Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-11-07 / 89. szám

1934. november 7. > KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. Molnár János apátplébános szülőházát emléktáblával jelölte meg Tát község-Vasárnap délelőtt folyt le az emléktábla leleplezése. — Saját tudósitónktól. — Komárom, november 6. Vasárnap délelőll kegyeletes ünnep­ség folyt le Tát, esztergommegyei köz­ségben, mely a várostól nem mesz­­sze, a Duna partján fekszik. Az oda­vezető út a legszebb panorámákat nyújtja az utasnak, aki nem tud be­lelni a fejedelmi Duna szépségeivel. Egymásután maradnak cl Szőny, Al­más, Neszmély, Süttő, Piszke, Lábat­­len, Nyergesujfalu községek, egyik szebb, mint a másik, a nagyszerű, aszfaltozott autó-túraúton könnyen, könnyen, minden rázás nélkül szalad az autó, mely Tát előtt egy tízkilo­méteres egyenesben megy tova, ahol turaversenyeket is szoktak tartani. Tát község ünneplőt öltött ezen a napon. Nagy fia, Molnár Nép. János ill született 1850. május 5-én, hogy nagy és kivételes tehetségével gyorsan emelkedjék magas egyházi méltósá­gokra. Korán vízivárosi plébános, majd Meszlényi Gyula után komáro­mi plébános lesz 1882-ben és csakha­mar a Mindenszentekről nevezett ege­­di címzetes apátsággal tüntetik ki. Molnár János lelkipásztori működése Komáromban a legérdekesebb pálya­futások egyike. A nép rajongásig sze­rette, mert Molnárnál kiválóbb, jobb, aszkélább lelkű pap ritkán akadt és lelke tárva-nyitva állott a szegénység felé. Akkor élte a liberalizmus fény­korát és a honorácior osztály ebben helyezkedett el. Ezeket nem tudta Molnár meghódítani, sőt mikor a tör­ténelmi jelentőségű el keresztelési har­cok megindultak, Molnár János Zichy Nándor gróffal megalapította a nép­pártot. A liberális városi hatóság nem adott Komáromban népgyűlésre en­gedélyt, amelyet azután a Becsali­­csárda területén tízezer embernyi tö­meg előtt tartottak meg, ezen a gyű­lésen résztvett a fiatal Pruliászka Ottokár is, a század legnagyobb papi alakja. 1903-ban azután végleg elhagyta Komáromot Molnár János, melynek plébániáját távollétében adminisztrá­torok vezették. Esztergomi kanonok és pápai prelátus, emellett a néppárt­nak vezetője lett, a parlamentnek sok cikluson át tagja. A néppárt tudvale­vőleg hatvanhetes alapon állott, de a liberális nemzetiségű politika helyett mást követelt a nemzetiségek számá­vá. A jelszavaktól elkábult tömeg, de még a világosabb fejek sem vették észre, hogy a (57—18 küzdelme alá­ássa az országot. A bekövetkezett vi­lágháború és annak következményei a A milliomos nagynéni. A Kath. Legényegylet derék műkedvelő gárdája zajos si­kerrel mutatta be a lenti ked­ves vígjátékot vasárnap este. Saját tudósítónktól. — nov. 6. Műkedvelő gárdáink között a legnagyobb tevékenységet fejt ki a Kath. Legényegylet gárdája, amelynek agilis vezetősége és a gárda ambíciója nem engedi, hogy a tehetségek a semmit­tevésben megrozsdásodjanak, mert min­dig újabb és újabb alkalmat adnak a gárdának, hogy játszhassanak. Alig zajlik le egy-egy előadás, máris azon gondolkodnak, hogy melyik darabot hozzák színre. Vasárnap este megint kellemes órá­kat szerzett a törekvő gárda a komá­­rami közönségnek. Egy végtelen ked­ves angol vígjátékot, A milliomos nagynéni (Charley nénje) cimüt mu­tatták be, olyan tetszést és kacagást váltván ki a nagyszámú közönségből, hogy sokszor attól tartottunk, hogy leszakadnak a karzatok az orkánsze­­rüen nevető közönség alatt. Képzeljék el olvasóink, hogy a