Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-11-28 / 95. szám

1934. november 28.

»KOMÁROMI L* APÓ Ke

3 oldal

Pirandello,

a Nobel-dijas.

Az újabb idők kétségkívül legnagyobb irodalmi esemén}»© a svéd Akadémia döntése: kié lesz az ezévi Nobel-díj?

A legtöbb esetben — bármennyire is elismerjük a svéd Akadémia objektivitását és hihetetlen nehéz feladatát — az irodalmi közvélemény: az irodalmi nagyságok, az olvasóközönség véleménye nem §zokott megegyezni az Akadémia döntésével.

így volt ez a múlt évben is: az orosz-emigráns Bumin Iván, vagy elődje, a norvég Sigrid Undset kitüntetése alkalmával. Csak az által ismertük meg közelebbről őket, hogy elnyerték a Nobel-díjat. És ugyanakkor Bunin mellett mellőzték sors- Icstvérét, Mereskovszkijl, akinek könyveit a szentírás és Remarque:

; Nyugaton a helyzet változatlan -ja mellett, mint a legtöbb nyelvre lefordított műveket emlegetik.

Gerhardt Hauptmann kitüntetése óla nem hangzott még ennyire egybe az Akadémia döntése az irodalmi közvéleménnyel, mint most, amikor az olasz drámaírót, Pirandellot érte ez a nagy kitüntetés és elismerés.

A díj megszavazása előtt senki se gondolta volna, hogy éppen Pirandellora esik a választás, noha ezt utólag a legigazságosabbnak tartjuk.

Ritka esel az, hogy az irodalmi Nobel-díjat drámaíró kapja — Hauptmann is mint regényíró kapta — és így kétszeres dicsőség az, hogy Pirandello éppen ezzel az elhanyagolt műfajjal nyerte el a legnagyobb irodalmi elismerést.

Pirandello a modern dráma atyja. Diákkorunkban ragadt még ránk ez a hétköznapi meghatározás, de kifejezőbben, egyszerűbben lehetetlen Pirandello munkásságát, értékéi megadni. ő volt az első drámaíró, aki észrevette a hagyományos drámaírás fonákságait, akinek volt bátorsága, tudása keresztülvinni, hogy a beidegződéit drámafelépítési sablont megtépázza és a modern kor szellemének, a modern kori érintő és érdeklő tárgyaknak megfelelően, egyedül megfelelően minden esetben átformálja.

Pirandello újítása forradalmat idézett elő a deszkákon. A forradalom azóta rég elült. Ma már természetes az új forma és a színházlátogató közönség édeskeveset gondol arra, hogy a hajlongó szerző mögött ott áll Pirandello is, a modern dráma megteremtője. Zombory György.

Feszty Masa nagy sikere budapesti kiállításán, komáromi képeivel.

Kevesen tudták Komáromban, hogy hónapok óta közöttünk élt Feszty Árpádnak, a hírneves festőművésznek özvegye, — Jókai nevelt leánya, — s Feszty Masa, aki örökölte apjának tehetségét s maga is kitűnő festőművósznő. a magyar festőművésznők között a legelső helyek egyikét foglalva el. Az a magas, őszhajú hölgy, aki pápaszemével meghitten pillantott körül a komáromi uccukon s botjával néha megkopogtatta a kockaköveket, volt »Róza néni«, mintegy zarándok útra jött Komáromba, a régi, kedves emlékek közé. Hónapokig éltek aCentrálban. Feszty Masa csallóközi füzeket s öreg komáromi részleteket rajzolt áhítattal s most mindezeket a rajzokat a budapesti Lipótvárosi Kaszinóban állította ki. Két érdekes, nem mindennapi hölgy. Róza néni olvasmányainak, emlékeinek élt itt, Feszty Masa pedig művészetének s a szűk rokoni s baráti körön túl nemigen vettek részt Komárom mindennapi életében, kivéve az utolsó tartózkodási napok alkalmával a Jókai Egyesületben megtartott felolvasást. Azt mondhatjuk. hogy Feszty Árpádné a maga nagy műveltségével, széles látókörével s nagyszerű művészi ráérzésével szinte jobbkeze volt leányának: Róza nénink fiatal korában maga is festőművésznő volt s amit később, asszonynyá tevése után már nem tudott megvalósítani művészetben, azt most megpillanthatja leányában: ha kell, irányítja, tanáccsal látja el s ©képen valami különös, testvéri együttes, nem mindennapi, érdekes művészi eggyéforródás az életük) s a Masa művészete. A mély vallásos áhítat Feszty Masát egyik legkitűnőbb szentkép festőnkké tette.

