Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-06-09 / 46. szám

2. oldal. > KOMÁROMI LÁPOK« 1934. június 9 forgalom csökkenése következtében a munkanélküliség emelkedett. Kedvezőbb képet nyújtanak az adók. illetékek és egyéb leadások is, ame­lyeknek összhozadéku 1934. év janu­árjában a válság óta első ízben voll több az előző évinél és ez a kedvező fejlődés a további hónapokban is tar­tott. A befolyt állami adók és illeté­kekből a folyó év első négy hónap­jában 532 millió korona volt, míg a mull év ugyanezen időszakában csak 268 millió volt. A javulás anv­­nyival is inkább észrevehető, mert az 1931. évi költségvetés bevételi elő­irányzata az előző évvel szemben kö­zel 638 millióval kevesebb. Az államvasutnál az év első hónap­jaiban mérsékelt javulás állott be a személy- és teherforgalomban. A pénzügyminiszter szerint a kül­kereskedelem csökkenését az is okoz­ta, hogy a köztársaság más államok­kal szemben tekintettel az árdisz­­paritásra. melyet főképen az álla­moknak az arany standardtól való el­térése okozott, nem volt verseny­­képes. A valutaegység értékénél ke­letkezett diszparitás kiküszöbölésére a csehszlovák valutát az aranytarta­lom csökkentésével a többihez alkal­mazták. Az aggodalom, melyet az intézkedéssel kapcsolatban hangoztat­tak. nem vált valóra. A gazdasági számok belföldi rendszerében nem állott elő eltolódás, mig a külföldi piacon megvolt a lehetőség, hogy ver­senyképesebb tényezőként lépjünk fel. A gazdasági javulás ez év első hónapjaiban kétségtelenül ezekre a rendszabályokra vezethető vissza. Az államgazdálkodásbiui továbbra is a legnagyobb takarékosságot kell tanúsítani. A költségvetés tényleges egyensúlyának helyreállítására azon­ban nemcsak a legalacsonyabb nívón kell tartani a kiadásokat, hanem to­vábbi csökkentésre kell törekedni, hogy a kedvezőtlen korábbi évek kö­vetkezményeit jóvá lehessen tenni. Folytatni kell a megtakarításokat, amelyeket a takarékossági bizottság programjába fölvett. Az expozé vé­gén kijelentette a pénzügyminiszter, hogy az 1931. év első hónapjainak kedvező fejlődése arra a reményre jogosít, hogy a közgazdaság romlásá­nak folyamata végei ért. Ezzel létre­jött az államháztartás egyensúlya el­érésének lehetősége is, amely egyben feltétele a pénzpiac normális műkö­désének is. Ifolola János dr. interpellációja Csecs és Makranc magyar községek iskolái ügyében. Itolota János dr. magyar nemzeti párti képviselő interpellációi nyúj­tott be az iskolaügyi miniszterhez a csécsi és makranci magyar elemi is­kolák visszaállítása tárgyában. A két község lakossága 93 százalékban ma­gyar nemzetiségű s dacára ennek, mindkét községben az állam fordulat óta kizárólag szlovák tannnyelvű is­kola van, bál- a községek lakossága mindéül elkövet a magyar tannyelvű iskola visszaállítása iránt. A gyerme­kek szüleinek 95 százaléka még 1933 májusában újabb beadványt írt alá a magyar tannyelvű iskola visszaállí­tása érdekében. Ez a kérelem, állító­lag a pozsonyi iskolaügyi referálás­nál pihen. Holota dr. sürgeti az is­koláknak még ez évi szeptemberig leendő visszaállítását. Az agrárok és nemzeti demokraták sajtóharca. A gabonamoiiopólium terve körül heves sajtóháború tört ki a cseh ag­rár és a cseh nemzeti demokrata la­pokban. A demokrata Národnv I.isty legutóbb azt vetette szemére az agrár­pártnak, hogy ő is támogatja a kar­­télieket, mert számos vezető tagja a kartellek élén áll. Az agrárpárti Ven­kov erre azzal válaszol, hogy a Ná­rodnv Listy-t hatszáz kartell szó­csövének nevezi és közli azokat az összegeket, amelyeket a nagykeres­kedelemnek és a nehéziparnak a csehszlovák szociáldemokrácia adott . így például - írja a Venkov 2.5 milliárdot a meg nem fizetett va­­gyondézsma címén, 5 milliárdot meg nem fizetett adók alakjában, 2.5 mil­liárdot a csődöknél és kényszeregyez­ségeknél. 