Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-11-28 / 95. szám

2 oldal ►KOMAKOMI LAKOK« Adler H. Vilmos. 1854—1934 A komáromi társadalmi és közélel­nek ismét halottja van: elköltözött az élők sorából csendben és mondhal­­nók feltűnés nélkül Adler H. Vilmos, a komáromi kereskedővilág­nak egyik méltán megbecsült, nagy érdemeket szerzett tagja. Amilyen sze­rény és mérsékelt volt egész életében, mert sohasem aknázta ki a maga számára az érvényesülési lehetősége­ket, olyan volt elmúlása i$, csendes és diszkrét. Alig volt beteg néhány napig és még az uccán láttuk látszó­lag jó egészségben és máról holnapra ő is itthagyta az életet. Azt az életet, lüely számára már régen kevés örö­met tartogatott. Adler H. Vilmos régi komáromi ke­reskedőcsaládból származott. Édes­atyja. Adler Dávid, a város legré­gibb fiiszer és gyarmatáru üzletének volt a tulajdonosa, aki gondos neve­lésben részesítette fiát. A valamikor Komáromban virágzó és a változott viszonyok következtében összezsugo­rodott fakereskedésben talált Adler H. Vilmos elhelyezkedést és üzletét a gondos kereskedő szolidságával ve­zette. Rengeteg ügyfele tanúsíthatja azt, hogy összeköttetéseik cégével mindenkor a legkellemesebb módon nyertek vele lebonyolítást. Azok kö­zé a kevesek közé tartozott, akik a kereskedelem etikájának teljes bir­tokában mindenkor megtudták őrizni egyéni intaktságukal. A megboldogulttal szemben min­denkor igaz megbecsüléssel voltak kartársai is, akik a virágzó fakeres­kedés idejében érdekvédelmük szem­pontjából egyesületbe tömörültek és annak vezetőségébe beválasztották Adler H. Vilmost is, aki ezenkívül hosszú időn keresztül tagja volt a Komárom Vidéki Takarékpénztár vá­lasztmányának is. Mindenkivel szem­ben nobilis felfogású, korrekt keres­kedő volt és a m agán érintkezésben nagyon népszerű, kedvelt s az a széles baráti kör, mely szerelte és megbe­csülte, igen sokszor gyönyörködött szellemességének sziporkáiban, mely­­lyel fel tudta őket vidítani. Tagja volt Komárom város törvény­hatósági bizottságának is, amely be­választotta a város közigazgatási bi­zottságába is. Mindenkor és minden­kitől megbecsült polgára volt a meg­boldogult a városnak és ezt méltán ki is érdemelte. Puritán felfogására nézve jellemző, hogy amikor üzleté­vel felhagyni kényszerült az idők mos­toha viszonyai következtében, akkor minden közéleti és társadalmi tiszl­­séglől is visszavonult és csendben dolgozott tovább. A megboldogult szép családi életet élt, özvegye és leányai: dr. Lipscher Mórné, dr. Mohácsv Jánosné és Toin­­csányi Mihályné gyászolják a legjobb férjei és apát benne, kinek emlékét kegyelettel őrzi meg a társadalom. Fiatalság a pódiumon. (A Jókai Egyesület vasár­napi kulturelőadása.) Szépszámú közönség előtt zajlott le vasárnap a Jókai Egyesület harmadik kultúrelőadása. A közönség, amely­nek magyar kötelesség-vállalásában már-már kételkedtünk, dicséretesen megjelent meghallgatni a fiatalokat. Bevczelésképen Borka Géza dr., szakosztályelnök vázolta Mihola Gyu­­szi zeneszerzői karriérjét. Rámutatott sikerének két forrására: magabízó hi­tére és bámiüatos kitartására. Kije­lentette, hogy nagy magyar érték van az ilyen ifjúságban, amely nem kár­tyában, borban, sportolásban vagy tét­len álmodozásban pazarolja el idejét és energiáját, hanem megszerzi a dip­lomáját és e mellett magasabb ideá­loknak is hódol. Utána Mihola Guszi adta elő szűnni nem akaró tapsok között a nótáit. Sokszor igazán nem tudtuk, hogy négy­szeres tehetségéből melyiket csodál­juk: a zeneszerzőt-e, a szövegírót-e, a virtuóz muzsikust-e vagy a közvetlen előadót-e. A nagy reményekre jogosító zeneszerzőt a jónevű Mészáros-zene­kar kisérte, finoman, a nótákhoz si­muló érzéssel. A nóták szünetében Petrogalli Klári szavalta el Endrődvnek Visszavár­lak«: c. költeményét. A kitűnő fiatal dizőz igen szépen érzékeltette a vers tartalmi gazdagságát Végül ifj. Alapi/ Gyula felolvasása következett az ókor szociális viszonyai­ról. A jóstílusú értekezésbe bennvolt a fiatalság minden erénye és hibája. Erénye: a bátorság és lendület, amely­­lyel gondolatait szárnyra ereszti: hi­bája: a kritikátlanság, amellyel át­veszi a materialista történelem-szem­lélet zavaros elméleteit. Kár. hogy nem hangsúlyozta eléggé, hogy a ke­reszténységről és a kommunizmusról felolvasott mondatai nem az ő elveit fejezik ki, hanem a szélsőségesen egy­oldalú marxi szociológiát. Igv nem mindenki értette meg, hogy ezeket a gondolatokat tulajdonkép idézeteknek szánta az előadó. Meg vagyunk győ­ződve, hogy ifjú Alapy Gyula, aki a sikeres jogi stúdiumai közepette egész lélekkel benne él a korszerű kérdések figyelésében is, a magyar kisebbségi életnek igen értékes, munkás tagja lesz: erre predesztinálja őt neve, ké­szültsége és főként szociális érdeklő­dése. A jól sikerült esi teljes mértékben igazolta a fiatalsághoz fűzött várako­zásainkat. bg. Fegyházi üdvözlet a komáromi lányoknak! Egy papírzacskó titka. — Üzenet Lipótvárról. — Sok fegyenc a lányok miatt jutott oda. — november 27. Régenlc az idegenben sínylődő rá­táik az. otthoni szeretteiknek a szél­lel, a vándorfelhővet. az elszálló ma­dárral, p futó habokkal szoktak üze­netet küldeni. Manapság nem olyan naivak a ra­bok és sokkal modernabb eszközök­höz nyúlnak. Igaz, hogy a régi rabok és a mostaniak között óriási a kü­lönbség. A régi rabok a szabadság eszméjéért folytatott küzdelem köz­ben estek idegen rabságba, a inai rabok, akik Illaván, Lipótváron, Vá­cott vágj- Szegeden raboskodnak, nem olyan nemes célokért jutottak rali­ságba. A napokban egy papírzacskó került a kezembe és annak belső részében találtam egy rabnak az üzenetét a sötét zárkából a nagyvilágba. Ismere­tes ugyanis, hogy a rabok legegysze­rűbb foglalkoztatása, ha papírzacskó­kat készíttetnek velük. A kosár és gyékényfonáshoz már nagyobb elő­képzettség és gyakorlat kell, de a ki­vágott papírból zacskót összeragasz­­lani mindenki tud. Az üzletekben használt papírzacskók mind a fegy­­házakban készülnek és rabok munká­ja. Az említett papírzacskó belsejében az alábbi üzenetet olvastam: Lányok! Tiértetek szenvedünk Li­pótváron. (.Mert sok pénz kell a mai lányoknak.) Pá, pá! Isten önökkel! Most múltain ennyi és ennyi éves és inég ennyi és ennyi hónapom van hátra. Jaj. de soká jön a szabadság! Lipólvár (és ill jön a dátum). A fenti üzenetből kihagytuk a szám­adatokat, nem akarjuk, hogy kitudód­jék a tettes és ezért az ártatlan üze­netért még meghosszabbítsák a még hátralévő pár hónapját és minket szidjon a rab és a szerelmes babája. A fenti üzenetnek zárójelbe telt ki­tételéből, hogy sok pénz kell a mai lányoknak, a napnál is világosabb, hogy a fegyenc a lányok miatt követett el bűncselekményt, a szeretőjét pén­zelte és a pénzt betöréssel, lopással szerezte. És mivel többes számban kesereg az üzenet írója, a mai lá­nyoknak sok áldozata eszi most ott a rabkenyerei. Az üzenet írója arra számíthatott, hogy a bollbaküldött valamelyik szo­bacica vagy szolgálóleány fogja föl ezt az üzenetei, de hát nem ez. tör­tént. A mi kezünkbe került, de azért nem egészen rossz helyre. Riportot írhattunk róla és ezért imo, közhírré tesszük ezt az, üzenetet, hogy okulja­nak belőle az.ok a lányok, akiknek a hiúsága börtönbe, sőt fegyházba jut­tatja az ideáljaikat. Négy dáma két óráig öltözteti esküvőjére Marina hercegnőt Holnap, november 29-én zajlik le Londonban minden idők legnagyobb esküvője, a kenti hercegnek és Mari­na görög hercegnőnek pompás, cso­dálatos egybekelése. Erre a menyeg­zőre félmillió látogatót vár London. Marina hercegnő szerdán érkezett Londonba és megérkezésének pilla­natától kezdve egészen egybekelése órájáig egyetlen perce sem szabad. Megérkezése után azonnal a királyi palotába hajtatott, ahol az első eme­­leteii nyitottak számára három szó­ljál. Ablakai a gyönyörű Mall-re és a még szebb Green Park-ra néznek. Csak egészen rövid ideig pihenhe­tett, utána azonnal a királynéhoz kel­leti mennie. Egy üli teázott a király­néval. Résztvett a teán az angol ki­rály, a kenti herceg és a walesi her­ceg is. Jelen voll a menyasszony édes­apja és édesanyja: Miklós görög her­ceg s felesége is. A királyné kíván­ságára, az egybekeléssel kapcsolatos összes öltözködési, ceremoniális s ha­sonló kérdéseket újra megbeszélték. Egy napol pótló bevásárlásokra szánnak. Ä harmadik londoni nap reggelén meglátogatja új otthonát a hercegnő. Ez aránylag egy szerény méretű, kisebb ház a finom Belgrave Square-en, London szívében. A lá­togatás alkalmával vele lesz vőlegé­nye s az angol királyné is, aki látni akarja, hogy a fia és menye hol és milyen körülmények között rendez­nek be otthont maguknak. A londoni tartózkodás hatodik és hetedik napján két úgynevezett álla­mi ebédel adnak a királyi palotában a hercegnő tiszteletére. Az első no­vember 2(>-án volt, ugyanazon a na­pon, amikor a menyegző királyi ven­dégei, többek között a dán király és királyné is Londonba érkeztek. Az állami ebéd a királyi palotának leg­ritkábban kinyitott termében, az úgy­nevezett > fehér és arany állami ebéd­lőteremben zajlott le. Résztvett raj­ta a királyi család majdnem minden tagja. A híres angol királyi aranytá­lakban tálalták fel az ételeket. Külö­nös véletlen folytán ugyanerre a nap­ra esett a király nővérének. Maiul norvég királynénak, az ebéd egyik felséges vendégének születésnapja is. amit ezzel az állami ebéddel együtt ünnepeli meg az angol királyi csa­lád. A következő napon, november27-én Újabb állami ebéd tiszteletében része­sült Marina hercegnő. Ezt az ebédet nagy fogadtatás' követte, a palotának úgynevezett nagy államlermébcn . Nyolcszáz meghívót küldtek szét er­re a fogadtatásra, amely az első hiva­talos alkalom volt arra, hogy az an­gol legfelsőbb társaság megismerhes­se a birodalom új kedvencét: Mari­na hercegnőt. November 29-én felvirrad a me­nyegző reggele. Ezen a reggelen fél­­nyolckoV költik fel Marina hercegnőt és nyolc órakor már szervírozzák is reggelijét a saját szobájában. Közvet­lenül a reggeli befejezése után elkez­dik a menyasszony öltöztetését. Az öltöztetés kerek két órát vesz igény­be s a palota rendes »időmérő sze­mélyzete fogja ellenőrizni azt, hogy egy perc késés se következhessél« be. A menyasszony délelőtt tiz órára pon­tosan készen lesz fantaszlikusanszép öltözékével és negyed tizenegykor már lent is lesz a palota kapujában és ott beszáll kocsijába, amely egy­bekelés! szertartásához viszi. Négy hölgy lóg segíteni neki az öl­töztetésben. Az első saját komornája, aki évek óta szolgálja s akitől sem­miképpen sem akar megválni. Azután első angol udvarliölgye, Lady Do­rothea Hope, továbbá saját édes­anyja, Miklós görög herceg felesége és végül az angol királyné öltöztető­nője, aki ezen a reggelen bizony na­gyon el lesz foglalva, mert a királynét is ő öltözteti. Tiz és negyed tizenegy között Marina hercegnő még egy fu­tó látogatásra lép be a királyné szo­bájába, hogy megmutassa neki öltö­zékét s azután elindul a kocsijához. 1934, november 28. Zsúfolt ház előtt játszotta a Katolikus Legényegylet másodszor is a Milliomos nagynénit. — Ismétlése december 2-án. — Ide kultúránkét, oda kultúránkét, a műkedvelők már egy jó lépéssel benne is vannak az őszi szezonban s alig látszanak sokat törődni azz.al a vitá­val. amelyben precíz stilisztikai fogai - mazással önti ki vágyait és ad hangol munkakészségének az akadémikus if­júság: a magyar kisebbségi ifjú gene­ráció egy igeii kis töredéke. A na­gyobbik rész, amely már tömeg: az iparosifjúság csoda optimizmussal és illuzióbaringatózással. amíg az igazi élet színpadáról kenyérteleniil és a jobb sorshoz igazán halvány remény­nyel szinte százas szenesekben sza­val le. a rivalda fényben másokai szó­rakoztatva három órákon keresztül pompáz egy herceg, egy gróf. egy kép­viselő. vagy hercegkisasszony szerepé­ben, csak úgy pitykövez a milliókkal, pezsgőt iszik és homárt eszik. És úgy mozog százesztendős lovagvárak, vagy skótországi kastélyok termeiben, mint­ha előadás után nem kellene megelé­gednie szegény kispolgári konyhák ebédről maradékaival, s három órákon ál elfelejtik ez a legtöbb: elfelejte­­lik, hogy hallok, szobák, termek fény­űző bútorait a szomszéd boltosék, a csillárt a vizaví iparosmester, a me­isseni jMjroellánt a Béla bácsi, a fala­kat díszítő íeslményremekeket egyik­­másik helyi őstehetség, a parkettel borító süppedő szolimákat és per­zsákat az áldozatra kész. valamelyik fiatalságbarál kölcsönözte. A katolikus Legényegyesülel derék iparosleányai és legényei sem jártak Oxfordiján ,s nem voltak bennlakói valamely jó ánglius szentről elkeresz­teli liarrowi vagy eloni kolledzsnek, a multheli szinműelőadásuk jó ne­gyedfél órája alatt mégis elhitették velünk, hogy Jack szerelmes Kittybc és Charley hasonlóan halálosan sze­relmes Anniéba. Egy percre sem ké­telkedhetünk Sir bran et'« indiai ka­tonai szolgálatában és el Iliit ük. hogy az öreg szakállas Spittigue jómódú ügyvéd, s ha mulattunk is duló-fulö haragján, nem jutott az eszünkbe, hogy deniaszkirozzuk még lehunyt szemmel magunkban sem. A főrangú diák urak belső inasa, a szürkülő hajú Brasset pedig Aberdeenben is alkal­mazhatná főkomornvifcnak. Ezek i>er­­sze mind szerepek, de ezeket a szere­peket olyan beleéléssel, élethűséggel alakítja a' Legényegylet minden elis­merési megérdemlő műkedvelő gár­dája. Aki látta az előadás vasárnapi pub­likumát, amiül hiába tartott zsebken­dőt szája elé. mert a pillanatról pilla­natra adódott komikuma hatása alatt maga is félt már, hogy könnyezésig felesiklandozottau a konvenciónál il­lem határain áttörve robban ki haho­tájával. megállapíthatta, hogy a Ka­tolikus Legényegylet megint olyan da­rabol iktalotl különben mindig pom­pás érzékkel válogatott repertoárjába, mely jó ideig műsoron maradhat. A Milliomos nagynéni: Balogh Kálmán legalább is a 111. felvonás végéig, aiiiig maguk az im poszter diákok le nem leplezik, s minden férfiasító műtéti beavatkozás nélkül megint ál nem ala­kul oxfordi diákká, s mellette minden szerep főszerep, hiszen még az úgyne­vezett csak inas szerepel is jó kezek­be adta a rendezőség. Minden úgy ösz­­szejátszanak, hogy a néző érzi az egész cselekmény osztatlan egységének illú­zióját. A Katolikus Legényegyletben kitűnő szabász mértéke után szabják a szerepeket. Dobis Ilus, Birsül: Man­ci, Paul Edit, Sovány Ili, Kud Kesék István, Sovány Lajos, Veleba József, Dónay Győző, s aztán Biszdorfer Lász­ló együtt biztosítják a sikert, meri együtt, nemcsak külön-külön, s nem küiön-külön akarnak érvényesülni. A Katolikus Legényegylet a belépő­díjért dupla élvezetet ad s ő sem fizet rá, mert a közönség növekvő pártfo­gása, szeretete kiséri munkáját. — Mükedvelőeiőadás. A magyar­komáromi Iparos Kör műkedvelő gár­dája az ottani Zenebarátok Társasá­gának zenekisérete mellett előadja a Csókos huszárok cimü operettet.

Next

/
Thumbnails
Contents