Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-20 / 6. szám
2 otdaS. »KOMÁROMI LAPOK« 1984. január 20. Az 1933. év története Irta: Mcmor. Igazságszolgáltatás. 1933. évben többször is felmerült a komáromi kerületi bíróság áthelyezésének ügye. azonban ezt a kérdést egyelőre pénzügyi akadályok vették le a napirendről annak ellenére, hogy az érsekujvári járásbíróság elhelyezése valóban tarthatatlan és a kor igényeinek nem felel meg. Az év első napjaiban dr. Gefferth Elek felsőbírósági tanácsost, aki a komáromi törvényszéknél hosszú éveken keresztül működött, a legfelső bírósághoz felsőbírósági főtanácsossá nevezte ki a köztársaság elnöke. A kitüntető kinevezés érdemes és hosszú szolgálatnak értékelését jelentette és Komáromban is nagy örömei keltett. A komáromi kerületi bíróságot dr. Nagy András felsőbírósági tanácsos vezette, dr. Weszelovszky János bírósági tanácsost az egyes bírói beosztásban dr. Nagy Géza vizsgálóbíró, ezt dr. Sántha Lajos váltotta fel. A bírói vizsga sikeres letétele után dr. Kocsis Lajos és dr. Szelepcsényi László bírójelölteket az érsekujvári, illetve az ógvallai járásbíróságokhoz nevezte ki az igazságügyminiszter. Az ügyészi karban nem történt változás. Az ügyvédi karban történt változások közül felemlítjük, hogy dr. Gerényi József ügyvéd nyitott irodát és ifj. dr. Mohácsy János az ügyvédi vizsgát kiváló sikerrel letevén, megkezdte ügyvédi gyakorlatát. A bíróságok általában túl voltak terhelve az elmúlt évben is. Főleg a polgári perek mutatnak nagy szaporodást. Ámde a bűnözés és főleg a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények terjedése az ügyészi és a bírói kari erős próbának tette ki. Az esküdtszék időszakonként működött és több főbenjáró bűnvádi perben Ítélkezett. Ezek sorából kiemelkedik a lévai arzénes asszonyok pere, melynek új tárgyalására utasította a legfelső bíróság a komáromi esküdtszéket. A fővádlottat, a megrögzött Sztankónét ezúttal is halálra Ítélte az esküdtbíróság. Szecsey Zsigmond fclsőszecsei anyagyilkost 11 évi fegyházra, Molnár István feleség-gyilkost 7 évi, Bedrus Ignác ipolyszalkai lakost gyilkosságra való felbujtásért 7 évi, Magyar Pétert 3 évi fegyházra, Molnár István ipolyfödémesi lakost szándékos emberölésért 7 évi, Majer György felsőzsemberi lakost gyilkosságért 12 évi, Tóth Kálmán és Szabó János gútai legényeket rablásért 5 évi fegyházra Ítélte az esküdtszék. Talán a gazdasági viszonyokra jellemző. hogy kél pénzhamisítási bűnügy' is fordult elő épen a komáromi járás területén: Szikonya Gál István nemesócsai kanász 100 koronás bankjegyet rajzolt és Csicsón lepleztek le egy- pénzhamisító társaságot, Perbálén és Csúzon gyújtogatás tetteseit tartóztatták le. A betöréseknek, lopásoknak százai fordultak elő és — sajnos — nagy részük felderítetlen maradt. Politikai bűncselekmények, rendtörvény s vétségek nagy számmal foglalkoztatták a bíróságot. Ekeiben fiatalkorúak közt támadt civakodás és egy 13 éves leányt hasonlókorú fiú társa halálosan megszúrta. Meg kell jegyezni azt, hogy- a komáromi fogház állandóan nagyszámú letartóztatott egyént őrzött, de ezek nem mind bűncselekmények miatt kerültek oda, hanem nagy részük jövedéki kihágások miatt hosszú szabadságvesztést szenvednek ősrégi és elavult törvény alapján. Sport A sport terén egyre nagyobb fejlődést mutat Komárom. Egyre-másra alakulnak