor már valami két perce feküdt az ut szélén, segítségére senki sem sietett, hiszen csak egy egyszerű koldusasz­­szony volt. Körülbelül félpercnyi tá­volság választott el bennünket tőle. S most egy pillanatra megálltunk. Ne vedd rossz szívüségnek olvasó, de fel­támadt bennünk hirtelen az újságíró kíváncsisága is, amely küzdött az em­berbaráttal s a cserkész-szívvel. Las­san közeledtünk az öreg nénike felé s gyorsan számot vetettünk lelkiisme­retünkkel, mondván, hogy néhány pillanattal, ha később érünk oda, ta­lán nem lesz baj, de legalább meglát­juk, hogy- városunk társadalma ho­gyan felel a beteg koldusasszonynak. A legelső illető, aki a néni elzuhant teste mellett elment, éppen hivatásá­nál fogva is arra tanult, hogy bajban levő, beteg embertársain segítsen. A néni feküdt, az illető nyugodtan el­ment mellette, éppen csak ránézett. Következett két nyugodtan sétáló fia­talember, ezek meggyorsították lep­leiket s elszaladlak a fetrengő kol­­dusasszony mellett, nehogy hozzá kelljen érniük. Egy jólöltözött lány is ránézett a nénire. Többen távolról, a megszépítő s a biztos messziségből néztek. Aztán egy konflis ballagott el. A nénit úgy kerülték, mint a bél­­poklost. Ki tudja, miért nem nyúltak a földön heverő, jajgató öregasszony­hoz, miért szégyelték? Pedig nem is volt ittas, egyszerűén nem bírták a lábai. A társadalom azonban nem vál­lalt közösségei vele. Most biciklin közeledett egy meg­­pakkolt inas. Leugrott s odaszaladt, majd ugyanabban a pillanatban egy munkásember s egy napszámos lát­ták meg a nénit. Mi is odaértünk s egy idős komáromi uriasszony volt az egyedüli a »jólöltözött« hölgyek közül, aki ijedten segített. A koldus­asszonyt a komáromi élet szegényei vélték körül: a társadalmi osztály csak a maga határain belül segített, az egyszerű inas, a foltoskabátú nap­számos és a gyűrött munkás forgo­lódtak a néni körül. Nekitámasztot­­tuk a lépcsőnek, jajgatott. A szegény­ség szíve dobbant Itt össze: az em­ber úgy érezte, maguk között vannak fájdalmukkal, bánatukkal, együvé ve­rődtek. Mentőket indítványoztunk a néni­nek, nem kellett neki. Kórházba men­ni félt, mert »ott a fiatalok a múlt héten is megvertek«, — a fiatalok alatt a komáromi alvilág fiatalabb évjáratú s könnyű foglalkozású höl­gyeit kell alighanem érteni. Mondom, az volt a figyelemremél­tó, hogy a déli korzó társadalma bel­ső borzongással, álszentesen fordítot­ta el a fejét a vergődő öregasszony­tól s csakis a szegényemberek segítet­tek egymáson. Mintha valami titkos, ősi megállapodás volna közöttük. A szép kabátok legfölebb húsz fil­lért kínáltak föl egy röpke megvál­tásáért a lelkiismeretnek. — Szent András-templom ünnepe November hó 30-án pénteken ünne­peli a komáromi róm. kath. egyház a plébánia templom védőszentjének: szent András apostol és vértanú ünne­pét. E napon a szent András templom­ban reggel 8 órakor ünnepélyes nagy mise, este 6 órakor pedig litánia lesz. — Erdőházi Hugó: Életkének életről c. könyve jövő hét elején hagyja el a nyomdát. A könyvet iro­dalmi körökben komoly érdeklődés előzi meg. (Megrendelhető lev. lapon a szerzőnél : Klapka-tér 9.). Boby bácsi tanácsa ízletes mártásokat illetőleg Hallgasson csak Boby bácsira - segít az igazán megfelelő hozzávalók kiválogatásánál: az állandóan friss Vitellot ajánlja! Ez adja meg a már­tások finom ízét, úgyhogy bizonysá­got tesznek az Ön főzőművészetéről. — Halálozás. Súlyos csapás láto­gatta meg Keleti József nyug. állat­egészségügyi főfelügyelőt és családját. Amint őszinte részvéttel értesülünk, Keleti József veje, Ágota leányánál* férje, Nemeskürthy Dezső őrnagy hir­telen elhunyt, gyászba borítván szeret­teit. A szép jövő előtt álló őrnagy 11 évvel ezelőtt 1923-ban vezette ol­tárhoz Keleti Ágothát, akivel a leg­boldogabb családi életet élte. Házas­ságukat két gyermekkel áldotta meg az ég. Aztán jött a csontkezű halát és vége lett a boldogságnak. Hirtelen, orozva támadta meg a 39 éves csa­ládapát a betegség s rövid szenvedés után elhunyt Budapesten, ahonnan ki­hűlt porait hazaszállították és Nesz­mélyen temették el hatalmas részvét mellett. A temetési szertartást Surdnyi Ferenc, magyarkomáromi apátplébános végezte nagy papi segédlettel. — Sütemény-készítési tanfolyam. A komáromi Gazdasági Leányiskola igazgatósága december hó 12-én sütő­tanfolyamot tart az iskola helyiségeiben d. e. 11-től este 6-ig. A tanfolyamon résztvenni óhajtók Írásban jelentkezhet­nek az intézet igazgatóságánál. Minden résztvevőnek hoznia kell 7a kg. 0-ás lisztet, 7i kg. porcukrot, V* kg, mogyo­rót, 1I8 kg. vajat és 10 drb. tojást. Az apró hozzávalókra csokoládé, mandula, sütőpor, rum stb. beiratási dij cimén 5 Ke fizetendő. Tíznél több jelentkező esetén a tanfolyam dec. 14-én megis­métlődik. — A készített süteményeket (karácsonyfa-cukor és apró;stitemények) mindenki magával viheti. —- Érdemes-e meghosszabbítani az életet ? A clevelandi természettu­dományi akadémia ülésén dr. Wilder Bancrof, a Cornell egyetem kémiatanára bejelentette, hogy sikerrel biztató kí­sérleteket folytat az emberi élet meg­hosszabbítására. A professzor büszke mosollyal adta elő a kísérletek eddigi eredményeit, melyek máris nagyon je­lentősek s azt várta, hogy az akadémia tagjai viharos lelkesedéssel fogják ün­nepelni, mint az emberiség jótevőjét. Ehelyett inkább úgy fogadták bejelen­tését tudóstársai, mintha „közellenség“ volna. Egymásután szólaltak fel az aka­démia tagjai és egyértelmüleg jelentet­ték ki, hogy a legnagyobb kegyetlen­ség az emberi életet és ezzel az emberi szenvedést meghosszabbítani. Az egyik tudós idézte Nicholas Murray Buttler doktornak a mondását: „Meghalt 30 éves korában, eltemették 60 éves ko­rában.“ — Az a fogadtatás, amelyben Bancrof professzor bejelentése része­sült, érdekes példája annak a nagy pesszimista hullámnak, amely egy idő óta elárasztja a fiatalnak és tűrhetetle­nül bizakodónak tartott Amerikát,

Next

/
Thumbnails
Contents