Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-03 / 10. szám
2. o'dal. »KOMÁROMI LAPOKe 1934 íebiuát 3. A koltai tűzvész Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor interpellációjára adott miniszteri válaszban* Február 24-én két csodaszép és olcsó társasutazásunk indul Szicíliába Felsöolaszorszánba és a Riviérára. Részletes kezéseket Mindkét utazás március 9-ig tart. - Részvételi díj bármelyik utnái: 1380— Kő. Február végén virágzó tavaszt találnak az utasok úgy Szicíliában, mint a Riviérán. programot küld és jelentfelvesz a kiadóhivatal. Gondtalan, napsütéses két hét Szicíliában vagy a Riviérán 1380 Kc-ért. Február 24-én két olcsó társasutazásunk indul. Azoknak, akiknek téli dermedtséggel jégcsapoznak a gondok, akik forró vágyakozással gondolnak az örök tavasz istenáldotta tengerpartjára, nagy örömmel szolgálunk. A mai nehéz viszonyok között is elviselhető áron 1380 Kő-ért február 244 indulással két olcsó társasutazási rendezünk egy pozsonyi utazási irodává) együtt. Az egyik utazásunk Szicíliába, a másik Északolaszországha az olasz és a francia Riviérára megy. A két társasát együtt indul íebr. 24-cn estefelé Pozsonyból. A két csoport az első állomáshelyen Velencében válik ketté. Az egyik csoport Bolognán keresztül (megtekintés) Rómába megy s római tartózkodás után a szicíliai Taorminába és Palermoba Visszafelé Nápolyban és Firenzében lesz tartózkodás. A másik csoport állomáshelyei: Velence, Genua, San Remo, Nizza, Milano. A két csoport Velencébeu találkozik és március 9-én este érkezik vissza Becsbe. Az utazás beosztása kényelmes és az alacsony részvételi díj mellett is mindenhol jó polgári elszállásolást és ellátást kapnak az utasok A két utazás részletes programját kiadóhivatalunk minden érdeklődő rendelkezésére bocsátja. Tavaly nyáron nagy tűzvész pusztított Kolta községben, amely tűzvészről lapunk, a Komáromi Lapok is megemlékezett. A tűzvész alkalmával konfliktus támadt az ottani legények és a csendőrség között és érre vonatkozótag Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor interpellációt intézeti az illetékes miniszterekhez. Füssy Kálmán szenátor interpellációjára most jött meg a válasz és így hangzik: Válasz a belügyi és igazságügyi miniszterektől Füssy szenátor és társai interpellációjára, a szlovenszbói csendőrség által elkövetett visszaélések tárgyában (1110 2. nysz.). Jonák őrmester és Fort főőrmester ellen az illetékes csendőrparancsnokság már 1933 junius 17-én bűnügyi feljelentést tett annak gyanúja miatt, hogy Kolta községben kiütött tűzvész okának vizsgálata alkalmával 1933. május 17-én Garaj Mihályt, Cimbalik Andrást és Krsák Annát tettleg bántalmazták. Jonák őrmester a bratislavai hadosztálybíróságnak 1933 szeptember 26-án hozott ítéletével testi épség ellen Garaj Mihályon és Cimbalik Andráson elkövetett vétség miatt elmarasztaltatott. Hogy nevezett Krsák Annát is tettleg bántalmazta volna, az a bíróság előtt be nem bizonyult. Fort főőrmester ugyanazon ítélettel bizonyítékok hiánya miatt a vád alól felmentetett. Az ógyallai járásbíróságnak Cimbalik Sándor elten az 1879 évi XL. Komárom, február 2. A város körülbelül három év előtt három millió korona kölcsönt vett fel a Központi Szociális Biztosító Intézethét Prágában, amely intézet csak kommunális célokra folyósít kölcsönöket. A célt annak idején a városi közkórház építésében és a közvágóhíd építésében jelölte meg a város vezetősége, amely a kölcsönt annak felvétele után a városi takarékpénztárban helyezte el. Az egyik beruházás csak elkészült t. c. 43. §-ba ütközött kihágás miatt hozott ítélete nevezettnek 1933 julius 11-én élőszóval hirdettetett ki, s minthogy ellene felebbezéssel nem élt, az. jogerőre emelkedett. Ugyanazon hatóságnak Krsák Anna ellen ugyanazon kihágás miatt hozott ítélete nevezettnek az ügy újbóli megtárgyalása után 1933 november 10-én írásban kézbesíttetett s nevezettnek módjában állott azt a Ikitűzött határidőn belül megfelebbezni, esetleg kegyelmi kérvényt benyújtani. A csendőrség magatartása a szolgálat végzésénél külön szabályzattal van rendezve. Eme szabályzat kihágása kivétel nélkül