Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-06-16 / 48. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK* 1934, junius 16 A nagyközönség panaszkönyve. Az új komáromi autóbuszul enetrend. A komáromi cserkészek jubiláris ünnepe vasárnap. Zászlószentelés, ünnepélyes fogadalomtevés, vidéki cserkészek felvonulása. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Nem vagyok soviniszta, nem va­gyok türelmetlen és azt tartom, hogy minden nemzetiséggel jóbarátságban kell élnünk. Éppen ezért ne méltőz­­lassék félreérteni szavaimat, ame­lyeknek esetleges szives közléséi ké­rem. A napokban látott napvilágot az új komáromi autóbuszmenetrend. Ritkán jövök be Komáromba s így érdekelt, néhány más csallóközi gazdával együtt, - hogy milyenek az új autóbuszjáratok. A menetrendet azonban nem tudtam elolvasni, mi­vel azon magyarul egyetlenegy szó nem voll. Nem akarok most sérelme­ket felhozni, s azt sem kutatom, mennyi az autóbuszon a komáromi s a környéki magyar utas, egyszerű­en megállapítom azt, hogy a városi, tehát helyi autóbuszmenetrenden sen­ki nem tartotta érdemesnek a magyar szöveget. Ha még hivatalos vállalat volna, nem szólnék semmit, noha az ember szeretné, hogy az állomásokon a magyar utasközönség mozgásának megkönnvitésére magyar szöveg áll­jon rendelkezésére, — de, mert azt hiszem, magánkézben van. okkal s joggal elvárhatom, hogy mindazt, amire nekünk, kisebbségnek s a ko­máromi nagyszázalékú magyarság­nak joguk van. azt még egy autó­­buszmenetrend se ejtse el. Nem hi­szem, hogy sokkal többe kerülne a menetrenden magyar szöveget is ki­szedni. S nem hiszem azt sem, hogy a hatóságok követelnék azt, hogy a városi, helyi autóbuszon magyar szö­veg ne legyen. Ez nem nemzetiségi kérdés, ez egész egyszerűen üzleti kérdés, udvariassági kérdés, mind­nyájunk panasza. Csodálkozom, hogy ez így van, bocsánatot kérek, hogy megemlítettem, kinek készült lulaj­­donképen az a menetrend? Nem a komáromi lakosnak s nem a környé­ki utasoknak? Kérünk a menetrenden magyar szöveget is. Tisztelettel: egy vidéki utas. A rohanó biciklisták. Kedves Szerkesztő úr! Annakidején megjelent nb. lapjukban egy közle­mény, amely a komáromi uccákon száguldozó biciklistákkal foglalkozott. Helyeseltük a cikket sokan, gyalog­járók. Csak a biciklistákról való em­lékeket akarom felújítani, amikor most ismét róluk szólok. Komárom szűk és kanyargós uccáinak sokszor veszedelmei, közlekedési zavartcsiná­­lói ők. Különösen a vasul felé vezető utakon okoznak sok kellemetlenségei, egymásnak rohannak, a gyalogosok­nak szaladnak neki, vagy a kocsik számára lesznek akadállyá. Sokszor nincs lámpájuk) s a sötétben a rend­őr elől bujkálnak, persze, a közön­ség rovására, sokszor csengőjük nincs és csak kiabálással térítik ész­re a gyanútlan közönséget, nagyon sokszor a járdán menetelnek. Mióla a belvárosban aszfalt van, azóta vad száguldásokat végeznek. Legutóbb például a következő két épületes je­lenei játszódott le: a Deák Ferenc ucca és a Kórház ucc.a sarkán sza­bályosan hajtott egy bicikliző férfi s egy szembejövő fiatal biciklista, aki Úgylátszik, trenírozott az uccán és merész kanyarodókat próbált, ne­kiszaladt. Nagy felfordulás lett belő­le, a járókelők a vadul száguldó bi­ciklistát minden további nélkül fel­pofozták. Gyors igazságot csináltak a maguk hatáskörén belül. A Király­püspök ucda s a 'Magyar ucca keresz­tezésénél lévő úgynevezett halálsar­kon pedig két pékinas csapódott ösz­­sze, a hátikosarukból mind kiborult a sütemény. — Ez történt tegnap. Vájjon hány ilyen eset fordul elő na­ponta? Félő megillelődéssel egy gya­logjáró. Q79lfC7PríÍPl1 átrevidiálom OZdKoAtil Uöll üzleti könY-é8 évi csekély pausdl összegért fel­ügyelek a könyvelésre. 