Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-27 / 8. szám
»komáromi lápok* 2. o'dnl. 1934. jangji 27. bau, amely ma 50.000 koronát tesz ki és kisebb összegre szállítják le. Ar. aj lakásprovizórium uj engedményeket fog hozni a háztulajdonosoknak is, valamint azt is tervezik, hogy azoknak a háztulajdonosoknak, akiknek házaikban szegénysorsú felek laknak, akik nem tudják fizetni a lakbért, pénzügyi segélyt nyújtanak. Ebben a tekintetben adókönnyítésekről nem igen lehet szó, azonban olyan alap létesítésére gondolnak, amelyet abból az adóhozadókból táplálnának, amely a felszabadult háromszobás la kasok után adódik. Meghosszabbított léuy leges katonai szolgálatot terveznek. Azokat a sajtóban elterjedt híreket, amelyek arról szólnak, hogy a 14 hónapos katonai tényleges szolgálati időt bét évre felemeljék, hivatalos részről is megerősítik. Egyelőre ez csak terv, de tény, hogy a hadseregvezetőség az-erre vonatkozó javaslatot már kidolgozta. Ez a javaslat tekintettel a nemzetközi helyzetre, és az állam biztonságának fokozására, kívánja a szolgálati idő felemelését. A javaslatot az államvédelmi legfőbb tanácsnak a következő napokban fogják előterjeszteni azzal, hogy a hadsereg vezetőség előterjesztéséhez, amelyek eddig csak kis körben voltak ismertek, állást foglaljon. Az államvédelmi legfelsőbb tanácsnak hozzájárulása föltételezhető. A kétéves katonai szolgálat a fordulat után érvényben volt, később 18 hónapra csökkentették a szolgálati időt, majd pedig 14 hónapra, ami nem felelt meg a hadsereg követelményeinek. A 14 hónapos szolgálati idő alatt az illető tábori csapatok kiképzésének állása a normálison alul maradt, mert az újoncok legnagyobb számát más szolgálatra, főképen őrszolgálatra kell vezényelni, amiáltal a tábori kiképzés szenved. Ezekkel indokolja a hadvezeíőség a tényleges szolgálati idő két évi időtartamra való fölemc lésének szükségességét Módosítják u halálbüntetésről szóló törvényt. A szenátus legutóbbi ülésén első olvasásban a bizottsági előadók jelentése alapján elfogadta a halálbüntetésről és az életfogytiglani szabadságvesztés büntetésről szóló törvé-Az érsekujvári és komáromi villanyszakma iparosait súlyosan érintette az a körülmény, hogy a déíszlovenszkói villanyművek Érsekújváron kereskedelmi üzletet akartak berendezni, és Komáromban ilyen üzletet meg is nyitottak. A vállalat kereskedelmi jogosítvány iránti kérelme Kontárom ban még nem nyert elintézést, az érsekujvári Járási Hivatal azonban a villanymüveknek megtagadta az Iparjogosítvány kiadását, azon a címen, hogy a közhasznú villanyos vállalatokról szóló törvény pontosan előírja, a vállalat működési körét és ezért az kereskedésre nein jogosult. A villanyművek fellebbezése folytán az ügy az Országos Hivatal elé került, miértis az érsekujvári iparosok küldöttségileg kívántak eljárni az Országos Hivatalnál, hogy egyúttal a villanymüvek jogtalan szerelése ügyében is orvoslást kérjenek, és a küldöttséghez való csatlakozásra felhívták a Komáromi Ipartársulatot. A két ípartársulat küldöttsége. L i s k a János képviselő, iparkamarai titkár, Koczor Gyula és Ludik János ipartárs. elnökök vezetésével Bernyes intézkedések módosítását Ez a kormányjavaslat