Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-07-14 / 56. szám

I

1934. julius 14.

?KOMAROMI lapok«

5. oldai.

Csütörtökön ítélkezett a bíróság a kolíai ékszerrablók fölött.

Hatvanezer korona értékű ékszert lopott el egy vándorköszörűs asszony. — Gyémántfűlbevaló a kóborló

gyermek fülében.-• julius 13.

Megirtuk annakidején, hogy a komárommegyei Kolta községben vándorköszörűsök jártak akik belopóztak Szombathelyi Antal földbirtokos lakásába, gondosan ügyelve, hogy ne vegye észre őket senki

és a szekrényből kiloptak hatvanezer korona értékű ékszert s néhány shillinget.

A tolvaj Krausz Anna, vándorköszörűs asszony volt, aki Schneberger László, lakóhelynélküli köszörűssel volt éppen vándoruton, mint annak vadházastársa. Krausz Anna egyideig

elásva tartotta az ékszert, a shillingeket elköltötte,

később eladásra kinálta egy ipolysági ékszerésznél, akinek feltűnt a

dolog, csendőrt hivatott s igy elfogták a tolvajokat.

Az ékszer megkerült. A két tolvaj fölött most Ítélkezett a komáromi bíróság. Krausz Anna bűnösnek is érezte magát s azt vallotta, hogy köszörülnivalót keresett s a Szombathelyikuria nyitott szekrényének nem tudott ellenállani: kivette az ékszereket, mivel nem tartózkodott a szobában senki. Az ékszerek nagyrészét elásta,

a fülbevalókat a gyermekeinek adta

s mikor azok elrontották, bevitte az ékszerészhez. Ekkor tartóztatták le a csendőrök. Schneberger viszont nem érezte magát bűnösnek, a tanuk sem tudtak ellene terhelő bizonyítékot felmutatni s igy a bíróság őt felmentette,

mig Krausz Annát tizhavi börtönre ítélték.

Borzalmas gyermekhalál,

Ki a legény a csárdában? — Ide be ne jöjjön senki.

Saját tudósítónktól. Komárom, július 13.

Barta Ferenc szögyéni munkás 4 éves kis fiacskája együtt játszott hasonló korú pajtásaival egy mély, kiszáradt árokmederben. A gyerekek már a játék minden fajából kifogytak és valami új játékon törték a fejükéi. A kis Barta gyerek valami újat talált ki és hangosan fölkiáltott:

— Gyerekek, csináljunk házat az árokpartban!

Az ríj ötlet nagyon tetszett a gyerekeknek és nyomban ásni is kezdtek az árok meredek oldalában. A munkából a kis Barta gyerek vette ki az oroszlánrészt és hamarosan készen is lett a gyerekek által háznak megtett odú, földbevájt lyuk. Az öszszes gyerek égett a vágytól, hogy bejuthasson a partba vájt odúba, de a kis Barta kijelentette, hogy oda csak neki van jussa, ő találta ki ezt a játékot és ő kapart legtöbbet a ház kivájásakor.

— Ide be ne tegye a lábát senki — jelentette ki a harcias kisgyerek

Arcok

a nyilvánosság előtt.

Goethe is foglalkozóit, mint korábban mindenki, az arckutatás tudományával, amelynek lényege az volt, hogy bizonyos szabályok szerint meg lehet állapítani az arc vonásaiból, az orr és az áll arányosságából, vágj" aránytalanságából a jellemet. Az ajak húsossága, vastagsága vagy keskenysége is felvilágosítás volt a lélek titkaira. A múlt század elején Lavater tanításai nyomán egész komoly stúdiumok foglalkoztak az arckutatással, legalább annyi embert izgattak az arc megismerésének kérdései, mint ahányan ma grafológiával foglalkoznak és meglehet, hogy nagyon sok igazság volt azokban a megállapításokban, amelyeket ezek a kutatók találtak.

Ma, amikor a hírességeket nem rajzokból és festményekből ismerjük, amelyekben a művész akarata és meglátása szerint elváltozik egy-egy karakterisztikus vonás és egész más jellegzetességet kaphat az arc, hanem hűséges, kíméletlen, alig leplező fotográfiák állnak a rendelkezésünkre, érdekes volna végignézni a hírességek galériáját. Megkeresni az arcból a lelket és megtalálni az arc jellegzetességeiben a karaktert. Érdemes volna kutatni azt, hogy mit jelent Hitlernek különös pemzli-bajusza, amelyről a rossz tréfacsinálók azt mondják, hogy a régi időkre való emlékezés. A bajusz változtatható, tetszés szerint formálható és van valami oka annak, ha valaki ilyen feltűnő egyéniséget mutató és mímelő bajuszfor-és közben ő bemászott az új hajlékba és az odú közepén lekuporodott a földre. A kiszorult gyerekeket rémségeden bántotta ez a kilakoltatás éjfölmásztak az árok tetejére és onnét sivalkodtak éktelenül és szidták az ököljogot alkalmazó Bartal gyereket. Az volt a baj, hogy a gyerekek nemcsak sivalkodtak, de ugrállak is az odu telején, amíg aztán leszakadt az odú és a szegény Bartal gyereket a hatalmas, súlyos földréteg eltemette. A gyerekek erre jajveszékelni kezdtek. Előjöttek az öregek és azonnal ásni kezdtek a beomlott földben. Sietős munkájuk azonban nem vezetett eredményre, mire a földbetemetett kis fiúhoz értek, akkorra szegényke már halott volt, megfojtotta és öszszeroppantotta a súlyos földtömeg.

