Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-16 / 48. szám
1934. junius 16. »KOMÁROMILAPOK< 3. oldal. Iparművészeti szényegkiállitás Komáromban, Klapka-tér 5. szám alatt június 14—2©-ig. Kiállításra kerülnek: kézimunka torontáli szőnyegek jutányos áron, előnyös fizetési feltételek mellett. — Ne mulassza el a kedvező alkalmat, hogy lakását tetszetőssé tegye! 225 Biztosítsuk választójogunkat! Az állandó választási névjegyzéket most állítják össze és június 15-től 22-ig közszemlére fogják kitenni ezt a jegyzéket a városokban a házak kapuja alatt és a választási irodában, a községekben pedig az elöljáróság helyiségében. Komáromban a Városháza II. emeleti 9. sz. nagytermében. Mindenkinek kötelessége, hogy utána nézzen vájjon benne van-e a neve a választók névjegyzékében, mert a legközelebbi választáson csak az szavazhat, akinek nevét a választói névjegyzék feltünteti. Választójoga van minden csehszlovák állampolgárnak, aki betöltötte életének 21. évét és legalább három hónap óla, azaz legalább 1934. már-Komárom, június 15. Az élet mindennap dob fel érdekes kis eseteket, amelyek belevilágítanak nemcsak egy ember életébe, hanem az egész zűrzavaros, érdekes korba is, amelyben élünk. Sokat hallunk olyan foglyokról, akik visszajöttek Oroszországból, akik megunták a szovjet paradicsomot, vagy hirtelen honvágy fogta el őket s egyszer csak felkerekednek, hazahúzza őket a szívük. A napokban egy Farkasdra érkezett oroszországi fogolyról közöltünk jelentést, aki tizennégyben esett fogságba s most jutott neki eszébe hazajönni. Az ilyen történetek megszokottak. Olykor azonban felötlik az emberben a kíváncsiság: hogyan történik az. milyen körülmények közölt, amikor a fogoly hirtelen haza akar menni, olyan hosszú idő után? Visszafelé szerelnénk látni az esetet, valahol itt, magunknál. Nos, most ilt adódott, Komáromeius 15-ike óta tartózkodik állandóan a községben. A választójog igazolásához az állampolgársági igazolványt és ott, ahol hrjclrnlőliivalal van, a rendőri bejelentőlapot kell előimilnlni. Szerezze be tehát idejében mindenki ezeket az okmányokat. Be kell jelenteni a lakásváltozási is és ha a választói névjegyzékben szereplő név, vagy születési évszám hibás, akkor ezt is ki kelt javíttatni. Mivel a parlamenti választásokat a hírek szerint esetleg már az ősz folyamán fogják megtartani, ez az utolsó alkalom, hogy mindenki biztosítsa választójogát. Felvilágosítással készséggel szolgálnak a magyar nemzeti párt, az országos keresztényszocialista párt központjai, kerületi főtitkárságai, körzeti és helyi titkárjai. ban, egy eset, amely visszafelé induló életsorsot mutat: egy orosz akar hazamenni messzi falujába, valahová Turkesztánba. Hogyan lehetséges ez'? Ezúttal tehát innen indul haza egy kis, meghurcolt élet, a film földrajzilag visszafelé pereg. Szergej, a derék orosz, gyermekkorába)! sose gondolta volna, hogy egy távoli országban fog élni sokáig. A cár parancsára berukkolt s úgy hozta a sora, hogy a nagymegyeri fogolytáborban kötött ki. A fogolytáborban kitanulta a Iiűlúkötő mesterséget és szorgalmasan bogozgatta a hálókat, amellyel a csallóközi halászok pontyokat és harcsákat fogtak a Dunában. Szergej megszerette a magyarokat s a környéket és eljővén a fordulat, meg a fogolytábor oszlása: Szergej nem sokat utazott, csak Komáromig jött s ittmaradt. Se pénze, se kedve nem volt az irdatlan ulra. Mivel kitünően értett a hálókötéshez, szakmában maradt: beálloll halásznak. Komáromi halász lett ő is, eleinte nehezen ment a mesterség, aztán egyre jobban beletanult s egyike volt a komáromi »őshalászoknak«, akár a néprajzi