Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-06-23 / 50. szám

2. oldal »KOMAROMI LAPOK* 1934. junius 23. Országszerte megindult a magyar nemzeti pártnak a gazda, kisiparos és kiskeres­kedő adósságainak rendezésére irányuló nagyszabású mozgalma. koronát kapott erre az alapra s eb­ből látták el a hadsereget a legmoder­nebb hadi felszereléssel. A törvény hatálya 19,'57. december 31-én jár le. A kormány azonban már most szük­ségesnek Iát ja az említett törvény ha­tályának meghosszabbítását újabb tíz eure, tehát 194-8. végéig. Az erre vonat­kozó kormányjavaslatot már kedden benyújtották a képviselőházba. A no­vella második paragrafusa kimondja, hogy a nemzetvédelmi alap előre is kiveheti dotációját egy vagy több évre. | A képviselőház a meghosszabbításra vonatkozó javaslatot csütörtöki ülésén megszavazta. A középiskolai numerus clausus a kulturális bizottságban. A képviselőház kulturális bizottsá­gának csütörtöki ülésén napirendre került a mührisch-ostraui szülőknek tiltakozása az iskolaügyi minisztéri­umnak azon rendeleté ellen, mely sze­rint a kiadott rendelet a középiskolák első osztályában bevezette a numerus claususl. Az ülésen élénk vita indult meg a rendelet felett és valamennyi szónok tiltakozott az iskolaügyi mi­nisztériumnak 41.738/1934. számú rendeleté ellen, amellyel a miniszté­rium via facti bevezette a numerus chusust. A bizottság felhívta az iskola­ügyi minisztériumot, hogy megfelelő utasítási dolgozzon ki a tanári karok számára a középiskolák első osztá­lyaiba való felvétel kérdésében. Az elemi csapások által sújtott lakosság állami segélyezése. A szenátus költségvetési bizottsága foglalkozott az elemi csapások által sújtottuk segélyezéséről szóló kezde­ményező javaslatokkal, amelyeket el­fogadott és elhatározta a bizottság, hogy felszólítja a kormányt, hogy ilyen esetekben a lehetőségek halá­rain belül nyújtson segélyt a káro­sultaknak. A közgazdasági bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel és az előadó jelentésében rámutatott a ka­tasztrofális szárazságra, amely a köz­társaság egész területét sújtotta. Fel­szólította a bizottság a kormányt, hogy a mezőgazdaság érdekeinek biztosi­­tilsára tegyen meg minden lehető lé­pési A bizottság további munkálatait a legközelebbi ülésig elhalasztotta, amikor Hodzsa dr. földmívelésügyi miniszter közölni fogja, hogy a kor­mány mit szándékozik tenni ebben az ügyben. Komárom, junius 22. Sok szó hangzik el mostanában a gazdálkodó, a földmíves, a kisiparos és kiskeresekedő. általában a kisem­berek súlyos adósságainak rendezésé­ről .amelyre a kisexisztenciák meg­mentése érdekében égető szükség mu­tatkozik. Sokféle tervről lehet halla­ni. a sajtóban, a gazdasági körökben egymásután merülnek fel gondolatok, amelyek a kisemberek nagy baján akarnak segíteni, azonban komoly segítség mindezidáig nem történt és az eddig fölmerült tervek sem ki­elégítelek. A magyar nemzeti párt. mely szí­vén viseli a gazdasági válság követ­keztében teljesen megbénult mezőgaz­daság. ipar és kereskedelem szomo­rú helyzetét, s teljes mértékben fel tudja fogni a bajba jutott kisemberek lesúj tot tságát, nemrégiben behatóan foglalkozott az ezzel kapcsolatos kér­désekkel és a párt elnöki tanácsa egy javaslatot