Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-06-30 / 52. szám

X Lapunk mai száma a jövő heti teljesRad ií>-müsort tartalmazza Ötvenötödik évíolyam. 52 szám. Szombat, 1934. jnnius 30. KOMÁROMI L APOK POLITIKAI LAP Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 Ke. negyed­évre 20 Ké. — Külföldön 120 K5. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Eőmunkatársak-s ALAPI GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOND. Sarajevo. Komárom, június 29. Húsz évvel ezelőtt dördüllek el a végzetes revolverlövések amelyek kioltották a trónörökös és felesége életét. A nagy szerb fanatizmus vak eszközei Gavrilo Prineip és társai golyói ölték meg Ferenc Ferdi­nand«! és a térjél saját testével vé­deni akaró feleségét, Chotek gróf­női. A politikai merényletek klasz­­szikus földjén, a Balkánon elcsat­tant lövések egész Európában vég­zetesen visszhangoztak. A megle­petésből való fclocsúdás után a felháborodás moraja ébredt fel és követelte a bűnösök — nem a fana­tizált diákok — hanem a felbujtók példás megbüntetését. Egy hómp'g tartott a diplomáciai huzavona, mi­kor a szerb kormány nem akart megfelelni az ultimatum követelé­seinek, az osztrák-magyar követ el­hagyta Betgrádoi, ahova megérke­zett időközben a cári diplomácia ezerszavas buzdíió távirata. A há­borút kikerülni nem lehetett. Csak egyetlen egy magyar em­ber nem vesztette el fejét ezekben a nehéz napokban és ez volt Tisza István magyar miniszterelnök, aki ellenezte a háborút, mert tudta, hogy minden háború — legyen az győztes vagy vesztes — vérábloza­­lokkai jár, nem is beszélve arról, hogy igénybeveszi a nemzet leg­nagyobb erőfeszítését is. Tisza Ist­ván világosan fogalmazta meg ál­láspontját: területi nyereségre a monarkia nem törekedhetik és ha háborúi kénytelen viselni területé­nek védelmére, ez elöl nem térhet ki. Tisza István levelezése ki van adva és ez mindenkit meggyőzhet arról, hogy a »magyar oligarkia« nemcsak iiáborút nem akart, ha­nem a legbecsületesebben viselte magát a hallatlan provokációval szemben. Ami Sarajevo után következett arról most ne ejtsünk szót, hiszen a sebek még sajognak és nem gyó­gyultak be húsz év után. A hadi­özvegyek milliói, a hadiárvák, kik­nek édesapjuk soha nem tért visz­­sza, a hadirokkantak, akiknek ke­­ze-lába, tüdeje maradi a harctéren, még élnek és emlékeznek. A bor­zalmas vérzivatarban látszólag van­nak győztesek és legyőzőitek. Azért mondjuk, hagy látszólag, mert m W- den harcoló nemzetnek megvannak a nagy és helyre nem hozható vesz­teségei. A győztesek azután béke­szerződéseket fogalmaztak és azt változatlanul aláíratták a legyőzött államokkal és azt mondták, hogy jóvátételt fizetlek, hadiszereilekel megsemmisülitek és békén élhet­tek, aminek feltételeit mi szabjuk meg. A magyar nemzetnek szarajevói gyásznap, a győztesek szerint szarajevói nagy nap óta húsz esz­tendő lelt el, azonban a világ békéje most sem tért vissza régi medrébe, ahonnan a háború kiszo­rította. Az országok, győztesek és legyőzőitek nagyobbára elszegé­nyedtek. A legyőzőitek jóvátételt fizetni nem tudtak. A határok meg­változtak és negyvenmilliónyi ki­sebbség keletkezett. A kisebbségi kérdés európaszeríe megoldatlan. Hiányzik tehát a békének az a leiki feltétele, amely nélkül a béke csak írott papírost jeleni, de nem je­lents, nemzetek és nemzeti kisebb­ségek nyugalmát. Sarajevo tehát rossz példát adott, mert a revolverdörrenések hangja még nem enyészett el és az erő­szakosan kiömlesztett vér nyomán nem maradi el a vérontás. Szo­morú dolog ez és csak az a vigasz­taló, hogy a háborús bűnbaknak beállított magyar nemzet ebben tel­jesen tiszta és ártatlan maradt, a háborúért felelőssé nem tehető. S ha voltak olyanok, akik ennek az ellenkezőjét hirdették, azok a ma­gyar nemzet ellenségei voltak. A történelem itélöszéke még nem mondta ki Ítéletét, de a magyar i II MII—IWIHIPWIIH —IIIHIIHIIIillllllllll II Hip II nemzet nyugodtan várhatja az Ítél­kezést, mely reá nézve marasztaló nem tehet. És még egyet: amint a magyar nemzet a reákény szeri telt háborút önérzetesen viselte anélkül, hogy megáhította volna szomszédjainak egy darabka földjét is, a háború­ban a világnak egyetlen nemzete sem győzte le és mint katona is dicsőséggel harcolt, a háborúban foglyul esettekkel bajtársi módon bánt, szóval civilizált és kulturált ellenfélnek mutatkozott. Elírnék ezer és ezer beszélő bizonyítéka maradt ránk. Sarajevo drámája beteljesedett. Szerbia balkáni nagyhatalommá lé­pett elő, hozzácsatolták Horvátor­szágot is, mely ezer évig Magyaror­szágnak volt társországa. Nagy és hatalmas állam lelt belőle. Mikor Horvátország szabadságjogait rek­lamálta, a szkuptinában megint működni kezdtek a sarajevoi revol­verek és kioltották Radics István képviselő életét, ki a jogokat köve­telte. Nagy tanulságok vonhatók le tehát a sarajevoi gyilkos me­rényletből, melynek a szabadság útját kellett volna egyengetnie; Európát lángbaborílotla