Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-07-14 / 56. szám

1934 Julius 14.

> KOMÁROMI LAPOK«

3. oldal.

Komárom város

Komárom, július 13.

A világháborút megkoronázó békeszerződések napirendre hozták a hontalanság fogalmát, amelynek kiélezett voltát főképpen a régi kettős monarkia feldarabolása után létesített úgynevezett utódállamokban lehet számtalan gyakorlati példával illusztrálni. Az illetőség és ezzel kapcsolatban az állampolgárság hiánya a legsúlyosabb helyzeteket teremtik, ezer meg ezer exisztenciát tesznek bizonytalanná, ezer meg ezer embertől zárják el az életlehetőséget s teszik megoldhatatlan problémává magát az életet is. Akinek nincsen állampolgársága, az rosszabb helyzetbe kerül, mintakit számkiűznek, mert ezek legalább meghúzhatják magukat valamely államban, amely az emigráltaknak menhelyct ad, azonban a hontalanokat sem az az ország nem fogadja be, ahol élnek, sem az az ország, ahol valamikor születtek, de amely ország a háború után valamely más utódállam területére esett.

A hontalanok jelentékeny számban élnek Csehszlovákiában is, sem illetőséggel, sem állampolgársággal nem bírnak és mint ide nem tartozók, meg vannak fosztva még attól is, hogy munkát vállaljanak. Egy kormányrendelet kimondja, hogy csakis olyanokat lehet állami vállalatoknál és intézményeknél foglalkoztatni, akiknek illetőségük és állampolgárságuk rendben van, akik tehát csehszlovák állampolgárok. Ma már állampolgársági bizonylatot kell felmutatni, ha valaki például be akar jutni a dohánygyárba, munkát akar vállalni a kikötőben, sőt még azoknál a munkáknál is megkövetelik az állampolgársági bizonylatot, amelyeket magánvállalkozók végeznek, de állami közmunkának számítanak. így azután természetesen igen sokan munka nélkül maradnak, ami a munkanélküliek számának szaporodására nagy befolyással van.

A szigorú állampolgársági törvény csak súlyosbította a helyzetet, s ma már igen nehéz állampolgárságot szerezni annak, aki esetleg a Dérer-íéle törvénynovella szerint a meghatározott időpontot nem tartotta be. Ám ez sokszor azon a költségen múlott, amelybe a kérelmező atyjának, öreg- és dédapjának születési bizonyítványa és egyéb hivatalos okiratnak beszerzése kerül. Most számtalan olyan lakosa van a köztársaságnak, aki anyagi okoknál fogva nem tudta beszerez-Az ember kétszer, háromszor is megfordul az ekével.

Hogy egy kicsit a tehenek is belejöjjenek! — mosolyog, mert leplezi, hogy megsajnált és segíteni akar rajiam. Most tudná-e? — kérdezi kedvesen és átadja az ekét. Próbálja meg!

Féllábam a barázdában (mintha a sírban volna), a másik a szántatlan földön, de minden lépésnél összeakadnak.

— így álljon! — magyarázza az ember. — Jó. No, most!

Az állatok megfeszülve húznak.

— Ne nyomja az ekét! Könnyen kell annak járnia. Tartsa egyenesen! — félkézzel utána is kap. így!

Végig is vezeli a barázdát. Sötéten megyek utána.

Kicsit gyenge felfogása van! — jegyzi meg, nem azért, hogy sértsen, hanem mert ami igaz, az igaz.

Visszafelé könnyebb! — bíztat, tréfál, de én nem értem a tréfál.

A barázda sikerül.

No, így tovább! — nyugtat meg az ember és elmegy dolgára.

Tényleg, már jobban megy a munka. Barázda-barázdára fordul. A vezérigazgató úr Kolozsvárt még alszik mert talán az este kissé későn jött haza a bárból, én pedig szántok, mert egy krajcár sincs a háznál...

Érzem, hogy sűrű, sötét erő ereszkedik a karjaimba és elsötétedik előttem a szántás.

Megbolondult? Mit csinál, tekintetes úr? — kiált rám az útból az öreg Péter Zsiga és már fut is felém. — Hó! Hó! — állítja meg a teheneket.

a hontalanokért

ni állampolgárságát, illetőséggel sehol sem bír, egyébként szabad, mint a madár csak éppenhogy nem repülhet, mert a szárnyaitól megfosztották. Az ilyen szerencsétlenek végül is a társadalom terhére fognak lenni s még jó, ha elhagyatott sorsukban nem kerülnek összeütközésbe a büntető törvény paragrafusaival.

Komáromban sokan vannak azok a szerencsétlenek, akiket a hontalanokhoz 1 diet számítani. A múlt évig még volt alkalmuk arra, hogy ha munkát talállak, dolgozhattak. Az elmúlt év őszétől kezdve azonban már csak az állampolgársági okmány birtokosa jut munkához. Itt élnek városunkban, már nem részesülnek az állami segélyjegyekben sem, nem vehetők fel a népkonyhába sem, foglalkozás és munka nélkül lézengenek közöttünk és még csak remény sincs arra, hogy sorsuk jobbra fordul. A legtöbbjük negyven-ötven évvel ezelőtt itt volt már Komáromban, itt alapított családot s mivel azelőtt jobban megbíztak a becsületes emberben, nem kellett igazolványok és bizonyítványok után szaladgálnia, ha dolgozni akart, a hatóságokkal igen ritkán akadt dolga. Ma már másképen van. Ma annyian gyámkodnak felette, hogy ki sem ismeri magát a különböző hatóságok labirintusában, s bár hűségesen megfizeti az államnak amivel tartozik, fiai készséggel tesznek eleget katonai kötelezettségüknek, állampolgársága nincsen, mert a nagyapja, vagy talán az édesapja Ácson, Szőnyön esetleg Szentesen született, noha ő maga már negyven esztendeje él ezen a terűiden.

Komárom város tanácsa egyik nemrég tartott ülésén foglalkozott ezzel a visszás állapottal és akkor kimondotta, hogy feliratot intéz az országos hivatalhoz és a belügyminisztériumhoz, amelyben feltárja a komáromi állapotot abban a vonatkozásban, hogy az itteni lakosság közül körülbelül ezeren hontalanságban élnek és életlehetőségük — tekintettel arra, hogy nem bírnak állampolgársággal, — teljesen bizonytalan. El lehet készülni arra, hogy ezek a szerencsétlenek Komárom városára igen súlyos terhet fognak hárítani és pedig úgy közegészségügyi, mint közrendészeti szempontból. Komárom városa memorandumában azt kéri, hogy a belügyminisztérium revideálja az állampolgárságról szóló törvényt és dolMagamhoz térek és csak most látom, hogy elhagytuk a barázdát és az ekével össze-vissza hasogattuk a földet.

ltol jár az esze? — pirongat Zsiga bá’, mert tá j neki a föld megcsúfolása. mintha az ő testébe hasítottam volna bele.

— Elgondolkodtam! — feleltem elszántan, sötéten.

Vén Péter Zsiga rám néz. Talán a visszafojtott könnyet látta meg a szememben, mert ő is elkomorodik. láthatólag megrendül és már szelíden szól.

— Nem magának való a szántás, tekintetes úr!

— Igen, de egy krajcár sincs a háznál! — tör ki belőlem. — S az állásomat felmondták igaztalanul.

Zsiga bá’ nem felel, hanem a tehenekre támad.

— Nincs szömötök, hogy a súly egye ki! Nem látjátok a barázdát?... Hogy a farkasok egyenek meg!... Nehéz kenyér a miénk! mondja bölcsen, mialatt az eke fölé görbül.

Szótlan megyek mellette.

Egyet nyugodjék! — biztat Zsiga bá’ — Szipjon el egy szivart, amíg egyel-ke ltot sirülök... Csúf vétkei csinált, — nézi a felhasított földet.

Vélek«-nek nevezik, ha szántatlan marad egy-egy darab föld, vagy összevissza jár az eke.

Addig nem is hagyja abba, míg helyre nem hozza a vétket,, hogy ne lássa más és ne kelljen szégyenkeznem miatta.

— Mikor szántunk, nem szabad egyébre gondolnunk! — adja át az eke

gozzon ki egy olyan értelmű törvényt, amely a törvényhozás útján kimondaná, hogy a csehszlovák államban mindenki elismertetik állampolgárnak, aki a fordulat napján, vagyis 1918. október 28.-án ezen állam területén lakott.

A memorandum a napokban megy fel az illetékes fórumokhoz és igen kívánatos volna, ha azt a belügyminisztériumban komoly tanulmány tárgyává tennék, mert bár abban csak a komáromi hontalanok helyzetét ecsetelő adatok vannak feltárva, egész bizonyos, hogy Csehszlovákia területén számtalan városban és községben hasonlóak az állapotok. Uj állampolgársági törvénnyel sok sebet lehetne gyógyítani és sok veszendőbemenő életet megmenteni.

— A motorbicikli veszedelme.

Legtöbb baleset a járművek között a motorbiciklit éri, különösen az oldalülésest. Szőnyböl Komárom felé motorbiciklizett az esti órákban Böjté János 50 éves tatai főkalauz 17 éves Ilona leányával és Farkas Jánosné felsőgallai lakossal. Az esti homályban az oldalüléses motorkerékpárt vezető Böjté nem vette észre, hogy a komáromi vámsorompó már le van eresztve. Amikor már észrevette, olyan közel vojt a sorompóhoz, hogy hiába fékezett. Ö és Farkasné lebukással megmenekültek az összeütközéstől, de a hátul ülő leány nem tudta, hogy miről van szó és nem bukott le és hatalmas erővel nekivágódott a feje a sorompónak. Az ütés olyan nagy volt, hogy a szegény leányt kivágta a kocsiból. Az első segítséget Szabó Sándor százados orvos nyújtotta, aki megállapította, hogy a leány koponyája és nyakszirtje sérült meg és agyrázkódást is szenvedett. A szerencsétlen leányt kórházba vitték.

— Irmgard Keun: GILGI. Az Athenaeum uj kétpengős regénye. Gilgi egy lány a sok közül, egy lány a milliók közül, akik szerte a világon tudatosan, vagy öntudatlanul uj életformát, uj szabadságot és ugyanakkor uj kötöttséget keresnek. Ez a lánytipus dolgozni, küzdeni, harcolni akar, harcolni a pénzért, amely függetlenséget ad és harcolni a függetlenségért, amely az életet jelenti. Gilgi is ezen a göröngyös utón jár, dolgozik keményen a mindennapi kenyérért, — de cserébe kapja érte az életet, a szerelmet. Tipus és mégis magányos élet, amilyen magányos élet mindazoké, akik Gilgiben magukra ismernek, a mai lányoké, akiknek mindegyike egy a sok közül Ára szép vászonkötésben 12 Ke. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban Komárno-Komárom.

szarvát, de még megnézi, hogyan indítom az új pántlikát. - Se túlságosan keskenyre ne vegye, se szélesre! A föld mindig megmutatja magát! Itt leszek szemben a másik oldalon, ha valami haj találna lenni.

Már nem törődöm semmivel. Se Istennel, se étellel, se kisebbségi sorssal, se állással, se vezérigazgatóval. Szántok dacos, kemény indulattal. Az eke szarva ropog a markomban és erőlködve, lüktető bordákkal húzzák, úgy belevágom a szerszámot a földbe, hogy törik össze minden. A tehenek hogy szakadnak meg a nagy erőfeszítéstől. Idegeim muzsikálnak. Ostorral vágok végig rajtuk, hogy véres lesz a hátuk.

Gyorsabban! — ordítom. — Szántsunk, míg orra bukunk, azt a jóságos keservit a világnak!

Agyam még jobban besötétedik, az idegroham erősödik. Nem is látom, hogy a mezőre igyekvő emberek megállónak mögöttem és rémülten nézik, hogy birkózom a földdel. Érzik, hogy gyilkos, halálos tusa ez. Megremegnek, mikor látják, hogy nem fordulok meg, a más földjén is átmegyek és keresztül-kasul szántom a határt imbolyogva, az ekére dermedten, amely mélyen, tövig halad a földben és szikrázik, csikorog a rejtőző sziklákon. A tehenek elkínzottan felhördülnek, előbb az egyik, azután a másik. A barázda fekete árkában szétvágott férgek kínlódnak, tekeregnek, haldokolnak. Kezem, lábain remeg, szájamon dűl a forró lehellet, kalapom elhuit, hajam csapzott, zilált, egész testem verejtékben fürdik és fáradt szédületben tán-Cukorbetegek

erőtápláléka.

A diabetikus kezelés az orvos dolga, de az eredmény a beteg helyes táplálásától függ, ami mindig a háziasszony dolga marad.

Miért olyan nehéz a cukorbeteg táplálkozása? A szénhydrátok kiküszöbölése okozza az ételek jóllakató és tápláló hiányát.

Az étrend egyhangúsága, elsősorban pedig a beteg állandó éhségérzete vezet legtöbbször a diéta megszegésére; a beteg egyszerűen nem bírja tovább, ismét jól akar lakni és nem ügyel ennek hátrányos következményére, a cukortartalom emelkedésére.

A cukorbeteg helyes táplálkozásának fontosságát felismerve, a „Graf“ r. t. egy népszerű erőlevest állított össze a diabetikusok részére, amit bárki könnyen megszerezhet magának. Karfiol, gomba és zöldség, amelyek éppoly Ízletesek és jóllakatnak, mint a megszokott, rántással házilag készített levesek.

„Graf“ levesei a cukorbetegek részére csak teljesen jelentéktelen mennyiségű szénhydrátot tartalmaznak. A „Graf“ r. t. leveseit diabetikusok részére természetesen csak beható vizsgálat és próba után hozta forgalomba. Doz. Dr. R. Foith, a Prága Vili., Bulovka kórház vezetője, nagyszámú betegen hosszú kísérletezéssel kipróbálta, az állami tápszerfelülvizsgáló intézet megvizsgálta és ezek után az egészségügyi minisztérium kifejezetten, mint

„Graf“-levese diabetikusok részére engedélyezte.

És a legfontosabb mindazoknak, akiknek nincs felesleges pénzük: 1 csomagolás, mely 2 tányérra elegendő erőlevest tartalmaz, amely gyorsan és egyszerűen elkészíthető, csak 2 Kc-ba kerül.

„Graf“ diabetikus erőlevesei minden olyan üzletben kaphatók, ahol diétás tápszereket tartanak. Komáromban a Pustelnik Testvérek cégnél, valamint a készítőnél: „Graf“ A. G. Praha 11,, na Florenci lö.

Eladó

egy jókarban levő lapos (stráf) kocsi, amely tejvagy gyümölcsszállitásra 248 nagyon alkalmas.

Blumenstein Megyercsi u. 42.

col előttem a határ...

Ilijj előre, tehenek! — ordítom, - mert egy krajcár sincs a háznál és meg kell élni, a vezérigazgató úr...

A pacsirták megrettenve húzódnak felre, a földem fölül. Egyszerre az ég is elsötétedik, mintha Jézus Krisztus Halt volna meg, s az eke szarva kicsúszik a markomból...

Mikor magamhoz tértem, a szekéren fejem egy zsákon pihent, be voltam takarva öreg, szennyes báránvbőrkozsókkal. A tehenek a patak partján legeltek, a szekérrúdon a fiúgyermek, a vén Péter Zsiga unokája furulyát duvasztott. Meglepődve kitöm, hogy a földem fel van szántva, bevetve, elboronálva.

Kicsi Zsiga! — szóltam oda a kölyökhek. — Ki szántotta fel a földemet?

— A földet? — csodálkozott a gyermek, ki engem őrizett. — Az úgy volt, tud ja-e, hogy amikor híre ment a mezőn, hogy a tekintetes úr megbolondult, aki csak ember erre járt, mindenki húzott egy barázdát, s a végén felszánlódott.

Kissé újból elkápráztam és visszaroskadlam a szekérbe, de ismét magamhoz tértem.

Fájdalmas és szép volt.

Némán fogtam be a teheneket, hogy hazamenjek.

Különben dél volt. A nap békésen túllőtt, S a fű reggel óta is nagyot zxendull... ;