készített, amelyet a törvény­hozók a képviselőház elnökségéhez nyúj­tanak be, hogy ebben az ügyben maga a tör­vényhozás foglaljon állást. Ebben a javaslatban a magyar nemzeti párt azt kí­vánja, hogy mező-, erdő-, szőlő­­vágy kertgazdaságokból álló in­gatlanok és házas beltelkek tu­lajdonosainak 1934. január 1. előtt keletkezeit tartozásai szabá­lyozhassanak. Az adósságok szabályozásának ter­ve szerint a tartozások kamatlába összes járulékaival együtt 1 száza­léknál magasabb nem telid. A négy százaléknál magasabb kamatból 1 szá­zalékot a hitelező visel, a többit pe­dig az állami hozzájárulási alap vi­seli 8 százalékig. A tartozások értéke a mezőgazda­sági termények áraihoz arányítandó és ecélból azok névértékének legalább 30 százaléka leírandó. A leírandó szá­zalékból egvharmadot a hitelező visel, kétharmadot pedig a létesítendő tőke­törlesztési alap térít meg a hitelező­nek. A megmaradó rövidlejáratú tarto­zások hosszúlejáratú törlesztéses köl­csönökké alakítandók ál. melyeknek lejárata 30 évnél rövidebi) nem le­het. A földadó és annak összes pót­lékai a részletfizetések tartama alatt ugyancsak 30 százalékkal leírandó!;. Az összes adóhátralékok és a forgalmi adó késedelmi kamatai törlendők és a fennmaradó hátralékból 50 százalék leírandó s a maradék 10 év alatt ka­matmentesen, részletekben fizetendő. A szociális terhek és járulékok ezen idő alatt hasonló módon mérséklendök és behajtásuk 3 évre felfüggesztendő. A mezőgazdákkal egyenlő elbánásban részesllendők az eladósódoll iparosok és keres­kedők. akiknél a jövedelmi adó­alap a 20.000 koronát meg nem haladja. Az adósságok fenti elvek alapján leendő rendezése céljából állami esz­közök igénybevételével egy alap léte­sítendő a kamatkülömbözelek és a tőkeleírások megtérítésére. A magyar nemzeti párt ezen rend­kívül nagy horderejű mentő akciójá­nak sikere érdekében országszerte ak­ciói indított és már eddig is több kör­zeti népgyűlésen állást foglalt a kis­emberek megmentésére nézve. A leg­közelebbi vasárnapokon Szlovenszkó minden részében felkeresi a pártok helyi szervezeteit és ismertetni fogja a párt tagjai előtt a mozgalmat, amely a kisgazda, kisiparos és kiskereskedő elsőrendű életérdekeit van hivatva megmenteni. Holnap, június 24-én. vasárnap a következő községekben tart a magyar jiemzeli párt üléseket; Diószeg, Hidaskürt. Naszvad, Kiirt. Fúrnád. Szölgyén. Felsö­­nyárasd, Alistól, Csallóközcsütőr­lők, Nagymagyar, Nagykálna, Ga­­ramszentgyöryy, Ipoly nyék. Nagy­­csilómia, Nagysalló, Perbete, Nagytér, Nagycétény, Nemesócsa. Nagymegyer, Csallóközarahyos és Ekecs. A gyűléseken kiküldött szónokok lesznek Füssy Kálmán szenátor, Holo­­tu .János dr. nemzetgy. képviselő. Já­rass Ador. Salkouszky Jenő dr. tarto­­mánygy. képviselők, Koczor Gyula or­szágos ügyv. elnök. Bicsovssky Káz­­mér dr. orsz. főtitkár, Kurucz Ferenc, Koncsek György, Antal Gyula. Boros Béla, ifj. Bolyky Jáos orsz. pártveze­tőségi tagok. Beinrohr Dezső. Morvay Jenő, Halász Gyula, Hegedűs Balázs, Méhes Rudolf. Hollósy Jáos. Budavári] László, Kalitza Sándor, lady Károly Müller Rudolf titkárok. A magyar nemzeti párt ezen moz­galma elé a helyi pártszervezetek or­szágszerte igen nagy érdeklődéssel te­kintenek és lelkesedéssel várják a párt kiküldött képviselőit. •i' A magyar nemzeti pari komáromi szervezetének gyűlése. A magyar nem­zeti párt komáromi pártszervezete jú-Luhacsovice fürdő látogatóit nagyon olcsó és kényelmes elszállásolásban részesíti a „N A S f A“ vilia 25 modernül berendezett szobá­val, napos fekvéssel, a gyógyfor­rások közelében, szép kilátással a fürdőre és csendes környékre. Érdeklődők (magyar levelezés is) forduljanak a következő címre: Vila „NASTA“ Luhaéovice kúpele. 