Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-09 / 46. szám
oldal ►KOMÁROMI LAPOK« 1934. junius 91 A romlott étel a sir szélére sodort egy családot! Élet és halál között vivődik az egész család. — Háziasszonyok okuljatok! — Saját tudósítónktól. — Koinárom, június <S. Sok gazdasszöhyt és háziasszonyt ékesíti a takarékosság erénye, de azért csínján kell bánni a takarékossággal is és azt nem szabad túlzásba vinni. Igen sok háznál az a jelszó, hogy nálunk nem veszik semmi kárba. Ha valami étel megmarad, azl nem bitangolják el, hanem elteszik a maradékot és a legközelebbi étkezésnél elfogyasztják. Némelyik élei azonban nagyon hamar romlik és nemcsak hogy nem élvezetes az elfogyasztása, hanem veszedelmes. Ilyen a gomba és a sok fehérjét tartalmazó ételek. Slipinger Mihály ácsi kertész és családja is ilyen takarékos népek, akik nem dobják el a maradék ételt, hanem a legközelebbi étkezésnél elfogyasztják. A napokban ez a 48 éves cukorgyári kertész spenótot vitt haza a családjának, amelyet a felesége másnap meg is főzött ebédre. A spenót nagyon Ízlett a családnak, de a kertészné a kelleténél többet főzött, úgy, hogy nem tudták az egész inenynviséget elfogyasztani és a takarékos kertészné eltette másnapra, amikor fölmelegítvén, ebédre újra föl tálalta. Ennek a föltálalásnak azonban szomorú következményei lettek. Valószínűleg az élet másnapra már megromlott, vagy az is lehetséges, hogy a spenót közé más, mérges növény is keveredett, mert az elfogyasztott maradék spenót után nem sokára úgy Slipinger Mihály, mint 38 éves felesége, valamint a 14 éves Mariska leányük és a 4 éves Kálmán nevű fiuk hirtelen rosszul lett. A beteg családhoz dr. Dobis Antal községi orvost hívták, aki azonnal megállapította, hogy mérgezési csellel áll szemben. Azonnal megadta az első orvos isegélyt, de a mérgezés nagyon súlyos esetére való tekintettel betelefonált Komáromba a mentőknek. hogy az életveszélyben forgó családot azonnal szállítsák a győri állami kórházba. Jelenleg olt ápolják a súlyos beteg családot. Vágsellye—Komárom— Várna—Palesztina. A sellyei ácsmester csodabárkája megfeneklett a Dunában. — Keserves levél Komáromból. — Ha törik, ha szakad, ő nem áll meg Palesztináig Komárom, — junius 8. Húiz szörnyet vetett partra a tenger Angliában. A londoni lapok arról adnak hírt, hogy a mull vasárnap Svansea mellett a tengerapály egyszerre húsz szörnyet hagyott a parton, amelyek közül hét még élt, A legnagyobb 5.5 méter hosszú, a legkisebb 3 méter. Az óriási tetemek már oszlófétben voltak. Egyesek azt mondják, hogy ezek az új szörnyek a delfinek családjába tartoznak, mások szerint a cetekhez hasonlítanak. Elefánthoz hasonlít a lochnessi szörny. A lochnessi szörnyeteg ismét feltűnt. Két skóciai motorkerékpáros égre-földre eskiidözölt, hogy a tó invernessi partjáról jó negyedóra hoszszal látták a szörnyet, amely minden mozdulatával óriási hullámokat vert maga körül. Megfigyelték a nagy, fekete tömeget, amely egyszerre csak nyílsebesen kezdett úszni a felszínen, de testének csak hosszát tudták megállapítani. Feltűnt nekik az aránylag kicsiny fej és a két igen nagy púp a hát közepén. Hiába várták, hogy a szörnyeteg egész testével felbukkanjon, időközben beesteledett és nekik haza kellett térniök. Azt mondják, hogy a szörny a hosszú nyaktól és a kis fejtől eltekintve elefánthoz hasonlít. A „legpechesebb“ utas. VTBIOE természetes meleg vasas fürdő és hegyi klimatikus gyógyhely, modern hidegvizgyógyintézettel és szénsavas fürdőkkel.Idegbántalmakban, női bajokban és vérszegénységben szenvedők részére. Teljes penzió: lakás, ellátás (négyszeri étlap szerinti étkezéssel), I. oszt vasas fürdő gyógy-, zenedíj és világítással együtt elő- és utó- 0 fi Q7 idényben d^'O# Ki főidényben 38-42 Ke Felvilágosítást ad: Flirdölgazsatóság Kyhna és Fürdöigazgatóság Bratislava, Stefániková 23. Telefon 11—£6 Saját tudósítónktól. Mi is megemlékeztünk arról a merész tervről, amely egy