Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-03 / 10. szám
. f934 február 3. , v .... ' ** KOMAROMI LAPOK* 3/oldal, ■Wfi III— ■■■"■■■■■ II n !■ —IJ 1 mi WWW Mull! ifin n im ininill i ....................................................................................................................................................................................................... ...................HM —«3——■ w mm, u mm ÍV'*! '1 1934 február hó 10-én délután 6 tói 12 óráig fl^IaliUal Komáromban, a Kultúrpalota összes termeiben. DALLOS-jazz zenekara és cigányzene! Belépőjegye K6. Egy délelőtt a komáromi karitász szegényügyi irodájában A siketnémaintézetet mégis csak elviszik Komáromból. A komáromiak küldöttsége Érsekújvárod járt. — A szóbanforgó épületet jónak, de kissé szűknek találta a komáromi bizottság. — Megint szegényebbek leszünk egy intézménnyel —Saját Komárom, február 2. A szociális munka egyik világi segítőtársa tart inspekciót, mert a szociális testvér már kora reggel elment környezetlanulmányi útra a várostól távol cső egyik szegénynegyedbe, hogy meggyőződjék, vájjon a segélyt kérő szegények bemondott adatai az igazságnak megfelelnek-e? Az ellenőrzés ugyanis a legfontosabb része a sikeres karitativ munkának, mert bizony sokszor a bemondott adatok nem fedik a valóságot. Szól a csengő! Egy ötvenéven felüli férfi lép be az irodába. Elnyűtt, vékony kabátban, vásott talpú, rongyos cipőben, a hatodik erődből jött. Hehégve — nyelvhibája van cipőt kér és élelmiszert Az inspekeiós megkérdi a nevét. F. József. Felüti a naplót, ahol ábécérendben vannak bejegyezve a már meglátogatott szegények. A név mellett áll: a lörzslapszám 2117. Kikeresi a törzslapot. F. J. adatai a következők; született Komáromban 1879-ben, felesége és 2 gyermeke van, 2 ágyhely 1 személynek. A férfi munkaképtelen, az asszony napszámba jár, — de ritkán akad munkája. Segélyre jogosult. Az inspekeiós bemegy a »raktárba:, ahonnan egy pár jó erős cipővel és harisnyával tér vissza. Felpróbáltatja a cipőt, megfelelő. A férfi élakarja vinni a régi rossz, használhatatlan lábbelit is, amely oly állapotban van, hogy már megjavítani nem lehet, - - de ezt nem engedik meg neki, nehogy a jót eladja és továbbra is a rosszat viselje. Azután még élelmiszert adnak neki. Ismét csöngetnek. Egy öreg asszony jön be. Ruházata: a lába körülcsavarva rongyokkal, vékony nyári szoknya, s egy ágyterítőféle a vállán. Megmondja a nevét, az évei számát nem tudja, gyermekei voltak, már nincsenek; koldulásból él, de ritkán jöhet be a városba Partosujfaluról, mert fáj a lába és fázik. Se ruhája, se cipője, Az inspekciós keresi a naplóban a névéi, nincs beírva, tehát törzslapja sincs. Egy percig gondolkozik, aztán határoz. Meleg alsóruhát vesz elő. harisnyái. Cipőt, kendőt — felöltözteti az öreg asszonyt és egy csomag élelmiszert is ad neki. Az öreg, barázdás arc kisimul. Majd megint sír, hálálkodik és távozik. Az inspekeiós följegyzi, hogy mit adott és kinek adta, a megjegyzés rovatba pedig azt írja: meg kell látogatni; s ha esetleg érdemetlen, az adott holmik értékét megfizetem. Most egy kifutó fiú jön be, nagy csomag élelmiszert hoz: lisztet, darát, Cerest. M. J. úrasszony küldi. Csöngetnek. Egy háziszolga jön be, két nagy dobozzal. L. M. kereskedő úr küldi a szegények számára. Az inspekeiós kiborítja a dobozok tartalmát, most az ő szeme csillog a sok meleg alsó ruhák, sapkák, harisnyák. férfi ingek láttára. Előveszi a segélyt küldők arany könyvét és bejegyzi az adományozók nevét. Egy tízéves cigánygyerek jön be kipirult, mosolygó arccal. Nagysága kérem, megszületett a kicsi, de nincs se inge, se réklije, tessék adni. Mosolyognak. S hányadik a gyerek? — kérdi, »ötödik« — mondja a fiú. Előkerül a napló és a törzslap. A fiú igazat mondott. Négy gyerek, az ötödik útban, nagy a szegénység slb. Előkerül a raktárból a kívánt holmi, sőt fejkötőcske is, meg egy kis paplan, no meg egy élelmiszer csomag is. A gyerek csak nézi a sok holmit, szalad az ajtó felé — és közben — azt hiszi, hogy nem látja senki, mert az inspekeiós már az íróasztalnál ül és ír megcsókolja a kis ruhákat. -És szól a