közönség ked­vence, Balogh Kálmán női szerepet adott. Ehhez azt hisszük, nem kell kommentár. Már puszta megjelenésé­vel hatalmas kacagást váltót! ki, hát amikor megszólalt és illegett, bille­gett és tetszelgett a színpadon, abba néppárt politikáját mindenben igazol­ták. Az országos tekintélynek örvendő férfiú a háború végén súlyos beteg lett, az 1919. tavaszán uralkodó influ­enza járvány támadta meg és két nap­pal a koraműn kitörése előtt, 1919 március 19-én elhunyd. Végrendelete szerint Komáromban a Jézus szentsé­­ges szívéről nevezett temető kápolná­ban temette el a helyi katolikus egy­házközség és kívánsága szerint sír­felirata ennyi: Itt nyugszik egy voll plébánostok. Imádkozzatok érette.« Molnár János alapította meg ezelőtt 50 évvel a r. kát. autonóm egyházköz­séget és több katolikus intézmény (Katolikus Énekkar, Katolikus Le­gényegylet) neki köszöni alapítását. Az emléktábla leleplezése előtt Ernszl Sándor prelátus, volt minisz­ter ünnepélyes szentmisét celebrált, melyen a magyar-komáromi templo­mi énekkar Bischof karnagy vezetése alatt művészien énekelt. Az emlék­tábla leleplezésére számos vendég ér­kezett Budapestről is. Kosztics Milán képviselő üdvözölte Ernszt Sándort, a keresztény gazd. párt vezérét, aki meghaló beszédet mondott és Molnár Jánosban az erkölcs és a hit alapján álló, megalkuvást nem ismerő, lán­goló lelkű és nemesszívű papot, a a rendkívüli szociális adottságú em­bert és a becsületes politikust jelle­mezte a közvetlen, nemes barátság meleg színeivel. Huszár Károly volt miniszterelnök a néppárt szerepét és programját és a keresztény alapon álló pártok küzdelmét vázolta, ezt indította el Molnár János Komárom­ban 1891-ben. Molnár azt kívánta, hogy a régi Magyarország minden polgára jól érezze magát és a poli­tikai jogok kiterjesztése volt politi­kai hitvallása. Majd a keresztény ifjú­ság szónoka teli hitvallást Molnár nagy és történelmi hivatása mellett. Ezek után a koszorúk letétele kö­vetkezett, és a magyar-komáromi r. kát. egyházközség koszorúját Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, polgár­mester, egyházközségi elnök tette le néhány kegyeletes szóval, a komáro­mi egyházközség nevében pedig dr. Alapy Gyula egyházközségi világi el­nök emlékezett meg Komárom nagy plébánosáról, mint emberről és a ka­tolikus pap mintaképéről, egykori egyházközsége koszorúját helyezvén az emléktábla alá. Majd a község fő­jegyzője vette át az emléktáblát és ez­zel a kegyeletes ünnepség végétért. aztán valósággal belepukkadt a nevető közönség. A két szerelmes kislányt, Pirstitz Manci és Paál Edith leányos bájjal kedvesen játszották meg. Dobis llus a címszerepben diszkrét, finom játékot produkált, Sovány Ili kis szerepében is kedves volt. A két pajkos, vidám diákot Kadli­­csek István és Sovány Lajos nagy át­­érzéssel és élénkséggel adták. Veleba József, mint ezredes diszkrét, finom játékával tűnt ki. Dónay Győző pom­pásan alakította az oxfordi ügyvéd groteszk figuráját. Riszdorfer László a szolga szerepében kitűnő volt. Já­téka egyike volt a legjobbaknak. Az ambiciós gárda nagy sikert aratott játékán kívül még meg kell di­csérnünk a Legényegylet hálás, meg­értő és könnyen fölmelegedő közönsé­gét is. Komáromban egy egyesület se dicsekedhetik ilyen lelkes közönséggel, amely kötelességének tartja, hogy az egyesületének előadásait látogatni kell. A többi egyesület közönnyel, nem­törődömséggel találkozik legtöbbször. A Legényegylet közönsége annyira áldozatra kész, hogy igen sokan öt­ször, tízszer is megnéznek egy dara­bot. így aztán a gárda nem veszíti el a kedvét, sőt mindegyre fokozódik az. A rendezés Riszdorfer László ér­deme. Az előadást f. hó 18-án, vasár­nap este 8 órakor megismétlik. A tanács nem fogadta el a vá­ros 1935. évi kéltségvetésére vonatkozó számvevőségi ja­vaslatot. 