Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-23 / 50. szám
1934. junius 23. sKOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. MA 1034. június S3. MA SXaturabAl a Dalárdában Buffet, Jazz ,igany Kezdete este 1/29 órakor. Vendégeket szívesen látunk. Cigány - Jazz Buffet. 233 A tóvárosi szabadtéri opera és táncjáték előadás. Álomország a tóvárosi ősi parkban. - Hatalmas erkölcsi és anyagi siker. Világvárosi forgalom a kis vidéki városban. Saját tudósítónktól. A botanikus kertnek is joggal tart haló tóvárosi ősi Esterházy-park szá zados és exotikus növésű fái adták meg a keretei, a háttéri annak az operai és táncjátéknak, amelyben va sárnap este közel ötezer néző gyönyörködhetett az Operabarátok Körének jóvoltából és rendezésében. Még világvárosokban is ritkán lehet akkora forgalmat látni, aminő zsibongott ezen a délutánon és este a tata tóvárosi uccákon és az Esterházy angolparkban. A világ legnagyobb ula. zási irodáinak autókarjai, sok filléres gyorsvonat, több mint hatszáz luxus autó és egyéb jármű csak úgy öntőik a közönséget már a kora reggeli órákban Tatatóvárosba és ez a vidéki kis város fölvette a világvárosok nagy, zs'i bongó forgalmál. A születési, a szellemi és a vagyon előkelőségei mellett ott volt a közép és az egyszerűbb osztály is. jelezvén, hogy a kultúra szeretete nem egyes osztályok kiváltsága már, mert az általános és kunyhótól a palotáig otthonra talál a kultúra mindenütt. A fényes, luxusautók nem leptek meg, de meglepett az egyszerű lőcsös és saraglvás kocsik százai, amelyek hozták a pitykésgombos férfiakat és a bekötőit fejű egyszerű, falusi paraszlasszonyokal és a hatalmas nézőtéren a főhercegektől, le a falusi kisbíróig minden néposztály képviseltette magái. Nagyon szerencsés volt a műsor összeállítása. Leoncavallo Bajazzók-ja színpadi beállításával, témájával még a legegyszerűbb falusi nézőt is leköti. A hatalmas komédiás kocsiknak bevonulása a színre, a komédiássátor. az egyszerű ponyvákból összeállított színpad és az azon el játszott féltékeny ■ ségi jelenet éppen úgy érdekelte a mágnást, mint az egyszerű falusi nézőt. Maga a scenirozás is szabad, erde« vidékei ír elő és a világ legszebb színpadi díszletei, a színpadi technika minden vívmánya messze mögötte maradt annak a milliőnek és háttérnek, amelyet a tóvárosi park nyújtóit. Dobay Lívia, Halmos János, Palló Imre dr., Somló József, Svéd Sándor, Ligelhy Dezső, Gaai József a bájos zenéj ű opera szereplői soha szebb Komárom, június 22 színpadon nem szerepellek és Fleischer Antal és Ferencsik János soha szebb orcseszterben nem vezényeltek még zenekart. Ha elragadta a közönségei a Ba józzák előadása, akkor igazán nehéz kifejezni azl a hatást, amelyet a Csongor és Tünde című bűbájos táncjáték káprázatos előadása kiváltott a nézők ezreiből. Az elsötétített parkban a színes reflektorok, lámpák, a görögtüzek, tűzijátékok olyan fényhatásokat értek el, hogy valósággal álom országban képzelte mindenki magát. A százados fák lombjai közöli és a pázsiton, a csalitokban megjeleni tündérek, manók jó és rossz szellemek megfelelő fényhatásban, bállal a sóiéi növényzettel felejthetetlen képet nyújtottak. Majd itt csap föl az üde pázsitból a láng, majd ott gomolyog ki a füst, majd a hatalmas fák karácsonyfaszérűén kigyulladnak, majd csillaghullás látszik az égből. A hatalmas lánckar tüneményesen lenge lánca, a szebbnél-szebb kosztümök csak emelik a hálást és végül bezárja az előadást olyan csodálatosan szép tűzijáték. amely a világ leghíresebb pirotechnikusának is dicsőségére vállnék. Azt hisszük, hogy Brada Rezső, Szalay Karola, Harangozó Gyula, Bordy Bella. Mednyánszky Henriette, Tóth László, Hamuin Irén, a lündérjálék főszereplői és a tánckar ennél szebb helyen még nem lejtettek táncot. Szakszerűen átrevidiálom üzleti kö n Y- veit és évi csekély pausal összegért felügyelek a könyvelésre. iso Spielberger Béla Elárusító kisasszony középiskolai képzettséggel, aki szlovákul is beszél, alkalmazást