Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-27 / 8. szám
1984. január 27. »KOMAttOMl LAPOK« 8. oldat. ség esetén megfelelő utasítást kapjanak. Jövedelmi adóvallomások helyes elkészítése érdekében fölhívom a társulat tagjait, hogy irodánkba hozzák magukkal könyvelésüket, üzleti feljegyzésüket, mindennemű, az üzletük forgalmára vonatkozó adatokat, adósságaik jegyzékét, adókönyveiket, lűzbiztosítási kötvényeiket és általában mindennemű, a bevallással kapcsolatban levő irataikat. Vidéki tagjainknál ezen munka elvégzéséről az egyes központokban gondoskodni fogunk. Tudatában vagyunk annak, bogy munkánk kezdő lépést jelent és minden vonalon csakis több év állandó és céltudatos munkával érhetjük el a kívánt eredményeket. Ép ezért, nyomatékosan felkérjük tagjainkat, hogy saját érdekükben és lehetőleg kivétel nélkül vétessék fel kataszteri adataikat és vegyék' igénybe adóvallomásaiknál a társulat segítségét, hogy ezek alapján kiépíthessük az iparosság adóvédelmét. Komáromi Járási Ált. Iparlársulat Koczor Gyula ipart, elnök. own» Rónia kiátkozza a sterilizáló orvtiso at Egyik londoni lap értesülése szerint a katolikus egyház a legsúlyosabb megtorló intézkedésekre készül a német sterilizálási rendszer ellen. A Vatikán már értesítette az illetékeseket, hogy egyházi átokkal fogja sújtani mindazokat az orvosokat, akik sterilizációs műtétet végeznek és azokat az állami tisztviselőket, akik ilyen műtétekre alkalmat adnak. Az értesülései szerint már eddig is több sterilizációs műtét történt Németországban, különösen a bajorországi tébolydákban és börtönökben. A tömeges sterilizáció áprilisban kezdődik meg. „Láthatatlanná teszi“ az embereket Budge angol egyetemi tanár. A londoni Daily Express tudósítója a napokban egy olyan emberrel beszélt, aki tudja, hogyan lehet egy emberi tényt egy pillanat alatt láthatatlanná lenni és hogyan lehet minden technikai eszköz nélkül rádió érintkezésbe lépni messzeföldön élő emberekkel. Ez a különös férfi Sir Ernest Wallis Budge, Anglia legkiválóbb keleti régésze, az óegyiptomi és babiloni kultúra nagy ismerője, egyetemi tanár. — A legnagyobb titkokat ludom, amit ember tudhat — mondta Budge professzor az újságírónak. — Emberfölötti erők birtokában vagyok. Nem gyakorlom ezeket az erőket és nem is árulom el a titkukat magának, mert ha a dolog nyilvánosságra kerül, előbb-ulóbb becsuknak, hogy ártalmatlanná tegyenek. Rajtam kívül azonban 27 ember tudja ezeket a dolgokat, akikkel együtt tanulmányoztam a titkos erőket és akikkel kísérleteket is folytattam. — Részben régi egyiptomi és babilóniai leírások alapján, részben személyes távolkeleti tapasztalatokból tudom ezeket a dolgokat. Jelen voltam, amikor egy afrikai és egy hindu ember a szemem előtt hirtelen levegővé változott, mintha soha ott sem lett volna. Néhány perc múlva ismét előttem állottak teljes testi mivoltukban. Nemcsak láthatatlanná váltak, hanem anyagtalanná is. Hiszen keresztülmenteni azon a helyen, ahol az előbb még állottak. — Az egyik ember, aki ezt a csodálatos teljesítményt elvégezte, még különb dolgokat is tudott. Felszólított, hogy nevezzem meg néhány alkalmazottamat, akik abban a pillanatban húsz mérföldnyi távolságban voltak tőlem egy másik városban. Néhány pillanat múlva előttem állottak ezek az emberek. Figyelmeztetett, hogy ne nyúljak hozzájuk, mert csak árnyak és ha hozzájuk nyúlok, eltűnnek. Utasításokat adtam az árnyembereknek és néhány nap múlva megtudtam, hogy húsz mérföldnyi távolságban levő alkalmazottaira teljesítették ezeket a parancsokat. — Nem vagyok hajlandó megmagyarázni ezeket a titkokat, — hangsúlyozta ismét Budge, — elégedjék meg annyival, hogy Angliában velem együtt 28 ember van, aki ismeri ezeket az erőket, élni is tud velük. Ha akarnánk, csodálatos dolgokat művelhetnénk ebben az országban. Az említett angol lap egészoldalas nagy cikkben közti a professzor nyilatkozatát. i-ioi«MHWW» nm»i;r A diplomata csókja és a tábornok veresépe. Mióta ember él a földön, azóta van szerelem és amióta szerelem van, azóta sokat vitatkoztak és írtak már a csókról. De hogy egy csók egy csatának