Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-10 / 12. szám
KOMAROMI LAPOK február 10. a'.öföak Hajszálait, szemölcseit véglegese n, nyomtalanul eltávolítja villannyal Bibel Rózsi kozmetika . . n . Komárno, Hajnal u. 5 (Ssikvizgyár mellett). 504 Legmodernebb szépségápolás. — Ráncos, pattanásos, mitesszeres arcok kezelése. — Tartós szempillafestés, szemöldökformázás. Estélyi kikészítés. Tanácsadás ktetíggtl diiatalaoul. Ölest Scrletrendszsr. I 1. a községben vagy a környékbeli községek valamelyikében mint köztisztviselők, közhivalalnokok vágy közalkalmazottak gyakorolják hivatásukat; 2. oly személyeknek, akik a községben illetőségi joggal bírnak; 3. a községben levő bánva, gyári, ipari, mezőgazdasági vagy kereskedelmi vállalatok munkásainak vagy alkalmazottainak; •f. oly személyeknek, akik a község területén egyik lakásból a másik lakásba költöznek: 5. olyan csehszlovák állampolgároknak, akik a külföldről jöttek. Tehát csak az itt felsorolt szcmélyeknek adhatnak ki szabadon lakást bérbe, minden más szeméin csak a közséf/ engedélyével oehel bérbe lakást. A tanács keddi ülésén foglalkozott ezzel a nagyon fontos kérdéssel és lyó Aladár dr. rendőrkapitány-előadó ispiertelése alapján kimondotta, hogy a vonatkozó törvénynek rendelkezéseit érvényesíti és a képviselőtestületi közgyűlés elé ilyen irányban, javaslatot terjeszt. A 150 éves csicsói ref. templom. Jubileumi ünnepély Csicsón. —Saját tudósítónktól. — Komárom, február (5. örömnapja volt a csicsói református egyháznak február 1-én, amikor kegyeleles megemlékezéssel ünnepelte temploma építésének 150 éves évfordulóját. A vallásüldözés alatt a csicsói reformátusokat megfosztották templomuktól, iskolájuktól, papjukat, tanítójukat elűzték s a csicsói hívek árvaságban voltak 110 esztendeig. Majd József császár türelmi rendélete megengedte, hogy a reformátusok, ahol 100 család van, templomot, iskolát építhetnek, lelkészt, tanítót tarthatnak, ha azok ellátásáról kellőképen gondoskodnak. Csicsón csak 84 család volt, a szükséges létszámot nem ütötték meg, azért a csicsóiak küldöttséget menesztettek a császárhoz, írásban kimutatták, hogy az építkezés költségeit maguk előteremtik, a lelkész és tanító megélhetését biztosítják. A császár teljesítette kívánságukat. A gyülekezet történész lelkésze, K ú r Géza felolvasta az ünnepély alkalmával azon családok névsorát, kik az egyházat újból megalapították, a templom és iskola építésének nagy munkáját elvégezték. 150 esztendő a falu történetében nagy időt jelent. Ez alatt az idő alatt sok család kihal, a későbbi ivadékok még neveiket is elfelejtik, többen elköltöznek a faluból, helyüket új, bevándorolt családok foglalják el, a falu képe lassankint teljesen megváltozik. A lélek azonban, mely az örök evangéliumból buzog fel, változatlan, ugyanaz a lélek munkálkodik az egymást követő nemzedékekben, utat mutat a híveknek, erőt és kitartást ad a csüggedőknek, szeretetet ébreszt a szívekben, békességet, megértést hint az otthonukban, munkára, alkotásra ösztönöz. Ezt mutatja a csicsói egyház története, ezL mutatja az egyház utolsó évtizede, amikor a gyülekezeti tagok negyedmillió koronát költenek egyházi építkezésre, ezt mutatja ez az emlékünnep is. Az Űrvacsorával összekötött délelőtti istentiszteleten Soós Károly, a komáromi egyházmegye érdemes esperese hirdeti meggyőző erővel az igét. Nagy Nándor, az egyházmegye köztiszteletben álló gondnoka, kinek ősei szintén csicsói nemesek voltak, áz újonnan választott gondnokokat erősíti meg állásukbán, az esteli istentisztelet alkalmával C s e k e s Béla egyh. főjegyző tart biblia magyarázatot, Tóth Mihály ig. tanító a kolozsnémai leányegyház jókívánatait tolmácsolja, K ú r Géza helybeli lelkész az elmúlt 150 esztendő történetét ismerteti, Gáspár József csicsói születésű kulcsodi lelkész nagy erővel buzdítja újabb tevékenységre a gyülekezet tágjait, közben á csicsói énekkar kétszer is szép összhangzatos énekkel magasztalja