Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-08-15 / 65. szám

- oldal »KOMÁROMI LAPOK< Komáromi nagyvásár. Rövid szemle a Hétfő délelőtti vásáron, amelynek alkalmával megtudtuk, hogy faluhelyen nullás lisztből is lehet pudert csinálni s láttuk az em­beri szörnyeteget egy koronáért, diszkiadásban. (augusztus 14. selőlpstülelében is működik, mini pártjának delegátusa. Sajnálattal fog­juk nélkülözni helyén egyéniségéi és bölcs tapasztalatait és megválasztan­dó utódának is követnie kel! a párt érdekében folytatóit tevékenységének irányvonalát. Az elnöki előterjesztés után Ma jer Imre di\, pápai prelálus, apátplebá­­nos kért szól és csatlakozott az elnök szavaihoz, ehhez képest indítványoz­ta, hogy a lelépő elnököt válassza meg a közgyűlés örökös tiszteleti el­nökévé, melyet a közgyűlés a felvá­zolt érdemei alapján egyhangú lel­kesedéssel tett magáévá. Ezek után került a sor a tisztvise­lőkul' és a pártvezetőség megválasz­tására, melyre az elnök három tagú bizottság kkiüldését javasolta. Ezek visszavonulván, az elnöklő dr. Alapy Gyula a javaslatot felolvasta, e sze­rint az elnöki tisztségre id. Kollányi Miklós nyug. főjegyző, alelnökökké: Horváth István vendéglős és ifj. Langsádl Lajos, jogtanácsossá: dr. Rangba Dezső ügyvéd, pénztárossá: Fogl Károly, titkár-jegyzővé: Reicher Miklós, ellenőrökké: il'j. Bóna János, ifj. Törők János, könyvtárossá: Ta­mások Antall választotta meg a köz­gyűlés, mely megalakította a párlve­­zctőséget is 24 tagból és mellé 50 tagú választmányt is állított a köz­gyűlés, mely a pártnak társadalmi munkáját és feladatait lesz hivatott elvégezni. Mindez egyhangú lelkesedéssel tör­­lént es a választás befejezése után dr. Alapy Gyula körzeti elnök szives szavakkal üdvözölte a megválasztott pártvezelőséget és tisztikart s annak élén az új elnököt, akihez meleg sza­vakat intézett és ismertette a képvise­lőtestületben folytatott értékes mun­káját. Id. Kollányi Miklós elnök az üdvözlési, valamint a megválasztása alkalmával feléje fordult bizalomért mondott szép szavakban köszönetét és ígérte, hogy tisztében kizárólag a közérdek fogja vezetni. Az új elnök szavait a közgyűlés lelkes éljenzés­sel fogadta és ezzel a legpéldásabb rendben lefolyt közgyűlés véget ért. Rövidesen felállítják Negyeden a hősök szobrát. Külön katolikus és külön reformá­tus emlékmű lesz. A közeljövőben állítják fel Negye­den a háborúban elesett hősök emlék­szobrát. Erre a célra a gyűjtést már nyolc évvel ezelőtt kezdték meg. Meg­alakult a szoborbizottság is. amelynek elnökéül Pintér Lajost választották meg. A gyűjtés szépen haladt, úgy­hogy a mai napig negyvenezer korona jött össze. Már az emlékmű terveit is elkészítették, amikor felmerült a katolikusok részé­ről egy másik, szebb elgondolás is, hogy emeljenek ezen a szép össze­gen egy szociális célú kulturházat, amelynek előcsarnokában egy már­ványtáblán örökítenék meg a hősök nevét. Kristóf József, Negyed plé­bánosa is ennek a tervnek a keresz­tülvitelét ajánlotta. Efölött nagy vita indult meg a re­formátusok és a katolikusok közölt. Minthogy pedig a reformátusok gyűj­tötték a nagyobb összeget, körülbelül 36 ezer koronát, egy népgyűlésen úgy határoztak, hogy az emlékművet mind a két felekezet külön fogja felállítani. Mészáros József, az ismert negyedi népköltő sokat fáradozott azon. hogy az ellentéteket áthidalja a két tábor között, azonban ez mindezideig nem sikerült. TITOK A SZERELMI ÉLETBEN Nagyon érdekes füzet sexuális kérdésekről 96 oldallal, 94 képpel. 