Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-08-15 / 65. szám
- oldal »KOMÁROMI LAPOK< Komáromi nagyvásár. Rövid szemle a Hétfő délelőtti vásáron, amelynek alkalmával megtudtuk, hogy faluhelyen nullás lisztből is lehet pudert csinálni s láttuk az emberi szörnyeteget egy koronáért, diszkiadásban. (augusztus 14. selőlpstülelében is működik, mini pártjának delegátusa. Sajnálattal fogjuk nélkülözni helyén egyéniségéi és bölcs tapasztalatait és megválasztandó utódának is követnie kel! a párt érdekében folytatóit tevékenységének irányvonalát. Az elnöki előterjesztés után Ma jer Imre di\, pápai prelálus, apátplebános kért szól és csatlakozott az elnök szavaihoz, ehhez képest indítványozta, hogy a lelépő elnököt válassza meg a közgyűlés örökös tiszteleti elnökévé, melyet a közgyűlés a felvázolt érdemei alapján egyhangú lelkesedéssel tett magáévá. Ezek után került a sor a tisztviselőkul' és a pártvezetőség megválasztására, melyre az elnök három tagú bizottság kkiüldését javasolta. Ezek visszavonulván, az elnöklő dr. Alapy Gyula a javaslatot felolvasta, e szerint az elnöki tisztségre id. Kollányi Miklós nyug. főjegyző, alelnökökké: Horváth István vendéglős és ifj. Langsádl Lajos, jogtanácsossá: dr. Rangba Dezső ügyvéd, pénztárossá: Fogl Károly, titkár-jegyzővé: Reicher Miklós, ellenőrökké: il'j. Bóna János, ifj. Törők János, könyvtárossá: Tamások Antall választotta meg a közgyűlés, mely megalakította a párlvezctőséget is 24 tagból és mellé 50 tagú választmányt is állított a közgyűlés, mely a pártnak társadalmi munkáját és feladatait lesz hivatott elvégezni. Mindez egyhangú lelkesedéssel törlént es a választás befejezése után dr. Alapy Gyula körzeti elnök szives szavakkal üdvözölte a megválasztott pártvezelőséget és tisztikart s annak élén az új elnököt, akihez meleg szavakat intézett és ismertette a képviselőtestületben folytatott értékes munkáját. Id. Kollányi Miklós elnök az üdvözlési, valamint a megválasztása alkalmával feléje fordult bizalomért mondott szép szavakban köszönetét és ígérte, hogy tisztében kizárólag a közérdek fogja vezetni. Az új elnök szavait a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta és ezzel a legpéldásabb rendben lefolyt közgyűlés véget ért. Rövidesen felállítják Negyeden a hősök szobrát. Külön katolikus és külön református emlékmű lesz. A közeljövőben állítják fel Negyeden a háborúban elesett hősök emlékszobrát. Erre a célra a gyűjtést már nyolc évvel ezelőtt kezdték meg. Megalakult a szoborbizottság is. amelynek elnökéül Pintér Lajost választották meg. A gyűjtés szépen haladt, úgyhogy a mai napig negyvenezer korona jött össze. Már az emlékmű terveit is elkészítették, amikor felmerült a katolikusok részéről egy másik, szebb elgondolás is, hogy emeljenek ezen a szép összegen egy szociális célú kulturházat, amelynek előcsarnokában egy márványtáblán örökítenék meg a hősök nevét. Kristóf József, Negyed plébánosa is ennek a tervnek a keresztülvitelét ajánlotta. Efölött nagy vita indult meg a reformátusok és a katolikusok közölt. Minthogy pedig a reformátusok gyűjtötték a nagyobb összeget, körülbelül 36 ezer koronát, egy népgyűlésen úgy határoztak, hogy az emlékművet mind a két felekezet külön fogja felállítani. Mészáros József, az ismert negyedi népköltő sokat fáradozott azon. hogy az ellentéteket áthidalja a két tábor között, azonban ez mindezideig nem sikerült. TITOK A SZERELMI ÉLETBEN Nagyon érdekes füzet sexuális kérdésekről 96 oldallal, 94 képpel. 