szigorúan büntettetik. Az. igazságügyi minisztérium hatásköréi illetőleg a következőket közlöm: Cimbalik Sándor ellen, hatósági közegekkel szemben elkövetett erőszak bűntette miatt bűnügyi eljárás indíttatott, azonban az eljárás beszüntettetett, minthogy cselekményében bűntett tényálladéka nem állapíttatott meg. A csendőrségi közegek a polgári büntető joghatóságnak nincsenek alávetve. A felhozottakra való tekintettel valamelyes további intézkedésnek a jelen interpelláció révén való megtételére ok nincsen. Praha, 1934. január 13. A belügyi miniszter: Cerny s. k. Az. igazságügyi miniszter: Dr. Meissner s. k. és a kórházi belgyógyászati pavillont felépítették igen nagy pénzügyi nehézségek között és most folyik annak felszerelési és bebútorozási munkálata. A másik beruházás, az új közvágóhíd építése azonban nem történt meg. A mull esztendőben a járási bizottság egyik ülésén Kunovjánek Ferenc, a Délszlovenszkói Villamos Művek r. t. igazgatója azt a kérdést tette föl, hogy mi is van a városi közvágóhíd építésére felvett és a városi takarékpénztárban elhelyezett másfélmillió korona összeggel? A kérdésre azonban választ nem kapott. Azóta jó hosszú idő telt el és most meglepetésszerűen érkezett le a járási hivatal határozata, melyben vizsgálatot rendel el, hova fordította a város vezetősége a közvágóhíd építésére felvett másfélmillió korona kölcsönt és kinek a rendelkezésére vették ki ezt az összeget a takarékból és mire használták fel? A feladott kérdésre nehéz tesz választ adni, azonban az ügyben közreműködők ellen a járási hatóság megindítja a fegyelmi eljárást, hogy az építkezésre lekötött másfélmillió korona sorsáról tájékozódjék. Ez az adat mindenben megerősíti azokat, amiket eddig lapunk a város gazdálkodásáról írt és tisztázni fogja a város jövő programját is. Hajsza a robogó vonatról megugrott fegyenc után. A halálugrás uqyan sikerült, de azört mégis hurokra került. (Saját tudósítónktól.) Komárom, február 2. Fegyenoet vitt a gyorsan robogó vonat Győr felé, amikor Komárom előtt egy őrizetlen pillanatban leugrott a megkötözött fegyenc és nyomtalanul eltűnt. Hiába állították meg a vonatot, a fegyenc hoszorkányos ügyességgel, ami a leghíresebb szemfényvesztőnek is dicséretére vált volna, tűnt el. Valósággal a föld nyelte el. A robogó vonatról leugrani még szabadon hagyott kézzel is életveszélyes vállalkozás és ennek az embernek megkötözött kézzel is sikerült. Már napirendre tértek a dolog fölött, amikor a napokban Magyar Komáromban az országút és az Igmándi út kereszteződésénél szolgálatot teljesítő rendőr igazolásra szólított föl egy arra haladó gyanús alakot. Az illető nem tudván kellőképpen igazolni magát, a rendőrségre kisérték be, ahol hosszas faggatás után kiderült, hogy nem Hanza Károly, aminek mondotta magát, hanem Jakab Mihály, harsányi, borsódmegyei illetőségű, többször büntetett rovottmultú, akit már a gyulai, a győri törvényszék is többször elitéit. Hamarosan kitűnt, hogy ő volt az, aki leugrott a robogó vonatról. Vándorlásai közben Iianza Károly, Lakatos József, Kanalas és Szorgó álneveket használta. Átadták a komáromi járásbíróságnak, ahonnét Győrbe kísérték és átadták az ügyészségnek. A járási hivatal fegyelmi eljárást rendelt el a város hivatali vezetősége ellen a szociális biztositótól felvett kölcsönnek más célokra történt felhasználása miatt. A lenyelt múlt. Írta: Németh Károly. Ennek a mindennapi történetnek rövid logtalata a következő1: Kovács István férjet házassága első esztendejében angyali kis felesége következetesen és kivétel nélkül jóságomnak nevezte. Reggelente az ebédlőasztal dzsemtől, teától és szárazkolbásztól illatos csendéletében az aszszonyka elragadtatva gügyögött, játékos derűvel kisgyermek módjára pöszén udvarolta körül Kovács István férjet és ilyenkor a jóságom gyakran jószágomnak hangzott. Három esztendő múlva Kovács István férjet kis felesége következetesen és kivétel nélkül jószágomnak nevezte. Ennek a nyelvtani degenerációnak megértéséhez tudni kell, hogy Kovács István férj nem volt mindig férj, dehogy is volt. Mielőtt megnősült, bankhivatalnok volt. Levelező. A bankszakmában