150 Spielberger Béla Megemlékeztünk arról, hogy a ko­máromi bencés gimnázium Jókai­­csapata most üli húszéves jubileumát. Szlovenszkó földjén a komáromi csa­pat keletkezeti legelsőnek. A cser­készcsapat kedves ünnepség kereté­ben ünnepli ezt a dátumot, számos vi­déki cserkészcsapat jelenlétében. Forgalmas, söl »idegenforgalnias« nap lesz a vasárnap, június 17.-e. Pozsony, Nyílra, Érsekújvár, a Csallóköz, Bars cserkészei jönnek el, testvéri jobbal. Reméljük, hogy a közönség szerele­iébe fogadja a vidéki cserkészeket is, amint azt a Jókai-csapattal mindig teile. Az ünnepség vasárnap zenés ébresztővel kezdődik, majd a cser­készek fogadása következik. Tíz óra­kor mindegyik felekezet cserkésze sa­ját templomába vonul, majd tizen­egy óra után veszi kezdetét a gim­A komáromi Iparoskor kertmegnyitó ünnepélye Fényes erkölcsi siker, gyöngyöző hangulat. Saját tudósítónktól. Komárom, június 15. A komáromi egyesületek között mindig kitűnt önzetlen munkásság és agilitás tekintetében a Komáromi Ipa­roskor, amelynek elnöksége időt, fá­radságot nem kímélve, mindig azon fáradozik, hogy a tagok kulturális igényei kielégítése mellett a nagykö­zönség szórakozásáról is gondoskod­jék. Ilyen alkalom volt a Kör szokásos kerlmegnyitó ünnepélye is. amely va­sárnap zajlott le a Kör kényelmes nádoruccai kert- és szinházhelyiségé­­ben a nagyközönség és az egyesületi tagok meleg érdeklődése mellett. Már a kora délutáni órákban megkezdő­dött a mozgalmas élet és a tekever­seny igen sok tekézőt csalt oda, majd este nívós műsorú, változatos és mu­lattató kabaré szórakoztatta a nagy­számú közösnéget. Különösen tetszeti a hallgatóságnak »A királyné kedven­cet című vígjáték és a Frakk című komédia. A szellemes és ötletes dol­got Pa laky József és Davidovics Samu Írták igen szép sikerrel. És nemcsak a tollúkkal, hanem az előadásukkal is zajos sikert aratlak, mivel ők is adták elő a darabol. Tomboló taps jutal­mazta őket. A »Szerbusz Sári c. falusi élet­kép és a Hacsek és Sajó párjelenet is agyonkacagtatta a közönséget és az összes szereplők: Balogli Irénke, Lelkes Annuska, Németh Mancika, Oszténvi Mancika, Blahó Lajos, Da­vidovics Samu, Drélich Rezső, Ha­bara Vilmos, Király Dezső, Pataky József, Sebella Ernő. Tamasek Antal, Yázsonyi István, Zalezsák József tu­dásuk legjavát adták és mindegyik külön-külön is megérdemli a dicsére­tet és az elismerést, amelyet a lelkes hallgatóság kifejezésre is juttatott a szűnni nem akaró zajos tapsokban, amelyekkel a szereplőket oly sokszor a lámpák elé hívta. A minden izében sikerült kabaré­­előadást vidám hangulatú tánc kö­vette, amelyből ugyancsak kivette ré­szét ifjúságunk. A nem táncolok pe­dig nagy lelki örömmel gyönyörköd­tek a kipirult arccal keringő párok­ban. A gyöngyöző jókedv világos reg­gelig együtt tartotta a mulatozókat és a közönség egy kitűnő hangulat­ban eltöltött est és éjszaka sokáig visszatérő emlékeivel gazdagon távo­zott a mulatságról. Az est fényes sikerének oroszlán­­része Gzibor Géza, agilis elnök, Kan­­bek Károly, a fáradhatatlan