Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-07-14 / 56. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1934. julius 14 iák, orgánumait elkobozták, félévre betiltották. Végül ‘megállapítja, hogy a sajtószabadságot a kormánnyal szemben az ellenzéknek kell védenie, ami azl mutatja, hogy még sincs rendben itt minden, mint ahogyan azl kifelé mutatják. Nyilvános, névszerinti szavazás elrendelését javasolja, hogy a szavazás eredménye bekerüljön a szenátus naplójába, hadd lássa az utókor, hogy ki szavazott mellette és ki ellene. Klubja nevében tiltakozik, hogy azok közé sorozzák a klub tagjait, akik a sajtó javaslatot megszavazzák. Pichl cseh nemzeti szocialista szenátor. a csehszlovák újságírók szindikátusának elnöke egy nyilatkozatot olvasott fel. amelyben a szindikátus ú j. az egész állam területére hatályos egységes sajtótörvényt s az újságírók számára szolgálati viszonyaik és szociális helyzetük sürgős, törvényes rendezését követeli. Ezután a szenátus a szigorított sajtónovellát gyorsított eljárásban mindkét olvasásban megszavazta. Négy milliót oszt ki a kormány a szárazság károsultjai között. A minisztertanács most tartotta szünidő előtti utolsó ülését. A minisztertanács letárgyalta a régi házak tatarozásának állami támogatásáról szóló rendeletet, valamint a kisautók tulajdonosainak adókedvezményéről szóló kormányrendeletei és az exportintézet ügyét. Letárgyalták a jövő évi állami költségvetés kerettervezetét is. A földmivelésügvi minisztérium hozzájárult abhoz a tervezethez, amely szerint a katasztrofális szárazság által sújtott járások gazdái közöli négymillió koronás inségsegélyt osszanak szél. Hogy melyik az a 23 járás, amelyben a segélyeket kiosztják, a hivatalos közlésből megállapítani nem lehet. A kormány tagjai szombaton kezdik meg nyári szabadságukat. Malypetr miniszterelnök helyettese július hóban Franke postaügyi miniszter lesz. Belépnek-e Hlinkáék a kormányba, vagy' sem? A koalíciós politikai pártok között most ez a fontos kérdés. A kormány németnyelven szerkesztett félhivatalosa értesülése szerint Hlinka András rózsahegyi ünneplése alkalmával telt nyilatkozatában állást foglalt a szlovák néppárt kormánybalépésc mellett. A Poledni List című lap legutóbbi számában Kalmuck szerkesztő, aki meglátogatta Hlinkát rózsahegyi otthonában. a dologgal kapcsolatban a következőket közli lapjában: Egész sor lap azt írta, hogy Iílinka a kormánybalépés lelieföségéröl nyilatkozóit, illetve arra vonatkozólag teli célzást. Szó sincs ilyesmiről. Hlinka egvízben mindössze a csehek és németek kormánya ellen nyilatkozott, amely jelenleg a csehek és szlovákok kormányának helyében van. Minden egyéb kombináció. Ugv látszik tehát, hogy a kormánynak a szlovák néppárttal való kiegészítése, egyelőre bizonyos kormánypárti oldalon megnyilatkozott óhaj, aminek teljesedése sok mindentől, de legelsősorban is a szlovák néppárttól Százéves a postabélyeg. A mai levél- és postaforgalom bélyegrendszer nélkül el sem volna képzelhető. A bélyeg alkalmazása olyan egyszerű és természetes dolog, hogy az emberiség javarészének eszébe se jut, hogy a postaforgalom lebonyolítására szolgáló bélyegrendszer nem is olyan régen még ismeretlen volt a világon és hogy behozatala rengeteg bajjal és nehézséggel járt. Az első bélyeget ezelőtt száz esztendővel használták. Feltalálója az angol Rir Rowland Hill volt, aki foglalkozására nézve nem postamester volt, hanem matematikus és philantrop. (A jobb időkben ez az utóbbi is foglalkozásnak számitott.) A legősibb bélyeget Rowland Hill hosszú küzdelem és kísérletezés után 1840 január 10-én hozta forgalomba. Az uj rendszerrel járó igazi nehézségek természetesen csak ekkor tornyosultak a feltaláló elé. Ugyanis a postaforgalom ősi rendszere az volt, hogy a postadijat nem a feladó, hanem a címzett fizette. Érdekes, hogy az új rendszer behozatala elé maga a közhivatal gördítette a legnagyobb akadályt és a bélyeget „őrült találmány“nak mondotta és valósággal bojkottot hirdetett ellene. Sir Rowlandot természetesen mindez nagyon fájdalmasan érintette és csalódottan vonult vissza magányába. Az angol nép azonban mégis csak megérezte Hill találmányának gyakorlati szempontból rendkívüli jelentőségét, néhány hónap alatt több százezer shillinget összegyűjtött, hogy a feltaláló folytathassa munkálatait. A gyakorlat csakhamar beigazolta, Rowland találmányának hasznosságát, mivel a bélyeg bevezetése után Anglia postaforgalma tiz év alatt megszázszorozódott. 