könyvbe is beillett volna, hiszen némiképen turáninak számított ő is. Megtanult valamennyire magyarul, meg is házasodott. Ragaszkodói! a magyarokhoz, szerelte őket, végül is. a népszámláláskor. magyarnak vallotta magát, úgy hozzánk húzta a szíve. Egyszer azonban kezdett a halászokra is rájárni a válság, kevés lett a hal, a Duna nem áradt s rosszul ment Szergej dolga is. Három évig várta Szergej, hogy megjavulnak a viszonyok. Aztán hirtelen, egy napról a másikra kijelentette: — Megyek haza. Lehet, hogy busa nagy fejében már régen kavarogtak az indulatok, de az eredményt közölte csupán, a vívódást nem. Felesége nem is lepődött meg túlságosan: — Miért, te? — Három év óla nincs áradás a Dunában, Ül már nem lesz több hal, én hazamegyek. Lebeszélni nem leheteti. Muzsik-fejébe beleplántálta magát az eszme, mindenképen haza akart menni. Elmentek tehát az ügyvédhez s bejelentették, hogy szépen elválnak. Szergej hazamegy, az asszony marad, mit is keresne Nagyoroszországban. Akadt azonban Szergejnek egyéb baja is. Az állampolgárság. Ez sem volt a derék Szergejnek. Sokáig nem törődött vele, de amikor firtatni kezdték a születését, nagynehezen összeszedett néhány iratot, femutatta s megindította az eljárási. Nem is ment nehezen a dolog, már szépen Ígérkezett minden, csak pénzt ne kellett volna fizetni. Ez bőszílelte fel végképen Szergejt, a halakon kívül. Kétszázötven koronát már fizetett az állampolgársági iratokért, nagyon beleizzadt. Még hatvannyolcat kellett volna s akkor megkapta volna a fontos iratot, amely nélkül sem élni, sem halni, sem születni nem lehet ebben a világban. Hatvannyolc korona? Azt már nem! Inkább hazamegy, de fizetni nem fog! Ne csodálkozzunk Szergej méltatlankodásán, ménkű pénz ez Szergejnek is, nemcsak más halászembernek, hiszen Szergej abból élt az utóbbi években, hogy a vágparti füzeseket látogatta egy kis fa erejéig, oil cserkészgetett, gyűjtögetett, hála azoknak, akik ilyenkor elfordítják a tekintetüket a szegény emberről, amikor az éppen csörtög és gyűjtöget... Annyi pénzt se fagyűjtéssel, se halászassál nem gyűjtött össze Szergej, amennyi elég lett volna a moszkvai utazásra. Elhatározta tehát, hogy kizsuppoltatja magát. Legalább kél embernek az útját fizeti az állam, — mondta örömmel, — az enyémet, meg a kísérőmét ... De a zsuppoltatás sem sikerült. Az útiköltség drága. A határig, Lengyelföklön át valami 250 korona megint. Alit iesz tehát a derék Szergej? Véleményének és elhatározásának fenntartása melleit nekiült a Dunának s most annyi Italai akar fogni, amennyinek az árából megválthatja a jegyét. De akkor aztán megy!... Csak a derék komáromi magyarokat sajnálja Kihagyni. Megígérte azonban, hogy felkeresi őket mégegyszer, ha az Isten élteti. Visszajön, mint valami halászügyi népbiztos... így indul visszafelé egy fogoly... Majd az ő ottani újságjaiban szintén meg fogja írni egy riporter: Húsz év után tért vissza egy volt osztrák fogoly, aki otthagyta a Dunát...« _____________ (SZV). — A Tábortűz nagydíjai. A »Táboriűz« ifjúsági és cserkészlap fennállásának ötéves jubileumán hűséges olvasóinak és terjesztőinek jubileumi nagydíjakat helyezett kilátásba. Akik ezekre a jutalmakra pályáztak, azoknak ezúton hozza tudomásul a szerkesztőség, hogy az első hal nagydíj, — ingyen táboroztatás a Magas Tátrában, — nyerteseit junius 20-ig levélben értesíti, mert a Tábortűznek az a száma, amelyben a nyer lesek nevei közölve lesznek, csak 20--22-ike után jelenik meg. Aki tehát 20-ig levélbeli értesítést nem kapott, az a táborozás nagydíját nem nyerte el. A szerencsés hat fiúnak részletes utasítást és prospektust is küldenek. — Olcsó árusítás Elbertnéi, Nádor-u. 19. Hiko szekrény és sportkocsi, selyem-, poupplin-sporting,fürdődress,utazókoffer, zsebkendő, retikül stb. A komáromi halásszá lett orosz tizenöt csallóközi év után haza akar menni. „Nincs hal a Dunában, drága az állampolgárság: Isten veled, asszony!