tulajdonképen unifikálja egyrészt a Szlovenszkón és Ruszinszkón, másrészt a történelmi országokban érvényes jogrendszert és pedig olyképen, hogy a Szlovenszkón érvényben levő régi magyar intézkedések hatályát kiterjeszti a történelmi országokra is. A régi magyar törvény vonatkozó része ugyanis sokkal célszerűbb és liberálisabb, mint a történelmi országokban eddig érvényes osztrák törvény. novszk y kormánytanácsosnál eljártak az ügyben. A küldöttség azután Országh József országos elnöknél jelentkezett kihallgatásra, aki elé a küldöttséget Koczor Gyula, a Komáromi Ipartársulat elnöke vezette és részletesen előadta az iparosok panaszát a villanyművek kereskedelmi versenye és magánszerelések végzése miatt, hivatkozva a közhasznú villanyosvállalatökról szóló törvényre, mely félre nem érthető módon körülírja á társulat működési körét. Az országos elnök nagy megértéssel fogadta a küldöttséget és a legteljesebb mértékben magáévá tette a küldöttség álláspontját, mely szerint a villanymüvek sem kereskedelem folytatására, sem pedig kisipari szerelő munkára nem jogosultak és utasítást adott, hogy a törvény szellemének érvény szereztessék. Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot, a Komáromi Lapokat Az ipartársulat közleményei. Segédek bejelentése, adókataszter, adóügyi tanácsadás. Tudomásunkra jutott, hogy a Komáromi Járási Általános ípartársulat egyes tagjai az ipar társulatnál nem jelentik be pontosan segédeiket, vagy elmulasztják azok kijelentését s ha sonlóképpen több esetben nem jelentik be a tanonc eltávozását. Felhívom az ipartársulat tagjait, hogy a segédek és tanoncok be- és kijelentési kötelezettségüknek saját érdekükben a legpontosabban eleget tegyenek, a fennálló mulasztásokat és hibákat pedig az ipartársulat irodájában a legsürgősebben hozzák helyre. Az ipartársulat tagjaiknak adóügyeikben a legmesszebbmenően szolgálatára kíván lenni. Ennek érdeké ben egy adókataszter felállítását határoztuk el, mely tiszta képet adna tagjaink adózásáról és egyúttal értékes alapot képezne az iparosság adóvédelmének kiépítésében. Felhívom tehát az ipartársulat tagjait, hogy ezen adókataszter fölfektetése végett február 1-től kezdve jelenjenek meg a társulat irodájában és hozzák magukkal az 1930 évtől kezdve Összes kereseti és jövedelmi adóra vonatkozó fizetési meghagyásaikat. Vidéki bizalmi férfiainknak az adókataszteri íveket ki fogjuk küldeni és kérjük tagjainkat, hogyha alkalmilag Komáromban nem fordulnak meg, amikor ezt elvégezhetik, szíveskedjenek azt önmaguk, vagy'a bizalmi férfiak közreműködésével kitölteni és azok utján mielőbb hozzánk juttatni. Tagjainknak a jövedelmiadó vallomási ívek elkészítésénél segítségükre kívánunk lenni, ezért felhívjuk mindazokat, akik ezt igénybe kívánják venni, hogy február 1-töl kezdve február hónap folyamán a társulat irodájában megjelenni szíveskedjenek, ahol megfelelő munkaerő beállításával gondoskodtunk arról, hogy vallomásaik elkészíttessenek, vagy szük-Iparosaink küldöttsége az Országos Hivatalnál. esillaaos este. Irta: Nadányi Zoltán Attól az estétől sokat vártam. Az volt az utolsó estém a tanyán, Ákos bácsiéknál. Arra az estére tartogattam mindent. A körülmények is