6 Kő bélyeg be­küldése ellenében küldi: 5 „Hydiko“ cég Prága II. Sp&lená 34 29. Hétfő délelőtt munkatársunk, rövid habozás után elhatározta, hogy elláto­gat a komáromi vásárra. Gyermekkori emlékek ébredtek fel befutó, a vidám rövidnadrágos kor körlemuzsikája, verklije és csinnadrattája hullámzott át a fülkagylóján, a »hét-hét min­den darab hét« — rikoltása eleven erővel szerepelt ezekben az emlékek­ben s így, munkatársunk, nem bírva cllenlállni a mézeskalácshuszároknak s a keljíel-jancsiknak, — ügyesen el­rejtette húsz koronát tartalmazó bő pénztárcáját, nehogy egy alkalmi tol­vaj savanyú arccal lepődjön meg a pénztárca lapos állapota fölött. — út­nak indult a komáromi vásárba. Az olvasatlan zöldpaprika s egyéb jóságok. Az ut először a dunaparti »ter­ménypiacra vitt, ahol krumplik, zöld­ségelv, gyümölcsök és tehéntúrók kö­zöd állapítottuk meg. hogy a csalló­közi gyümölcs és zöldségtermelés nem áll még a növény nemesítés magas fo­kán. A bolgárok sátrát s néhány ker­tészeti kivételt nem számítva, az ál­talános benyomás az, hogy a csalló­közi s általában a komáromkörnyéki termelők aránylag keveset gondolnak a zöldségneműk s a gyümölcsfélék nemesbbítésén, kitenyésztésén, crősb­­bítésén. A virli dinnyéken kívül csak kis körték, tucat-szilvák s aprószemű szőlők szerepeltek, a bolgárok s né­hány kertészember zöldpaprikáján, ré­páján. káposztáján kívül a többi zöld­ségeket bajos lenne kiállításra vinni. Sehol a növénynemesítésnek üdítő lát­ványa, egy hatalmas paradicsom, egy díszes káposztafej, egy ügyes kuko­ricacső nem volt. Mintha ez az áldott alföldi vidék csak csenevészeket te­remne. Holott gyümölcsben állítólag bő volt a hozam. Nem tudjuk, ki az illetékes a ter­mények nemesítésénél. Szeretnénk megmutatni neki a komáromi piac cse ne vész »felhajtását« s szeretnénk megkérni arra. hogy a nagyobbho­­zamú, intenzívebb gazdálkodásra ta­nítsa népünket. Persze, nehéz ez, amikor láttunk egy izsai lányt, aki szekerestül jött Izsóról, anvjával-apjával s aki paradicsomot és zöldpaprikát vásárolt, kosárban, hogy hazavigyék Izsóra... Furcsa látvány volt: falusi paraszt­­lány, a kiló paradicsommal, mert ott­hon nem termelnek. Noha a ruháról ítélve, a leánynak otthon van mit aprítania a lejbe... Hasonló szorgalommal vásárolt be egy komáromi nénike, zöldpaprikát. Paprikát vett a kedves, igen alkudott. Noha az árak igazán nem magasak. Húszat akarl először adni az árus a zöldpaprikából, egy koronáért, a né­niké azonban huszonötöt kért. Az árus keservesen beleegyezett s ekkor a né­niké beolvasta a paprikát a kosarába. Olyan sebesen olvasta, hogy már a harmincegyediknél tartott azért az egy koronáért, amikor az árus észrevette. — Csak egv kis ráadást szedtem ki magamnak, — vallotta a néniké szerényen, miközben kelletlenül rakta vissza a fölösszámú paprikát, aztán hozzátette: — nem tudok én már jól olvasni, odahaza is pápaszem kell ne­kem, nem csoda, ha elvétem a szá­mot ... Az árusnak annyira tetszeti ez a megjegyzés, hogy két paprikát adolL ráadásul a vidám nénikének. Különben a kínálat nagy volt s ehhez képest az árak nem voltak t út magasak. Különös, hogy ilyen nagy vásár alkalmával nem lehet ha­lat kapni, a halászok kötik magu­kat a pénteki naphoz. A délvidéki piacokhoz mérten aránylag csend van a komáromi piacon. A kinálkozás nem tolakodó, a vidéki nénikék részéről