kimenetelét eldöntse, arra csak igen kevés példa van a világtörténelemben. Kerr angol generális most nyomozta ki, hogy George Kolen 1881 február 27-én a burok által okozott óriási vereségét egy fiatal diplomata csókjának köszönhette. Angliát akkoriban Uruguayban egy fiatal diplomata képviselte, aki beleszeretett az ország egyik előkelő családjának a lányába. Nagy diplomáciai estély közben megkérte a szép leány kezét és ünnepélyesen bejelentette az eljegyzést mindenütt. Ottani szokáshoz híven, a nagy nyilvánosság előtt meg kellett csókolnia a menyasszonyát. Mikor azonban ennek az ün-Az influenzából lábbadozó általános gyengeséget és fáradságot érez. Az izmok ernyedtek, az idegek kimerültek. Dörzsölje testét orvosi előírás szerint xV I j P A mentholos sósborszesszel. Ez emeli a vérkeringést, erősíti az izmokot, frissíti az idegeket és növeli a munkakedvet. Permetezzen szét lakásában „Alpa“ sósborszeszt. Ezáltal fertőtleníti a levegőt. ¥ népi aktusnak eleget akart tenni, egy szolga melléje Kirakodott és átnyújtott egy táviratot. A táviratot a zsebébe gyűrte és megcsókolta a lányt. A csokolódzás hevében azonban egészen megfeledkezett a zsebében levő sürgönyről. Csak a következő nap reggelén, mikor a szolgája kitisztította a ruháját, fedezte fel a még kibontatlan táviratot. Gyorsan föltépte s megfejtette a titkos írást. De még jóformán cl sem olvasta, ijedten fölugrott s úgy, ahogy volt, félig-meddig felöltözve, kirohanl a kikötőbe, riadót rendelt el s azonnal útnak indította a veszteglő flotta tekintélyes részét. De már elkésett. A segélycsapat, melyet George Kolen kért szorongatott helyzetében, nem tudott rajta segíteni, mert a csókolódzó diplomata megfeledkezett róla. cigarettát szereti, nem töltöttet és hogy ez miért helytelen, miért ártalmas, a fene egye meg. P.s zakatol az az asszony és gyönyörűek a csillagok és múlik az idő, fogy, fogy fogy az éjszaka, az utolsó éjszaka és zakatol az az asszony és én holnap elutazom, letelik a szabadságom és Erzsi elfelejtett engem, persze, hogy elfelejt, semmise volt még köztünk, ma este lett volna, ma éjjel lett volna és zakatol az az asszony és holnap megérkezik a tanyára a papa kedvence, a széphangzású fiatalember, dr. lvemenes László, aki nősülni akar, Erzsit akarja, Erzsit a íekvőszékkel. Erzsit a csillagokkal, Erzsit mindenestül, Erzsit Erzsivel és itt fognak ülni ketten, a csillagok alatt és Ákos bácsi levelet ír és Erzsi elfelejt engem, dr Kemenes Lászlóné, jajjaj, és nászúira mennek és gyerekeik lesznek és zakatol az az asszony és zakatol az az asszony ... Erzsi mellett volt a fekvőszékem, a karkötőórája világított a sötétben, egyenkint számoltam a perceket, amik veszendőbe mennek. ,Már félórát raboltak el a kettőből Timárék: féltíz. Ilyenkor ezek már ágyba szoktak bújni, még hamarabb is, hát mit akarnak? Jó félóra beletelik, míg a falujokba hazaérnek, mért nem indulnak? A holdat, várják? Ma este nem is lesz holdvilág, tegnap se volt, tudhatnák. Vagy talán nem tudják, hogy nem lesz holdvilág? Dehogy nem tudják, egyebet se tudnák. Hanem talán arra számítanak, hogy Ákos bácsi befogat nekik, azt akarják kivárni. De vájjon befogat-e Ákos bácsi? Hátha nem fogat be? Jó volna ezt mielőbb tisztázni, csak tudnám, hogy kezdjek hozzá. Háromnegyed tíz. Timárné zakatolt. Elzakatolta, hogy' az ura Pesten járt a télen, nagyon tisztességes volt. nyolc órakor mán ágyban feküdt. Bezzeg a tanító. ;iki vele volt, az nagy kópé, hajnalban járt haza Azután elzakatolta Timárné, hogy a gyógyszertárban, mulatságos jelenetnek volt a tanúja. Egyik vénlány mondta a másiknak; Magának is van ám választójoga, kedvesem El ne felejtsen szavazni! Ezzel ki is megy az illető, mire a másik felcsattan —- No nézd, a kis bakfis! Mintha neki nem volna választójoga! Kacagott Timárné, hányta-vetette magát a lekvoszékben, úgy kacagott. Azután elmondta az egészet mégegyszer, elölről és mégegyszer megkacagta. Utána csend lett. Timár úr elaludt ültében, anélkül, hogy hátra támaszkodott volna, csak egy kicsit oldalt billent, derékból. Ákos bácsi az. égő szivarját forgatta és hallgatott. Erzsi