a Teremtőt, a szóló énekes pedig hegedű kíséret mellett hálát zeng a múlt áldásaiért. Az ünnepély az örök szép 122-ik zsoltár második versének éneklésével záródik be: Légyen te kőfalaidban Csendesség és jő békesség, A község közt egyenesség, Jó szerencse házaidban, Az éri atyámfiáiért, ÉS ott lakó feléimért. Adjon Isten jó békességet, Szentségiért im e helynek. Mely szerzetéit az Istennek, Minden jót kívánok teneked... Komáromi szerzők estje a Kultúrpalotában február 18-án. A Jókai Egyesület igen érdekes vállalkozásba fogott: be akarja mutatni mindazokat, — szerzeményeiken kérésziül. akik Komáromban születtek. vagy laknak s akik zeneszerzéssel foglalkoztak. Szép csokrot állított össze az egyesület zenei szakosztálya a szerzeményekből. Több estére tervezi a Jókai Egyesület a zeneszerzők ciklusát s az, első est február 18-án lesz. este <5 órakor a Kultúrpalota nagytermében. Vonzó, érdekes dolog lesz meghallgatni a komáromi zeneszerzőket. Dr. Szíjj Ferenc, Schmidt Viktor, Kurucz János, K. Ledermayér Ilona, Seress Rezső és Hanzsér Zol-Az időjárás nagyban befolyásolja egészségét! Ha nedves a levegő és hideg szél fúj, ki van téve náthának, influenzának és hurutnak. Gondoskodjék kellő időben szervezete védelméről. Óvja magát a betegségektől, amit a kegyetlen időjárás magával hoz. Ha testét rendszeresen masszírozza A L P A mentholos sósborszesszel, megedzi testét a nedves időszak káros hatásaitól. Kérdezze meg orvosát! f Ián Borka Géza szerzeményei kerülnek előadásra. Az előadók: dr. Bari a Lajosné, dr. Rohonyi Oszkárné, Weisz Emma, Bokrossy Ilona, a Komáromi Dalegyesület működőkara, Dallos Miklós és zenekara, Tököli Gusztáv. Az Országos hivatal megsemmisitte a tisztviselők nyugdíjazására vonatkozó 1926. évi közgyűlési határozatot. Még élénk emlékezetben van a városi képviselőtestületnek az 192(5 április 19-én tartott ama rendkívüli közgyűlése, amelyen Fried Jenő képviselőtestületi tag váratlan indítványára hosszú és heves vita után 11 városi tisztviselő és alkalmazott nyugdíjba helyezése és elbocsájtása liatároztatott el, amelyen azonban a kommunista és a szocialista pártok tagjai a szavazástól tartózkodtak. Az érdekeltek egy része a határozatot magukra nézve sérelmesnek tartván, az ellen felebbezéssel éltek a volt pozsonyi zsupáni hivatalhoz, de a zsupáni hivatal a íelebbezést elutasította, a nyugdíjazást jóváhagyta, minek folytán a 11 kiválasztott 1928. május 1-én tényleges nyugdíjba helyeztetett s ugyanakkor a szolgálathót el is bocsájtattak. Többen azonban a zsupáni hivatal határozata ellen a Legfelső közigazgatási bírósághoz panasziratot nyújtottak be, aminek eredménye is lelt, mert a Legfelső közigazgatási bíróság, hol a feleket dr. Vittkó Rezső ügyvéd képviselte, 1931. november hó 21-én 13,940/31. számú határozatával a zsupáni hivatal határozatát alaki hiányainál fogva megsemmisítette, s. az ügy az időközben megszüntetett zsupáni hivatal helyébe lépett komáromi járási hivatalhoz tétetett át másodfokban leendő határozat hozatal végett. A járási hivatal a nyugdíjaztatási határozat elleni íelebbezést szintén elutasította. Erre az érdekeltek a pozsonyi Országos hivatalhoz í'elebbeztek s az Országos hivatal 1933 december hó 29-én 20(5,303/1933 5. szám alatt húzott s a napokban leérkezett határozatával úgy a képviselőtestületnek a nyugdíjazást kimondó határozatát, valamint a járási hivatalnak a felebbezést elutasító határozatát is Mihola János, Szénássy Sándor, Farkas Béla és Barátli Bélára vonatkozólag, mint törvényei leneseket megsemmisítette, kimondván egyúttal, hogy ezen határozat ellen további felebbezésnek helye nincs, így tehát az jogerős. Ennek jogi folyománya pedig az. hogy nevezettek nyugdíjas viszonya megszűnvén, ők 1 9 2 8 m á j u s 1-től fogva ismét tényleges állományú tisztviselőknek tekintendők s igényük van ez időtől fogva mindazon javadalmaégig magasztalni a régi híres szerepben. Zsebeibe süllyesztett kezekkel, apró lépésekkel