Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-08-18 / 66. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. augusztus 18. (A komáromi cserkészek mozgótábora) (Pleidell János rajzaival) zavartalanul dolgozhattak. Megfúrták a nagyobbik páncélszekrény oldalát, aztán megfelelő szerszámmal felvágták a páncélt. Harmincezer koronát találtak bankóban, mig az ércpénzt otthagyták. Elvittek három aranyórát is, de a takarékpénztári könyveket szintén otthagyták. ügy látszik, nem voltak megelégedve az eredménnyel, tovább kutattak s volt annyi kedvük s idejük, hogy a kisebbik szekrényt, két helyen, hasonló módon fúrták meg. A nyomokat maguk mögött eltüntették s a páncélszekrény két vasfala között levő finom port mindkét szobában vastagon elszórták. Majd ugyanazon a módon, ahogy érkeztek, eltűntek. A betörést a takarító asszony vette észre csütörtökön reggel. Azonnal megjelent a rendőrség is, amely nyomozni kezdett a betörők után, majd megállapították a kárt. A vélemény szerint közös irányítás alatt álló nemzetközi betörőbandáról van szó, amely Délszlovenszkőn már legalább tiz betörést csinált az utóbbi hónapok folyamán. Komáromban 1921-ben a postát rabolták ki, de a tetteseket a mai napig sem kerültek meg. Majd 1925-ben volt nagy betörés a Korona bankban, 1926-ban a Szódagyárban, tavaly pedig a Kórház-téren egy boltban. Az utóbbi betörések tetteseit sikerült elfogni. A vagyonbiztonság és a közönség megnyugtatása érdekében reméljük, hogy sikerül végre ártalmatlanná tenni a Délszlovenszkőn dolgozó betörőbandát is. A komáromi zsidó főiskolások Szabó Bélának a kitűnő szlovenszkói magyar költőnek „A MENYASSZONY“ c. darabját mutatják be e hó 25-én. A zsidó főiskolások újszerű vállalkozásba kezdtek. Eltérnek a műkedvelői szinte sablonossá vált előadásoktól, hogy már másutt unottságig játszott darabokat hozzanak színre. A fiatal szlovenszkói iró modern drámáját mutatják be. Örömmel kell üdvözölnünk ezt a kezdeményezést, hogy a szlovenszkói színjátszás kulturális operett szegénységével szemben legalább a műkedvelő színpadok jelentsenek komoly szlovenszkói magyar kultúrát. Akik még emlékeznek a zsidó főiskolások múlt évi előadására, újszerű diszletezésére, nagyszerű összjátékára, még nagyobb érdeklődéssel várják ezt a kitűnőnek Ígérkező előadást. A darabot ezúttal is az idehaza vakációzó Reichenthal Ferenc festőművész rendezi. A színdarab három főszerepét Ehrenthal Rózsi, Lengyel Klári és Erdős József, a kárpátaljai színtársulat jónevü drámai művésze, játszák. A többi szerepet az egyesület ismert és kiváló gárdája alakítja. Külön meglepetés lesz a három gyermekszereplő, Kohn Ibi, Neuhauser Bandi és Pajzs Pityu. A darab kísérőzenéjét szerzetté és részben összeállította Muc. Weisz László. A szerző jó hírének és a szereplők abszolút megbízhatóságának tudjuk be, hogy a darab iránt Dunaszerdahely, Érsekújvár stb. is érdeklődnek. Valószínűleg már 26-án Érsekújváron, 29-én pedig Dunaszerdahelyen kerül színre a darab. A komáromi premier, melyen a szerző is jelen lesz, nagy anyagi áldozatot kívánt a rendező egyesülettől. Hisszük és bízunk benne, hogy városunk közönsége ezt a kulturmissziót érdeklődésével és tapsaival honorálni fogja. A komáromi cserkészek mindig büszkék voltak arra, hogy Komáromban alakult meg az első magyar vizi cserkészcsapat. Már megalakulásának évében részt vett a komáromi csapat az első magyar tutajtáborban, melyet a „Zászlónk“ rendezett, majd 192>-ban rendezte az első önálló vágtutaji expedícióját 40 cserkésszel négy tutajon, s most, amikor a cserkészcsapat a 21 éves jubileumát ünnepelte, megint tutajra szállt, hogy megmutassa a hagyományokhoz való hűségét s a más városbeli cserkészekkel megismertesse a