Ki ügyesen öreg füzeket, nádasokat, Komáromban arcképeket s régi Jókaivonatkozásokat rajzolt. Naponta kocsira ültek, hogy valami öreg falat, vagy régi házat találjanak, ketten keresték, ketten beszélték meg s Fesztje Masa szorgalmasan rajzolt, mígnem oly hatalmas gyűjteménye lett. hogy azt most kiállította. Eltávozásukkor Komárom két érdekes emberrel Jett szegényebb. Komárom és Firenze, nemde, két ellentétes város, — mégis e kettő nőtt hozzá legjobban szívükhöz. Feszty Masa képeinek nagy sikere van. ízelítőül itt egy kis mutató. Az egyik napilap kritikusa így ír:

»Feszty Masa az unoka s a gyermek, akiben folytatódik az örökletes isteni szikra, kisebb-nagyobb remekművekkel tért meg zarándokúi járói. Könnyfátyolon ál látja meg mindig a firenzei rajzaiban is oly balladai erejű festőnő Komáromot. Bizonyos, hogy a természetet ritkán látjuk markánsabb erővel tolmácsolva s mélyei)!), mármár természetfölötti mondanivalókkal, mint ezeken a rajzokon, Jókai romantikája ölelkezik bennük a művésznő borongó, sejtelmes miszticizmusra hajló lekiségével, ami azonban különös és kivételes bennük: hogy ez sose megy a tehenikai tudás es a fölény rovására. Virtuózkezű rajzoló s egy sejtelmes természetálmodó élményei ezek.«

A másik lap, amely megjegyzi, hogy milyen érdekes névvel látla el Feszty Masa a fűzfákat, »a Iák parasztjainak« nevezte el őket, ezt mondja:

»Elmélyedő részletezés, szinte dekoratív előadás jellemzi stílusát. A vonalak átlclkesednek ábrázolásában, a valószerű dolgok megtelnek szimbolikus tartalommal. Az ősi iuzfacsonkok, mint földhözláncolt óriási lények meresztik fölfelé amputált karjaikat. Mindezt azonban a legartisztikusabb érzéssel fejezi ki, semmi különleges allegória, csak Jókai szülőháza fölött őrködik két angyal s a szlovenszkói költő arcában tükröződik magyar dac. Különösen érdekesek világosabb tónusú képei, amelyekben már nagyvonalúbb összefogás nyilvánul. Feszty Masa képein meglátszik, hogy a művésznő lelkivilága beleié fordult, de expresszionizmusa számol a való természet legkisebb parányaival is, semmit sem vei el, mindent tisztel az Isten-teremtette alakjában. Lelki portréja a Szent Rozáliái ábrázoló kép.«

Ezekután reméljük, hogy Feszty Masának komáromi képeivel mindenütt nagy sikere lesz.

A Komáromi Football Club

dec. hó 6-án este fél 9 órakor

az Otthon kávéház különtermében

rendkívüli közgyűlést

tart, melyre a club tagjait tisztelettel meghívja az

Igazgató-választmány.

Tárgysorozat:

1. Elnöki megnyitó.

2. Pénztári és ellenőri jelentés. Határozathozatal a felmentvény megadására vonatkozólag.

3. Az elnökség, tisztikar és a választmány lemondása.

4. Az új elnökség, tisztikar és választmány megválasztása. 4C4

Alig használt

Torpedo-Portable

írógép

complett, szlovák-magyar tastaturával

féláron eladó.