6 Kő bélyeg beküldése ellenében küldi: 5 „Hydiko“ cég Prága II. Sp&lená 34 29. Hétfő délelőtt munkatársunk, rövid habozás után elhatározta, hogy ellátogat a komáromi vásárra. Gyermekkori emlékek ébredtek fel befutó, a vidám rövidnadrágos kor körlemuzsikája, verklije és csinnadrattája hullámzott át a fülkagylóján, a »hét-hét minden darab hét« — rikoltása eleven erővel szerepelt ezekben az emlékekben s így, munkatársunk, nem bírva cllenlállni a mézeskalácshuszároknak s a keljíel-jancsiknak, — ügyesen elrejtette húsz koronát tartalmazó bő pénztárcáját, nehogy egy alkalmi tolvaj savanyú arccal lepődjön meg a pénztárca lapos állapota fölött. — útnak indult a komáromi vásárba. Az olvasatlan zöldpaprika s egyéb jóságok. Az ut először a dunaparti »terménypiacra vitt, ahol krumplik, zöldségelv, gyümölcsök és tehéntúrók közöd állapítottuk meg. hogy a csallóközi gyümölcs és zöldségtermelés nem áll még a növény nemesítés magas fokán. A bolgárok sátrát s néhány kertészeti kivételt nem számítva, az általános benyomás az, hogy a csallóközi s általában a komáromkörnyéki termelők aránylag keveset gondolnak a zöldségneműk s a gyümölcsfélék nemesbbítésén, kitenyésztésén, crősbbítésén. A virli dinnyéken kívül csak kis körték, tucat-szilvák s aprószemű szőlők szerepeltek, a bolgárok s néhány kertészember zöldpaprikáján, répáján. káposztáján kívül a többi zöldségeket bajos lenne kiállításra vinni. Sehol a növénynemesítésnek üdítő látványa, egy hatalmas paradicsom, egy díszes káposztafej, egy ügyes kukoricacső nem volt. Mintha ez az áldott alföldi vidék csak csenevészeket teremne. Holott gyümölcsben állítólag bő volt a hozam. Nem tudjuk, ki az illetékes a termények nemesítésénél. Szeretnénk megmutatni neki a komáromi piac cse ne vész »felhajtását« s szeretnénk megkérni arra. hogy a nagyobbhozamú, intenzívebb gazdálkodásra tanítsa népünket. Persze, nehéz ez, amikor láttunk egy izsai lányt, aki szekerestül jött Izsóról, anvjával-apjával s aki paradicsomot és zöldpaprikát vásárolt, kosárban, hogy hazavigyék Izsóra... Furcsa látvány volt: falusi parasztlány, a kiló paradicsommal, mert otthon nem termelnek. Noha a ruháról ítélve, a leánynak otthon van mit aprítania a lejbe... Hasonló szorgalommal vásárolt be egy komáromi nénike, zöldpaprikát. Paprikát vett a kedves, igen alkudott. Noha az árak igazán nem magasak. Húszat akarl először adni az árus a zöldpaprikából, egy koronáért, a néniké azonban huszonötöt kért. Az árus keservesen beleegyezett s ekkor a néniké beolvasta a paprikát a kosarába. Olyan sebesen olvasta, hogy már a harmincegyediknél tartott azért az egy koronáért, amikor az árus észrevette. — Csak egv kis ráadást szedtem ki magamnak, — vallotta a néniké szerényen, miközben kelletlenül rakta vissza a fölösszámú paprikát, aztán hozzátette: — nem tudok én már jól olvasni, odahaza is pápaszem kell nekem, nem csoda, ha elvétem a számot ... Az árusnak annyira tetszeti ez a megjegyzés, hogy két paprikát adolL ráadásul a vidám nénikének. Különben a kínálat nagy volt s ehhez képest az árak nem voltak t út magasak. Különös, hogy ilyen nagy vásár alkalmával nem lehet halat kapni, a halászok kötik magukat a pénteki naphoz. A délvidéki piacokhoz mérten aránylag csend van a komáromi piacon. A kinálkozás nem