vándortáborozásnak egy meglehetősen ritka, de cserkészszempontból nayon eszményi formáját Ezúttal Ruttkáról indult el két, egymáshoz kötött tutajon a csapat, de három cserkész márLiptóujváron tutajra szállt, hogy előkészítse és lakhatóvá tegye a tutajokat. Most adjuk át a tollat a cserkészkrónikásnak, hogyan írja le ő a csapatnaplóban az utat: Csütörtök, július 26. Reggel 8 órára ért vonatunk Ruttkára és mi rögtön keresni kezdtük Biró parancsnok urat, aki előre ment a tutajokért, helyette azonban csak egy távirat érkezett, hogy várjunk délig. Mit tehettünk egyebet, lerakodtunk egész felszerelésünkkel a perron végében, leraktuk a szalmazsákjainkat. Miután a vonaton hazainduló cserkésztestvéreinktől búcsút vettünk, lefeküdtünk zsákjainkra aludni. Természetesen nagy volt a feltűnés, különösen koszorús költőnk, a tábori újság főszerkesztőjének hangos durmolása keltett derűt a nézőkben. Végre megjött a parancsnok ur, elhagytuk az állomást, de most megint csak várakoznunk kellett a Vág partján, mig megjönnek tutajaink. Késő délután érkeztek csak meg, ekkor berakodtunk, felépítettük a sátrakat, vacsora után pedig nótázni kezdtünk. Nagy közönségünk volt a parton, akik megcsodálták a nagy útra vállalkozó cserkészeket. Olyan tetszéssel fogadták énekünket, hogy csaknem minden dal után felhangzott a taps. Amikor pedig befejeztük az éneklést, virággal hálálták meg, hogy magyar nótát hallhattak. Péntek, július 27. Reggel négy órakor diszlövések mellett indult el tutajunk. Talpon volt az egész csapat, hogy tanúja lehessen a nagy eseménynek s gyönyörködhessék a vidék szépségében. Sztrecsnó vára. Hamarosan Sztrecsnó alá értünk, simán mentünk el a hírhedt „Besná Skala“ mellett, amely már sok tutajos vesztét okozta. Délben kikötöttünk Peredmérnél és elmentünk a gyönyörű szulyói sziklákhoz. Csodaszép látványt állít itt elénk a természet, a sziklákból különböző alakzatok formálódtak ki, olyan az egész, mintha minden egyes szikla szobrász keze alól került volna ki. Eündulás után is sokáig látszottak a szulyói sziklák, majd feltűnt Podrágy vára és utána Vágbeszterce. Itt kötött ki tutajunk, a fiuk bementek bevásárolni és meglátogatni egy itt lakó cserkészünket. Szombat, július 28 Szegény kormányzó tutajosainknak (a parancsnok ur soffőröknek nevezi őket, mióta motorbiciklije van) sok bajuk van a mérnökökkel. Szabályozzák a Vágót, váitoztatgatják a medrét és bizony sokszor hozzák nehéz helyzetbe a tutajost, aki nem tudja megérteni a mérnökök szándékát, mire jó elrontani a Vág folyását. Kora reggel ébresztőt fújtunk egy Vág mellett fekvő cserkésztábornak, melynek lakói válogatott éjjeli öltözékben szaladtak le a vízhez üdvözlésünkre. Dél felé elértünk a szkalkai romokhoz, majd előbukkantak a trencséni vár falai. Itt kikötöttünk, -s megnéztük a várost és a várat s megcsodáltuk, milyen nagyszerűen voltak a várak épitéséhez megválasztva a helyek, hogy a lehető 1 ‘gnagyobb terület betekinthető legyen. Trencsén vára. Vasárnap, július 29. Az éjszakát Beckó alatt töltöttük és innen indultunk a következő kikötőnk, Pőstyén felé Reggel nagy recsegésre ébredtünk, sátorunk megakadt egy kompkötélbe, de — hála az erős megépítésnek — nem lett semmi baj. Tiz órára értünk Pőstyénbe, ahol a hídon nagyszámú néző várt. Nagyon kedves volt a fogadtatásunk. Alig hogy kikötöttünk, csokoládéval, körtével és finom török cigarettával leptek meg bennünket. Egy amerikai szlovák újságíró képeket kért tutajunkról lapja számára. A komáromi cserkészeknek még Amerikába is hírük megy. Pőstyénben misét hallgattunk, azután útnak indultunk nagy kendőlobogtatás közepette. Ezután kezdődött utunknak egy kellemetlen részlete. Állandóan nagy szél fújt szembe, s bár a víznek