Cím a kiadóban.

HÍREM

A beteg koldusasszony, a járda s a társadalom.

A' napokban, délben tizenkettőkor egy koldusasszony, azok közül, akik a Szent András templom előcsarnokában »teljesítenek szolgálatot«, hazafelé indűlt. Öreg s reszketős lábú lévén, lejövét elcsúszott s végigvágódott a járdán. Alighanem a járda szélén lépett rosszul s odagurult a fa alá. Toprongyos, halkan jajgató öreg néni volt, a botja messzire gurult. Nem tudott fölkelni.

Mikor mi megpillantottuk, akkor már valami két perce feküdt az ut szélén, segítségére senki sem sietett, hiszen csak egy egyszerű koldusaszszony volt. Körülbelül félpercnyi távolság választott el bennünket tőle. S most egy pillanatra megálltunk. Ne vedd rossz szívüségnek olvasó, de feltámadt bennünk hirtelen az újságíró kíváncsisága is, amely küzdött az emberbaráttal s a cserkész-szívvel. Lassan közeledtünk az öreg nénike felé s gyorsan számot vetettünk lelkiismeretünkkel, mondván, hogy néhány pillanattal, ha később érünk oda, talán nem lesz baj, de legalább meglátjuk, hogy- városunk társadalma hogyan felel a beteg koldusasszonynak.

A legelső illető, aki a néni elzuhant teste mellett elment, éppen hivatásánál fogva is arra tanult, hogy bajban levő, beteg embertársain segítsen. A néni feküdt, az illető nyugodtan elment mellette, éppen csak ránézett. Következett két nyugodtan sétáló fiatalember, ezek meggyorsították lepleiket s elszaladlak a fetrengő koldusasszony mellett, nehogy hozzá kelljen érniük. Egy jólöltözött lány is ránézett a nénire. Többen távolról, a megszépítő s a biztos messziségből néztek. Aztán egy konflis ballagott el. A nénit úgy kerülték, mint a bélpoklost. Ki tudja, miért nem nyúltak a földön heverő, jajgató öregasszonyhoz, miért szégyelték? Pedig nem is volt ittas, egyszerűén nem bírták a lábai. A társadalom azonban nem vállalt közösségei vele.

Most biciklin közeledett egy megpakkolt inas. Leugrott s odaszaladt, majd ugyanabban a pillanatban egy munkásember s egy napszámos látták meg a nénit. Mi is odaértünk s egy idős komáromi uriasszony volt az egyedüli a »jólöltözött« hölgyek közül, aki ijedten segített. A koldusasszonyt a komáromi élet szegényei vélték körül: a társadalmi osztály csak a maga határain belül segített, az egyszerű inas, a foltoskabátú napszámos és a gyűrött munkás forgolódtak a néni körül. Nekitámasztottuk a lépcsőnek, jajgatott. A szegénység szíve dobbant Itt össze: az ember úgy érezte, maguk között vannak fájdalmukkal, bánatukkal, együvé verődtek.

Mentőket indítványoztunk a néninek, nem kellett neki. Kórházba menni félt, mert »ott a fiatalok a múlt héten is megvertek«, — a fiatalok alatt a komáromi alvilág fiatalabb évjáratú s könnyű foglalkozású hölgyeit kell alighanem érteni.

Mondom, az volt a figyelemreméltó, hogy a déli korzó társadalma belső borzongással, álszentesen fordította el a fejét a vergődő öregasszonytól s csakis a szegényemberek segítettek egymáson. Mintha valami titkos, ősi megállapodás volna közöttük.

A szép kabátok legfölebb húsz fillért kínáltak föl egy röpke megváltásáért a lelkiismeretnek.