nyer. Jelentkezzen a kiadóhivatalban. Délafrikai tanulság. Délafrik a első gazdái a hollandok voltak. A napóleoni háborúkban veszítette el Hollandia a Fokföldel és több mint egy századon keresztül a holland parasztok mindig bel jebb szorullak a kontinensen és a helyükbe az angolok telepedtek le. A hollandangol ellentétek utolsó véres kirobbanása a búrháboru volt, amelynek befejezése után Anglia kiterjesztette hatalmát a Foktőidtől egészen Natál határáig, az Oranje-vidékig és a hajdani szabad búr telepesekből angol polgárok lettek. Ezzel egy huszonöt esztendeig tarló vértet en háború kezdődött, mert a dél-afrikai Unió területén állandóan tartottak a súrlódások, a nyílt és nehezen burkolt ellentétek az angol és holland lakosság között. Az angolok egyideig megpróbálkoztak azzal is, hogy a burok ellen kijátszók a feketéket, mert a földmívelő burok, akik a gyarmatos ősök hagyományaiI követve ma is baromszámba veszik a feketéket, a legsúlyosabb sérelemnek érezték azt, hogy a területi autonómiában egyenlő jogokat kaptak a feketék és így a buroknak nemcsak az angol konkurrencia, hanem a fekete előretörés ellen is küzdeni kellett. Most megegyezés jött létre az angolok és a burok között és úgy látszik, hogy a burok voltak az erősebbek a hosszú harcban, amely az utolsó esz^ téndőkben már veszedelmesen kiéleződött. Smuts, a hajdani bur gene' ráiis, aki a békelárgyalásokon Délaírikát képviselte, csak azzal a félté-, tettel volt hajlandó megegyezni a délafrikai angolokkal, ha azok a délafrikai nemzeti függetlenség álláspontjára helyezkednek. Fzt a feltételt az angolok elfogadták, ami azt jelenti, hogy tulajdonképen feladták az angol álláspontot és belenyugodtak a holland gondolat érvényesülésébe, amelynek elképzelése az, hogy Délafrik a teljesen független legyen az angol imperiumtól. Rendkívül érdekes ez a megegyezés, először azért, mert azt bizonyítja, hogy nem lehetnek olyan sok százados ellentétek két nép között, amelyeket ne lehelne barátságos megegyezésekkel áthidalni. Európában alig vau olyan népi elfogultság, mint amilyen évszázadokig elválasztotta a két afrikai, teljesen áthasonull és afrikaivá vált fehér fajtát, a hollandot és az angolt, amelyek közölt szinte apáról-íiura szállt a gyűlölködés. Ezt az erős gyűlölködést is megőrölte nem az idő, hanem a gazdasági szükség. A gazdasági érdekek úgy parancsolják, hogy Délafrika tényleg független legyen és maga rendelkezzék a maga dolgaival. Ez egyformán érdeke a holland gyarfnaosok utódainak, akiknek beidegzettségében olt ét a régi angol elnyomásnak és üldözésnek minden keserű emléke és az angol hódííók unokáinak, akik megszokták azt, hogy az erősebb jogán felsőbb, magasabbrendű és többre jogosított emberfajnak érezzék magukat mint a burok. A benszülött angolok fölénye és {elsőbbsége abból az érzésből táplálkozott, hogy velük van a nagy angol világimperium és hogy épp olyan angolok, mint az az angol, aki Indiában parancsol. A gazdasági érdek mindezeket a lelki beállítottságokat elsöpörte. A délafrikai angol nem akar büszke, angol lenni, nem akar parancsoló lenni, már nem akar mást, csak megélni. A megélés lehetősége a függetlenség és ezért angolságát majdnem feladva úgy egyezik meg a holland testvérrel, hogy ez az egyezség tulajdonképen az angol érdek ellen irányul, mert a délafrikai angolnak már nem fontos az angol világérdek, már csak a délafrikai érdek, a megélhetés érdeke irányítja cselekedeteit. Ezért nagyon jellegzetes és nagyon Polvar János sirkőraktára Komárno, Gazda-u. 23 Raktáron tart bel- és külföldi gránit- és mindenfajta márvány-sirköueket. Szállít vidékre is sírköveket. Készít úgy helyben, mint vidéken sírkeretet és sírboltokat a legjutányosabb árak mellett. 