elég erős volt a sodra, alig haladtunk valamit. Galgóc előtt ki is kellett kötnünk, mert a szél a parthoz szorította tutajunkat. A kényszerkikötés alatt a fiúk tornászmutatványokkal szórakoztatták az arra sétáló galgóciakat. Végre elindultunk. A parton nagyon sokan kisértek és nézték a szokatlan látványt. Itt két merész cserkész: Bugac és Csibe rászállott a „Vitorlására, hogy majd rövid vitorlázás után visszajönnek a tutajra. (Vitorlás volt a neve egy kb. három méteres kis tutajnak, mely rövid gerendákból volt összetákolva.) Közben azonban a szél elállt, evezőjük eltörött s késő este lett, mire a két vitorlázó kiéhezve, átázva, utólérte a Szered fölött kikötött tutajt. Nyolc kilométert tettek meg a rozoga alkotmányon, csaknem állandóan arasznyi vízben ülve. Hétfő, július 30. Utunk ismerős tájakon vezet. Mindenütt, amerre a szem ellát, sik vidék. Sürü egymásután következnek a falvak. A parton mindenfelé fürdőzők, akik között már ismerősöket is találunk. Közeledünk hazafelé. Itt is alsó szelet kaptunk s egész nap keményen kellett eveznünk, hogy még este beérkezzünk Gútára. Kedd, július 31. Már reggel rendbehoztuk magunkat az érkezésre. Nagy borotválkozás, pakkolás folyt, azután pedig mindenki sietett a vízbe, hogy felüditse a nagy forróságban elbágyadt testét. Feltűntek a komáromi tornyok, a cserkészcsónakban négy cserkészünk jött elénk s hozták a hirt, hogy már nagyon várnak bennünket. A Szúnyog csárdánál költöttük e! az utolsó ebédet s csakhamar a hidat is láttuk. Mindig több csónakkal találkoztunk, a megérkezéskor már egész raj kisért bennünket, Megérkeztünk a csónakházhoz, eldördültek a diszlövések, felhangzott az utolsó ima, majd vidám nótaszóvaj köszöntöttük a közönséget. Mindegyikünk egy kellemes ut emlékével gazdagabban tért haza s megfogadtuk, hogyha lehet, megismételjük ezt az utat. Hisz lehet-e kellemesebb hazautazási eszközt választani a tutajnál ? Por és füstmentes, nem ráz, nem süllyedhet el s amellett a legkevésbbé korlátozza az utast a mozgásban, azonkívül lehetőséget ad olyan gazdag látnivalókra, amelyekre csakis igy van alkalom. Legjobban jellemzi a tutajt a tábori költőnk által szerzett tutajnóta: Girbe-görbe utunkba Tutaj táborunkba. Remek sátorunkban Cwdajó sorunk van. Aki ezen tanyázik, Vígan él az hazáig Az se nagy baj ha ázik, Sátorában nem fázik. (sz. b ) (A 18 köbméter gömbfából álló hosszú tutaj eladó. A cserkészek keresnek jó vevőt, — eladják részletekben is.) Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Felhívjuk a komáromi ház és telektulajdonosok figyelmét arra, hogy az egyesület f. évi augusztus hó 19-én, vasárnap délelőtt fél 11 órakor a városháza tanácstermében tartja évi rendes közgyűlését. A közgyűlés tárgyai: az évi jelentés, az 1933 évi zárszámadás megvizsgálása, jóváhagyása és a felmentvény megadása, az 1934. évi költségvetési előirányzat megállapítása, a választmány kiegészítése, indítványok. Tekintettel arra, hogy a közgyűlésre az országos egyesület vezetősége és annak diszelnöke Drobn^ János volt országos elnök és a vidéki egyesületek kiküldöttei is eljönnek, illendő és kívánatos, hogy a helybeliek impozáns számban legyenek képviselve. Felkérjük tehát a komáromi ház és telektulajdonosokat, hogy ezen közgyűlésre feltétlenül jöjjenek el, nemcsak saját érdekükben, amennyiben ottan szakemberektől fogják meghallani bajaink orvoslásának módját, de meg csak azért is, hogy tanujelét adjuk, miként megértettük ama örök igazságot, hogy egyesülésben rejlik az erő és hogy segíts magadon, az Isten is megsegit. Ritmikus és gyógytornát tanít Glück Erzsébet Komárno, Dunarakpart 9. Bővebb felvilágosítást nyújt ugyanott Brüll Irén, Tanítási nyelv: 282 szlovák, magyar és német. *