csak ennyit mondott; Nagyon jó... — Hány óra lehet? — kérdezte Timárné. Siettem a válasszal: — Féltizenegy! Tódítottam egy kicsit, még nem volt annyi. Erzsi is megnézte a karkötőóráját és bólintott. Annyi. Hű, ha, ijedezett Timárné - akkor nekünk már kászálódnunk is kell, tekintve, hogy az apostolok fogatán járunk. Azután ő is hallgatott. Pár pillanatig Timárné is hallgatott, csak a tücskök cirpeltek. Apa majd befogat, javasolta Erzsi. Ugye, apa? A Rózsi lesántult, — hangzott a felelet Ákos bácsi fekvöszékéből, bágyadtan. Nagyon sajnálom, nem tudok befogatni. — Ó, minek is fogatna be, alispán úr. Olyan szép esle van, az a kis gyaloglás még jól is esik. De akkor már indulnunk is kell. Dezső, alszol? Dezső ? t Timár úr felhördült, sokáig küzködött a hurutjával, míg kinyögte: — Mehetünk. Csend volt, senkise szólt és senkise mozdult. Timárné a csillagos eget nézte. Be gyönyörű este, Istenem, — sóhajtotta. Ilyen szép időben látni lehet a váradi lámpákat, ha az ember felmegv a dombra. Hej, hej, Várad! Eszébe jutott a lánykora, arról mesélgetett. Mikor minden éjjel szerenáddal nyaggatták a vénüli huszárok,'kolozsvári jogászok. Hej, de na gyot is fordult a világ azóta, nem igaz? Apa alszik, —- jegyezte meg Erzsi. Csakugyan, Ákos bácsi fekvőszékéből egyenletes szuszogás hallatszott. Ez se fog ma levelet írni Kenderesre, a postamesternének. Milyen kedves az öregúr... mondta Timárné, lehalkított hangon. Vigyázzunk fel ne ébresszük. Azontúl halkabban beszélt, eddig a torkából, most már a gyomrából. Tulajdonképpen most már esak kettőnknek beszélt, Timár úr is újra oldalt billent a székben. Vájjon azelőtt is voltak Váradon románok? kérdezte a sötétben. Voltuk-e Váradon azelőtt is románok? Tudtam, hogy a kérdést hozzám intézi, de nem feleltem. Hadd liigvje azt, hogy én is alszom. Kicsit - -várt. azután megismételte a kérdést, felém fordulva: — Mondja csak, kérom.azelőtt is voltak Varadon románok? Erre már Erzsi is megszólalt. Magától kérdik, Zoltán. — Hogy mit parancsol? Az nem tudom. Timárné kicsikét elgondolkozott, azután ineg•Azt hiszem, azelőtt mégse volt ott annyi román, mint most? Miután megfelelt magának, folytatta. Ezután már nem is várt választ senkitől, ő rögtön megfelelt. De nemcsak felelgetett magának, hímem cáfolgatni is próbálta magát. Mondott valamit és utána tette; bár nem biztos... És kifejtette, miért nem biztos és rögtön megfelelt ezekre az ellenvetésekre is. Vitára kelt önmagával, néha valósággal perlekedett, olyankor azt is elfelejtette, hogy Ákos bácsi alszik. Egész zajos társalgást tudott rendezni egymagában, minden segítség nélkül. Körülötte mindenki hallgatott, vagy éppen uhuit, egymaga zsibongott. Akkor megértettem, miről van itt szó. Ez a nő egész társaságot el tud mulattatni, ez a büszkesége. És ha nincs hozzá társasága, akkor se jön zavarba: ö maga szolgáltatja hozzá a társaságot is. Tehát nincs segítség, le kell mondanom erről az éjszakáról, le kell mondanom Erzsiről. Hüvösödni kezdett az éjszaka, a csillagok fénye is hüvösödött. Erzsi ásításra emelte a kezét, utána a nyakát takargatta. Most már aztán igazán feladhatok minden reményt. Égy szer csak feltápászkodik a székéből Timár úr, összefonja a karjait, megköszörüli a torkát. — No, de, hanem aztán most már anyus ... Csak ennyit mondott csendesen és állva maradt a sötétben, összefont karokkal, némán, mozdulatlanul. — Megyünk, megyéink, most már igazán me.gyünk, — nyugtatta meg a felesége. Késő lehet már, elbeszélgettük az időt. De mikor olyan gyönyörű ez a csillagos éjszaka! Sokáig állt még Tímár úr egyhelyben, összefont karokkal, némán, mozdulatlanul, az újra meg újra meginduló, el nem liémítható zsibongásban. Állt, állt rendületlenül, fárasztóan, kélségbcejtően. szedi tőén. Egyszer csak a feje felett el kezdett oívadozni egy csillag, el kezdett nyúlni, nyúlni, lenyúlt a kertbe az a nyúlós csillag, lenyúlt a Timár úr fejetetejére, elöntötte az egész embert és akkor vakító fényesség lett és utána szurok-sötétség. Kialudtak az összes csillagok. Erzsi rázott fel álmomból. És tavasszal megvolt az esküvője Kemenes László dr.-ral.