Megindult a vizsgálat annak kiderítésére, hogy kit terhel a felelősség? A kis áldozatot nagy részvéttel temették el újra az anyaföldbe.

mát talál ki. Száz évvél ezelőtt az arckulalás tudósai azt mondották volna, hogy ez az ember akaratos és a feltűnést keresi. Valószínű, hogy ezek lettek volna a legfontosabb jellembeli tulajdonságok, amelyeket arcából kiolvasnak, mert ha a különös bajusztól eltekintünk, ezen a százszor látóit arcon nem találunk semmit, nem látjuk a vezért, az apostolt, akit hívei beteg túlzással, már uj Krisztusnak akartak kikiáltani. A másik vezér, Mussolini arca, nemcsak az érzés, hanem az értelem szerint is az akaratember lelkét tükrözi vissza. Ebben az arcban minden vonás szinte megfeszített és az áll vonalaiban a régi arckutató szabályok szerint még a brutalitást is meg lehet találni, de a homlok, az arcközép és az áll arányossága valami imponáló és megbűvölő erőt ad az egész arcnak.

Ez az erő nem volt meg Briand arcában. Briand vonásaiban az öregség és az elhasználtság titokzatos jelei sem tudták eltakarni az eredeti alapvonásokat, a megegyező és mindent valamilyen közös nevezőre hozó léleknek jellegzetességét. Briand arca nem az erős, hanem a jó ember arca volt és sokkal több jóság látszott vonásain, mint a másik nagy európai államférfi arcán, aki még leginkább hasonlít rá, talán a tömött és kissé elhanyagolt bajusz miatt. Mac- Donaldén. Macdonald arca az intelligens és jó parasztarc. Ezt valahogyan közelebbről magyarázni sem lehet, nem is kell. Egyszerűen az az érzése az embernek, hogy itt egy nagyon intelligens és nagyon jóindulatú paraszt néz vele szembe a fényképről.

PERESZLÉNYI-TÉGLA

PERESZLÉNYI-CSERÉP

árban és minőségben vezet.

Garantáltan saléfrommentes I

155 Mindenütt kapható!

.......... mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

Parasztarc Slaliné is. Egészen bizonyos, hogy Stalin nem közönséges intellektus, azonban a vonásai anynyira durvák, hogy semmi intelligencia nincs ezen az arcon és a leginkább szembetűnő, szinte kiabáló valami alattomos, ami a száj vonalaiból és a szemeknek különös elhelyezéséből árad a néző felé. Lenin arca egy különös tafárarc, amelyen a boltozatos koponyarész imponáló erővel trónol, érthetetlen, felfoghatatlan, talán azért, mert túlságosan mongol jellege van és a ferde szemek mögött a különös orrvonalban az ázsiai lelket érezzük meg, amelyet nem tudunk felfogni. Bizonyos, hogy Lenin — akiben volt ázsiai vér, — inkább volt ázsiai, mint európai ember és így az arcnak ez a hatása, ez a titokzatos és érthetetlenségében félelmetes hatás egész természetes okokkal magyarázható meg. Amit nem ismerünk, attól félünk.

Ha az uccán megyünk, néha megragadja a képzeletünket egy arc, mely nehéz sorsokat árul el és ha aztán érdeklődünk a különös, ahogy mondani szokás, érdekes arcú ember felől, akkor megtudjuk, hogy nincs semmi érdekes az életében, kis nyárspolgár, aki mint valami különös díszruhát viseli a jellegzetes, esetleg félelmetes arcot. Erről könnyű volna arra a következtetésre jutni, hogy az arcok még sem mondanak semmit, csakhogy nem szabad könnyelmű következtelésekig eljutni, mert nem szabad elfelejteni azt, hogy a legtöbb ember tulajdonképen nem a maga életét éli, nem azt az életet, amelyet a lelke parancsolna, hanem a körülmények, a megszokások és a külsőségek vezetik, úgy hogy tulajdonképpen kettős élete van. Egy, amelyet a cselekedeteiben látunk és egy, amelyről sejtelmesen és megzavaróan az arca beszél. Az az élet tükröződik viszsza az arcában, amelyet szeretne élni, amelyre tulajdonképen a vére és az ösztönei hajtják, amelyet azonban nem lehet és nem szabad megpróbálnia.