tolakodó, a vidéki nénikék részéről sok a kedvesség. A martosi, vagy az izsai nénik sok közvetlenséggel, kedvvel kínálják a vajat, túrót, — kár, hogy a túrócsomónak sokszor csak a széle friss, a belseje öreg és savanyú. A városi ember mindent megeszik, — gondolja a falusi nénike, s a lelkiismerct nem mindig legnagyobb erénye lévén... A mészárosok elölt finom illattal scrceg a hús és a kolbász, lacipecsenye. Munkatársunkat számosán megszólt o ták. hogy vásároljon valamit. Munkatársunk erősen húzódott a paradicsomvásárlástól, úgyszintén görögdinnyét sem akart venni. Viszont bolyongásában különféle kedves címeket kapott: Tekintetes úr, nagyságos úr, hivatalos úr, felügyelő úr, tanár úr volt munkatársunk címe, sőt valaki lxtpit álig úrnak, hajós úriembernek, igazgató úrnak szólította s egy morva ember is megtisztelte: pane séf, azaz főnök úr címmel ... Munkatársunk nem vett ugyan semmit, mégis gazdagon tért meg a gyümölcsvásárról: címeket kapott. Ezt legalább ingyen adták. A csodaember, a kirakóvásár és a puderdoboz. A Kossulh-térnek nevezett Rozálián szélesebb terepet foglal el a vásár, de kisebb a forgalom. Ide már alig téved belvárosi ember Komáromból, a vásárosok s a falusiak egymás között bonyolítják le üzleteiket, amit itt vesziK'k-eladnak. az valóban a legalaposabb, legkiválóbb vásári bóvli, ami csak gyártódon valaha... Röglön elől megdöbbentő kép fogadja a látogatót: a »világ legkövérebb emberét mutogatják sátorban, aki se nem férfi, se nem nő... Koronáért lehel megtekinteni a Jugoszláviából érkezett nevezetes személyiséget, — az illetőt különben napok óla mutogatják a bakák s az uccagverekek nagyobb örömére a Jókai ucca sarkán, — nagy a forgalom az illető körül. Most találta meg önmagát a helybeli Rádió úr, igazán nekivaló, kitűnő szerepet kapott, a Nádor uccáról pillanatnyilag áttette székhelyét a Ivossuth-lér környékére s kikiált. Bíztatására magunk is megtekintettük a nevezetes csodaszörnyet, egy koronáért. A csodaszörny kellemes neglizsében fogadja vendégeit, egy alacsony s igen széles húsmonstrum, aki készséggel elmondja önmagáról az összes adatokat s felsorolja testének minden méretét. Bedarált mondókáját naponta ezerszer megismétli, abból él, hogy ilyen rondának teremtette az Úristen. Valószínűleg a hormonjai nem voltak rendben sohasem s a Természet elkezdte fölötte a habozást, nem tudta, férfi legyen-e belőle, vagy nő. Csinált egy idomtalan húskupacot, aki saját csúfságát mondja el boldog-boldogtalannak s akire, ha rágondolsz ebédnél, nem tudod folytatni a rántottcsirkét ... A vásár, a hajdaniakhoz viszonyítva. nem túlságosan lármás. A gazdasági válság hangfogót tett a nyilvános sokadalmakra is, hol vannak ma már a verklik, a nagydobok, a »héthétmindendarabhét«-árusok. a medvetáncoltatók s társaik. Árva papagály ül az egyetlen verklin, mellette a tengeri nyúl, egv hajóhinta búslakodik magában, zenéje ennek is néma... Á vödrök s a cserépedények áruhalmazába is betört a modern diszilőművészet, a virágos vödrök virágai ma már stilizáltak, elnagyoltak s a cserépedények, vázák oldalát nem nefelejcsek diszilik, hanem az »új tárgyilagosság« kubistaszerű ábrái vonulnak oldalukon vad színekben. A divatáramlatok itt ülnek el, a vásáron. Textilneműékben csak maradék s igen bóvliszerű kis rövidáruk vannak, itt nincs kalap, süveg, sapka-sátor, nincsenek kabátok, csizmák, lovaglónadrágok és