1849-ben Franciaország követte Anglia példáját és ugyancsak bevezette a postareformot 1850-ben Thurn-Taxis állam is bevezette a postabélyeget. A következő években a többi országok is sorra kerültek. Érdekes, hogy a postabélyeg-gyüjtőszenvedély rögtön az első bélyegek behozatala után jelentkezett. Ma már a bélyeggyüjtés becsületnek örvendő üzlet, amelyből sok ezren élnek. Egy vakmerő nászutazd pár Komáromban. A kék Duna varázsa. — Ringó csónak mély Ölén. Komárom, július 13. Gondolom, Festetich Rudolf volt az, aki menyasszonyát nem kisebb veszélyes helyre vitte nászúira, mint az emberevők közé. Hét évig bolyongtak a Tolnai jachtjukon az ausztráliai emberevők szigetei között és csaknem minden szigeten kikötöttek és nem egy életveszélyes, hajmeresztő kalandot éltek át, amint azt Az emberevők között cím alatt meg is írta Eestetits Rudolf. Ha nem is ilyen hajmeresztő kalandokkal teli utat választottak azok a nászutasok, akikről itten szó lészen, de azért eléggé veszedelmeset és semmiesetre se olyan kényelmeset, aminőről a szerelmes menyasszonyok álmodni szoktak. A napokban egy karcsú csónak kötött ki Komáromnál a parton. Egy férfi és egy nő ült a csónakban, kék dressz volt rajtuk. Hamarosan megtudtuk, hogy házaspár a férfi és a nő, és pedig elég fiatal pár, csak másfél napos. Magyaróváron volt az esküvőjük és ahelyett, hogy a bécsi gyorsba szálltak volna be, a délben tarlót! esketési szertartási követő rövid étkezés után Magyaróvárnál a Lajtán csónakra szálltak és azon tették meg nászútjukat. A Lajta vizén beeveztek a győrszigeti Duna-ágba, onnét Gönyünél elérték a nagy Dunát és így érkeztek meg Komáromba, ahonnét rövid pihenés után tovább eveztek. Céljuk Mohács, ahol kiszállnak a csónakból és vonalon folytatják útjukat Pécsig, ahol a fiatal párra meleg, puha fészek vár. A fiatal férj ugyanis Pécsett állatorvos. A csónakon kevés holmi volt. Legnagyobb helyet a csónak orrában vászon sátor összehajtogatva foglalt el. Ha lakott helytől messzebb borult rájuk az éjszaka, akkor e sátor nyújtott menedéket a szerelmes, boldog párnak. A csónakon volt még egy gramofon is, csupa olyan lemezekkel, amelyek a viziuttal voltak kapcsolatban. Természetesen Straus: Kék Duna keringője vezetett a lemezek közölt, de fölhangzott Jakobi: Leányvásárjának bájos keringője is: Csendes álmok éjjelén Ringó csónak mély ölen Asszonyomhoz járok én... A Ripp van Winkle soha el nem évülő kedves dalát is hallottuk: Fodros tükörén a haboknak Kikötve van egv kicsi csónak, Mely odavár, Mint a madár... Ott a tamariszligetekben Árnyékra találsz a melegben, Mely odavár, Mint a madár... Hát persze a régi, az öregek által már megunt, de a fiatalok előtt az újság ingerével ható Dunavári valcer se hiányzott: Kis csónakom a Dunán lengedez, Szívünkben a szerelem ébredez. Evezzünk vidáman, zengjen a dal, Hisz szívünk olyan fiatal, Evezzünk vidáman, a víz csobog, Most vagyunk csak boldogok... Ezek és hasonló kedves dalok és a kék Duna csobogó hulláma ringatták a szerelmes párt a boldogság álomországába. Sok boldogságot kívánunk nekik. A mi kenyerünk Irta: Nijirő József. Estefelé Szotyori. a pap a postától jövet beszólt hozzánk: Leveled voll a postán. Magamhoz vettem. Hátha jó hír van benne. Az egész család a levél köré gyűlt. Az asszony, s neveletlen gyermekeim kicsit reszkettek is. A levél azonban rövid volt: »Sajnálattal értesítjük, hogy eddig betöltött állását március í-ével a nehéz gazdasági viszonyok miatt, felmondjuk.« Szótlanul néztünk egymásra az aszszonnyal. Az asszony nem merte mondani: Miből éljünk meg«; én sem mertem mondani, hogy miből élünk meg. Az asszony e helyett azl mondotta: Ne búsuljon Kicsiszívem!«, én is azt mondottam: Ne búsoljon Kicsiszívem! A gyermekek ezalatt összevesztek a bélyeg fölött. Férfiasán és hidegen viselkedtem, mintha nem kaptam volna gyászjelentést állásom elvesztéséről. Igaz, hogy félesztendeig is alig láttam pénzl utána, de állás volt. És most se volt, hetek óla. egy krajcár se a háznál.