csöngő még vagy ötször délig. A szekrény kezd kiürülni, de a jó Isten, a melegszívű, megértő emberek által, akik magukra vállalt havi adományaikkal lehetővé teszik a szeretetcsomagok osztását, majd megtölteti újra és beírja az adományozók nevét az ő »aranykönyvébe . Mi, akik látjuk a szociális testvérek társadalmi téren való minden önzetlen, önfeláldozó munkáját, hálásan emlékezünk meg mindazokról, akik a szociális testvérek komáromi letelepedését elősegítették és lehetővé tették. K. L. I. Komárom, február 2. A komáromi törvényszéknek, a betegsegélyző pénztárnak elvitelén kívül a komáromi siketnéma intézetnek az elvitele is kísért. A két előbbi intézmény elvitele nagyobb nehézségekbe ütközik. Mind a két intézménynek megvan ilt Ivomárömban a megfelelő és díszes palotája, amíg Érsekújvárt, ahová vinnék ezt a kél intézményt, nincs megfelelő épüld ezeknek az intézményeknek számára és a mai rossz gazdasági viszonyok mellett nincs is kilátás arra, hogy hamarosan építeni tudnának Érsekújvárt kél palotát: a törvényszéknek és a belagseg'élyzőiuek. A komáromi siketnéma intézel elvitele innét Érsekújvárra már inkább bekövetkezhetik hamarosan. Erre vonatkozólag az Érsekújvár és Vidéke című laptársunk a következőket írja: Megemlékeztünk már arról, hogy a komáromi Süketnéma-intézet nincsen megfelelően elhelyezve s foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy ezt az intézetet Érsekújvárra helyezik át. A napokban komáromi bizottság járt ebben az ügyben Érsekújvárod s előbb Iíolola János dr. városbíróval, majd Gombos Ferenc városi főmérnökkel tárgyaltak az intézet ide költözésének lehetőségeiről. Gombos főmérnök ezután az új zsidó iskolába kalauzolta a vendégeket, miután ezek ennek az épületnek a megvételével is foglalkoznak. A bizottság tüzetesen megtekintette a modern épületet s azt megfelelőnek, de a süketnéma intézet számára szűknek találta. A kibővítésnek azonban semmi akadályát nem látták. Azzal távoztak, hogy az ügyre még vissza fognak térni. Eddig szól laptársunk idevonatkozó közleménye, amelyből láthatjuk, hogy az elvitel nem ütközik olyan nagy akadályokija. Fájó érzéssel regisztráljuk ezt, mert a komáromi siketnéma intézet egyetlen ilynemű magyar intézménye egész Szlovcnszkónak és növendékeivel, tatudósítónktól. — «ári karával forgalmat Jelent városunknak. Ismét kevesebb tesz nálunk egy intézménnyel. A siketnéma intézet elvitelét nein mondja ki törvény, mint a törvényszékét és lehelne is valamit tenni ebben az ügyben, ha nem. lenne váró* sunk olyan szegény, hogy arra nem is számíthatunk,- hogy, a város a mostaninál megfelelőbb helyiséget tudjon adni az intézetnek, de azért mégis érdemes volna a kormánynál eljárni, hogy hagyja itt az intézetet és itt építtessen megfelelő épületet az intézet számára. Az építkezés a komáromi nyomasztó munkanélküliséget is enyhítené. A város vezetői mielőbb mozduljanak meg ebben az ügyben. Most jelent meg Jiska—Bernát: A becsület védelméről szóló új csehszlovák törvény, a 124 324. sz. sajlőnovella s annak módosításai. A könyv felöleli a becsület védelméről szóló törvényt, annak részletes magyarázatát, az arra vonatkozó bírói határozatokat, és pedig úgy az osztrák, mint a régi magyar, valamint a csehszlovák határozatokat. A könyv részlelesen tárgyalja a sajtónovellát is, úgyhogy az nélkülözhetetlen ügyvédeknél. bíróságon, hírlapoknál, vállalatoknál. pénzintézeteknél, politikai pártoknál slb., de különösen a községi jegyzőknél. \ könyv egész vászon kötésben, tetszetős külalakban jelent meg, el vau látva részletes tárgymutatóval, rendes zsébkönyvalakú, terjedelme 211» oldal. Ara Ke 30 + portó (3 Ke). Kapható szlovák és magyar nyelven a Spitzer-ftie könyvesboltban. Nádor ucca 29. sz. látnia, hogy Kovács István férj —■ mintaférj. Nem történt sem csalás, sem ámítás, fizetések, túlóradíjak, remünerációk, karácsonyi ajándék cigaretták, újévi zsebnaptárak egytől-egyig hazakerültek, dugpénz soha és sehol nem találtatott, a hajnali mellényzseb- és briftasni-kiforgatások, gondos és körülményes bélésrazziák soha nem vezettek eredményre. Kovács István tehát hűséges volt. Az asszony, rendkívüli finom tapintattal, belső