Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-07-14 / 56. szám
»KOMAROMI LAPOK« 1934. julius 14. 4. oldal. Kitünően érzi magát a „Jókai“ cserkészcsapat a Tátra rengetegeiben Esőben épült a tábor, utána azonban napsü* tés ragyogott a táborra. — Több mint száz embernek főznek a tábori szakácsok. — Szerkesztőségünkbe ezen a héten különös újságot hozott a posta. Az ember első pillantásra azt hiszi, kőnyomatos újság, amely az új világszenzációk jöttére született, a közelebbi vizsgálódás aztán kideríti, hogy Tátralomnicon keltezték a nevezetes újságot, cserkésztáborban gépelik, a neve: Lomniei Harsona, s rögtön a kezdetén megállapíthatjuk, hogy jól megy a dolga fiainknak, barátainknak, mert az időről teljesen megfeledkezének: a Harsona ügyesen eltitkolja, mikor ad Iák ki s hányadik ez a szám. Időálló, örökérvényű lapocska ez, mókás cserkészek szerkesztik a nagyon megirigyelt fenyők alatt s Eddig a költő. Csak úgy ficánkol benne a vidám kedv, az ember sárgára szineződik az irigységtől, hogy mig mi itt, a Duna partján, a liőségben-szélben, addig ők ott, a Tátra alatt... Hajh!... A prózás riporter pediglen ezeket közli exprcssz-jclentéscben: Feketevíz, július A kellemetlen esők után végre jő időnk van: vasárnap és hétfőn egész nap ragyogott ránk a nap. Most már azt is jelenthetjük, hogy készen van a tábor: 31 sátorból áll, ezek között 4 »középület«, a többi lakósátor. Táborunk két holdas hatalmas réten van, a hűs Feketevíz partján Rókusz — Az operaénekesnő nagy szerelme. „Szerelmem változatlan stop rettenetesen boldogtalan vagyok stop nem tudok énekelni azonnal kábelezz stop hella“ — ezt a táviratot küldte Detroitba Londonból Hella Toros, a világhírű fiatal olasz operaénekesnő, aki most kezdte meg vendégszereplését a Covent Garden nagy nyári operasorozatában. Hella Toros a milánói Scalában tűnt fel néhány évvel ezelőtt. Milánóban ismerkedett meg Ellis Loeb fiatal amerikai milliomossal, egy detroiti bankárcsalád fiával. Hamarosan — július 13. felvidámul a szív, ha olvassa a jelentést. A lomniei patak bugása mellett, a havas csúcsok alatt keletkezett hírharsona azzal kezdi, hogy a magas táborparancsnokság nagyon meg van elégedve a hellyel, kilátással, levegővel, a fiúk kondíciójával s a jókedvű munkával. Ugvlátszik, csak az idővel van baj, mert Sirius mesterért kiált a szerkesztő, barnarost jósoljon a mester jóidőt! Eme jelentés után Záreezky István rajvezető köszönti zengzetes szavakkal vezércikkben a hegyeket, majd jön a »nagy vers«, amely mindent elmond. Szól pedig a vers imigyen: helység határában, Kául Jakab földbirtokos területén. Vasútállomásunk Tátralomnic fürdő. — A tábori élet normális, az egészség hála Istennek jó, az étvágy kétségbeejtő. Az élelmezési tiszt állandóan zavarban volna, ha nem volna motorkerekünk. A létszám 85 ember s ha ehhez hozzáveszszük az Erdei Iskola 32 tagját (kosztosainkat), el lehet képzelni, micsoda főzés megy a konyhán! A hangulat az első három nappal szemben javult, mert az esőzésnek, úgy látszik, vége. * Micsoda kaja mehet ott! Kívánjuk a napocskától, süssön rájuk az Égi Áldás és mulassanak jól abban a monstre-táborbau. nagy szerelem lett dologból és a milliomos megkérte a primadonna kezét. Az operaénekesnő szülei azonban vallási okokból ellenezték a házasságot, mire Ellis Loeb szomorúan visszatért Amerikába. Hella Toros azóta európai turnéra indult és nem tudott keietörődni ebbe az elintézésbe. Londonban, mielőtt a Bohéméletben fellépett volna, 'degrohamot kapott, úgyhogy az előadás majdnem elmaradt. Ekkor küldte azután kétségbeesett táviratát Detroitba. Ellis Loeb a közeli napokban Londonba utazik. A nagyközönség panaszkönyve. Tisztelt olvasóinkat nyomatékosan kérjiik, szíveskedjenek a beküldött panaszleveleket aláírni, mert a névtelenség homályába a felelőtlenségébe burkolózó levélírókat, — bármennyire is jogosak és méltányosak panaszaik, — nem vehetjük figyelembe. A szerkesztőség a levélírók nevét nem fogja közölni! Néhány közérdekű szó a komáromi kutyák érdekében az illetékes hatósághoz. Tisztelt Szerkesztő Ur! Kérem jelen soraim