haladt tova a hideg éjszakában. De nem a hidegtől didergett. Betegségnél, halálnál, mindennél szörnyűbb volt, ami rászakadt. A végleges, teljes icilfelejtés... Ázsiai óvatosság Irta: Lucie Delarúe-Mardrus. Aki a történetet elbeszélte, a világ lulsó végében lakott, hatalmas kert középén álló tágas koreai házában. Húsztagú szolgaszemélyzet gondoskodott testi kényelméről s e húsz szolga fegyelmczője Csang volt, a szakács. A francia egv napon észrevette, hogy Csang, a szakácsa szokatlanul mogorva. Valami bántja... Gazdája szóval se faggatta, jól tudta, hogy elöbbutóbb. Csang kérdezetleniil is előhozakodik a bajával. így is történt. Két napba se telt és Csang elpanaszolta: A feleségem egy idő óta esténként, mikor kiszállnak az árnyak, menyétté változik s ez alakjában megdézsmálja tiszteletreméltó anyám éléskamráját. Az anyám ugyanis jó néhányszor elverte a feleségemet, mikor rakoncátlankodott s az átkozottja ezen az úton akar bosszút állni. — Hát ez bizony komoly dolog! — csóválta fejét látszólagos komolysággal a francia. —De a jószellemek majd megsúgják, hogy vess véget e botránynak. Csang szent áhítattal bólogatott. Egy hétig aztán egy szóval sem említette a dolgot. Csüngné nem tartozott a ház belső személyzetéhez, de egyre a ház körül jött-ment, mert hát ő is ott lakott férjével a személyzetnek emelt melléképületben. Kis, hajlékonyán surranó, égőn feketeszemű, bársonyosarcú kis nő volt, puhán, nesztelenül mozgó, mint egy lustajárású, nagy kecses macska. A franciát mulattatta Csang szent hite felesége menyétté változásában és ablakából, főleg az alkonyi órákban megfigyelte a kis Csangné működését. Az asszonyka ilyenkor, mintha készakarva kereste volna a munka halmozását, hol a veteményesben gyomlált, hol a mosott ruhát akasztotta a kertben kifeszített szárítókötelekre s mikor iealkonyult, besurrant a kertbe a fák közé és nyomaveszett. Egy este aztán a leszálló homályban a francia mintha elfojtott kiáltozást hallott volna, panaszos női sikoltozást. Valahonnan a kerten túlról hangzott, ez elszigetelt európai ízű háztájékot körülölelő koreai világ légköréből. Es másnap reggel Csang láthatóan megkönynyebbülteh újságolta gazdájának: Kigvógyítottam az asszonyt!... kiűztem belőle a gonoszt!... jószellemeim megsúgták,hogy mit csináljak.- Alit csináltál hát? 'Palán rnenyétcsíipdát állítottál? / : j » ; • . 1 — G, nem! .... ja csapdák veszélyesek./A menyét ott pusztulhatott volna, én pedig ragaszkodom a feleségemhez. Múnjíás, jó asszony, kitűnő egészségében még sokáig fog szorgalmával megörvendeztetni. Hát akkor hogy űzted ki belőle a gonoszt? Nagyon egyszerűen. Mikor beaikonyodott. meglestem a kerten túl és mielőtt nekikezdhetett volna a boszorkánykodásának és menyétté változhatott volna át, addig vertem, inig a fájdalomtól és a sírástól kimerültén egyébre se vágyott, minthogy a vackába megbújjon és aludjon. Reggelre kutyabaja se volt. Frissen nekiláthatott a napi munkájának. Nappal nincs mitől tartanom. Este pedig, alkonyat után, mindennap ugyanígy el fogom verni. Ez a legbiztosabb mód! Hála a jószellemeknek! Mondja valaki, hogy a rossz példa nem ragadós!, A kis Csangné rövidesen kigyógyult menyétté átváltozási mániájából és Csang már bízvást abbahagyhatta volna az esténkénti fenyítést. De nme, egyszeribe a környék valamennyi férje rájött, hogy alkonyat után menyét alakjában dézsmálja az anyósa éléskamráját. Mert hát anyós és meny között Koreában is dúl az egyenetlenség. Csang hát a falu valamennyi férjét kitaní tolta a menyét járás megszüntetésének módszerére. A francia háza körül minden alkonyat után női sikoltások hangversenye töltötte be a levegőt. A koreai férjek ez alkonyi órában mindennap következetesen sorra verték a feleségeiket, míg ezalatt‘ a menyetek őrizetlenül száguldoztak ke resztül-kasul a koreai anyósok éléstáraiban. Csang büszke volt és elégedett. Meghonosította az asszonyok verésének iskoláját!... ez volt a fontos... nem a meny étek!