226 nius 23-án, szombaton, este 8 órakor, a párt körzeti helyiségében (Deák F. ucca 3.) ülést tart, melyre a választ­mány tagjait ezúton is meghívja az Elnökség. A választmányi ülés tárgy­sorozatát a párt elnökségének a me­zőgazdák. iparosok és kereskedők adósságaiulc rendezése érdekében ho­zott javaslata képezi. Fölvétel a komáromi középiskolás Diákinen­­zával kapcsolatos Internátusba az 1931—35. iskolai évre. A Diákmenzával kapcsolatos Inter­nátusbán az 1934—35. iskolai évre több fizetéses, kedvezményes és in­gyenes hely üresedik meg. Azon ta­nulók, akik e helyekre szándékoznak jutni, idevonatkozó kérvényüket a üi­­ákmenza-Bizottsághoz címezve nyújt­sák be a Diákmenza igazgatójánál (Gödör Kap. János, Komárom, Ná­dor ucca 10. sz) legkésőbb 1934. jú­lius 5-ig. A fizetéses helyen az ellátás havi díja 320 Ke; ezenkívül a tanulók tar­toznak magukkal hozni ágyneműt és a mosásról is maguk gondoskodnak. Az egyéb hoznivalók jegyzékét min­den fölvett tanuló kézhez kapja. Kedvezményes és ingyenes helyek­re csak azok számíthatnak, akik sze­­génysorsúak és elégséges tanjegyük nincs. — Az I. osztályban kedvez­mény nincs. A kérvényhez csatolni kell a szü­lők pontos címéi (az állás, lakóhely és a posta megjelölésével), továbbá 1 koronás postahelyedet; ezenkívül akik nem voltak eddig a Diákmenza tagjai, tartoznak csatolni a szülők va­gyoni helyzetét és a családi állapotot feltüntető bizonyítványt. Prédikációs vőlegény. Irta: Péczely József. Szemrevaló káplánt küldött a püspök Bokodra. Mint a jól nőtt jegenye. Sudár. Amellett vállas. De a beszéde is. Olyan volt az, mint a nagyharang búgása. Fogta az embert. — No, ez a tisztelelös se dagasztja itt sokáig a sarat! — vélte a kurátor úr. — Az ilyen papot hama­rosan eklézsiába ültetik a népek. Ez a jóslat csodálatosképpen nem vált valóra. Az új tiszteletes. már mint Szegedi Béla, bizony ott maradt Bokodon, több mint kél esztendeig. Imádko­zott, prédikált, keresztelt, temetett. De leginkább a kis oskolásokat oktatta. Fiúkat, lányokat. No meg a presbiteri jegyzőkönyveket írta. Persze, azért volt szabad ideje is, melyet legtöbbnvire a nagytiszteletű úrék körében töltött. A családban. Beszélgetett a nagytiszteletű úrral, a nagytisztcletű asszonnyal, meg az Ilonkával. Mert egy Ilonka is volt a háznál. A nagvtiszteletü úrék szemefénye. Egyetlen gyermekük. Szép, karcsú, mint a nádszál. Nagyszemű, darázs­­derekú. A szája, mint a cseresznye. Nem csoda, ha megakadt rajt a tiszteletes űr szeme. Beszélgettek. Majd, hogy a szó ne egyezzen, vitatkoztak. Néha úgy elszaladt az idő, hogy észre se vették, már be­­estetedetl. Jó időben, napsütésben ki-kinéztek az ud­varra. Leginkább ugyan a kertbe. Sétáltak ... Szép, nagy kertjük volt a nagytiszteletű úréknak. Gyümölcsössel, méhessel. De volt abban