szives közzétételét: A komáromi közönség az állandó és megszakítás nélküli ebzárlatokat már kezdi megunni. Akinek van kutyája az tudja, hogy a kutya megkívánja azt, hogy mindennap szabadon sétálhasson. A kutyának szüksége van erre tisztasági és egészségi szempontokból is csakúgy, mint minden élőlénynek. De laikus ember is tudja, hogy a kutya a hosszabb ideig való állandó megkötést nem bírja, sem azt, hogy séták alkalmával gazdája által állandóan pórázon, s szájkosárral legyen vezetve. Az a kutyának a természetével ellenkezik s az ilyen kutyák, hogyha továbbra is ezt a természetükkel ellenkező eljárást alkalmazzák vélük szemben, megbetegszenek, elvesztik étvágyukat, buskomorakká válnak s végül megvesznek. Mint láthatjuk — s azok, akiknek kutyájuk van tudják is, ezeknek az állítólagos veszettség elleni óvintézkedéseknek semmi gyakorlati hasznuk nmes, de a veszettség megakadályozása helyett egyenes okozói a veszettségnek. Kérjük tehát az illetékeseket, hogy a legutóbb kiadott ebzárlatot vonják vissza. Tudjuk, hogy egy évben bizonyos ideig kell lenni ebzárlatnak. Ezideig ez igy is volt s nem volt annyi veszettség, mint a mostani áilandó ebzárlat mellett Az, aki szereti az állatot, minden ízével tiltakozik a mostani eljárás ellen s az, akinek kutyája van az ilyen rendelkezéseket elitéli. Úgy emlékszünk, mintha Komáromban a Vörös Kereszttel kapcsolatban alakult volna valami állatvédő egyesület, amely különösen az iskolás gyermekek körében akarta az állatvédést megszerettetni és megkedveltetni. Csodálkozunk, hogy ez az egyesület most nem tudott megfelelő lépéseket tenni az indokolatlan ebzárlatok megszüntetése, illetve eltörlése ellen. Ez pedig kötelessége lett volna. Tekintettel arra, hogy a fenti vélemény minden érző embernek, állatbarátnak, vagy kutyatulajdonosnak véleménye: reméljük, hogy az illetékes hatóság intézkedésié mielőbb vissza fogja vonni. A komáromi kutyatulajdonosok készek, valamely nagyobb város, igy például Pozsony állatvédelmi egyesületének pártfogását és az ez egyben való hathatós közreműködését igénybe venni. Reméljük, hogy a tisztelt szerkesztőség panaszunknak, amely minden állatbarátnak és kutyatulajdonosnak panasza — helyt fog adni s a fenti közérdekű sorokat lapjuk legközelebbi számában le fogják közölni Bátrak voltunk ez alkalommal is azért (fordulni panaszunkkal, illetve kérésünkkel a Komáromi Lapok t. szerkesztőségéhez, mert tudjuk a múltból, hogy a Komáromi Lapok mindig helyt adott minden közérdekű cikknek lapjában. Fáradozásukat ismételten köszönve maradtunk állatbarátok. Miért drága máris a liszt és mi van a zsírral? Tisztelt Szerkesztőség! — Közérdekből kérem alábbi soraim közlését: Egyszerű adófizető polgár vagyok s jövedelmem nagyon szükreszabott. Hogy háztartásomban olcsóbban jöjjek ki, mindig egy zsák lisztet veszek, „nagyban“. Legutóbbi vásárlásomnál elszomorodva tapasztaltam, hogy a liszt ára máris felment, holott a hatóság ezt még meg nem engedte. Az eddigi árakhoz mérten kilónkint 20—30—40 fillérrel drágult a liszt, pedig a mostan eladott liszt még a tavalyiból való s felemelése indokolatlan. Nem ártana, ha a hatóság tüzetesebben utánanézne a dolognak s kivizsgálná, miért emelik már az emelés hírére is pékjeink s kereskedőink az árakat! A szegény ember jövedelme nem lett több, hogyan vegyen a napszámos, kis napi keresetéből kenyeret? Ugyancsak igy vagyunk a zsírral is. Tudja-e azt a hatóság, hogy néhány mészárosnál nem lehetett zsírt kapni ehéten ? Szerény véleményem szerint elrejtették a készleteket, hogy később magasabb áron adhassák tovább. Kérem a sajtót is, adjon helyet panaszainknak és segítsen megszüntetni ezt a burkolt s előlegezett árdrágítást. Tisztelettel: aláírás. A szünetelő autóbusz. Tisztelt Szerkesztő ur! — Érsekújváron lakom, de dolgaim hetenkint kétszer behoznak Komáromba. A vasútnál az autóbuszt szoktam igénybevenni, ezen a héten azonban nem találtam kinn az állomásnál, de bent, városban sem jött értem s emiatt elkéstem a csatlakozást. Kerülő utón tudtam csak meg, hogy az autóbusz valami hibája miatt néhány napig nem