Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-10-13 / 82. szám
4. oldal > KOMÁROMI UAPOK< 1954. október 13. Milus János rahafestő, vegytisztító | Alapítva: 1905. Komáim NádoMicca 3. és 48. Leszállított áron fest, tisztít úri, női ruhákat, függönyöket stb. Külföldön szerzett tapasztalatok alapján szőrmék, rókák stb. bőrkabátok, szarvasbőrök szakszerű festése és tisztítása. Plissirozás minden nagyságban. Az ismeretlen Komárom. Félig fel van szerelve a partosujtelepi iskola, padok is Vannak Denne, csupán tanítója nincs, és a gyerekek tovább járnak Komáromba tanításra Rövid interjúk a nyolcévesekkel. — Látogatás a munkásházakban, ahol felmondott a város a lakóknak. — — október 12. Engedd meg olvasó, hogy ne ecseteljük túlságosan azokat az útviszonyokat, amelyek a komáromi határban mulattatják a gyanútlan utast. Minden leírás helyett sokkal előnyösebb volna, ha mindazok, akiknek az útépítéshez valamelyes közük van, helyet foglalnának akár autóban, akár szekéren s megindulnának a gázgyár mellől, a vasúti átjáró alatt, az erődművek mellett a partosi betonúton. Ennek a betonúinak az a nevezetessége, hogy a beton összeállásának kezdeti stádiumát mutatja, azaz olyan állapotban van mindig, mint mikor a cementet éppen összekeverik a vízzel. Puha és ragacsos. A partosi beton soha nem szárad meg. Kidőlt-bedőlt házak, erődfalak, vasúti sínek —sorompó és minden biztonsági intézkedés nélkül való sínek. — gyakorlótér, lóversenypálya mellett, szántóföldeken vezet minden komáromi ut a külvárosok felé, akkor Sem jobb. amikor a jármű felkanyarodik a töltésre s azon döcög végig. Csak a jó vezető éberségének lehet köszönni, hogy le nein csúszunk a töltésről. ' A partosi uccákat akkor sem lehet megtalálni, amikor rajtuk vagyunk: pocsolyák, tavak , víz-erek, szemétdombok között kanvargunk s óvatoskodunk a legközelebbi házig. És ezen az útvonalon járnak be mindennap a partosujtdepi gyerekek iskolába. Ezen járnak a felnőttek a tizkoronás segély-szelvényért s ezen ballagnak akkor, amikor munkát keresnek. Ha most, napsütéses időben ilyen ez az ut, milyen lehel novemberben, vagy februárban. A partosi ifjak között. Megállunk egy uccácskában s az orvosi rendelőt keressük. Ez az egyetlen középület« Partoson, mivel az utóbbi időben keveset volt használva, szívesen látják a partosiak, hogy iskolának rendezték be a rendűitől. Sokáig tart, amíg ide-odatekeregve megtaláljuk, szóbaelégyedhe Lünk addig a partosi aranyifjúsággal. Minden házból keltő-bárom szalad ki arra a nevezetességre, hogy autó van Partoson. Szomorú látvány ez a sok csenevész gyerek. Ha ezek enni kapnának, ha nem kellene olyan sokat gyalogolniuk naphosszat az iskolába, iia pihenniük lehelne, mennyi egészséges, pufók, jóképű gyerek szaladgálna itten. Vékony arcocskájuk, sápadt színük mögül kivillan értelmes szemük fénye, nem kell ahhoz sok fantázia, hogy meglássa az ember: jó alapanyag a gyermeksereg fele itt,, egy kis kosztjavitással mit lehetne tenni. De igy. ilyen elhanyagoltan, bizony csak senyvednek szegénykék. A »jó alapanyag* mellett azonban a vézna, kezdettől fogva beteges, kiütéses-arcú gyerekek is előkerülnek, cipőjük rongyos, ruhájuk foltos, dideregnek. De mindegyik jókedvű. — Hányadikba jársz? — Harmadikba. — Szerelsz bejárni Komáromba? — Nem, jobban szeretnék már ide. Komárom messze van. — Hánykor kell indulni? — Hétkor. Most még jó, de decemberben hideg lesz. Olyankor sokan nem megyünk iskolába, meri nincs cipőnk, meg köhögünk. Most közbeszól egy anya: — Bizony, kérem, néha késő délután van, mire hazaérnek a gyerekek. Megtudom, hogy csoportokban mennek a városba s élénken tiltakoznak