Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-09-26 / 77. szám

Ötvenötödik évfolyam. 77. szám. Szerda, 1034. szeptember 26, Magyarok közszolgálatban. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA tlr. Szerkesztő: BARANY7AY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÍ'LöP ZSIGMOND. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ke, félévre 40 Ké, negyed­évre 20 Kő. — Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Komárom, szeptember 25. Az állami statisztikai hivatalnak feldolgozása szerint a magyar nem­zeti kisebbség sorából 1500® em­ber áll közszolgálatban. Mivel ez teljesen kizárólag csak Szlovensz­­kóra vonatkoztatható, a szám tiil­­magasnak tűnik fel előttünk, mert nem látjuk a gyakorlati éleiben ezt az arányát a magyar közalkal­mazottaknak. A valóságban talán úgy lehetséges, ha nem csak az állami közszolgálatra gondolunk, hanem a községi alkalmazottakat is közéjük sorozzuk, ezen kívül a mindenféle nyugdíjasokat, lelké­szeket és tanítókat is. Mindeneset­re megkönnyítené a tájékozódást, ha az állami statisztikai hivatal en­nek a számnak a tagozódásáról is felvilágosítást nyújtana. Ez a közlemény arra adott alkal­mat egy szlováknyelvű laptársunk­nak, hogy messzemenő következ­tetéseket fűzzön ehhez a statisz­tikai adathoz, természetesen ször­­nyüködve azon, hogy a közszol­gálatban tizenötezer magyar nem­zetiségű egyén találkozhatik és azt a merész ítéletet mondja, hogy en­nek mind meg kell szűnnie, mert a magyar nemzethez tartozók so­hasem érezhetnek úgy az állammal szemben, mint a csehszlovákok. A csehszlovák lap tehát beleártja magát az isteni gondviselés mun­kájába, mely egyesegyedül hivatott a veséket vizsgálni. Mi csak arra a köztudomású tényre utalunk ez­zel szemben, hogy akiket állami szolgálatban tartanak, ha azok a magyar nemzeti kisebbséghez tar­toznak is, hivatali esküjüket éppen úgy betartják, mint a többi tisztvi­selőtársaik és tizenhat esztendő alatt egyetlen egy esetet sem tu­dunk arra, hogy a magyar közal­kalmazott megfeledkezett volna hi­vatali esküjéről és ezért akár fe­gyelmi úton, akár bűnvádi úton marasztalva lelt volna. Laptársunk következtetése azon­ban sokkal továbbmegy és sem többet, sem kevesebbet nem kíván, mint hogy a közszolgálatban lévő magyar nemzetiségű alkalmazotta­kat bocsássák el és cseréljék ki őket az állammal szemben ragasz­kodó érzésű és megbízható cseh­szlovákokkal. Nem tudjuk, hogy az az úr, aki ilyesmit leírt, olvasta-e ennek az államnak alkotmányleve­lét, amely ünnepélyes bekezdésé­ben azt a deklarációt tárja a nem­zetek elé, hogy a csehszlovák ál­lam polgárai egyenlőek és köztük sem nemzetiségi, sem vallási, sem egyéb alapon megkülömböztetés nem tehető. De ennél tovább is mehetünk egy lépéssel. Tudvalevő­leg megállapították felelős kor­mányférfiak, hogy a magyar ka­tonaanyag kitűnő, amin nem is le­hel csodálkozni, hiszen a magyar katonanemzet volt egy évezreden keresztül és vére ott íolyott el Eu­rópa minden csataterén. Megálla­pította azt is a csehszlovák köz­társaság külügyminisztere néhány évvel ezelőtt, hogy a magyar föld­­míves a legkiválóbb adófizető, aki ismeri, tudja és teljesíti is köte­lességét. Ha azonban kimerült eh­hez való anyagi lehetősége, egye­dül és csakis ez az oka annak, hogy kötelességét teljesíteni nem tudja oly mértékben, mint azelőtt. Ha tehát ezek így állanak, amit tatán a csehszlovák lap sem von kétségbe, mert ezzel dezavuálná azokat a saját államférfiad, akik ezl megállapították, akkor nem értjük az egészet: miért ne tehetné­nek átlami és más közszolgálatban magyarok, ha egyébkén! azok min­den feltételnek megfelelnek, a szak­tudásuk, lelkiismeretük, judiciu-Komárom, szeptember 25. A szövetkezett ellenzéki pár­tok törvényhozóinak ülése. Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési kép­viselő, mint a szövetkezett ellenzéki pártok törvényhozói klubbjának el­nöke, a klubba tartozó magyar nem­zeti párti, országos keresztényszocia­­lista párti és a szepességi német párti törvényhozókat szeptember 26-ára, szerdára Pozsonyba ülésre hívta egy­be. Az ülésre a pártok tartomány­­gyűlési képviselői is hivatalosak. A ke­­reszlényszocialista párt helyiségében tartandó ülés délelőtt 10 órakor kez­dődik. Benes dr. külügyminiszter a kisebbségi kérdésről. Eckhardt Tibor dr. magyar delegá­tus a genfi népszövetségi közgyűlés VI. bizottságában az ismeretes lengyel kisebbségi javaslat tárgyalásán felszó­lalt a magyar kisebbségek érdekében és konkrét sérelmes esetek fölsorolása után Magyarországnak ama kívánsá­gát terjesztette elő, hogy szomszédai lojálisán alkalmazzák a kisebbségi szerződéseket és az azokban vállalt kötelességeket pontosan tartsák be. A vitában résztvett Benes dr. cseh­szlovák külügyminiszter is, aki liosz­­szabb beszédben reflektált a magyarok kívánságára. Kifejezte azt a nézetét, hogy a konkrét kisebbségi kérdések a népszövetségi tanács hatáskörébe tartoznak. A kisebbségi kérdés — Be­nes véleménye szerint — olyan politi­kát szolgál, amely egyes államok el­len irányul, állandóan nehézségeket okoz ezeknek az államoknak és szepa­ratista, valamint revizionista szándé­kokat támogat. Majd Eckhardt dr. be­nnük, szorgalmuk és képesítésük megvan hozzá. Hiszen ebben az esetben hivatalosan állapíttatnék meg az, hogy a magyar államfenn­­lartó elem nem lehet közalkalma­zott: bíró, szolgabíró, irodatiszt, hivatalszolga, plébános, rabbi, út­­kaparó, esetleg községi bába ésígy­­lovább, tehát nem egyenrangú ál­lampolgára a demokratikus köz­társaságnak. Hova lenne ebben az esetben az alkotmánynak meg nem változtatható rendelkezése az ál­­lampólgári egyenlőségről? Csodál­kozunk azon, hogy vannak olyan nacionalista agyvelők, amelyek ez­zel nem számolnak és Érsekújvár vagy Komárom községi alkalma­zottait, vagy tatán még a nyugdíja­sait is ki akarnák cserélni az ál­lammal szemben »melegebben ér­ző« csehszlovák nemzetiségű egyé­nekkel. Ha ez nem sovinizmus, ak­kor nem tudjuk, hogy ezt mire le­het alkalmazni. És még egyet: ez az út nem vezet a nemzetek közt kívánatos megértéshez és nem ve­zet a konszolidáció felé. szedőnek azt a részét idézi, amelyben átlalánosságban a kisantant államai­nak kormányait azzal vádolja, hogy nem tartják be a kisebbségi szerződé­sekben vállalt kötelezettségeket. Erre Benes a következőket jegyzi meg: Nem tudom, hogy a magyar dele­gált beszélt-e Csehszlovákiáról is, de altól az időtől kezdve, amióta a kisan­­tant három állama nemzetközi poli­tikai közösséget alkot, mind a három államot érinti, ha közüle egyre céloz­nak. Ezért védekezem. Nem minden kitűnő Csehszloirákiáiban, amely azon­ban a kisebbségi szerződéseket illetőn — pozitív eredményekkel igazolhatja magát. Csehszlovákiának 15 év alatt egyszer sem kellett védekeznie a nép­szövetségi tanács előtt. Benes ezután a ruszinszkói panasz­ra mutatott reá, majd hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia mindig többet adott a kisebbségeknek, mint amennyit a szerződések biztosítanak számukra. Meghosszabbítják a katonai szolgálati időt. A morvaországi hadgyakorlatokon