Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-06 / 2. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 2. oldal. 1934 január 6. 1 Az új esztendőben HT ip-T( 1 TI c*P°t vesz. 1 boldog lesz, ha X P ÍJ K o m á r n o, M Nádor-ucca 15. sz. A kisantant Zágrábban is tart konferenciát. A kisantant külügyminiszterei január 8-án Zágrábban konferenciát tartanak. A konferencia legfontosabb pontját a nemzetek szövetségének reorganizálá­sára vonatkozó tervezet megbeszélése képezi. A kisantant ugyanis semmi szin alatt nem hajlandó feladni a nemzetek Közegészségügy Az elmúlt 1933 .év közegészségügyi szempontból általában kedvezőnek mondható. Komárom vízfogyasztó la­kossága a mosatlan vízvezető csövek­ből kifolyó vízben sokszor talált vö­rösesbarna színű moszatos ülledéket, amelyet a járási hivatal közegészség­­ügyi utón felülvizsgáltatott és a vizs­gálat eredménye megállapította, hogy azok az egészségre nézve ártalmatla­nok. Az anya- és csecsemővédelemről a Vörös Kereszt intézménye gondosko­dik Komáromban és az 1000-ik cse­csemőt vette vizsgálat alá és az anyát tanáccsal látta el. A Vörös Kereszt, valamint a tuberkulózis ellen véde­kező Masaryk Liga az év idolján tar­tották közgyűlésüket. Sajnálattal álla­pította meg az előadói jelentés azt. egyenjogúságának elvét s nem enged érvényesülni oly irányzatot, amely ki­váltságos hatalmi csoportok alakulásá­hoz vezetne. Azzal a hírrel kapcsolat­ban, hogy Titulescu román külügymi­niszter állítólagos lemondása miatt a zágrábi konferencia elmarad, a belgrádi külügyminisztérium hivatalosan közli, hogy a konferenciát az eredeti terv szerint megtartják. hogy főleg a tuberkulózis terjedése dolgában a komáromi járás nyújtja a legkedvezőtlenebb statisztikát. Járványok nem pusztítottak, leszá­mítva a tavaszutón felépített influenza járványt, mely azonban enyhébb le­folyásával komplikáltabb eseteket nem igen vetett fel. Az ősz folyamán vör­­henv lépett fel Komárom területén, de nem öltött nagyobb mérvet. Fel kell említeni a naszvadi húsmérge­zési esetet, ahol 48 súlyos testi sértést okozott a romlott húsból származó hentesáru kimérése. Az ügy a bíró­ság elé került és a tettes egy hónapi fogházbüntetéssel szabadult negyven­­nyolc esetben elkövetett egészséghá­­horílás felelőssége alól. Közbiztonság A közbiztonság főképen a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények szá­ma az elmúlt évben is szaporodott. A város területén is elég számit lo­pást követtek el, de az államrendőr­ség az esetek legnagyobb részét ki­nyomozta. Ellenben a falvakon való­ságos betörőbandák működtek. Lelep­lezni sikerült a Csúz, Perbele, Ud­­vard, Bátorkeszi, Köbölkút, Muzsla ségekben végrehajtott sorozatos lopá­sok tetteseit. Ellenben a már esztendők óla Dél­­szlovenszkón garázdálkodó betörőban­dát, amely az elmúlt évben is több kasszafúrást követett el, ártalmatlan­ná tenni nem sikerült. Ezek a kassza­­fúrók a Csallóköznek több pontján, (Dunaszerdahely, Somorja) követtek el kasszafúrásokat. Igen sok gondot okoztak a közbiztonság őreinek a ci­gányok. akik egvre vakmerőbben lép­nek fel és rablást rablás után követik el. Igv Kamocsa és Érsekújvár közt, Megyercs község mellett. Keszcgfal­ván álarcos betörők követtek el rab­lást és tetteseiket valószínűleg ezek közt keresik. Komáromban nagyobb bűnügy nem fordult elő. De falbontó betörők kí­sérleteztek egy alkalommal és egy a déli órákban a Nádor uccában történt betörés előfordult. A rendőrség va­­gönfoszlogatókat leplezett le és do­hány tolva jókat is nyomozott ki. A közbiztonságot Komáromban sok­szor veszélyeztette a munkanélküliek tüntetése, akik a város belső részeibe kívántak behatolni, amit azonban az éber rendőrség megakadályozott. Egy alkalommal 37 előállítás történt. A munkásságot mesterségesen felizgat­ták, hogy a kapott élelmiszcrjegye­­kért munkát ne végezzenek. Másik al­kalommal egy kommunista tüntetésen öl letartóztatás történt. Elfogta a rend­őrség az éjjeli rajzolókat is, akik sok épületet piszkoltak be felirataikkal. Komáromban egy halálos