minden. Burgonyatábla, bab, zöldség, ugorka, káposztáságyak. Hátul málnabokrok. Középen széles út. Itt sétálgattak a fiatalok legtöbbször. A szép egyenesre szabott, szé­les úton. No, nem volt az olyan széles. De ketten, ha kissé összébb szorítkoztak, éppen elfértek egymás mellett. Legtöbbet ugyan mégis a méhesben tartózkodtak. Hallgatták a méhecskék zümmögését. Kedves zene az. Fülnek tetsző, szívet-lelket melegítő. S úgy el lehet amellett gondolkodni egyről, másról. Magáról az életről, az élet sokféleségéről. Mi mindent nyújt­hat az az embernek. De beszélni is sokat lehet róla. Tervezgetni. Főként azoknak, akik még az életút elején állnak. A nagytiszteletű úr is szeretett a kertben tartóz­kodni. Ilyenkor mindig munkakabátot öltölt. Nagy­szélű szalmakalapot nyomott a fejébe, kapát vagy ge­­reblyét fogott a kezébe s munkálkodott. Irtotta a gyomot itt is. A hantokat egyengette. Közben persze ki-kipislanlott a nagy szalmakalap alól. Körülfordult. Hol vannak a fiatalok? Mit csinálnak? Mert az meg mindig úgy történt, hogy lia az öregúr a méhesben szöszmötölt, akkor a fiatalok a málnabokrok körül taposták a földet. Ha meg a nagy tiszteletű úr a málnabokrok közelében bóklá­szott, úgy 'a fiatalok addig térültck-fordultak, amíg csak a méhesben kötöttek ki... Látta ezt a nagytiszteletű úr. Már hogyne látta volna. De a nagytiszteletű asszony is. Sőt úgy maguk közt már szót is eresztettek el. Amolyan beleegyező, helybenhagyó szót. Még örültek is. Papi ember forog a lányuk körül. Jókészültségű, művelt ember, aki hamarosan parókiát kap. Meg is érdemli. A nagy­tiszteletű úr el is ejtette úgy a felesége előtt, hogy amint üresedésbe jön egy jobb egyház, hát majd egyengetni fogja a talajt... Addig-addig, hogy ez az idő is elérkezett. Epre­sen, az egyik nem messze eső községben megürese­dett az eklézsia. — No, öcsém — mondta a nagy tiszteletű űr — megpályázzuk-e Eprest? A tiszteletes úr a nyakát megnyujtotta. Szaporán pislogott: — Jó is volna... — Hát akkor elő az írásokat. A tiszteletes úr beadta az írásait. Eljöttek a »papkóstolók« is Epresről. Nyolc-tíz kocsival. Meghallgatták a káplán urat. S hogy nem hiába fáradoztak, beigazolódott, mert nagy szótöbb­séggel a tiszteletes urat választották meg epresi lel­késznek. Volt nagy öröm. A tiszteletes úrral, mint mon­dani szokták, madarat lehetett volna fogatni. Örült az Ilonka is. De beleszüremkedetl a leikébe az öröm mellé valami eddig nem érzett titokzatos érzés is. Volt abban édes is, keserű is és egy cseppnyi féle­lem is. amely íolyton-íolyvást azt suttogta; Megy a Béla... Megy a Béla... S vájjon visszajön-e majd? Ilyenforma érzések nehezedtek az öregekre is. Magyarázható. Tellek, múltak a napok, hetek s a tiszteletes úr semmit se változott. Az maradt, aki volt. Imádkozott, prédikált, keresztelt, esketett, temetett, tanított. Otthon is. Olvasott, beszélgetett, le-lesétált a kertbe az Ilonkával. Nevettek, vidámkodtak. Be­behúzódtak a méhesbe... vagy a málnabokrok mögé. Az öregek össze-összenéztek. Mit akar ez a gye­rek? Miért nem nyilatkozik? Mire vár? A nagy tiszteletű asszony ki is mondta: Mire vár ez a Béla? A nagytiszteletű úr összehúzta a homlokbőrét: — Bízd rám ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents