Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-09-26 / 77. szám

2. oldal »KOMAROMI LAPOK* 1934. szeptember 26 nck deklarálta és így a lefojtott szen­vedélyek. az cl nyomorított ösztönök, a társadalmi korlátok által mestersé­gesen teremtett vágytorlódások befelé folytak, a lelket eltávolították, elfor­dították a földtől ,a földi intézmények, a reális élet követelményei iránt bi­zonyos közömbösséget támasztottak, így végtelen igazságtalanságok előidé­zőivé lett a kiélésnek lehetetlenné lé­tek1. Amikor minden bűn volt. végül egészen eszeveszett bűnök támadtak, nemcsak az egyes emberek, hanem a közösségek életében is és a kiélés lehetőségének hiánya volt a közép­kori társadalmi igazságtalanságnak tu­­lajdonképeni megteremtője. Az indusztrializálódás korában, amikor minden gondolatot lefoglal a profitkérgelés. amikor a betegesen megnövekedetl töke túlzottnak fejlesz­tett hatalmával már a természet ellen fordult, a kiélés belefulladt a tökéle­tes materializmusba. Ez volt a másik véglet. A középkor transzcendentaliz­musa az isteni gondolat felé kénysze­rt lelte az emberi leket és nem enge­dett meg semmiféle elkalandozást a földre. A tőke korszakának materializ­musa a lelket bizonyos mértékig géppé sülyesztelle le, a számok és realitások, a materiális érdekek, a pillanatnyi ha­talom, amelyet a gazdaság adhat, ki­öltek az új létekből minden igazi ma­­gasabbrendü öröm iránti vágyakozást. Igv keletkezett az a sivár és teljesen önmagába visszatérő lelki folyamat, amely végül új telki válságokat idézett elő az emberekben és a tömegekben. Ezeknek a lelki válságoknak feszült­sége már-már az erupcióhoz fejlődött és a lelki betegségeknek statisztikai­lag kimutaottt szaporodása épp úgy tünete, vagy bizonyítéka a materialista világnézet csődjének, mint ahogy a kapitalista gazdasági rend kudarcának bizonyítéka az az állandósított elé­gedetlenség. amellyel a világ dolgozói­nak végtelen tömege a rendnek és a termelésnek mai csődjét nézi. Uj kiélési formákat és tehetőségeket kell keresni, hogy ez az elégedetlenség, ez a végtelen feszültség ne vezessen sorozatos robbanásokig, amelyek vé­gül úgy szét pukkasztanák az egész mai gazdasági és társadalmi beren­­dezkedést, ahogy a gyerekek játék- Ixallonja szétpukkad, ha bizonyos ma­gasságon túl emelkedik. Az a ravasz­ság, amellyel mindenkor megtudták — szeptember 25. A népszövetség politikai főbizott­ságának hétfői ülésén Eckhardt Tibor magyar fődelegátus válaszolt a kisanlanl képviselőinek, valamint a nagyhatalmak népszövetségi megbi­­zottainak legutóbbi felszólalásaira. Kijelentette, hogy elfogadja Benes dr. csehszlovák külügyminiszter szom­bati beszédében előterjesztett javasla­tát és hangsúlyozta, hogy közösen kell rendezni egyrészt a Magyarország és Csehszlovákia és a többi szomszédos államok kö­zöli felmerült vitás problémákat. Majd köszönetét mondott Alo.isi olasz delegátusnak és Edén angol főpccsétőrnek megértő felszólalásáért, azután válaszolt Antóniádé ro­mán és F o t i c s jugoszláv delegátu­soknak megjegyzéseire. Ennek során hivatkozott arra, hogy Magyarország­nak a kisebbségi kötelezettségek be­tartására vonatkozó joga, amelyet a kél említett delegátus kétségbe vont, a népszövetségi alapokmány 44. és 45. paragrafusai alapján fennáll. A felügyeleti jog azonban nem azt jelenti, hogy Magyarország közvetle­nül avatkozik bele a kisebbségi véde­lem ellenőrzésébe és felügyeletet gya­korol, hanem Magyarországnak érde­ke. hogy felügyeljen az ellenőrzés módja feleli. Sajnálatát fejezte ki, hogy felszólalása nem talált kellő megértésre a felszólalók egyrészénél és tiltakozott állásfoglalásának félre­magyarázása ellen és azokkal a vá­dakkal szemben, amelyekkel a vita érdekeiket védelmezni, akik épen a hatalmon voltak, talált is bizonyos kivezető módokat. A tömeg élni akar. elégedetlen a maga életformáival, kell tehát teremteni egy olyan kisebb ere­­(jü. tehát