és a szerelmi szakmában. Három-négy nyelven diktálta a dollárról, a fontsterlingről és a svájci frankról szóló hamiskás értekezéseket a világ minden részébe, igazmondó csak egy nyelven volt, magyar nyelven. Amíg külföldi nyelvű levelezésében állandóan ellentmondások mutatkoztak, és aszerint forgatta a szót, hogy londoni, svájci, vagy clevelandi bankházat akart-e becsapni, addig magyarnyelvű levelezése, akárkinek szólt is az, mindig — azt lehet mondani — teljesen "homogén volt. Bárkinek írta is magyarnyelvű levelét, mindig teljesen őszinte voll. Mindenkinek ugyanazt írta. Valamennyi kliensének élete boldogságára esküdött örök hűségei. Rengeteg munkája volt mind a négy nyelvű, mind a magyarnyelvű levelezésben. Reggel kilenckor kezdte a diktálást a szőke angyal Húsnak, kettőkor rövid ebédszünetet tartottak, háromtól hatig folytatták, hatkor jött az uzsonnakávé, majd félnyolcig, nyolcig ledarálták a magyar leveleket, amelyek bizonyos Irmáknak, Katóknak, Magdáknak, Sáriknak, Éváknak, két Laurának és egy Szidoni kának szóltak, kik is a sors szeszélye szerint részint Budán, részint Pesten, Rákospalotán és egyéb nevezetes helyeken laktak. Angyal Ilus, aki a legprecízebb hivatalnokkisasszony volt, ezeket a leveleket is két flusszpapír másolattal készítette, akárcsak a bank leveleit. A levelekre jött válaszokat a másolathoz tűzte gemkapoccsal. Ha megszűnt egy ügylet, a rá vonatkozó aktákat ad akta tette. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a gyönyörű szőke angyal Ilus önzetlenül tartotta így rendben Kovács István levelező levelezését. Szó sincs róla. Ez az ennivaló kis teremtés nagyon is számító volt, minden gépírásos oldalért pontosan felszámította elsején a maga negyven fillérjét. Kár a sok szóért, ötévi fáradságos munka után Kovács István valamennyi folyamatban levő ügye elintézést nyert, minden ad akta került, harag, leleplezés és egyéb következtében. Ezt az alkalmat ragadta meg szőke és angyal Ilus, hogy bejelentse Kovács Istvánnak, miszerint is ő, — mármint szőke és angyal Ilus — ebben az ötesztendős, hajszás, túlórás munkatempóban megöregedett. épp manap huszonhároméves, únja a dolgokat, szívesen kezdene új életet, sőt kezd is, bár erre nincs semmi kilátása. Tudja mit, - kiáltott fel a könnyelmű nagylelkűség első pillanatában Kovács István — én is új életet kezdek. Tudja mit, folytatta Kovács István a könnyelmű nagylelkűség második pillanatában — én megkérem magát — Ugyan mire, ~ kérdezte ártatlanul Ilus. Hogy rövidek legyünk, e tartalmas és fordulatos párbeszéd követKeztében lett Kovács István levelezőből Kovács István férj. Maradéktalanul boldognak, felhőtlenül napsugarasnak, disszonáns akkordok nélkül harmonikusnak azonban korántsem lehetett ne.Yeznj ezt a házasságot. Az asszonyka hamarosan rájött, hogy az általa oly gondosan lezárt akták, ezek a halálos-holtnak vélt írások, időnként különös életerőre. kapnak, főnikszmadárként újjáélednek, zavart okoznak. Tény az, hogy Kovács István hősies elszántsággal tekergette a nyakát ezeknek a kis főnikszmadaraknak és az Irmák, Katók, Magdák, Sárik, Évák, két Laura és egy Szidónia, miután inegbocsátóan és kedvesen újabb és újabb hírt adtak magukról, sornyi hírt sem kaptak Kovács Istvántól. Híradásaikkal mindazonáltal kényelmetlenül emlékeztettek a múltra, vagy. ahogyan angyal Ilus nevezte, a »piszkos« múltra. A házasság első esztendeje elég ostobán telt el. Kovács István, mint férj, akárcsak mint levelező, szívesen és előszeretettel igyekezett patetikusnak látszani. Elragadtatott pillanataiban százszor és hevesen esküdött az asszonynak örök hűséget élete boldogságára. Ilyenkor a menyecske arca elborult, fájdalmasan felsóhajtott: — Istenem, előttem hány más nőnek írtad ezt, mondtad ezt, írtuk ezt. Kovács István azonban fölényes és nagylelkű volt, mindig talált néhány megnyugtató szót, amely helyreállította a bizalmat. A végletekig persze nem ment el, mert végre is egész kellemes volt így az élet, hogy az asszonyka szerelmesen drukkolt, ő pedig megkapó közvetlenséggel leszámítolta és elkönyvelte a nagy imádatot. Esztendő múltán az asszonynak be kellett