az ellen, mintha verekednének az utón. Mindegyik kijelenti, hogy igen jól viselik magukat. Könyvet, tanszereket az iskolában kapnak. Inkább lemondanak az iskolai kávéról, csak ill járhassanak iskolába. Komárom nagyon messze van s fáznak odáig... — Mit ebédeltek ma? — Levest. — Este mi lesz? — Leves. — Hús hányszor van egy bélen? — Néha, vasárnap... — A jőég tudja, miből élünk meg! — kiált közbe cgv legény. Három legény áll mellettünk, soványak, lépettek. mindháromnak lábán öreg, keshedt foiballeipő van. Nem. mintha fotbaHoznának, hanem, mert ezt valahol kapták. — Néhányan munkát kaptak az Apályi-szigeten, mi többiek nézzük az eget, meg utalványért járunk a városba. Csökönyösen megmaradok a kérdés mellett: — De mégis, miből élnek, honnan veszik a kosztra a pénzt, miből esznek? Váliukat húzogatják. Ok maguk tudják a legkevésbé. Előkerül a kosztvalahogy. A boltosok,- akik ide kimerészkednek s azl a keresztel vállalják magukra, hogy itt kereskednek a néppel, rendszerint csődbe mennek, mert nem birnak eleget hitelezni. A kis iskolában. A kis iskola azonban ugylátszik, mindenkinek szívügye. Nagy szereleilel nyitják ki ajtaját, kalauzolnak. Az orvosi rendelő két kis szobájának közfalát kivetlek, ujrapad!ózták, negyven gyerekre való padot állítottak be, van már tábla is. De szekrény, kályha még nincs. Tisztán, rendesen várja a kis iskola Parlosujtelep félszáz tanulóját. Várja már betek óta. — Nem tudjuk mi azt, mikor lesz itt tanítás! búslakodik egy apa, — csak Ígérgették ezt az iskolát. — Kit szerelnének, tanítót, vagy tanítónőt? — Tanítót, férfit! — mondják kórusban. Ok még nem tudják, hogy se tanító, se tanítónő nincs még a láthatáron. Alighanem bürokratikus huzavona van a dologban. A tanácsjegyzőkönyv, amelyben a tanítóról intézkedik a város, más értelmezésben került a tanfelügyelőség elé s most ott állott meg a kérdés: ki fizesse a tanítót, a város-e, avagy az állam. Nincs gazdája az iskolának, mert nincs pénz rá s közben a gyerekek sorra kapják a megfázási betegségeket. A város vállalta a berendezést, de államsegélyt kér a tanítónak. Az államsegély késik s így késik a pályázat is, és a tanító is. Kis kitérés a munkásházak felé. Ha már bennevagyunk. határozzuk el magunkat, — akkor nézzük meg egy füst alatt a város munkásházait is, amelyet oly szép költséggel s oly sok anyagi probléma szülőanyjául építtetett Komárom. Szerkesztőségünkbe újabban sokan jöttek be panaszkodni arról, hogy a város kilakoltatja a nemfizető lakókat. A Kúriában van ez egyik ház, a Gázgyár mellett a másik, a Bercsényi uccuban a harmadik. Hosszú, soklakásos épületek, kívülről rendesek, tiszták. Egy szoba s egy konyha van mindegyik rész-lakásban, a mellékhelyiség s a viz az udvaron van, éléskamra nincs. Valódi szükséglakás. Asszonyok kerülnek elő s panaszkodni kezdenek. Az ujságiró nem tehet igazságot s nem is akar, — hiszen az igazság valahol középen van, — elhisszük, hogy sokan nem tudtak fizetni lakbért, de elhisszük azt is, hogy többeknek módjában lett volna fizetni s végül is "az összes ilyen épületcsoportokra a város fizetett rá iiagy jószívűségével. Most aztán nehéz lesz behajtani a hátralékokat. Jó időben kellett volna sürgetni. Van néhány család, amely olvabföld-, hözragadt, szegény, hogy fizetni nem tud. Pedig sokkal tartozik: a szegényebbje is 1500—2000 koronával. A város megelégedne 50 100 korona részlettel, de sokan ennyit sem tudnak fizetni. A bátra l é k o k, az e 1- maradt dijak teszik ki a problematikus összeget. De vannak olyanok is, akik tudtak volna fizetni s azért nem fizettek,— mint egy asszony a fülünkbe súgja,— »mert látták, hogy a szomszéd se fizet.