az azokat megtekintő hírlapírók vacso­rát rendezlek Bradács hadügyminisz­ter tiszteletére. A vacsorán a hadügy­miniszter beszédet mondott, amelyben kitért a katonai szolgálati idő meg­hosszabbítására és bejelentette, hogy a jelenlegi Vi hónapos katonai időt meg kell hosszabbítani. A szolgálati idő meghosszabbítása nemcsak kato­nai, hanem nemzetgazdasági érdele is. A hadügyminiszter beszédében elis­meréssel nyilatkozott a kisebbségi ka­tonákról. Megállapította, hogy úgy a magyar, mint a német kisebbség ka­tonafiai lelkiismeretesen végzik köte­lességüket a hadseregben. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Visszavonta a cseh néppárt a Hltnka ellen beadott port. Hlinka Andrásnak, a szlovák nép­párt vezérének Litomischlben való sze­replése még mindig erős hullámzás­ban tartja a cseh és szlovák közvé­leményt, amelynek sajtójában állan­dóan foglalkoznak az üggyel. A kato­likus blokk tervének sikertelensége miatt a két néppárt sajtójában meg­jelent cikkekben egymást okolják a történtekért, de meg lehet állapítani azt is, hogy a kulisszák mögött már szelidebb a hangulat és rövidesen újabb tárgyalások kezdődnek. Bár a katoli­kus blokkból semmi sem lesz, a je­lek arra mutatnak, hogy a két kato­likus párt között nemsokára helyre­áll a béke. A lapok megírták, hogy Hlinka a cseh néppárt szlovenszkói szárnyának Bajmócon tartott üléséről táviratot ka­pod, melyben a cseh néppárt elnök­sége közölte vele, hogy »keresztényi­­etten sértegetései miatt« port indíta­nak ellene. A Moravská Orlice c. lap ezzel kapcsolatban érdekes hírt közöl, amely azt mondja, hogy a cseh nép­párt vezérének, Srámeknek utasításá­ra a párt brünni főtitkára Hála, Po­zsonyban járt azzal a megbízatással, hogy közvetítsen a cseh néppárt szlo­­venszkói szárnya és Iilinkáék között. Hála útja eredménnyel járt annyiban, hogy a cseh néppárt a Hlinka ellen beadott port visszavonta. A szlovák néppárt elnöksége Hlinka András el­nöklete mellett a napokban ülést tar­tott Pozsonyban, amelyen kimondot­ták, hogy továbbra is hajlandók a cseh néppárttal tárgyalni a katolikus blokk megalakításáról, azonban csakis az autonómia szellemében. A kiélés. (**) Az új világnak, amely most lassanként kialakul, egyik jelszava a kiélés. A pszihoanalizis módszerei mind mélyebben hatolnak be a társa­dalom átalakulásának munkájába és néha elmosódik a határvonal a társa­dalmi propaganda és a pszihoanaliti­­kus gyógyítás vezérlő gondolatai kö­zött. A pszihoanalizis egyik vezető iránygondolata a kiélés, a vágyaknak, a lefojtott szenvedélyeknek, a mester­kélten lenyomorított ösztönök leveze­tése és a társadalom irányítói is rá­jöttek arra, hogy a tömegben épp úgy, mint az egyes emberben, vannak vágyak és ösztönök, amelyeknek meg kell találni a levezető csatornát, ame­lyek részére meg kell valahogyan csi­lláin ia kiélés lehetőségeit. Ezt a tudományt már a római csá­szárok is ismerték. A kiélés módszeréi alkalmazták akkor, amikor a szabad­ságától, majdnem ember méltóságától megfosztott római népnek a cirkuszi mulatságok véres látványosságát ad­lak. A nép, amely valaha világokat igazgató hatalom voll, hatalomvágyát, vérengző ösztöneit kiélhette az elitél­tek és a gladiátorok haláltusájának él­vezésében. A középkor mély tragédiá­ja az volt, hogy az egyház a maga föld­feletti ég felé forduló, teljesen transz­cendentális életberendezésében, ame­lyet rákényszerített a köznapi életre is, a kiélésnek minden formáját bún-POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Thumbnails
Contents