fehérneműk. Egy cipész 1 -*H4 aui’üs/Mi-i 15 hozta ki áruit s égy papucsos, magakészílelle ormótlan papucsok mellett ücsörög. A ki rakósálrak előtt sok gyerek, vevő azonban egy sem. Jobbra-balra remény k ed ve kőszön nek k eziccsók ólomot ismerős cigányurfiak. — hátha adnánk nekik valamit vásárfiának. Szentpéteri nénik alkusznak hajasbabára, jálékrepülőgépre. Nagyon drága, ez magának, néni, — mondja reménytelenül az árus, —• ne vegye meg. Két korona. A néni nem is ugrik be. Nem veszi meg, noha a sátoros ember már nyújtja feléje a lakanalal, hogy tegye a pénzt oda. Egyetlen mézeskalácsos sátor van. Nem fiival ma már, hogy legények mézeskalács-szívet vigyenek haza, 'agyhogy mézeshuszárral térjen meg a gyerek Izsára. Árván, anakronisztikusai] leng-leng a mézessátor, egy-két szív, pólyásbaba s huszár állja a nap tűző ostromát, hol vannak azok az idők, amikor félméteres mezesszíveket rendelt az ifjú arszlán, hölgye jóindulata örködében... Teherautó tetején kikiáltó áll. Asztalterítőt aid el: — Száz korona az ára. Drága? Ötven korona! Drága? Tíz korona! így bolondítja a vevőket. Tíz koronás térítőjét különben hétért lehet megvenni a legközelebbi boltban. De árul cigaretta dobozokat, ezeknek árával veszedelmes gyorsasággal száll le tíz koronáról kettőre, elad puderdobozokat is. Csupa martosi. izsai. hetényi menyecske áll körülötte. Az ember azt hinné, ezeket nem is érdekli a púder, Tükör is van a dobozban, — csatlantja tel az iskátula fedelét az árus, aki belenéz, szép majmot lát benne. i Nagy siker. — Nem kell többé púder, elég a nullásliszt is a spájzból, — emeli magasra a dobozt a kikiáltó s puderező mozdulatokkal figurázza ki a nőket Még nagyobb siker. Valódi ezüst, belül arany,.— mutogatja fennen a dobozt. — ára tíz korona, üt korona. Végső ár esakkkk egy korommá! Teljes siker. Úgy veszik a dobozt menyecskék, lányok, mintha ingyen adná. Egy-két legény szemérmesen dugja a zsebébe, babájának viszi. Ez a mai vásár lélektanának bizonyító példája :nem a mézeskalácsot veszik a légé nyék-lány ok, hanem a puderdobozt... Ezzel a tapasztalattal hagyjuk el a Rozália-templom poros, izzadt környékét. (szv.y Egy leány miatt... Két hulli fiatalember éjszaka meggyilkolta vetélytársát s egy másik legényt megsebesített. — augusztus 14L Kegyetlen gyilkosság történt Nagysuránv közelében, az óhaj-Hull melletti országúton. Marencsák István és Jancsár József óha ji fiatalemberek egy vendéglőben mulatoztak. A késő esti órákban még néhány ismerős fiatalember jött a kocsmába. Szóváltás támadt a régi mulatozók és az új jövevények közölt, majd a legények egyenként elhagyták a vendéglőt, csak Jancsár és Marencsák maradt benn. A szóváltás egy leány miaü történt. Éjjel Marencsák és Jancsár is sétára indult, a sötét országidon megtámadták őket. A támadók késsel rohantak a két legéngre s az egyik merénylő olyan erővel döfte Marencsák kezébe a kést, hogy átszúrta a szívet. Marencsák holtan esett össze. A merénylők ezután Jancsár ellen fordultak s súlyosan megsebesítették a tüdejét. A gyilkosok elmenekültek. Jancsár nagynehezen bevánszorgott a faluba s értesítette hozzátartozóit a történtekről. A csendőrség szigorú nyomozási indított, melynek eredményeként Hornyát; Márton és Gyulas Mihály hulli legények személyében el is fogták a gyilkosokat. Hornyák és Gyulas egy leány miatt forraltak bosszút s végeztek áldozataikkal.