“ — mondta az elmagyarosodott hajdani fogoly. — Nagyon köszönöm, — felelte. A pam lag elkészült, ő szépen kitette a kasza mellé homokóráját, mint például én szoktam a zsebórámat, melléje a láncra fűzött lélekdobozokat, alájuk a listái, aztán lefeküdt. És is visszafeküdtem az ágyba. Úgy látszott, közben elmúlt a krízis, mert kitünően éreztem magamai s rögtön elaludtam. Reggel frissen ébredtejm föl s alig akartam hinni saját szememnek, amikor csakugyan ott láttam mély álomba merőiben a Halált a pamlagomon. Mii csináljak vele? -Ugv éreztem, hogy egészen meggyógyultam s félni Dem félteni tőle. Mindenesetre okos dolog volt éjszaka lefektetni a Halált. óvatosságból kiloptam a homokóra alól a listát s kiradíroztam róla a nevemet. Még gondoltam, hogy kinyitogalom a négy első lélekdobozt, de nem tettem, hiszen úgy sem valószínű, hogy használók ezzel annak a négy halottnak, akit előttem már meglátogatott ,a Halál. Megborolválkoztam, felöltöztem s csak aztán ráztam föl álmából a Halált: — Nézze, én most elmegyek hazulról, de maga iazért itt maradhat, ha akar. Nem éhes? Ijedten ugrott föl s első tekintete a homokórára esett. Az bizony lejárt. i — Szent Isten, mi lesz velem? - rémüldözött. Kapkodva kereste a skatulyákat, a listát és szemmellátliatóan nem tudta, mit csináljon.-- Hogy kerüljek a Mester szeme elé?... Végem van... Kárörvendően nevettem magamban, de meg is sajnáltam szegényt. Biztosan kidobják az állásából s mit kezdhet el egy ilyen csontváz a mai nehéz világban? — Legalább szaladjon a többi nyolc után — ajánlottam neki —, s mondja meg, hogy én nem akartam meghalni. Lemondóan legyintett. Hiába. A Mester már úgyis tud mindent s biztos, hogy egy ellenőr már elment a többihez. Hanem tessék nekem meglenni azt, hogy eljön velem és igazolja, hogy itt vártam reggelig, de nem tetszőit meghalni. S már nyitotta is ki az ötös pikszist, hogy bújjak bele. Én azonban ezt már mégsem mertem meglenni. Hátha nem engednek vissza. Haem gondoltam valamit: Nézze, fiam, tulajdonképpen maga nem is hibás. Maga nem tehet róla, hogy nem haltam meg. Magának várnia kell. amíg kilehelem a lelkem'et, hál várjon. Parancs az parancs. Várni fog, tíz évig, húsz évig, harminc évig, egyszer majd csak meghalok. S akkor még talán meg is dicsérik. Itt lesz nálam addig, vállalom, hogy meg is hizlalom, adok rendes ruhát s legföljebb takarítja a lakást, hogy ne unatkozzék. * Szelídített kaszásom nagyon jól viseli magát mint szolgám. Ha egyet köhintek, felcsillan ugyan a szeme, de azért nem bálit.... Kicsit megszédülve ébredtem föl végre igazán, de már éreztem, hogy élek, elmúlt a láz. Fölkeltem’ s első tekintetem a pamlagra esett, melyen egy nagyon sovány, kopott férfi feküdt. Mellette az íróasztalon rozoga esernyő, üres pléhdózni s egy lista, rajta ötödikdiknek az én nevem és címem. Neki estem és felráztam az idegent álmából. Most megismertein. Húsz éve nem látott iskolalársam voll, ö is kicsit csodálkozva nézett rám, aztán megszólalt: Úgy látom, jobban vagy már. Az éjjel egészen furcsán fogadtál... nagy lázad lehetett. .. Bocsáss meg, hogy zavartalak... Annyira kétségbe voltain esve a nyomorban, összeírtam régi barátaimat s mentem isorba, keresni őket, tán segít .rajtam valamelyik. Négynél hiába jártam. Nagy őri köszönöm neked, hogy szállási adtál. T