különféle testedző és sportűző egyesületek. A Sportegylet az elmúlt évben nem sokat hallatott magáról, ellenben a Komáromi Futball Club sikeres sportévre tekinthet viszsza, mert elnyerte a déli kerület őszi bajnokságát. Egyébként a déli kerülettel sok baj volt és ezt megsokalva a KFC kivonult a vezetőségből, nem azonosítva magát az ettől űzött sportpolitikával. A téli közgyűlés alkalmával sem választottak komáromi sportembert a déli kerület tisztikarába. A KFC-nek voltak fényes napjai, de közben egy-egy vereség is csúszott a győzelmi tisztába. A szerencsésebb ÉSE két ízben is, bár minimális gólaránnyal győzelmet csikart ki tőle, de legyőzte a jó formában levő ruttkai és tapolcsányi csapatokat és a nagyszombati Rapid-ot. A játékos rezervoár Komáromban nagy választékot nevel a KFC számára, metyből bőven meríthet utánpótlást híres játékosai helyébe, akik közül Róth és Gallé testvérek váltak meg a KFC színeitől. A komáromi csapatok közül az SK Komárom, a KMTE, a Dunaváros mutattak időnként jó formát. A KFC elhatározta, hogy tagjai körében meghonosítja a könnyű és nehéz atlétikát. Tenniszosztálya eredményesen működött. A Jóbarát kerékpáros klub őszi bajnoksága jó sportot nyújtott. A tornász csapatok közé új alakulat vonult be a Makkabea alakjában, mely a nagy nyilvánosság előtt is sikerrel mutatkozott be. Említésre méltó még az asztaltennisz sport is, azonban mívelői még a kezdet stádiumában vannak és erősebb csapatokkal szemben még nem tudják a küzdelmet felvenni. Egyes-egyedül a vizis port az, amely a vizek városában, Komáromban teljesen hiányzik. Ha a Sportegyletnek nem lenne két-három jó csónakja, a vizisportnak nyoma se lenne ebben a városban. Pedig az úszók sorában vannak tehetségek, de a tréningre nincsen alkalmuk, mert nincsen uszoda. A víznélküli Eger világviszonylatban is elsőrangú úszókat nevelt a magyar vizisportnak. Komárom, a vizek városa egy vizipóló csapatot sem tud felállítani. Erről a témáról többet kellene beszélni. Közgazdaság. A világgazdasági krízis az elmúl,, esztendővel újabb fázisához érkezett el. Előállott az a természetellenes jelenség hogy a jobb mezőgazdasági termés ellenére a pénz forgalma oly mértékben csökkent, amely a deflációnak a legelőrehaladottabb állapotára emlékeztet. A pénz oly csekély mértékben forog, hogy kereskedelmi forgalom szempontjából a legalsó haláron mozog. Természetes, hogy ez megindította az olcsóbbodási folyamatot, ezt azonban nem lehet minden téren érezni. A mull esztendőben kiírásra került munkakölcsön 2 milliárdos eredménynyel végződött, ami viszonyítva a pénzforgalom hatalmas Jecsökkenósével, igen jó eredménynek mondható. A legjobban megérezték ezt a pénzügyi súlyos átmenetet a bankok és a pénzintézetek, amelyek betétállományuk nagy részét elvesztették és természetes, hogy ilyen körülmények között kölcsön és hitelfolyósításokról is alig lehetett szó. Nagy agilitással dolgozott a komáromi járási Kereskedelmi Grémium, mely tagjai részére adóügyi felvilágosító előadásokat rendezett, három közgyűlési is tartott, melyek egyikében méltatták a Grémium kiváló elnökének, Fried Jenő nagykereskedőnek elévülhetetlen érdemeit a komáromi kereskedő társadalom megszervezése körül abból az alkalomból, bogivi 60. életévét betöltötte. A Grémium számos mozgalmat indított meg, így többek között a határforgalom élénkítésére