— Szent András-templom ünnepe

November hó 30-án pénteken ünnepeli a komáromi róm. kath. egyház a plébánia templom védőszentjének: szent András apostol és vértanú ünnepét. E napon a szent András templomban reggel 8 órakor ünnepélyes nagy mise, este 6 órakor pedig litánia lesz.

— Erdőházi Hugó: Életkének életről c. könyve jövő hét elején hagyja el a nyomdát. A könyvet irodalmi körökben komoly érdeklődés előzi meg. (Megrendelhető lev. lapon a szerzőnél : Klapka-tér 9.).

Boby bácsi tanácsa

ízletes mártásokat illetőleg

Hallgasson csak Boby bácsira - segít az igazán megfelelő hozzávalók kiválogatásánál: az állandóan friss Vitellot ajánlja! Ez adja meg a mártások finom ízét, úgyhogy bizonyságot tesznek az Ön főzőművészetéről.

— Halálozás. Súlyos csapás látogatta meg Keleti József nyug. állategészségügyi főfelügyelőt és családját. Amint őszinte részvéttel értesülünk, Keleti József veje, Ágota leányánál* férje, Nemeskürthy Dezső őrnagy hirtelen elhunyt, gyászba borítván szeretteit. A szép jövő előtt álló őrnagy 11 évvel ezelőtt 1923-ban vezette oltárhoz Keleti Ágothát, akivel a legboldogabb családi életet élte. Házasságukat két gyermekkel áldotta meg az ég. Aztán jött a csontkezű halát és vége lett a boldogságnak. Hirtelen, orozva támadta meg a 39 éves családapát a betegség s rövid szenvedés után elhunyt Budapesten, ahonnan kihűlt porait hazaszállították és Neszmélyen temették el hatalmas részvét mellett. A temetési szertartást Surdnyi Ferenc, magyarkomáromi apátplébános végezte nagy papi segédlettel.

— Sütemény-készítési tanfolyam. A komáromi Gazdasági Leányiskola igazgatósága december hó 12-én sütőtanfolyamot tart az iskola helyiségeiben d. e. 11-től este 6-ig. A tanfolyamon résztvenni óhajtók Írásban jelentkezhetnek az intézet igazgatóságánál. Minden résztvevőnek hoznia kell 7a kg. 0-ás lisztet, 7i kg. porcukrot, V* kg, mogyorót, 1I8 kg. vajat és 10 drb. tojást. Az apró hozzávalókra csokoládé, mandula, sütőpor, rum stb. beiratási dij cimén 5 Ke fizetendő. Tíznél több jelentkező esetén a tanfolyam dec. 14-én megismétlődik. — A készített süteményeket (karácsonyfa-cukor és apró;stitemények) mindenki magával viheti.

—- Érdemes-e meghosszabbítani az életet ? A clevelandi természettudományi akadémia ülésén dr. Wilder Bancrof, a Cornell egyetem kémiatanára bejelentette, hogy sikerrel biztató kísérleteket folytat az emberi élet meghosszabbítására. A professzor büszke mosollyal adta elő a kísérletek eddigi eredményeit, melyek máris nagyon jelentősek s azt várta, hogy az akadémia tagjai viharos lelkesedéssel fogják ünnepelni, mint az emberiség jótevőjét. Ehelyett inkább úgy fogadták bejelentését tudóstársai, mintha „közellenség“ volna. Egymásután szólaltak fel az akadémia tagjai és egyértelmüleg jelentették ki, hogy a legnagyobb kegyetlenség az emberi életet és ezzel az emberi szenvedést meghosszabbítani. Az egyik tudós idézte Nicholas Murray Buttler doktornak a mondását: „Meghalt 30 éves korában, eltemették 60 éves korában.“ — Az a fogadtatás, amelyben Bancrof professzor bejelentése részesült, érdekes példája annak a nagy pesszimista hullámnak, amely egy idő óta elárasztja a fiatalnak és tűrhetetlenül bizakodónak tartott Amerikát,