ügyveze­tő elnök és Pataky József, a lelkes főrendező idői és fáradságot nem kí­mélő ügybuzgalmának köszönhető. názium udvarán, — rossz idő esetén a Kultúrpalotában, — a zászlóavatás és a fogadalomtétel. Itt lesz felépítve a cserkészek érdekes tábora is, fenyő­fák között, amelyeket a gimnázium udvarára Selmecbánya küldött, a tá­bor kapuja s kerítése a híres dsem­­hori-kapu lesz. Itt kapnak kóstolót a látogatók a cserkészkonyháról is. Dél­után felnégykor kezdődik a műsor, zenével, mókákkal, színpadi jelenetek­kel, cserkészbemutatókkal. Rossz idő esetén ez a része a cserkészümiepsé­­geknek a Katholikus Legényegylet­ben lesz. A cserkészek ünnepe igen impozánsnak, szépnek Ígérkezik. A cserkészek szerelnék remélni, hogy a közönség nem marad el az ünnep­ségekről, hanem kifejezi együttérzé­sét a megjelenéssel, hadd mutassa meg Komárom az idegen cserkész­csapatoknak, mennyire egy a közön­ség és a cserkészcsapat egymással. Mit csináltak az ame­rikai filmsztárok, amikor — sztárrá lettek Régi megállapítás az, hogy felnőtt korunkban az embereknek sokszor megmagyarázhatatlan vágyai támad­nak, bizonyos dolgok, bizonyos kedv­telések után és ha e vágyak indító okát keressük, lélektani vizsgálódások alapján eljutunk odáig, hogy a furcsa vágy, óhaj, elhatározás oka a gyer­mek- vagy ifjúkorban található meg. lvg^' magyar író egyik színművében az öregedő ügyvéd, akinek nyomora miatt meg kellene válnia minden bú­torától. legjobban a ceruzahegyező­­jét sajnálja és elmondja, hogy gyer­mekkorában mindig ilyen ceruzahe­­gvezőre vágyott, s az ilyen ccruzahe­­gyezőket bámulta a papírkereskedé­sek kirakataiban. A Photoplay című amerikai mozi­lap most utánajárt, hogy mit csinál­lak a legnépszerűbb amerikai film­sztárok, amikor híres, gazdag embe­rekké lettek. A megállapítások na­gyon érdekesek és belőlük következ­tetni lehet arra, hogy a sztárok hol kezdték, mit csináltak, mire vágyód­lak, amikor még nem voltak sztárok. A legtöbb sztár ingatlant vásárolt. A színész örökös vándorlásának, örök bizonytalanságának idejében mindig arra gondolt, hogy milyen jó lehel a saját otthon. Különösen áll ez az amerikai színészetre, ahol nagyon ke­vés színésznek vagy színésznőnek jut osztályrészéül az, hogy állandóan egy helyen játszók. Amerikában az a rendszer, hogy ha valamelyik darab — mondjuk — Newvorban már nem vonz lelt házat, az egész társulat dísz­letekkel, zenekarral együtt tovább megy például Baltimoreba, Chicagó­ba, St. Louisba. Az amerikai színész tehát vándorszínész, míg a filmszí­nészt Hollywood helyhez köti. És ha színészből filmszínész lesz és sikerre, tesz szeri, siet gyökeret verni — a szó szoros értelmében — a holly­woodi talajban. Azok a villák és bungalow-k, ame­lyeknek a fényképeit a világ összes képeslapjai állandóan közük, nem a sztárok tulajdonai, hanem bérelt la­kások. Hollywoodban alig van szí­nész-háztulajdonos. Douglas Fair­banks és Mary Pickford voltak az elsők, akik saját villát építettek egy Hollywood melletti dombon, azonkí­vül Charlie Chaplinnek van egy kis családi háza, a stúdiója közelében. Újabban Marie Dressier lett háztulaj­donos. Amerikának ez a nagy színész­nője, aki egész életét szállodában élte le, most pazar pompájú villát épített. Ugyancsak háztulajdonos Ramon No­­varro is. A Mexikóból származó fiatal színész, aki imádja családját, amikor »beérkezett«, nagy, modern házat