sok a kedves­ség. A martosi, vagy az izsai nénik sok közvetlenséggel, kedvvel kínálják a vajat, túrót, — kár, hogy a túrócsomónak sokszor csak a széle friss, a belseje öreg és savanyú. A városi ember mindent megeszik, — gondolja a falusi nénike, s a lelkiismerct nem mindig legna­gyobb erénye lévén... A mészárosok elölt finom illattal scrceg a hús és a kolbász, lacipe­­csenye. Munkatársunkat számosán megszó­lt o ták. hogy vásároljon valamit. Mun­katársunk erősen húzódott a paradi­csomvásárlástól, úgyszintén görög­dinnyét sem akart venni. Viszont bo­lyongásában különféle kedves címeket kapott: Tekintetes úr, nagyságos úr, hivatalos úr, felügyelő úr, tanár úr volt munkatársunk címe, sőt valaki lxtpit álig úrnak, hajós úriembernek, igazgató úrnak szólította s egy morva ember is meg­tisztelte: pane séf, azaz főnök úr cím­mel ... Munkatársunk nem vett ugyan sem­mit, mégis gazdagon tért meg a gyü­­mölcsvásárról: címeket kapott. Ezt legalább ingyen adták. A csodaember, a kirakóvásár és a puderdoboz. A Kossulh-térnek nevezett Rozálián szélesebb terepet foglal el a vásár, de kisebb a forgalom. Ide már alig téved belvárosi ember Komáromból, a vá­sárosok s a falusiak egymás között bonyolítják le üzleteiket, amit itt vesz­­iK'k-eladnak. az valóban a legalapo­sabb, legkiválóbb vásári bóvli, ami csak gyártódon valaha... Röglön elől megdöbbentő kép fo­gadja a látogatót: a »világ legkövé­rebb emberét mutogatják sátorban, aki se nem férfi, se nem nő... Ko­ronáért lehel megtekinteni a Jugo­szláviából érkezett nevezetes szemé­lyiséget, — az illetőt különben napok óla mutogatják a bakák s az uccagve­­rekek nagyobb örömére a Jókai ucca sarkán, — nagy a forgalom az illető körül. Most találta meg önmagát a helybeli Rádió úr, igazán nekivaló, kitűnő szerepet kapott, a Nádor uccá­­ról pillanatnyilag áttette székhelyét a Ivossuth-lér környékére s kikiált. Bíztatására magunk is megtekintettük a nevezetes csodaszörnyet, egy koro­náért. A csodaszörny kellemes negli­­zsében fogadja vendégeit, egy alacsony s igen széles húsmonstrum, aki kész­séggel elmondja önmagáról az összes adatokat s felsorolja testének minden méretét. Bedarált mondókáját naponta ezerszer megismétli, abból él, hogy ilyen rondának teremtette az Úristen. Valószínűleg a hormonjai nem voltak rendben sohasem s a Természet el­kezdte fölötte a habozást, nem tudta, férfi legyen-e belőle, vagy nő. Csi­nált egy idomtalan húskupacot, aki saját csúfságát mondja el boldog-bol­dogtalannak s akire, ha rágondolsz ebédnél, nem tudod folytatni a rántott­­csirkét ... A vásár, a hajdaniakhoz viszonyít­va. nem túlságosan lármás. A gazda­sági válság hangfogót tett a nyilvá­nos sokadalmakra is, hol vannak ma már a verklik, a nagydobok, a »hét­­hétmindendarabhét«-árusok. a medve­­táncoltatók s társaik. Árva papagály ül az egyetlen verklin, mellette a ten­geri nyúl, egv hajóhinta búslakodik magában, zenéje ennek is néma... Á vödrök s a cserépedények áru­halmazába is betört a modern diszi­­lőművészet, a virágos vödrök virágai ma már stilizáltak, elnagyoltak s a cserépedények, vázák oldalát nem ne­felejcsek diszilik, hanem az »új tár­gyilagosság« kubistaszerű ábrái vonul­nak oldalukon vad színekben. A di­vatáramlatok itt ülnek el, a vásáron. Textilneműékben csak maradék s igen bóvliszerű kis rövidáruk vannak, itt nincs kalap, süveg, sapka-sátor, nincsenek kabátok, csizmák, lovagló­­nadrágok és fehérneműk. Egy cipész 