elgázolás történi az Apáti szigeten közlekedő iparvasuton. Partosajtelepen isméi ha­lálos gombamérgezés fordult elő, a fürdési szezon alatt pedig két halálos áldozatot köveiéit a Vág. A tüzesetek száma általában csök­kent. A tűzoltóságok szervezésével, azok munkája is hathatósabbá válik. Nagyobb tüzesetek fordultak elő Nasz­­vad és Komáromszentpéter községek­ben, Udvardon, Gután kazlak égtel el nagy számmal, valamint Nemesócsán is, ezenkívül Megyercs községben volt tüzeset. A járási tüzoltószövetség Ko­máromban tartotta évi közgyűlését. Fel kell említeni a nagymegyeri tűz­oltóság öfven éves működésének meg­ünneplését. Gyújtogatás Csúz községben fordult elő. Egyházak a) /?. kát. egyház. 1933. évben ülte meg a r. kát. egy­ház Krisztus vértanú-halálának tizen­kilenc évszázados évfordulóját és a pápa ezért szent évnek nyilvánította az 1933. évet. Ennek p hatása alatt ház is. A nagy nyomor enyhítésére fellendült a szociális-karitativ tevé­kenység, melynek érdekében az Ir­galmas Nővérektől vezetett Mária Kongregáció, a Szent Erzsébet Egylet, a főgimnáziumi leánynövendékek Má­ria Kongregációja, főképen pedig az egyházközség Karitúsz akciója a Szo­ciális Testvérek vezetése alatt végzett Az 1933. év története Irta: Memor. Akiből az Űr szava szólott. Irta: Szombatiig Viktor Bóráié Gyalog Andris, a csizmadia, világéle­­lében hallgatag ember volt. nem igen zavarta semmi, ő sem zavart senkii. Az volt az elmélete, hogy csendesen jó a világ, miben! lárma van, ódaíogni kell onnan. Róráté volt a ragadvány­neve, merthogy kél évig ő volt az egyedüli férfi­ember, aki a decemberi hidegekben felkelt, hogy rórátéra menjen, de ha a keresztkomájának hinni lehet, sose jutott cl odáig, meri közbeakadt min­dig a Hét furkó kocsma, ahová Gyalog Andris mindig be-betéregetett arra az egy pohár sligo­­vicára. a nagy egyedülvalóságában. Hál az. lehel igaz is. nem is, annyi biztos, hogy Róráté Gyalog Andrist a pap is megdicsérte, amiért szorgalma­sabban jár templomba egv uccahad női nép­ségnél, viszont az is való. hogy némely nap a rörátéról a déli harangszó vetette haza. Ott ült a Hét furkó -ban. Nagy csendesen, egyedül, még csak be sem rúgott: egyetlen kupica sligovicával húzta ki délig. Még mindig jobb itt, — mondta Andris ilyenkor, — mint az asszonyt hallgatni odahaza. Mert ha Andrist Róráté Gyalog Andris­nak keresztelték el a jámborsága miatt, addig életepárja bízvást hordhatta magán a Menny­dörgő Zsuzsi néni emléknevet. Ám a világ sorja zavaros, egyideig csakmegv­­mendegél lassan, hogy egy pillantás alatt viha­rosra fordullyék a nóta. Téli illő járt. mikor a nagy vihar betört Róráté Gyalog Andris portáján. A nagy vihar az oktató úr vetít, aki nem sokai kertelt, mikor belül került a konyhán, csak annyit mondott a szemüvege mögül pislogva:- No. Andris, maga lesz az Úristen! Andris közeiébbkerült a tanító úrhoz s lopva szippantott egyel a levegőben. A szippantás irá­nya, célja a tanító úr szájából kiáramló levegő volt. Hanem onnan semmi szeszes nem felho­zott elő. Avagy akkor nem torokban, hanem fej­ben volna a baj? A tanító úr nevetett. — Nagy és szép szerep, Andris bácsi, Úristen szerepe. . Hát ezzel kezdődött a baj. Mert, hogy min­dennek van magyarázata, úgy ennek is. Az Űr­­istenség a színházzal magyarázódon meg, mert a tanító úr, aki mindig rendez valamit, most színházon törte a fejét, már találtak is színjáté­kot, el van osztva a szerep mindenkinek (gyö­nyörű lesz az, városi urak szakajtóstul hozzák majd a pénzt, hogy ilyet lássanak), csak éppen az Úristen hangjára nem akadt vállalkozó.