építtetett és egész családját any­ját, apját, hat testvérét elhozatta Mexiko-Citiből Hollywoodba, ahol pó­tolta magának a családi szeretet és melegséget, amelyet 19 éves kora óta, mióta Amerikába átkerült, nélkülöz-Értesítés. I! Van szerencsém a nagy­érdemű közönség szives | tudomására adni, hogy asztalos-üzememet redőnygyártásra is berendeztem és mó­domban áll mindennemű abiakredőnyi a legkényesebb ízlésnek is megfelelő kivitelben jutányos áron gyártani. Ugyszinlén elvállalom a redőnyök szakszerű javí­­lását is. Teljes liszteleftel Utils IU li. le. Ramon Novarro tulajdónké pen nem moziszínésznek készült, hanem operaénekesnek és mai sikerei elle­nére is igazi vágyai a színpad felé húzzák. Miután azonban gyára nem engedélyezi színpadi fellépéseit, villá­jában nagy fényűzéssel hatvan sze­mélyes tökéletesen felszerelt színház­­termet rendezett be, amelyben roko­nai és barátai előtt lép fel, hogy a színpadi ambícióit ily módon elégít­se ki vagy legalább is csillapítsa. Végül a kevés hollywoodi sztár­háztulajdonos közé tartozik Wallace Beery is, akinek háza azonban Holly­woodtól repülőgépen egy órányira van. Wallace Beery megvette az Ezüst-tó egyik szigetét a Sierrákban és ott építtetett egy kis házat, amely­ben híres puskagyűjteményéi tartja. Wallace Beery valamikor cirkusznál szolgált, mint állatidomító és ápoló és talán akkor visszafojtott szenve­délyei szabadulnak fel most, amikor minden szabad idejét puskák gyűjtése és vadászat foglalja el. Wallace Beery puska- és fegyver­gyűjteményének hírnevével vetekedik néhány más sztár gyűjteménye is. Jean Hersholt például egy gyönyörű könyvgyűjtemény boldog tulajdono­sa. Jean Hersholt Dániából került Amerikába a san-franciscói világki­állítás idején. Dániában könyvkeres­kedősegéd volt és nagyon megbarát­kozott a könyvekkel. Fizetéséből ti­zenkét amatőrkiadást vásárolt meg és ezeket hozta magával Amerikába. Ez a gyűjtemény ma már a legnevezete­sebbek egyike. A színész-gyűjtő nem könyvtári szempontból válogatja a könyveket, hanem kizárólag amatőr­­kiadásokat szerez meg. Ugyancsak értékes Lionel Barry­more gyűjteménye is. Valóságos kép­tár az ismert jellemszínész egész la­kása. Lionel Barrymore a híres an­gol-amerikai színészcsaládból szárma­zott, tie semmi kedve nem volt a szí­nészethez. Festőnek készült, sok évet töltött Párizsban, ahol híres mesterek barátságát élvezte. A barátságból azonban nem lehet megélni. Egyszer fivére látogatására átment Londonba, látta John Barrymore fényűző életét, nagy sikereit és bátyja rábeszélésére mégis otthagyta a festőművészetet és színpadra lépett. Mikor első komoly szerződését megkötötte,* örömében vett egy Matisse-képel cs ezzel kezdte meg a képtárának összegyűjtését. Nem visel nagy értéket, de neveze­tes gyűjtemény Hollywoodban Jean Crawford babagyüjtcmcnye. A mű­vésznői sokszor kérdezték, hogy mi­ért gyűjt babákat és egyszer el is árulta ennek a szenvedélyének az okát. Gyermekkorában olyan rossz, anyagi viszonyok között élt, hogy nem jutott anyjának pénz arra, hogy játékot vegyen neki. Vágyódva, bol­dogtalanul nézte mindig más gyerme­kek kezében a babákat és amikor végre Hollywoodban szerződést ka­pott. lakást bérelt s mindenütt babá­kat helyezett el a szobáiban. Gyermekkori vágj ál teljesítette Ro­bert Montgomery is, aki hat polo­­lovat vett magának, amikor elérte az.

Next

/
Thumbnails
Contents