nézve is megfelelő javaslatot terjesztett elő. Sajnos, a külkereskedelmi forgalom összezsugorodásának bizonyítékát láttuk a komáromi kikötő forgalmának lecsökkenésében és valónak bizonyult egyik pozsonyi napilapnak cikke, melyet Kikötőváros forgalom nélkül címen írt meg. Járási ipartársulatunk frontján nyugalom állott be, mert a felső hatóságok is jóváhagyták az ipartársulati elnök megválasztását és így Koczor Gyula elnök elfoglalta hivatalát. Ipari téren egyébként a válság tovább pusztított. Az építkezések száma tovább csökkent és így az egyes iparágak teljesen csökkentették üzemüket. A Skoda hajóépítő műhelyben az év egyik szakában alig néhány munkás dolgozott, de az év végével nagyobb megrendelésekhez jutott a gyúr és több munkást volt képes foglalkoztatni. A munkanélküliség ha valahol, úgy Komáromban szomorúan konstatálható. Télen ezrekre megy a munkanélküliek száma & a nyár folyamán is meghaladta az ezeret. A szociális viszonyok leromlása az egész város életére rányomta bélyegét. Az állami közmunkák csaknem teljesen szüneteltek és csupán az Apályi és a Bene dűlőbeli földmunkákat számíthatjuk olyannak, ahol csekély számú munkás elhelyezkedni tudott néhány hét tartamára. A mezőgazdaság roppant nagy bajokkal volt kénytelen küzdeni a kielégítőnek mondható terméseredmények ellenére, mert eladósodása egyre növekvő tendenciát mutat és a közterheket elviselni nem bírja a nehéz értékesítési viszonyok miatt és az árak csökkenése következtében. A gazdák támogatására több rendelkezés történt, a gabona jelzáloglevelek és a gabonaközraktárak létesítése a gazdát hitellel látja el, de elenyésző mértékben vehették ezt gazdáink igénybe. Ugyancsak életbelépett a gazda-moratórium is, amely szerint árveréseket a gazdák ingó és ingatlau vagyonára kitűzni bizonyos kiméleti ideig nem lehet. Mindezek azonban nem végleges megoldások, mert a gazdaközönség eladósodását és annak konverzióját csak törvényhozási úton lehet már megoldani. A pénzintézetek életében legfontosabb intézkedés volt az egységes kamatláb megállapítása. Sajnos, ezt nem igen követte nyomon a hitelkamatláb leszállítása és még sok helyen van tíz százaléknál magasabb kamatláb. Egyébként a kölcsönigénylés az egész éven át tartott, ezzel azonban a kínálat lépést tartani nem tudott. Pénzintézeteink közül a Komáromi Első Hitelintézet tartotta meg elsőnek 87. évi közgyűlését és azon szép eredményekről számolhatott be. Ezt követte második legrégibb pénzintézetünknek, a Népbanknak közgyűlése, mely megünnepelte Fülöp Zsigmond igazgatónak 30 éves érdemes szövetkezeti tevékenységét. Az év utóján tartott közgyűlésében üzletrészek kibocsátását határozta el. A Földmíves Kölcsönös pénztár kedvező mérleget mutatott be tagjainak és az év folyamán megvásárolta a nagymegyeri Amerikai-Szlovák Bank fiókintézetét és azt átszervezte fiókintézetévé. A Komárom Vidéki Hitelbank felszámolása hatodik év eltelte után sem került még a megoldás stádiumába. Az édesanyám. Irta: Bányay László. Reggel hajszálvékony, finom, nyúlánk betűkkel írott levelezőlapot találtam az asztalomon. Elolvastam százszor is, olyan lázas örömmel, mintha csak szerelmes levél lett volna. Pedig nem az volt. Az anyám írta. Becsempésztem a folyószámlakönyvbe is és amikor bekönyveltem egy tételt a tartozik-ba vagy a követel-be, újra és újra elolvastam egv-egv sort az anvám írásából. Azt írta az anyám, hogy végre is — hat hónappal »jó apánk« halála után — enged kérésünknek, kimozdul az elárvult, nagy vidéki házból és sorjában meglátogatja az országban messze sodródott fiait. A fiait... Hm ... Elgondolkoztam. Anyámnak nyolc fia és egy lánya volt. Nekem csak három fiútestvérem van. Anyám. »Követel. Befizetéséért szept. hó 15-iki értékkel.