« Éltek kényelmesen, felelőtlenül a város házaiban s most persze, hogy egyszerre rájuk zúdult a fizetés kényszere, valóban nem tudnak előteremteni megfelelő összegeket. Sok titkot tudnak egymásról az asszonyok. Hisznek is egymásnak, nem is. Mi lesz azonban, ha ezeket a sokgyerekes családokat valóban kilakoltatják, őszidőben? Hova mennek? A város zsákuccába jutott; szociálisan akart segíteni, tele volt bőkezűséggel s most önmaga hálójába került. Azok, kiknek van miből kifizetni a házbért, — a hol fel, hol leszállított bért, — nyugodtan mosolyognak. Akik feje fölött ott fenyeget a kilakoltatás veszélye, riadtan reménykednek minden idegenben s kétségbeesetten panaszkodnak* — hátha valaki talál módot a segítségre? De hát ki az a hatalmas, aki ezen a rengeteg sok szegényen égvszer hatásosan segíteni tudna? Szombathy Viktor. A fiatalság programját: életünk aktualitásait az előadói pódiumokra. Hozzászólás a „Komáromi kultúráiét" ankétjéhez. A kulturélet csak aktualitásával s célszerűségével lesz nevelő, társadalmi erő. A komáromi kulturéletnek az a generációja, amelyik közel áll az ifjúsághoz, nem tudott lelkileg a fiatalsághoz férkőzni kulturprogramban. Pedig első sorban a fiatalság kulturgépezetének megindítása lenne a főcél. De mi az az erő, amely mozgásba hozza a gépezetet ? Azok a témák és problémák, amik a mai élet jelenjét s holnapjait determinálják. Klasszikus, tehát életünkre passzív előadások, romantikát s apró ünnepléseket idéző mükedvdösdik, minden kritikai s literdlis nívót nélkülöző „kritikák“, ezek az alapos, nekünk fiatalságnak hiányzó kulturélet ellenségei. Azt hiszem, hogy egy előadássorozat népi problémákról, szociológiai kisebbségi kérdésről, a Dunamedence társadalmi, kulturális történelméről és jelenéről, szlovák-magyar kulturkapcsolatokról, aktuális és sürgős gazdasági, valamint kulturkérdésekröl, amelyek közelről érintik a magyarságnak, mint kisebbségnek életét, — egy ilyen előadássorozat célhoz vezetne, kulturális légkört s közönséget teremtene s nivót reprezentálna. Elmenni messzi korokba, vagy absztrakt tudományos munkák útjaira lépni, elhibázott lépés, mert az uj generáció a mai élet nehéz utjain először sürgős és életbevágó problémáit akarja megoldani. S úgy vélem, mindent el kellene követni azoknak, akik maholnap átadják kulturális hivatásukat a növekvő generációnak hogy meglegyen a szellemi folytonosság, hogy reális keretekben ne találja készületlenül a fiatalságot az őt emberré avató élet. Szorosan összefügg a kenyérkeresés és a kultúra, mert minden fejlődés vagy ösztönzője és segítője, vagy akadályozója a gazdasági adottság. Meggyőződésem, hogy ha kulturegyesületeink programja a mai élet hangját viszi az előadói pódiumra literáris, képzőművészeti, pedagógiai, szociológiai, gazdasági témákban s a kisebbségi adottságok érdekében: a fiatal generáció munkássága és érdeklődése fellendül. A kuKurmegnyilatkozásoknak levegője, szine, ereje s — érdekessége lesz. Persze: az ankét szavain túl társadalmi erjedésnek kell bekövetkeznie, a kulturegyesületek programjának átértékelése, becsületes, émberies önkritika kell a munkához. S mindenekfelett olyan emberek, akik érzik ennek a kulturmunkának hiányát s akiknek képzettsége a holnapok céljaiért teremtődött s meg van hozzá a tárgyilagosság s a fiatalság szive, lelke, vérkeringése. A probléma hasábokon részletezhető, de dióhéjban igy látom a megoldást. Erdőházi Hugó. Egy kifogástalan állapotban lévő, keveset használt felszereléssel együtt olcsón eladó. Cím a kiadóhivatalban. ..Úri és női SZÖVETEK 507 Siegfel-Imltof Brünn, Palackého 12. Mintákat ingyen és lémmé küldünk.