négy éven keresztül és véres örökséget ha­gyott reá. POLITIKAI SZEMLE Komárom, június 29. Füssy szenátor felszólalása a hadfelszerelési novella ellen. A szenátus véderőbizottsága a hé­ten tárgyalta a hadsereg dologi szük­ségleteinek beszerzésére szolgáló alap­ról szóló törvény hatályának 1948. végéig leendő meghosszabbítására vo­natkozó törvényjavaslatot, (amely azonkívül oly értelemben módosítja a törvényt, hogy a nemzetvédelmi minisztérium a jövőben előre is ki­veheti az alajj évi 315 millió koronás dotációját. A javaslat ellen a bizott­ságban Füssy Kálmán magyar nem­zeti párti szenátor szólalt föl, aki rá­mutatott arra, hogy a fegyverkezési alapról szóló törvény még két évig van érvényben s így nem kellene a meghosszabbítással sietni, ellenben sokkal fontosabb a második paragra­fus, amely lehetővé teszi a dotáció­nak előre való fölvételét is. Különös­nek találja, hogy a törvény novella még azt sem szabályozza, hogy hány évre vehető ki előre a dotáció, egy, kettő, öt vagy tíz évre? A javaslat szövege ugyanis ezt is megengedi. Füssy szenátor kifogásolja azt, hogy a nemzetvédelmi minisztérium olyan időben jön a javaslattal, amikor négy­ezer középiskolás tanuló számára nincs hely a középiskolákban és ami­kor a kormány még újabb középisko­lát zár be. A nemzetvédelmi minisz­tériumnak a most tárgyalt törvény alapján egy évben nem 315 milliót, hanem akár egy milliárd koronát is szabad lesz igényelnie, ami azt je­lenti, hogy az államháztartás deficit­je ennyivel növekszik. A nemzetvé­delmi minisztérium — mondotta töb­bek között Füssy szenátor — ezt a nagy áldozatot követelő javaslatot a »nemzetközi helyzettel« indokolja. Kár, hogy ez az indokolás olyan szűk­szavú. Egyetlen egy indokot lehetne a javaslat mellett felhozni, s ez: a fegyveripar föllendítése és ezzel a munkanélküliek számának csökkenté­se. De e tekintetben is súlyos pana­szunk van — úgymond, — különösen ami a délsziovenszkói kisiparosoknak a katonai szállításoknál való mcllőz­­teíésél illeti. Csak azokra a katonai szállításokra gondolok, amelyek ter­mészetük szerint kisiparosok által is teljesíthetők. Magyar cipész, magyar szabó nem kap katonai szállítást soha és mindezek miatt a javaslat ellen szavazok. Benes dr. expozét mond a képviselőházban. A képviselőház elnöksége értekez­letet tartott a nemzetgyűlés legköze­lebbi munkaprogramjáról. Az elnök-Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton ség megállapította az ülések rendjét és ennek sorában július 2-án. hétfőn délután a képviselőház plenáris ülé­sén Benes dr. külügyminiszter expo­zét mond, amelyben tájékoztatni fog­ja a házat a külpolitika mai helyze­téről. Rendkívüli segélyben részesítik a katasztrofális időjárás károsultjait. A katasztrofális szárazsággal és sok helyütt pusztító jéggel kapcsolatban fölmerült nagy károk következtében Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor indítványt terjesztett be a szenátusban az elemi csapások káro­sultjainak hathatós állami segélyezése tárgyában. A javaslat lényegében így hangzik: — Mondja ki a t. Szenátus, hogy a kormány felhivatik az alábbi intéz­kedések sürgős megtételére: 1. Haladéktalanul összeirandók azok a községek, amelyek a katasztrofális szárazság következtében különösen nagy kárt szenvedtek és külön ösz­­szeirandók azok a gazdák, akik a múlt hetekben a szárazságon kívül jégkárokat is szenvedtek. 2. Állapítsa meg a kormány, hogy milyen belföldi eredetű kenyérmaggal és takarmányneművel számolhat, s kellő időben gondoskodjék különösen a takarmánynemüeknek az Ínséges vi­dékekre való szállításáról. 3. A felhatalmazási törvény alap­ján adjon ki szigorú rendeletet az uzsora erélyes letörésére, miután a kenyér ára számos helyen máris emelkedik. 4. A kormány adjon felhatalmazást a pénzügyminiszternek, hogy a pénz­ügyminiszter az adók behajtását egy évre függessze föl azokban a közsé­gekben, melyeknek mezőgazdasággal foglalkozó lakossága 75, vagy ennél magasabb százalékú károkat szenve­dett. 5. A vámhatárok idejében való meg­nyitásával a kormány gondoskodjék olcsó takarmánynemű, kenyérmag és vetőmag beszállításáról. 6. A gazdaadósságok indokolatlan növelésének megakadályozása végett a kormány a felhatalmazási törvény alapján adjon ki rendeletet, mellyel megtilt minden végrehajtási eljárási ténykedést oly személyekkel szemben, akik az árverések elhalasztásáról szó­ló törvény szerint nem árverezhetők. A parlamenti sajtószolgálat újjászervezése. A képviselőház elnöksége foglalko­zott Malypetr miniszterelnöknek az alkotmányjogi bizottság június 20-iki ülésén a sajtónovella tárgyalása kap­csán tett kijelentésével, valamint az e kijelentésekkel kapcsolatos újság­írói kommentárokkal. Az elnökség megállapította, hogy a sajtóközlemé­nyekben félreértés történt, amelyre az alkotmányjogi bizottság üléséről1 szóló parlamenti jelentés hiányossága adott alkalmat. Az elnökség megtár-1

Next

/
Thumbnails
Contents