közlekedett. Erre nézve az volna a feltétlenül határozott kérésem, hogy ha az autóbusz nem közlekedik, azt a megállóhelyeken, feltűnő betűkkel j(és magyarul is, nem, mint a menetrend, amit a legtöbb csallóközi polgár nem ért s amely nem látható sehol a városban, akárcsak a dunamocsi autóbusz eldugott menetrendje), mondom, feltűnő jelzéssel közölni kellene. Az utas elvégre elvárhatja azt, hogy az autóbusz szüneteléséről értesítsék, időben s megfelelő helyen. Többen lemaradtak ezeken a napokon a vonatról. Szerény indítványom az volna, hogy az autóbuszmegállók tábláit fessék újra, fessenek rá egy olyan kifeszitett tenyeret, mint Pozsonyban van, helyezzék el ott a menetrendet is, - mindkét nyelven! — s ha valami változás, vagy baj van, hozzák idejében a nagyközönség tudomására, hogy az utasok, csomagjaikkal ne várjanak hiába. Ugyanezt kérjük a dunamocsi autóbusz-járattól is, amely, mint valami fantom, jár-kel, anélkül, hogy a nagyközönség részletesebben ismerné útiterveit, mozgását... Komárom városától pedig ráadásul azt kérjük, csinálja meg végre jól a vasútállomáshoz vezető utat. A közelben csak Léva dicsekedhetik hasonló gödrökkel, bukkanókkal. Tisztelettel M. R. Érsekújvár. A K. M. A.E tisztújító közgyűlése. Folyó hó 2-án tartotta a Komáromi Magyar Akadémikusok Egyesülete rendes évi tisztújító közgyűlését. A szépen látogatott közgyűlést Maurer Imre elnök nyitotta meg, majd a jegyzőkönyv, titkári, pénztárosi és ellenőri jelentés felolvasása és elfogadása után ugyancsak ő az addigi választmány nevében lemondott, miután hosszabb beszédben boncolgatta az egyesület helyzetét, aktuális problémáit. Ezután az uj tisztikar megválasztására került sor. A Mészáros László ügyvédjelölt, mint korelnők vezetésével megtartott választáson a következő uj tisztikar került a K. M. A. E. élére: Elnök Neuvirlh Béla, alelnök Zombory György, titkár Afyíf.y Jenő, jegyző Doma Ervin, pénztáros Szendy Bálint, ellenőr Fischer Imre. Választmányi tagok: Derzs Sándor, Ringhoff er Ferenc, Radó Béla és Nagy László. Pótválasztmányi tagok: Fogl Jenő és Körös Kálmán. Neuvirth Béla elnök székfoglaló beszéde és kisebb ügyek megbeszélése után meleg hangulatban ért véget a közgyűlés. — Teljesen újonnan épült adómentes ház, mely áll: 2 szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba, éléskamra és pincéből, gyümölcsös kerttel, szabad kézből eladó. Cím: Eötvös-u. 48/B. — A legjobb szabású és minőségű Princes fűzők, csípőszorítók mérték után ELBERTNÉ füzőszalonjában Kiscsapó-u. 8. készülnek. Ezerkileneszázon felül harminc évet. Tetejébe ennek négy évet jegyzének. Amikor íródik ez tábori ének. Július havának az negyedik napján. Virág lengett minden jó cserkész kalapján, S bábánál frlhödzöü édesanyján, apján. Marhavaggonoknak nyitva az nagy szája. Cserkészek csomagját csámcsogva zabálja, Végül magukat is nagy gyomrába zárja. Majd így folytatódik a bús ének: Ládák s bátyúk közé jól belepréselve Álomban horkolva, ébren énekelve Megérkeztünk végre a szép táborhelyre. Ám az öreg Lomnic igen mérges volt ránk: Sötét felhőiből bö zápor omlott ránk. Mind olyanok voltunk, mintha ürgék volnánk. Esik eső. esik. jó vastagon esik . . . Vizsla cserkészszemek bej hiába lesik. Hogy az égnek boltja kékre fénycsedik. Mégis mindamellett elkészüli a tábor, Egymásután kinőtt a sok tömzsi sátor, Feszes vásznán dobolt a tátrai zápor. Nincs az az aludtlej, ahogy mi aludtunk, Bár esőié csurgóit fölöttünk, alattunk. Hidegben, esőben vidámak maradiunk. Hanem aztán másnap szép időnk lelt vala. Nagy melegtől égett a sok sátor fala — Most harsogott ám a serény munka dala. Verítékben fürdőit minden cserkész haja, A sok víg fiúnak nem is volt más baja. Minthogy konyha híján nem volt délben kaja. De az öreg baglyok végre nekiláttak. Könyökig sárosán addig ástak, vájlak. Álig köböl és sárból konyhái eszkábáltak. Hej, micsoda konyhát, ha ég a tűz benne, Füstöt clül-hátul. mintha Etna lenne. Benne Vulcanusnak nagy öröme lelne.. No. de abbahagyom, hagyjatok el múzsák, Lapos lett alattam a dagadó strózsák. övezzék homlokom babérok és rózsák.