megelégedését napnyugati virágnyelven ludomására is hozta férjének. Kovács István egy szép napon észrevette, hogy szabadon lángolhat, deklamálhat, az asszony már nem kérdezi, hogy pontosan ilyen hangsúllyal fogadott-e örök hűséget a rákospalotai Laurának. Az összehasonlító lélekelemzés megszűnt. Angyal llus hűnyt szemmel tűrte a legvirágosabb bókokat. Fejsímogatásra, nyaksímogatásra, karsímogatásra, lázas tekintettel vendéglőben titokban, asztal alatt történt kézszorításra nem jajdult fel, hogy: Pestszentlőrincen egy este Évával is így tettél, másnap emlékeztettük rá, két másolat van róla. Emlékszem, így kezdődött a levél: Évám, emlékszel, midőn ... Mindez elmaradt, végérvényesen elmaradt, mert az asszony jó volt és megbocsátó. Édes, tiszta, szerelmes szíve volt. igyekezett lenyelni a rpultat. Újabb szép napon Kovács István jól sikerült nokedlis borjűpörkölt után tüzes tekintetet vetett az asszonyra és szenvedélytől remegő hangon esküdött meg: — Erre az egyetlen, soha vissza nem jövő életem boldogságára esküszöm, hogy halálomig szeretni foglak, és csak téged foglak szeretni, senki mást. Határozottan meglepte, amikor az asszony odament hozzá, tarkón csókolta, gyengéden megfogta mindkét fülét és ellágyultan rebegte: ... Szép tőled, hogy nemcsak szeretsz, de szerelmed friss maradt, cseppet sem fakult meg, szavad’ma is oly tüzes és bókos, mint volt másfélesztendő előtt, amikor kiharcoltál magadnak. Néhány percig így elandalogtak a múlton, a szép, tiszta, harcos múlton, majd így folytatta az asszony: — Boldog vagyok, mindent megbocsátok. Végre is lehet, hogy valaha, előttem udvaroltál más asszonynak is, de az olyan léleknélküli dolog volt, ami előfordul minden fiatalembernél. Lehet, hogy ismertél más nőt is, tálán csókoltál is, de ezeket a szép szavakat, a lelkedet, biztosan tudom, nem adtad nekik. Kovács István meglepetten és megrendülteit hallgatta a tiszta asszonyi léleknek ezt a szép, bocsánatos megnyilatkozását. Minden felhő eltűnt hovatovább boldogságuk egéről. Az asszony napról-napra nagylelkűül) lett. Egyszer, amikor nevenapjún nem is egv, hanem két kötöttruhát kapóit, hálásan ezt mondta: Te ügy szeretsz, ahogy férfi még nem szeretett nőt. Regényben olvastam, így csak azok tudnak szeretni, akik először szeretnek. Látom világosan, hogy te soha senkit nem szerettél előttem. Milyen szép és ritka dolog, hogy én lehetek az első az életedben. Ezután már drámai gyorsasággal bontakoztak ki a lenyelt múlt eseményei. Elkövetkezett az idő, amikor a füstölt lével feleresztett és ragyogónak Ígérkező lencseesuszpájz odakozmásodott. Kovács István morgott és nem evett. Az aszszonv evett és veszekedett. Angyal llus a pörlekedés hevében egyszerre csak olyant talált mondani férjének, amire ez megjegyezte, hogy ilyent neki még nem mondott senki. Nem tudom, — horkant fel az asszony —, egyáltalán ki mondhatott volna neked ilyet? A lencse-vita egyre jobban elfajult, az aszszony kijelentette, hogy ennél jobb lencse nem létezik, de férje ura nem is fog jobbat kapni. Soha az életben. Sehol. Nos hát, bőszül! meg Kovács István férj én nagyon is el tudom képzelni, hogy akadna még egy-két valaki ezen a földkerekségen, aki rettentő szívesen főzne a magamfajta embernek tisztességes lencsét. Már minthogy neked? süvített az aszszony hangja. Hát kellesz te valakinek? Kellettél te valaha is valakinek? Azt hiszed, hogy akadna még egy olyan nő a földkerekségen, mint én, aki odaadja neked az életét, a fiatalságát? Ilyen bolond csak egy volt. Ez én vagyok. Oh, én szerencsétlen! Néhány percig csodálkozva nézték egymásra, még az asszonynak is kissé hihetetlenül hangzottak tulajdon szavai. De asszony volt, igazi asszony, hát hitte is, amit mondott. Kovács rátekintett. látta, hogy a felesége arca haragtól és fájdalomtól izzik. Irma, Kató, Magdái.. rezdült át rajta a múlt. Csakugyan álom lett volna; ha akkor, valamikor odaáll! volna eléjük, hát valamennyi a szemébe nevetett volna? Szíve összeszorult. A tányérja fölé hajolt és kanalazni kezdte a lencsét. Bocsás meg... Azért jóízű rebegte megindult hangon. S életében most először, az utolsó szemig megette a lencsét.