- Reggel megyek szántani! —mondottam közömbösen az asszonynak. Ha van mit, tarisznyádon fel. Elvittem az ekevasal élezni a kovácshoz, hogy legyen ideje kisírni magái az asszonynak. Ekét. boronát előkészítettem, a teheneket elláttam. Keltő volt. Szerencsére örököltük. Mialatt a szekeret kentem, elhatároztam, hogy nem gondolkodom. Az asszonyt is tömérdek keserű kérdés gyötörte, hogy fekete volt tőlük a homloka; de ezek helyett csak annyit kérdezeti: Hová megy szántani? Sóskáiba! hebegtem nehezen, mert olyan furcsa volt a szó. Mikor a lámpát elfújtuk, az aszszöny tette magát, hogy alszik, én is tettem magam, hogy alszom, és egész éjszaka hajtogattam, mint a bolond a rögeszméjét: »Nem gondolkodom! Ncm gondolkodom!« A gyermekek tudatlanul és szelíden aludtak. Jókor reggel az asszony kicsit dideregve felemelte a nehéz jármot, kihúzta a járompálcát. A szarvuknál fogva kivezettem a teheneket. Tűrd hé, me! — nyomtam be nehezen az állal nyakát a járomba. Befogtam a másikat is. A szarvukat elkötöttem, hogy ne járjanak félre. Egymásra néztünk a feleségemmel. Mindketten sápadtak voltunk. A tehenek rendületlenül állottak. Hűvös, kietlen reggel volt, pénznem volt a háznál, a gyermekek aludtak. Az ostort a váltamra vetettem, az asszony kinyitotta a kaput. Ne Rendes, Bimbó! Kicsit elsötétedett előliem a világ, mikor kimentünk a kapun. Nem hittem, hogy szántani megyek, hiszen sohasem szántottam életemben. Az úton már emberek jártak. Szégyellem magamat. Az emberek meghökkénve néztek rám, komolyan jó reggelt kívántak és tovább mentek. A tehenek össze-vissza járlak, merev fejjel szétfeszültek egymástól, ki akartak törni a járomból, végül megállónak dühösen fújva. Valami bajuk van! — gondoltam, de nem tudtam, hogy mi bajuk van. Indulat futott el, s az ostorral végigvágtam rajtuk. — Hijj elé. hogy szakadjon rátok az ég! Undorodtam magamtól a káromkodás miatt, de arra gondoltam, hogy a vezérigazgató úr, aki nekem felmondón, most kölnivizet öntött a fürdővizébe. s nekünk otthon nincs egy krajcár se a háznál. A tehenek az ütéstől előre rontottak. s a szekéren táncolt eke, borona. Hó! szökött elébük Gyerkó András, ki a szövetkezet előtt állott — Nem jól fogta be őkel tekintetes úr Meg kell fordítani a osábelit a helyire, a hojszást hojszbót. A fejüket nem szabad ennyire hátrafeszíteni! Égett az arcom a szégyentől, míg Gyerkó András átfogta a marhákat Néhánvan kacagtak, de Gyerkó illedelmesen inegkérdeze: Hová megy szántani? — A Sóskáiba, András bátyám! Adjon Isten áldást a munkája után! billentette meg a kalapját. Üljön csak fel nyugodtan a szekérre! Most már a tehenyök maguktól is elmennek! Köszönöm, András bátyám! Megkönnyebbültem, mikor a faluból kiértem. A fák még laztak a patak mellett a mezőn, még vékony, színtelen volt a napfény, de már lassan zsendült a fű. bomlottak a bokrok. Az út mellett, ez, ill a mi földünk. Szegény, sovány és fekete, mint én. Mégis a mienk, legyen áldott! Még nem serkeni föl téli álmából. Köd és harmat úgy csillog rajta, mintha megizzadt volna. Különös izgalmat érzek, mikor előkészítem az ekét, taligát. A tavalyi barázda még látszik. Azon kell végigmenni, hogy a másét el ne szántsam. Az állatokat beállítom, kezembe veszem az eke két szarvát, de nem merem még megriasztani a kél tehenet. Nem tudom, hogyan kell szántani, hogy jó legyen: de szégyenlem így állam, mert valaki jön az úton. Rendes, Bimbó! — szólok végre k a1 kél állat lassan megindul. Az eke pár métert a föld színén csúszik. Ránehezedem. hogy belekapjon a földbe, A hantok nagyrésze így is visszazuhan. a tehenek se akarnak egyenesen végigmenni a régi barázdán. Nem jól van. tekintetes úr! — kiált utánam valaki és jön is, hogy kivegye az ekét a kezemből. Egy ember a faluból. A nevét nem tudom.- Igv csak elgazolja a drága földel! piröngat és visszatéríti az állatokul. — No! csak azl mondja, de szava. minden mozdulata biztos, határozott. A föld harsogva borul fel az eke nyomán. — Milyen egyszerű! — gondolom, de tehetetlenül állok és nézem.