1 -*H4 aui’üs/Mi-i 15 hozta ki áruit s égy papucsos, maga­­készílelle ormótlan papucsok mellett ücsörög. A ki rakósálrak előtt sok gyerek, vevő azonban egy sem. Jobbra-balra remény k ed ve kőszön nek k eziccsók ólo­mot ismerős cigányurfiak. — hátha adnánk nekik valamit vásárfiának. Szentpéteri nénik alkusznak hajasba­bára, jálékrepülőgépre. Nagyon drága, ez magának, néni, — mondja reménytelenül az árus, —• ne vegye meg. Két korona. A néni nem is ugrik be. Nem veszi meg, noha a sátoros ember már nyújt­ja feléje a lakanalal, hogy tegye a pénzt oda. Egyetlen mézeskalácsos sátor van. Nem fiival ma már, hogy legények mézeskalács-szívet vigyenek haza, 'agyhogy mézeshuszárral térjen meg a gyerek Izsára. Árván, anakronisz­tikusai] leng-leng a mézessátor, egy-két szív, pólyásbaba s huszár állja a nap tűző ostromát, hol vannak azok az idők, amikor félméteres mezesszíveket rendelt az ifjú arszlán, hölgye jó­indulata örködében... Teherautó tetején kikiáltó áll. Asz­talterítőt aid el: — Száz korona az ára. Drága? Ötven korona! Drága? Tíz korona! így bolondítja a vevőket. Tíz koro­nás térítőjét különben hétért lehet megvenni a legközelebbi boltban. De árul cigaretta dobozokat, ezek­nek árával veszedelmes gyorsasággal száll le tíz koronáról kettőre, elad puderdobozokat is. Csupa martosi. izsai. hetényi me­nyecske áll körülötte. Az ember azt hinné, ezeket nem is érdekli a púder, Tükör is van a dobozban, — csat­­lantja tel az iskátula fedelét az árus, aki belenéz, szép majmot lát benne. i Nagy siker. — Nem kell többé púder, elég a nullásliszt is a spájzból, — emeli ma­gasra a dobozt a kikiáltó s puderező mozdulatokkal figurázza ki a nőket Még nagyobb siker. Valódi ezüst, belül arany,.— mu­togatja fennen a dobozt. — ára tíz korona, üt korona. Végső ár esakkkk egy korommá! Teljes siker. Úgy veszik a dobozt menyecskék, lányok, mintha ingyen adná. Egy-két legény szemérmesen dugja a zsebébe, babájának viszi. Ez a mai vásár lélektanának bizo­nyító példája :nem a mézeskalácsot ve­szik a légé nyék-lány ok, hanem a pu­­derdobozt... Ezzel a tapasztalattal hagyjuk el a Rozália-templom poros, izzadt környé­két. (szv.y Egy leány miatt... Két hulli fiatalember éjszaka meggyilkolta vetélytársát s egy másik legényt megsebesített. — augusztus 14L Kegyetlen gyilkosság történt Nagy­­suránv közelében, az óhaj-Hull mel­letti országúton. Marencsák István és Jancsár József óha ji fiatalemberek egy vendéglőben mulatoztak. A késő esti órákban még néhány ismerős fiatal­ember jött a kocsmába. Szóváltás tá­madt a régi mulatozók és az új jöve­vények közölt, majd a legények egyen­ként elhagyták a vendéglőt, csak Jan­csár és Marencsák maradt benn. A szóváltás egy leány miaü történt. Éj­jel Marencsák és Jancsár is sétára indult, a sötét országidon megtámadták őket. A támadók késsel rohantak a két legéngre s az egyik merény­lő olyan erővel döfte Marencsák kezébe a kést, hogy átszúrta a szívet. Marencsák holtan esett össze. A merénylők ezután Jancsár ellen fordultak s súlyosan megsebesítették a tüdejét. A gyilkosok elmenekültek. Jancsár nagynehezen bevánszorgott a faluba s értesítette hozzátartozóit a történtekről. A csendőrség szigorú nyo­mozási indított, melynek eredménye­ként Hornyát; Márton és Gyulas Mi­hály hulli legények személyében el is fogták a gyilkoso­kat. Hornyák és Gyulas egy leány miatt forraltak bosszút s végeztek ál­dozataikkal.

Next

/
Thumbnails
Contents