218 S aztán odaszólt a tiszteletesnek: öcsém, közeleg az idő. Már itt is van egykettőre. Úgy gondoltam, hogy másnap elbúcsúzhatna a hívektől. Még ma kihirdetem a templomban... A liszteletes úr helyeslőleg vette tudomásul az öregúr intézkedését. Fölvirradt a nagy nap. A búcsúzás napja. A hívek egész nagy serege húzódott a templomba. A két pap felöltötte a palástot. A káplán a biblia meg az imakönyv után nyúlt. A pap megfogta a kezét: — Majd én... Mégis csak én tartom meg az Istentiszteletet. A búcsúztatásnak meg kell előznie a búcsúbeszédet. Öcsémuram ezt megérdemli. Itt mindenki megszerette. Mint papot is, mint embert is. Úgy illik hát, hogy én búcsúztassam ... Ez ellen nem lehetett szót emelni. Csupán csak azt kérdezte a tiszteletes úr: — S az én búcsúbeszédem? Mindjárt délután. Kihirdetem a szószékről. Ott lesz az egész falu. S tartott a nagytiszteletű úr olyan hatalmas beszédet az ima után, hogy az elég lett volna egy tanácsbírónak is. Elbúcsúztatta a kispapot minden hívétől. Felnőttektől, gyermekektől, holtaktól, elevenektől ... A prédikáció és ima után a nagytiszteleltt úr megköszörülte a torkát. Kinyitott egy kis könyvet s aztán olvasni kezdte: Házasulandókat hirdettek. Első ízben: Szegedi Béla epresi református lelkipásztor eljegyezte Kis Ézsaiás bokodi református lelkész és neje, születeti Kerekes Eszter hajadon leányát, Ilonkát... A tiszteletes úr, amint a nevét hallotta, fölnézett a katedrára. A két szemét elmeresztette, a száját ellátottá. Mi az? öt hirdeti a nagytiszteletű úr? Kivel? De ekkor már a nagytiszteletű úr mondotta is: — ... Ilonkával. Ilonka egy cseppet pirosodott, a szemeit sütögette lefelé, de azért észrevette, hogy a mamák, a lánypajtások mosolyogva biccentgetik feléje a fejüket, amivel azl magyarázták, de igen érthetően, hogy gratulálunk ... örvendezünk... Szinte hallani vélte a kedvesen csicsergő hangokat, érezte a forró kézszorításokat. Annyira érezte egyszer-egyszer, hogy önkéntelenül is vissza-visszaintett a fejével: Köszönöm Úgy lopva odapislantolt Bélára is. Hát Béla? Mit érez most? — - amikor így az egész világ előtt összekötik a nevüket. Egybebogozzák. Kezüket a kezükhöz, lelkűket a lelkükhöz. Egy pillanat ezredrészéig haragudott is rá. Mért titkolta előtte a kihirdetést? Megmondhatta volna. Akkor nem éri ilyen váratlanul. S az esetben már jelentősebb pillantásokat vethetett volna a leánypajtásaira a templom élőit. Egy jelentős mosollyal, egy félig elejtett szóval tudathatta volna velük a nagy eseményt. »Mit hallotok ma a templomban?" De egy szóval se, egy tekintette! se. Ezért megbünteti. Meg. Templom után bezárkózik a szobájába s olt kell neki majd penitenciázni az ajtó előtt egy ... fél... negyed ... percig is... talán ... Oda-odarebbent a szeme a katedra alá. Bele akart kapcsolódni a vőlegénye szemébe. Legalább azok beszéljenek. Küldjék egymásnak a gondolataikat, cseréljék ki az érzéseiket, szíveik dobogását, az azokban vibráló színes muzsikákat... De Béla, mintha már nem is lelt volna a templomban csak a zsoltárja. Azl nézte... A nagytiszteletű úr az orgona búgó hangjai mellett lelépkedett a szószékről... A tiszteletes úr meg'fészkelődéit a helyén. Szól a nagy tiszt életű úrnak: miért hirdetle ki az Ilonkával? Hiszen erről nem esett szó közöttünk. Megmondja ... Most mindjárt megmondja. De aztán csak nem szólt. Templomban vannak. Nem szabad. Neki éppen nem. A pap adjon rossz példát? Rontsa az áhítatot? Nem ... 'A gyülekezet oszlott az éneklés alatt. Egy-egy belső ember sokatjelenlőleg bólintott a katedra felé. Mélyebben eresztette le a fejét, miközben a szemöldökét egy cseppet fölrántotta. Értelme volt annak! Végezetül a nagytiszteletű úr is fölállt s tempós léptekkel kifelé indult... A tiszteletes úr ulánna... Amint kiértek, ott állt előttük karajban a presbitérium. Az egyház öregei, vénei. Még azokkal szót kellett érteni. Kezet fogni, rázni, a jókívánataikgt meghallgatni... Csak a parókia udvarán szólhatott a lisztelcles úr: Nagy tiszteletű úr... — nyelt egy nagyot. — Ki tetszett hirdetni, pedig én még el se jegyeztem az Ilonkát... A nagytiszteletű úr szembefordult. Jobbkeze mutatóujját fölemelte: —- Öcsém ... S megfenyegette a liszteletest. Láttam, amikor jegyezte!