kevésbé ellenál lóképes tö­meget. amelyre a nyomorúságban ver­gődő tömeg mély lenézéssel tekinthes­sen le. Az emberi gonoszságnak is kell kiélési forma és a legkönnyebb az emberi komiszság vágyainak a kielé­gítése. Kevés a jog, vegyük el egyes emberek jogait, hogy legyenek olya­nok. akiknek még kevesebb joguk van. Kevés a kenyér, vegyük el egyes em­berektől a kenyérszerzés tehetőségé­nek még a gondolatát is, akkor a tö­meg nem fogja a maga teljes borzal­mában érezni a kenyérkeresés és a munkanélküliség rettenetes megpró­báltatásait. Kevés a reménység a jö­vőre. rendezzünk régi mintára nagy felvonulásokat, parádékat, adjunk szép szavakat csengő frázisokat, hogy a tö­megek elfelejthessék a nyomorúság létezéséi is, hogy a tömegek belekábul­va a. jövő Ígéreteinek szépségeibe, ne láthassák meg a mának végtelen és fárasztó csúfságát. A kiélés receptjét ma már ismerik, adagolni tudják a kiélést, szabályozni tudják a formáját. Technikája van. Tulajdonképen a nagy társadalmi, gaz­dasági és politikai kérdésekben ugyan­azt a receptet alkalmazzák, mint ame­lyet a kényelmes férjek használnak A kényelmes férjek, akik a bridzs-asz­­lal mellé ültetik a feleségeiket, hogy a végtelen kártyázás izgalmaiban el­feled tessék velük ä kielégítetlen vá­gyakat. Azok az asszonyok, akik iga­zán és teljes odaadással bridzseznek, jobban meg vannak védve minden csábítás ellen, mint a középkor asz­­szonyai, akiket erényővvel lakatoltak körül. Nincs idejük és gondolatuk másra, mint a bridzsre. Ezt a recep­tet használják fel azok. akik a nagy tömegek nyugtalanságát és reménysé­gét úgy altatják el, hogy állandó iz­galmakat teremtenek, állandóan uj problémákat adnak fel. állandóan uj ünnepségeket rendeznek, állandóan uj ígéretekkel támasztanak uj vágyakat. A vágyaknak ebbe a végtelen játéká­ba, amely változatos és fordulataiban izgató, mint a bridzs, a tömegek las­san kiélik lefojtott hatatomszenvedé­­lyüket és elfelejtik megnyomorított folyamán Magyarországot illették. Hi­vatkozott arra, hogy maga Benes dr. külügyminiszter is csatlakozott indít­ványához és kijelentette, hogy nem kíván mást, mint hogy a kötelesség és arányosság útján kell keresni a megoldást. Egyrészt Magyarország és Csehszlo­vákia, másrészt Magyarország és a többi környező államok között. Ne álljunk meg azonban ennél a pontnál úgymond . hanem végezzünk építő munkát. Az eljárás következő: . küldjön ki a népszövetség taná­csa egy vizsgáló bizottságot, mely a helyszínén tanulmányozza a magyar kisebbségek helyzetét és az eredményről legyen a tanács­nak jelentést. A tanács azután támaszkodva a je­lentésre, oly módon rendezné a kér­dést, amely kielégítő volna a duna­­völgyi kisebbségek szempontjából. Antóniádé román delegátus elfo­gadta a javaslatot, utána pedig Be­­n e s Ede dr. külügyminiszter szólalt fel, aki köszönettel állapította meg, hogy Eckhardt békülékeny hangon fejezte be nyilatkozatát és a két jogi kérdésről a következőket mondotta: Magyarországnak azt a jogát, hogy el­lenőrizze a külföldön élő magyar ki­sebbségeket és a népszövetségi köz­gyűlésnek ezekben az ügyekben való illetékességét itt nem kell vitatni, mert ez az ügy a népszövetségi tanács elé larlozik. Magyarország és Csehszlovákia közöli annál könnyebb lesz lét­rehozni megegyezést, mert Cseh­szlovákia nem kíván egyebet, mint amilyeneket a csehszlová­kiai magyarok élveznek. A magyar delegáltnak arra az indítvá­nyára vonatkozóan, hogy létesítsenek nemzetközi bizottságot. Benes meg­jegyezte. hogy politikai bizottságnak ehhez nincs joga. Az ügy a népszö­vetségi tanács elé tartozik, de olt is természetesen csak az előírt módon, vagyis a fennálló szerződések értel­mében járhatunk el. Csehszlovákia nem fél semmiféle nemzetközi an­kéttől, itt azonban olyan ügyekben való nemzetközi interveniálásról van szó. amelyek az államok fenségjogát érintik, ami túl komoly problémát je­lent, semhogy taktikai célokra sza­badna felhasználni. A vadászok várvavárt évadja már beköszöntött. Először a fogolyvadá­szat kezdődött, de most már a nyál­­vadászati tilalom is megszűnt és a szegény tapsifülesek között ugyan­csak nagy pusztítást visznek végbe a fürge vadászok. Ilyenkor aztán megismétlődnek a vidám vadásztörténetek, érdekes ese­tek. de sajnos, a csontos kezű halál a vidám történetek közé is belenyúl és a vidám mosolygást, nevelést sí­rásra változtatja át. Amint a fürdőszezonnak megvan­nak a halálos áldozatai, éppen úgy a vadász idénnyel megkezdődik a hír­lapokban a vadász-szerencsétlenségek rovata is. Az alábbi sorok is ilyen megrázó szerencsétlenségről számol­nak be. Egész Búcs község szerelte és be­csülte Dobay János, 2(1 éves fiatal, előzékeny, jómodorú rokonszenves búcsi gazdálkodót. A jelek azt mu­tattak, hogy a szerencse rája mo­solygott, korán megnősülhetett. Szép és szorgalmas asszonyt vitt a ház­hoz. Boldog házasságukat egy ara­nyos kis gyerekkel áldotta meg az ég. Ki sejtette volna, hogy boldogságuk egét olyan hirtelen sötét felhő homá­­lvosítja el. Az egymást szerelő házaspár még a gondolatát is kitalálta a másiknak. Mindegyik azon törte a fejét, hogy mivel csinálhat a másiknak örömet. Dobay János a napokban elhatároz­ta, hogy nyulpecsenyével lepi meg a kis menyecskét. Hogy a meglepetés teljes legyen, nem is igen jelentette be a családnak, hogy vadászni megy. Vállára kapta vadászpuskáját, azután Szívesen hallja, hagy a magyar kormány kész megállapodásokat létesíteni szomszédaival, mert csak ily iihhIoii lehet megegyezést létrehozni a Dunainedcncében. F o t i c s jugoszláv delegált csatlako­zol! Benes nyilatkozatához, mely után Eckhardt Tibor magyar fődelegá­tus szólalt fel és megismételte a bi­zottság kiküldésére vonatkozó javas­latát, mire ismét válaszolt Benes dr. külügyminiszter, aki kijelentette, hogy nem ellenzi Eckhardt Tibor javaslatát, hogy a kérdéses ügyek a tanács elé ke­rüljenek. de olyan eljárást kell követni, mely tiszteletben tartja az államok szuverenitását. Végül Benes újra örömét fejezte ki a fölött,, hogy Eckhardt Tibor meg­mutatta, milyen úton kell haladni. — szeptember 25 ki a határba! Útközben ismerősökkel találkozott és azoknak sugárzó arc­cal újságolta el: — Nyulpecsenyével akarom meg­lepni az asszonyt. Meg is érdemli, feleltek rá az Ismerősök, mert szorgalmas, jó­­ravaló asszony. Dobay János a kukoricásokba tért be, hogy nyúl at hajszoljon föl, mert ilyenkor nagyon szívesen lapulnak meg a nyulak a kukoricásokban. Dobaynak se kelleti sokáig várni a zsákmányra. Egy szép nyúl ugrott föl és egyenesen kifelé tartott a ku­koricából. Dobay, hogy el ne sza­lassza a szép zsákmányt, a kukorica széléig akart szaladni, hogy azután ott, a szabad térségen könnyebben célbavehesse. A szerencsétlen ember azonban sza­badás közben egy kukoricaszárban, megbotlott, az erős iramodás olyan lendületet adott neki, hogy arccal a földre bukott. Ez egy pillanat század­része alatt történt, de mégis elég volt arra, hogy a kérlelhetetlen halál bele­avatkozzék a dologba. Dobay puská­jának ravasza föl volt húzva, esés közben a ravasz elcsattant, a lövés eldördült és a sörétes töltés a sze­rencsétlen ember hasába hatolt és ott halálos sérüléseket okozott. Hiába hozták be gyorsan Komá­romba. hiába operálták meg azonnal a katonakórházban, az orvosi tudo­mány már nem tudta megmenteni az életét. Rettenetes kínok között lö­szén vedeli. Holttestét haza vitték Búcsra, ahol óriási részvét melleit kísérték ki a szerencsét len embert utolsó útjára. A kisebbségi kérdés genfi vitája. Vizsgálóbizottság kiküldését javasolta a magyar fődelegátus. — Benes dr. külügyminiszter nem ellenzi Eckhardt Tibor javaslatát. Drága nyúlpec senye: egy emberélet volt az ára. Amikor a fiatal férj nyulpecsenyével akarja meglepni a kis feleségét. — Megrázó vadász-szerencsétlenség. Saját tudósítónktól.

Next

/
Thumbnails
Contents