vágsellei ácsmester agyában fogamzott meg. Tóth József sellyei ácsmester elhatározta, hogy a saját maga készítette bárkán Sellyéről leevez egészen Palesztináig és ott munkát vállal. A merész terv megvalósításához hamarosan hozzá is fogott és megépítette a saját elgondolása szerint a hosszú útra szánt bárkát. Egész Sellye le akarta beszélni Tóth ácsmestert, hogy ne kockáztassa a maga és családja életét azon a kis lélekvesztőn. de Tóth hajthatatlan maradt. Elkészült a bárka és Tóth feleségével és családjával neki indult a veszélyes útnak. Az elindulásnál rengeteg kiváncsi ember búcsúzott el Tóthéktól. Az elindulás után nem sokára levél érkezett a modern argonautáktól. A levelet Tóth irta és Komáromban adta föl; tele van panasszal. A bárka Pat pusztáig baj nélkül eljutott, de Dunaradványnál már olvan vihar fogta el őket, hogy minden pillanatban az elsüllyedés veszélye leselkedett a szegény csatádra. Ezt a tengerre emlékeztető háborgást még jobban fokozta egy szembejött hajó hullámverése. Se a magyar, se a csehszlovák parton nem lehetett kikötni, mert a csónakot a köves parthoz vágta volna a vihar. Hirtelen a bárka zátonyra jutott és megfeneklett. Mivel a család életveszélyben forgott, Tóthné és kislánya a vizbe ugrottak és nagy nehezen úszva elérték a partot. Most már csak az volt fontos, hogy a puszta életüket megmentsék. Tóth a megfeneklett csónaknál maradt és valahogyan sikerült neki a csónakot lekötni, hogy a vihar el ne sodorja. Később arra jött egy tutaj, amely a zátonyra jutott bárkát valahogyan elvontatta Dunamocsig. Innét már nem tudtak továbbmenni, mert a bárka kettős feneke közé viz ömlött be és a Tóth uram kifundálta és elkészítette hajtőszerkezet is elromlott. Gondoini se lehetett arra, hogy a megrongált bárkát kijavítsa a hajótörött családapa. Potom pénzért el kellett adni a bárkát, hónapok munkájának gyümölcsét. Tóth családját otthagyta Dunamocson, ö maga bejött Komáromba és itt egy pénzügyi titkár valahogyan kieszközölte, hogy mint hajótörötteket fölvegyék őket egy jugoszláv hajóra. A család Dunamocsról Komáromba jött a családfő után és újabb reménységekkel eltöltötten hajóra szálltak itt Komáromban. Tóth azt írja levelében, hogy ez a hajó elviszi őket Ruszcsukig, onnét majd elgyalogolnak Várnáig. Itt, a Fekete tenger e nagyforgalmu kikötőjében remélik, hogy hajóra szállhatnak, amely elviszi őket egészen Jaffáig, vagy Hajfáig, Palesztina valamelyik kikötőjébe, ahol kiléphetnek az Ígéret földjére. Az első kudarcok nem keserítették el Tóthékat és levelük tele van reménységgel, bizakodással, hogy Palesztinában lesz munka bőven és rájuk mosolyog a régen nem látott jóiét... Figyelem I Figyelem! Háziasszonyoki Jön a befőzés ideje!-----*xmBmKumm^\wmmvMaMSUwmammBam Csak a hires Schreiber-féle „HANA“ patent befőző üveget használják, mert ezekben a befőtt évekig is biztosan eláll. Ezidén leszállított árakon kapható. — Egyedüli elárusító hely és gyári lerakat 192 Kincs Mór Fia cégnél — Komárno. 175 Nagyon jámbor embernek tetszett. Bizalomgerjesztő bajuszt, valódi nvul szőr kalapot és olyan régimódi orrcsiptelőt viselt, amit magyarul evikkernek neveznek. Mindkét keze tele volt poggyásszal és egy elnyomott ember alázatosságával kérdezte meg tőlem, aki egyedül ültem a fülkében: Könyörgöm, volna ill még hely? Nagy igyekezettel gyömöszölte magát befelé az ajtón. Valahogy kereszt be akart bejönni a csomagjaival, ami sehogysem sikerült. A bonyolult mű vetet közben ijedten kapott az orrához. éppen abban a pillanatban, amikor a evikker már egy elszánt fejessel akart a biztos pusztulásba ugrani. Az utolsó pillanatban elkapta arcának ezt a kétablakos díszét. Gondosan visszarakta orrára a levegőben elcsípett cvikkerl és barátkozó mosóiéival magyarázta: — Szerencsém van... Ha a evikkerem eltörik, nem vagyok egészem bér. Ezután mély sóhajjal emelte fel nehéz bőröndjét, hogy feltegye a Hálóba. Első próbálkozásra kiejtette a kezéből, másodszor a nagy