- Magára gondoltunk, Andris bácsi, a tisz­telendő úrral - ült le a lócára az oktató úr, — maga mégis jámbor, derek ember, aztán meg mélyebb, gyönyörűbb hangja igazán nincs sen­kinek. ha magának nem. Róráté Gyalog Andris kifeszítette a mellét. Dörgedelmes öreg-hangjára büszke volt. Az or­gona legmélyebb dudáját is lepipálta akárhány­szor, ha úgy nekídurálta magát. Tetszett neki a szerep. Lám. a tehetséget elismerik mindenütt. — Az Úristen is ilyen hanggal szólott, vert a vállára a tanító, — vétek ilyen hangot nem kamatoztatni. Gyalog András komolyan bólintott. Csak az nem tetszett neki. mikor a szinlapon az. Úristen hangjának helyettesítőjét három csillaggal tállá nyomtatva: Úristen hangja.. *** Rossz, nyál ázott eeruzavéggel neki-nekitámaszko­­dott a házfalaknak hajnalonta s görbe, verébfej­­betükkel írta a három csillag helyébe: Úristen hangja.. R. Gyalog Andrásból.. Nem volt sok a szerep, de kiadósán lehetett bömbölni. Mire az előadásra került a sor, R. Gya­log Andris olyan mélyen dörögte az igéket, hogy deszkák, téglák rezegtek, ha elkezdte: — Rcsszkess, földi bűn ítélete, csak a jóknak van ill élete! Róráté Gyalog Andris volt az ítélkezés. Sírt mindenki, amint szavát meghallották, megható volt rettentő módon. Eleinte nem verődött észre semmi. A szini­­mulatság elmúlt, R. Gyalog Andris babérjain pi­hent. ugv látszott, minden marad a régiben. Csak egy hét múlva, a községtanácsban ugrott elő a nagy újság. Róráté Gyalog Andrissal nem lehe­tett bírni egyszerre. Eddig olyan csendes volt, hogy piszkálni kellett az igen-jéért, vagy nem­iéért, most az első tárgyba rögtön belekötött. S olyan mély hangon, akkora kevélységgel böm­bölt. ahogy talán még ember nem. Nem egyezek bele! — ütött az asztalra. Mindenki ijedten rántotta meg nyaka zsinór­jával a fejét. Nini, Gyalog Andris. Részeg-e, avagy tisztul? De Gyalog Andris józan volt. Színjózan. Nem értette a tréfát. Néha beleegyezően dörgött vala­mibe, néha ellenkezett, mindig közbeavatkozott azonban, nem lehetett vele bírni. Végre is az egyik testületi tag rászólt a túlsó végről: De Andris, csendesebben már! Órád jött-e el, vagy színházat játszol? Andris kevélyen kapta fel a fejét s olyan mélyen bömbölt bele a csendbe, mint eddig még I soha: — Belőlem az Úristen hangja szólott! Megártott neki a színjátszás. Azóta R. Gyalog András teljesen megválto­zott. Ő volt a falu diktátora. Zsuzsi asszony régi dicsősége romjait látta az otthoni uralomból, Andris otthon is pattogott, vásárokon pedig egye­düli úr lett a csizmadiák birodalmában, mintha újra született volna, egészen más embernek. Nem lehetett vele bírni. A községtanácsban ő vitte a szól, az iskolaszékben helyet kért, — mert ki állana közelebb Úristenhez papon s tanítón kí­vül, mint éppen ő s arról volt szó, hogy a járási képviselőtestületbe vagy öl küldjék ki, vagy senki más. Róráté Gyalog András szavát mindenütt hal­latta, ö akart dönteni elevenek, holtak fölött, szentenciázása szent volt. — Erre is ráfizettünk alaposan, — vakarta meg kopasz fej eb ú b j á t a tanító, mikor arról volt szó éppen, hogy mi módon lehetne alább hagyat­ni Gyalog András ambícióját isteni kiküldetésé­ben. Éppen községi gyűlés volt másnap és jóelőre lehetett félni Róráté András vélemény hangozta­tásaitól. Aminthogy úgyis volt. Alig kezdték meg az első pontot, mikor -R. Gyalog hangja, dör­gőbben. mint máskor, közbeiramodott: — Nem úgy véleménykedek! Kérték, kapacitálták, — hiába. Andris bácsi nekiszegezte bütykös ujját a levegőnek, mint ren­desen: — Az Úristen is belőlem szólott! Mélyen, komoran zengett a hangja, miként az öregágyú. S ekkor egy még mélyebb, még dörgőbb, ke­gyetlenül morgó hang emelkedett a túlsó széken: Az Úristen hangjának ezentúl én vagyok a követe! Rezgett a hang, mint az öreg hegyek moraj­lása. Róráté Gyalog András belekapaszkodott a székbe. Nem ismerte a különös, borotváltképű urat. Facér színész volt, a szomszéd városból kerítette elő a tanító, a múlt hetivásárkor beszélte meg vele a dolgot. Róráté Gyalog András csak a hangot figyelte. És a megelégedetten mosolygó ar­cokat. a kegyetlenül dörgő mély hang hallatán. Soha ilyen mély, öblös hangot nem hallott. A5 különös hang gazdája még hozzádörögte: Netalántán írásokat kívánna? Küldetésben vagyok! Héj! — s Ordítván retteneteset, az asztal­ra csapott. Róráté Gyalog András még egy keserves pil­lantást vetett az asztalra, minden romban hevert :*nár előtte azonban. Vette a kalapját s szint© ísuttogva mondta: — Lefőzött!

Next

/
Thumbnails
Contents