« Szóval anyám sokat sírt. Anyám már nem »tartozik« semmivel. Anyám már csak »követel . — Igenis Günsberg úr. Holnap reggelre meglesz. Négy meg hat az tíz, tizennyolc — huszonhárom — huszonkilenc — harminckettő: kettő, marad három, marad három... Tizenhat éves volt, amikor férjhez ment. Attól kezdve szült, sütött, főzött, takarított, harisnyát stoppolt, fehérneműt foltozott és temetett. Álig volt moziban, színházban, még kevesebbet utazott. Erre nem tellett. Taníttatni, ruházni kellett a gyerekeket, meg félre kellett tenni a számukra. Gyereket, pénzt, öregkori nyugalmat, mindent elvitt a betegség, a háború. Teher van az egyetlen öreg családi házon. — Kérem szépen főkönyvelő úr, délután érkezik az édesanyám, ha lenne szíves négy órakor elengedni, köszönöm szépen. »Egyenleg: 4322.47 p.« , Az anyámnak nemcsak a neve volt ez: anya«, hanem a foglalkozása, neme, vágya, szórakozása, alvása, nevetése, hiúsága, boldogsága, mindene a kerek ég világon. Szóval, amilyenek a régi, igazi anyák voltak, ö között és azok között talán nincs is semmi más különbség, csak az, hogy ő az én édesanyám. Borzalmas dolog ez a könyvelés és az idő sem akar most eltelni. »Tartozik. Kifizetésünkért szept. hó 15-iki értékkel ...« * Délután öt órakor a perronon fel s alá járva, ostobán, kibírhatatlanul zakatolt bennem egy Petőfi vers: »... Hogyan fogom szólítani rég nem látott anyám...« Nem is szólítottam sehogy, amikor megérkezett. Elég megerősítésembe került az is, hogy férfias maradjak. Nem tudom, a viszontlátás öröme, vagy az fojtogatta-e a torkomat, hogy szép, síma bőrén i’áncokat láttam' s holló fekete fürtjeiben ősz hajszálakat. Csak a két kék szemét láttam még tisztábbnak, még mélyebbnek, mint azelőtt. Valami olyanféle gondolatom volt, hogy az anyám angyal. Anyámnak az ölelkezés hevében félrecsúszotl gyászfátyolos kalapja... Azt hiszem, az angyaloknak még sincsen ilyen kedvesen félrecsapott kalapjuk. Amióta nálam lakik az anyám, nem tudom mi történhetett velem, de én egészen nyám-nvám ember lettem. Egyszer például így szóit hozzám: — Ilyen kis egyszobás, fürdőszobás garzonlakást szeretnék én most már, mint ez a 'tied. Otthonról meg elvinnétek mindent. A házat is eladhatnátok. Nincs nekem már semmire szükségem. Én majdnem elbőgtem magam. Vagy az egyik reggel, amikor elköszöntem tőle s inegsímogatta az arcomat és csak ennyit mondott: — Fiam. * Valamelyik este egy, kis kalapkefét adott át mosolyogva. — Neked vettem, — mondotta. Megcsókoltam a kezét. — Ugyan miért tetszik ilyenre költeni? — De amikor olyan olcsó volt. — Olcsó? Hát mibe került? — Kilencven fillérbe. Egy házaló hozta. — És annyit kért érte? — kérdeztem csodálkozva. — Ne-em... — felelte ő bizonytalanul.' Rosszat sejtettem, hát tovább tudakozódtam. — Tessék már megmondani, mennyit kért ezért az a zsivány? — Hat-van fil-lért?! És akkor mért került kilencvenbe? — Ugyan fiam. hát mit kereshet rajta az a szerencsétlen? Nem, az anyám mégiscsak angyal. *