350% pőtadó a hiány fedezésére ? Komárom, november 6. A város számvevői hivatala össze­állította Komárom 1935. évre szóló költségvetését, amelyet a város taná­csa november hó 6-án, délután Csiz­­mazia György városbiró elnöklete melleit tartott ülésén tárgyalt. A költ­ségvetési javaslatot Sándor Ernő fő­számvevő ismertette, aki a részletek­re nézve a jelenlevő Herczegh István h. főszámvevővel együtt a kért fel­világosítást is megadta. A város 1935. évi rendes szükség­lete a számvevőségi javaslat szerint 9.625.53t Kc-l tesz ki, rendes fedezete pedig 7.624.057 Kc-t. A rendes költ­ségvetési tételek közölt tehát 2.001.474 Ke hiány mutatkozik. A rendkívüli szükségletei 777.585 Kc-ra irányozza elő a javaslat, mely­nek fedezetéül 50.000 Kc-l állítottak be a költségvetésbe. A költségvetésnél mutatkozó összes hiány, a passzív hátralékkal együtt 4,744.783 Ivc-l lesz ki, — amely összeg pótadó kivetése és részben ál­lamsegély utján nyerne fedezetet. A javaslat szerint a házbéradó után 250o/o, a többi adó után 265»«, a rend­kívüli kiadások fedezetére 85»;« pót­adó volna kivetendő és a még így fe­dezetlenül maradt 620.619 Ke összeg­re pedig államsegély kérendő. A javaslat felett hosszabb vita folyt, amelyben resztvettek Csizmazia vá­rosbírón kívül Fried Jenő, Fülöp Zsigmond és Kudelka József vezető főjegyző. Csizmazia városbiró kijelentette, hogy a költségvetést a számvevőség a legnagyobb körültekintéssel, a város súlyos anyagi helyzetének szigorú fi­gyelembevételével készítette el. A mu­tatkozó nagy hiány abból állott elő, hogy a múlt évig az adósságok tör­lesztésére beállított összeget a felve­endő kölcsönből vélle a város fedez­ni, azonban ci're jelenleg semmi kilá­tás sincsen s így a pótadók emelésé­vel kénytelen fedezetet kapni. Beru­házásra semmit sem vettek föl és csak a legszükségesebb kiadásokat irányoz­ták elő. Kérte a tanácsot a javaslat elfogadására. Fried Jenő hivatkozik az adózó polgárság szomorú helyzet­iére s lehetetlennek tartja, hogy a lényegesen fölemelt pótadókkal fede­zendő 1935. évi költségvetést a kép­viselőtestület tagjai közül csak egy is megszavazza. Senki sem veheti ma­gára azt, hogy egy ilyen súlyos költ­ségvetés elfogadásával polgártársait koldusbotra juttassa, mert az adózók az eddigi 180 százalékos pótadói sem képesek megfizetni, a tetemesen föl­emelt pótadó behajtására semmi ki­látás nincsen. Fülöp Zsigmond h. városbiró szin­tén elfogadhatatlannak tartja a költ­ségvetést. Azért, hogy csak papiroson legyen meg a költségvetés és a föl­emelt pótadókat előírják az adózók terhére, amikor azok egyáltalában lie nem hajthatók, az ilyen papiros­költségvetésnek reális alapja nincsen. De adómorál szempontjából sem tart­ja helyesnek, hogy a fölemelt pót­adókkal azt a 100—150 adózót sújtsa a város, aki még eddig rendesen meg­fizette az adóját és azután is köteles­ségének fogja azt tartani. Mintegy öt­millió hátralék van nyilvántartva a városnál, amelynek behajtása ezidő szerint illuzórius, mert az elnyomoro­­dott adózók nem képesek fizetni, a város vezetősége hiú ábrándokat ker­get, ha azt reméli, bogy a fölemelen­dő pótadókat képes lesz behajtani. Az állam segítsége nélkül nem tartja le­hetségesnek a kibontakozást. Kijelen­ti, hogy a költségvetést nem fogadja el és célszerűnek tartaná, ha a város ebben a kérdésben a felügyelő ható­sághoz fordulna irányításért, de ter­mészetesen föl kell tárni előtte a vá­ros mai kétségbeejtő helyzetét a ma­ga valóságában. Kudelka József főjegyző felvilágo­sító szavai után Fried Jenő szólalt még fel, majd az elnöklő városbiró szavazásra telte föl a költségvetési javaslatot, amelynek eredménye az volt, hogy ;t tanács nem fogadta el a költségvetést és azl sem a pénzügyi bizottságnak, sem a képviselőtestület­nek elfogadásra nem ajánlotta. A határozat után Csizmazia város­biró bejelentette, hogy a tanács állás­­foglalásáról értesíteni fogja a járási hivatalt, mely után az ülés nyolc óra­kor végétért. Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Sok szó esett már a napi sajtóban, meg a "háztulajdonosok körében is, hogy a házak javítási költségei szá­míttassanak le az adóalapból. Meg­mozgatott ez ügyben mindent a ház­tulajdonosok országos szövetsége,moz­gósítottak e téren a vidéki háztulajdo­­no ok egyesületei, s helyi egyesületünk ez évi közgyűlése is foglalkozott ez üggyel s memorandumot tér jesztett let az illetékes helyekre. Végre hosszú vajúdás után, bár a régi házak javítására nyújtandó adó­­kedvezményről szóló törvény napvi­lágot ugyan nem látott, azonban fel­hatalmazási törvény alapján 1934. jú­lius 25-én megjelent 159. sz. kormány­rendelet meghozta a régi házak javí­tására vonatkozó adókedvezményt. Tagadhatatlan tény az. hogy minden osztály eléggé meg van terhelve az adókkal, de azért annyira még sincs egy osztály se megterhelve, mint a háztulajdonosok osztálya. Egyszer már kimutattuk, hogy spé­cid Komáromban milyen a háztulaj­donosok helyzete. Példának áliítot­­tunk egy 1000 Ke nyers házbérjövedel­­tnet hozó házal, mely után a következő adókat kell fizetni: bérösszeg utáni adó 2()o/0 200.— vízdíj 10o/o 100.— csatornadíj 5o/o 50.— szemétki hordási dí j 5 o/o 50.— állami adó 8 °/o 80.— községi pótadó 19<)o/o 152.— járási pótadó 15o/o 36.— tartományi pótadó 1G0 o/o 128.— orsz. betegápolási 7o/o 5.60 összesen: 801.60 De ha ehhez még hozzávesszük a? egyházi adót, a kéményseprési díjat, a jövedelmi adót, hát azt látjuk, hogy az 1000 korona bevétellel szemben 1000 koronát meghaladó kiadás jelent­kezik. Hogyan képzelhető lehat ily viszo­nyok közepette a házak javítása, jó­karban tartása, különösen azoknál, akiknek semmi jövedelműik s házukon kívül egyéb vagyonuk nincsen? Tehát evidens, hogy éppen az utolsó órában jelent meg a régi házak javí­tására nyújtandó adókedvezményes rendelet. Valójában hát mit is hozott ezen rendelet, javított-e ezen a szomorú helyzeten? Mi azl hisszük, hogy sem­mit se javított, sőt elmondhatjuk: ad­tál Uram, de nincs köszönet benne.« Az adókedvezmény abból áll, hogy mindazok, akik 1924. július 25-től 1935. április 30-ig házukon javítási mun­kálatokat végeztettek, mely kiadás 500 koronánál kevesebb nem lehel, azon kedvezményben részesülnek, hogy az 1935/36. évi házbéradó kivetési alap­ból 30—30o/o-a azon összegnek, mely a ház javítására fordítva Jeli, levo­násba hozatik. Ezen kedvezmény nem valami nagy. de mégis csak valami, ha általános volna s kivétel nélkül minden házra vonatkozna. Csakhogy ám nem minden házra vonatkozik, hanem csakis azokra, amely házakban 1934. március végéig a bérelt helyiségnek legalább egyhar­t

Next

/
Thumbnails
Contents