kedveztek. Ákos bácsi aznap levelet kapott. Kenderesről, a postamesternőtől. Erzsi újságolta nekem. Furcsa egy lány ez az Erzsi. Allól fogva, hogy ezt megmondta, nem törődött velem többet. Egész nap a konyhában, meg a ház körül foglalatoskodott, meg Ákos bácsi körül. Hiába lestem rá, nem tudtam elcsípni, egy jó szót nem tudtam kicsikarni belőle. Folyton csak átsietett a szobákon, nem állt volna meg a világért. — Jaj, nagyon sietek, ne haragudjon. .. Estefelé meg kifeküdt Ákos bácsi mellé, a másik fekvőszékbe, a ház elé. Sétálni hívtam, nem jött. — Ne haragudjon, fáj a fejem .. Akkor én felmérgesedtem ezen, csak amikor a harmadik fekvőszékért beballagtam a házba, akkor kaptam észbe: milyen szamár is vagyok én! Hát hogyne, hiszen ez jó jel, ez az egész napi hűvösködése, tartózkodása, meg a nagy odaadás az apja iránt. Ez azt jelenti, hogy Erzsi is estére tartogat mindent, vacsora utánra, mikor Ákos bácsi válaszolni fog a postamesternő levelére, kilenctől tizenkettőig. És azért olyan figyelmes az apjához, azért búvik oda melléje, hogy eloszlassa gyanúját, kiérdemelje bizalmát. Hogy annál nyugodtabban fekhessünk ki a csillagok alá vacsora után, kilenctől tizenkettőig. Felvidulva tértem vissza a házból a fekvőszékkel, odafeküdtem én is harmadiknak, Ákos bácsi másik oldalára. Ákos bácsi a féllábát fogta, bokán felül, szokása szerint és felnézett a felhőkbe. Erzsi is a felhőkbe, én is a felhőkbe. Az égen már ott repkedett az első csillag, anagy csillagsercglés előhírnöke. Úgy vettem észre, Erzsi is azt a csillagot nézi. És biztosra vettem, az a csillag ott nekünk ad jelt, kettőnknek. Jövünk, jövünk, mindnyájan itt leszünk, ti is gyertek! Már csak az volt hátra, hogy Ágnes is megjelenjék fehér kötényben és jelentse, hogy bent a vacsora. Akkor jött a meglepetés. Mintha két orrszarvú bukkant volna fel az orrunk előtt, a fenyők mögül, olyan meglepetés volt az. Egy házaspár állt előttünk, a férfi két fejjel magasabb, mint a nő. Mind a hárman megdermedtünk, Erzsi tért magához elsőnek, felült a fekvőszékben, nyájasan mondta: — .Tóestét! A férfi némán meghajtotta magát, az asszony bátran előre tört a gyepen. Tömzsi kis asszonyka volt, csupa élénkség és bátorság. A hangja is éles és csapkodó és egy kicsit rozsdás. Az arca is rozsdás és minden mozdulata támadó, az acélkék tekintete is. Először Ákos bácsit támadta meg, nekiment és beledöfte a kezébe a kis fekete kezét. — Jóestét, alispán úr! Milyen jó színben! Erzsi beküldött engem a házba cigarettáért, székekért. Mialatt odajártam, eveti a méreg. Mit akarnak ezek? Kik ezek? A faluból jöttek gyalog? Egyenest idejöttek, látogatóba? Mikor elindultak, nem tudták, hogy éppen vacsora előtt érkeznek? Vagy éppen ezt akarták? Lehetséges az? De akkor mi lesz ebből? Mikor vissztértem a rakománnyal, az asszony olt állt az ura mellett és nagyhangon magyarázgatta, hogy ez az ember mitől olyan rekedt. Mandulagyulladása volt a télen, utána csúz, hexenschuss, írekedtség, miegyéb. Szerencsésen kifúbolt mindenből, hízott is hat kilót, mert keveset mozgott, csak ez a rekedtség, ez nem akar elmúlni sehogyse. A férfi ezalatt meg se mukkant, meg se moccant. Mereven bámult maga elé a nagy darab ember, karjait