Feltűnő az, hogy milyen sok csúnya arc van. Milyen sok a közönséges, ostoba, semmitmondó ábrázatés milyen sok az olyan arc, amelyre ezerféle bélyeget ütött az élet. Menynyi visszataszító, kellemetlen arc szaladgál körül és ha azután megnézzük a gyermekeket, a négy-öt esztendősek arcát, akkor nem tudjuk megérteni, hogy változhatik el a nagy szobrász, az élet kezén az az üde, rózsás anyag, annyira, hogy végül kellemetlen és kínzó látványosság legyen. Szép arc csak egy van: a gyermekarc, azért, mert a gyermekarcon még nem látszik semmi abból, amit az élet vés be az ember vonásaiba. Aki meg akar pihenni az élettől, aki el akarja felejteni azt a sok csúf arcot, amelyet az élet nemcsak a képeslapok hasábjain, hanem az uccán is eléje dob, az menjen .valamelyik játszótérre és ott üljön le a gyermekek közé, nézze a gyermekarcokat, de ne nézze őket sokáig, mert egy játék miatt ráül a gyermekarcokra is a bírás vágya, a kapzsiság fájdalma és a kielégített felsőbbség érzése, úgy hogy már a játszótéren is láthatjuk, hogy miként csúfítja el az emberi lélek az embernek Isten képére teremtett arcát.

— Nagy erkölcsrendészeti razzia

Komáromban. Ehéten a komáromi rendőrség nagyszabású erkölcsrendészeti razziát tartott a Dunaparton, a gyanusabb nyilvános helyeken s a Kossuth-téren. A razzia alkalmával a rendőrség tizennyolc nőt kisért be, akik közül 15-öt a kórházba utalt.

Királyok a Riviérán.

Aga khán, Pendsáb szuverén uralkodója.

ötvenkét millió alattvalójának korlátlan hatalmú ura és fejedelme. Akinek egyszer az a szerencse juthatott már osztályrészül, hogy országának fővárosában, Bombayban is megfordulhatott, csodákat regél palotájának pazar pompájáról és nagyértékű ritkaságszámbamenő kincseiről.

Aga khán maga sokkal több időt tölt Európában, mint odahaza az országában. Nem csupán uralkodója, hanem egyúttal legügyesebb államférfia és diplomatája is hazájának. Nem mulaszt el egyetlen konferenciát vagy megbeszélést sem, ahol nemzetközi problémákról, politikai vagy gazdasági kérdésekről tanácskoznak, akár Genf, akár London, akár Streza, akár Páris... Pendsáb urát mindenütt ott találjuk és ha a konferencia különben eredménytelenül oszlana is széjjel, Aga khán sohasem megy el onnan anélkül, hogy valami újabb, kézzelfogható eredményeket ne csikart volna ott ki hazája érdekében. Keleti uralkodónál ritkán tapasztalhatunk oly kiváló államférfim bölcsességet, ahogyan Aga khán lavíroz országának és Angliának egymással többnyire szembenálló érdekellentétei között, bámulatos ügyességgel megválasztva az alkalmas momentumot, mikor lehet ötvenkét milliós országának erejére támaszkodva kiharcolni valamit Angliától, avagy az angol megszálló csapatokra és közigazgatásra támaszkodva kierőszakolni valamit népeitől olyképpen, hogy azért rokonszenvét egyik oldalon se veszélyeztesse ezáltal.

Három évvel ezelőtt sokat írlak az újságok Aga khánról, ama dicsérendő cselekedetével kapcsolatban, hogy Aix-les-Bains híres francia fürdőhelyen az egyik cukrászdában meglátott egy gyönyörű kiszolgáló nőt és azt minden további halogatás nélkül azonnal elvette feleségűi. Azóta már egy szép gyermekük is születeti, aki anyjával, a bégummá avanzsált cukrásznővel együtt egy pillanatra sem hagyja el a fejedelmet.

Aga khán a tél legnagyobb részét a Riviérán tölti és ilyenkor Cannesben, a Grand Hotelben foglal le magának, családjának és kíséretének egy egész emeletet. Ha meggondoljuk, hogy ebben a szállodában a szobaárak napi 500 franknál kezdődnek és egy jobb szoba 2000 frank naponta, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy milyen összegeket fizet ki az indiai fejedelem tiz-tizenöt szoba után. Úgy látszik, a válság szele nem ért még el Indiába... Európai uralkodónak alig telhetne ilyesmire.

Őfenségével több ízben is beszéltem már, de ezek a beszélgetések többnyire inkább általános nemzetközi problémákat illető kérdésekre vonatkoznak és így nehezen volnának beilleszthetők egy olyan riport keretébe, amely tulajdonképen vele magával ,a személyével és életmódjával foglalkozik. Titkárja, Mr. Blain pedig határozottan szófukar. A Grand Hotel előcsarnokában beszélgetünk, amit úgy kell érteni, hogy én kérdezek és ő — legalább is eleinte - egyetlenegy kérdésemre sem válaszol.

Előadom, hogy a Riviérán nyaraló uralkodók életmódjával szeretnék egy cikksorozatban foglalkozni és megkérem, meséljen valamit Aga khánról.

— Őfensége pihenni jött.

— Ez minden?

— Ez minden.

A kezében egy csomó levél, őfensége postája. Ellesem a levél cím-