nyújtó zástól kabátjának varrása kirepedt, végre harmadszori nekirugaszkodásra fenn volt a koffer. A kisebbik csomagját most már legényesen akar ta feltenni és a hencegő lendülettől hadonászó karjával a evikkert lesodorta a földre, ahol az valami csoda folytán nem törött el. Azonban mielőtt megakadályozhattam volna, 48-as cipőjének egész gigászi méretével rálépett az üvegre. — Most aztán befellegzett nekem. — így szólt szomorúan és az üvegszilánkokat gondosan szedegette fel a földről. Hogy eközben bevágta az ujját, ez már a »legpechesebb utas jelentéktelen epizódjai közé tartozik. Most egv jól táplált hölgy rontott be a fülkébe. Csomagjainak elhelyezése után leült, szemügyre vett engem. azután a maga elé meredő jámbort. aki az ajtó melletti ülésen foglalt helyet. — Kovács úr, maga itt? Mint a haldokló harci mén, amikor Irombitaszót ball. úgy vetette fel fejét az én emberem. Kétségbeesett erőlködéssel nézett a hang irányába. Nem ismer meg, Kovács úr? Kovács úr siralmas hangon panaszolta. hogy eltörött a evikkere. — Pacolainé vagyok. — Oh. bocsánat, — vács úr. — Nem látok. Kétségbeeséssel botorkált a jóltáplált hölgy felé. Az üdvözlés után mély sóhajjal zuhant le melléje. Kedves társaságában gyorsabban múlik majd az idő udvariaskodott Kovács úr Társalgó azt olyan helyesen előírja. A vonat közben méltóságteljesen elindult.- A feleségem rokonoknál van ... magyarázta. — Neki viszek le egyet-másl. Az utolsó mondatnál Kovács úr arca félelmetesen elsápadt. Hirtelen felugrott, felnézett a poggyászhálóba és azután mit sem törődve a »Kis Művelt Társalgó« szigorú előírásaival, keresztülgázolt Pacolainén és lerántotta a fülke ablakát. A rögtöni lefejezés veszélyével sem törődve, egész testével kihajolt az ablakon és rövidlátó szeméi hősiesen megerőltetve, visszanézett a pályaudvar távolbatünő üvegcsarnokára. Közben panaszkodott. Cigarettát vettem itt a vonatnál. A trafik előtt felejtettem azt a csomagot, amiben a feleségem ruhája van. Oh, én hülye! Pacolainé éppen vigasztalni akarta, amikor a szerencsétlen ember valódi nyúlszőr kalapját lerepítette a szél. Az új kalapom ... — siránkozott és leroskadt helyére. — Mit tetszik szólni ebhez a pechhez? Komiszság ide, komiszság oda, én csendesen röhögtem az újságom mögött. Pacolainé pedig így csinált: Cccc! Ez. azt hiszem, ebben az esetben sajnálkozást jelentett. Éppen azon tanakodtak, hogy mit kellene tenni az elveszett csomag ügyében, amikor jött a kalauz. Elsőnek Kovács ur jegyét vette el. Hoszszú ideig vizsgálgatta, nézegette, forgatta a jegyei. — Hova tetszik utazni? kérdezte. — Szolnokra — nyögte Kovács úr.- Miért, valami baj van a jeggyel? ■— A jeggyel nincs baj... Csakhogy ez a vonat Miskolc felé megy. Kovács úr a szívéhez kapott és elájult. Babonás ember vagyok. Az első állomásnál leszálltam. Mert Kovács úrnak most már csak valami kiadós vasuli szerencsétlenség hiányzott. Abban pedig nem akartam résztvenni. dadogta Ko-Ugy beszélt, ahogy a »Kis Művelt — Az ersekujvári vonat sorompójának hajlaloU neki. A Komáromból Érsekújvárra igyekvő esti gyors, az u. n. prágai gyors sorompója már le volt eresztve a magyarkomáromi országút keresztezésénél, amikor eszeveszett sebességgel arra haladt Lipik Albert budapesti lakos személyautójával és úgylátszik, a sebes iramban nem vette észre, hogy a sorompót már leeresztették, neki ment a sorompónak, amelynek mind a két rúdja elörölll. Az autónak az eleje teljesen összezűzódolt, de csodálatosképpen emberéletben nem eseti kár. Lipik ellen megindították a büntetőeljárási. — Borotvával elvágta a nyakát. Nagyon megunta az éleiét Puskás József somorjai napszámos, amely csak ínséget és nélkülözést hozott neki az egyik napról a másikra. Ili akarta hagyni ezl a siralom völgyet és borotvával elvágta a nyakát. Mielőtt elvérzett volna, észrevették teliét és a pozsonyi kórházba vitték, ahol azonnal műtétet hajtottak rajta végre. Fölépülése hosszabb időt fog igénybe venni. .