összefonva, némán, mozdulatlanul, mint a panoptikum bábja. És hallgatta a róla szóló ismertető előadást. Csak a torkát köszörülte meg néha, mikor éppen a rekedtségről volt szó. — Na de hát üljenek le, — indítványozta Ákos bácsi a fekvőszékből. Az asszony rögtön belevetette magát az én fekvőszékembe, otthonosan mozgott benne és mindjárt arról a súlyos hasműtétről kezdett beszélni, amelyen ő maga esett át a télen. Isten különös kegyelmének tulajdonította, hogy ő most itt ülhet ve.ünk. Meg is kopogtatta a fekvőszék támláját. Ágnes jött ki a házból fehér kötényben, egyenesen felénk tartott, Erzsi felkelt, elébe ment, suttogtak, eltűntek. Rossz sejtelmeim támadtak, utánuk mentem, az ebédlőben értem őket utói. Ágnes már rakta is az asztalra a két új terítéket. — Ezek itt fognak vacsorázni? Erzsi vállat vont. — Mit csináljak? Szerencse, hogy maradt délről ez a kis csirke. — De hát kik ezek, mondja már? — Valami irnok-féle a községnél. Tímár úr. Apa valami szívességet tett nekik és most eljöttek, hogy megköszönjék. — Ilyenkor, vacsoraidőben? Micsoda szemtelenség ez! — Most már mindegy, itt vannak. Majd csak elmennek. — Dehogy mennek, itt maradnak! Itt fognak Állni éjfélig, meglátja. Ágnes kiment, ott álltam Erzsi mellett, megfogtam a kezét. Ö elhúzta, ha nem is mindjárt. Halkan mondtam: — Azt hitlem, vacsora után kiülünk a kertbe... Én is azt hittem, — mondta Erzsi és elfordult. Az asztalt nézte, rakosgatott rajta. Ágnes bejött, én meg ki mentem. Nem a kertbe, a szomszéd szobába. Leültem ott a sötétben és dühöngtem magamban. Pár perc múlva Erzsi hangját hallom az ablak alól: — Parancsoljanak, bent a vacsora! És nyomban utána Timárné harsány kiáltása a kertből. — Mi nem vacsorára jöttünk ám! És már jöttek is befelé, Aladdin-láinpa égett, körülültük az asztalt öten, Timárné az asztalion. Csodáltam Erzsit, milyen jó képet tud vágni ehhez a vendégséghez és még harmadszor is kinálgatja Timárnét mindenből. Negyedtíz volt már Erzsi karkötő óráján, mikor végre felkeltünk az asztaltól. Akkor megint kiültünk a kertbe, Timárné javaslatára. Mindenkinek jutott fekvőszék, Tímár úrnak is jutott, de ő nem vette igénybe. Beérte egy fonott székkel, abba ült bele és nem mert hátradüini. Feszélyeztette az alispán jelenléte. Nyugalmazott alispán, de mégis alispán. A csillagok feljöttek, egy se hiányzott, a hold nem mutatkozott. Az ablakból világosság esett a bokrokra, de mi sötétben ültünk, csak a körvonalak látszottak. Tímár úr cigarettát sodort. Odanyujtottam neki a házi készletet. — Parancsoljon! — Már megvan, — hörögte Timár úr. A felesége rögtön megmagyarázta, hogy ő a sodrott cigarettát szereti, ami elég ártalmas szokás, ugyanis a sodrott cigarettából közvetlenül tódul a szervezetbe a nikotin. Ezt is akkor tudtam meg. Én már akkor alig bírtam magammal. Tele az ég csillaggal, itt van mellettem Erzsi, utoljára vagyok vele, utolsó estém ez. Egyedül lehetnénk most Erzsivel, a csillagokat habzsolnánk, az éjszaka pezsgőgyöngyeit és berúgnánk tőle. Mialatt Ákos bácsi leVelet ír Kenderesre, a postamesternőnek. És ahelyett nekem azt kell hallgatnom, hogy ez a rekedt ember, ez a Timár úr, aki nem mer hátradőlni a székben, hogy ő a sodrott