2.5 milliárdot a bankok, pénzintézetek szanálási alapjából, 3 milliárdot a munkásságnak munka­­nélküli segély címén. Együttvéve 18 milliárdot kapott a nagytőke és ne­hézipar, de ebbe nincs még beleszá­mítva az az összeg, amit a nagykeres­kedelem és a nehéz ipar átutalások­nál, fúzióknál, vámon és stabilizá­ciós mérlegeken stb. nyert. QinlfCTOpfiDn átrevidiálom ötUIVd&Cl Uoll üzleti k ö n v­u11 és évi csekély pausál összegért fel­ügyelek a könyvelésre, iso Spielberger Béla Borvendég Ferenc Budapest főpolgármestere. Komárom, június S. Az új fővárosi töA'énv alapján az eddig választással betöltött főpolgár­mesteri állási most először töltötte be a kormány kinevezés útján és Borvendéi! Ferenc eddigi alpolgár­mestert nevezte ki Budapest főpolgár­mesterévé. Ez bennünket is érdekel, hiszen az új főpolgármester a régi Komárom vármegye fia. mert Acs köz­községből származik, ahol testvérei és rokonsága maiglan is olt élnek a köz­ség tekintélyes kisgazdái sorában. Borvendég Ferenc 1876. november 17-én született Ácson kisgazda szülők­től, és Tatán, majd Budapesten vé­gezte a gimnáziumi tanulmányokat elég sok gond és munka mellett, meri szülei nem tudlak taníttatásáról gon­doskodni és bizony diáksága a megél­hetésért folytatott küzdelem láncolata maradi. Erről önéletrajzában ezeket mondja: Hamarább ismertem meg a küzdő életet, mint sok más ifjú, de hamarább szereztem meg az edzettségei, a rugé­­konyságot az élet változó viszonyaival, sokszor ridegségével szemben. Ez a korai kapcsolat a komoly élettel már korán clsegített azoknak a tanulságok­nak megszerzéséhez, azoknak az élet­­elveknek a kialakulásához, amelyek egész eddigi pályámon megtartottak a józan mérséklet medrében, amelyek által eljutottam a dolgoknak és körül­ményeknek tárgyilagos mérlegelésé­hez. A szerzett emberismeret megóvott a csalóka illúzióktól, sok tévedéstől. íme a self mademan őszinte vallo­mása. A magaerejéből teil ember okos és józan életszemlélete. A budapesti református főgimná­zium igazgatójának ajánlásával kerüli érettségi után, 1897-ben a székesfővá­roshoz és hivatali pályája mellett a jogot is elvégezte a budapesti egyete­men. Ekkor indult meg Budapest vi­lágvárosi expanziója is és ezzel a lendülettel emelkedett Borvendég is hivatali pályafutásán, aki a fővárosi adminisztráció minden ágazatában dolgozott és nagy áttekintést szerzett a főváros közigazgatási életének egész területéről. Tíz év múlva, 1907-ben visszakerült a kerületekből a köz­pontba és ott az üzemi osztályban nyert beosztást. Itt a vízszolgáltatás, gázművek és később a villamos áram­szolgáltatás minden titkával megis­merkedett és behatóan tanulmányozta ezeket a kérdésekei más nagyvárosok hasonló üzemeiben is. 1913-ban már az üzemi osztály ál­landó helyettest' tanácsjegyzői minő­ségben és három üzem ellenőrzésének nagy munkáját végzi a háború alatt megfeszített erővel és sikerüli azokat egyensúlyban tartani. Az ügyosztály vezetéséi 1922-ben vette át, főnöke ha­lála után eleinte mint főjegyző, utóbb helyettes tanácsnok és 1922. októberé­től kezdve mint tanácsnok állott Cil­iinek a fontos ügyosztálynak az élén. A háború után támadt deflációs hely­zetben az üzemek átmentése Borven­dég nevéhez és munkájához fűződik. A zavaros helyzetei tisztázta és nagy­szabású terveket dolgozott ki azok fejlesztésére a mindig bővülő főváros milliós lakosságának kényelmére. 1931. március í-én lelt alpolgár­mestermester és azóta a főváros pénz­ügyi irányításával foglalkozott. Ebben a nehéz állásban is érvényesült szak­tudása. lankadást nem ismerő mun­kássága. fegyelmezettsége és nagyvo­nalúsága. Borvendég Ferencben Bu­dapest olyan főpolgármestert kapott, aki annak igazgatását tövérül-liegyére ismeri, de ismeri a munkát is és meg tudja becsülni annak értékét tisztvi­selőiben. Az új főpolgármester már átvette hivatalát. A komáromi Járási Ipartársulat közgyűlése A Komáromi Járási Általános Ipar­­lársulal I'. hó 3-án délelőtt 11 óra­kor tartotta 1933. évi rendes közgyű­lését. K o c z o r (A ula elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó után a közgyűlés egyhangúan tudomásul vette az Ipar­­társulat 1933. évi működéséről szóló jelentési, majd letárgyalta és egy­hangúlag elfogadta az 1933. évi zár­számadásokat és az 1934. évi költség­­vetést. Ezután a közgyűlés kisorsol­ta a választmányi tagok egy harma­dát és megejtette az új választási, valamint a turócszentmártbni ipar­­társulatok szövetségébe kiküldötte Koczor Gyula elnököt, Bircsák Ká­roly és Broczky István választmányi tagokat. Miután így a tárgysorozat kimerült és indítvány nem volt. az elnök köszönetét mondott a megje­lent tagoknak és az ülést berekesz­tette. Nagyszabású akció a Kérjen ismerielőf a Budapesti Hírlap kiadóhivatalától Budapest, VIII., József-körút 5. A hit születése. Irta: Szentmiháh/iné Szabó Mária. Vén barackfánk villámsújtotta üregére ráborult a virágok rózsaszínű függönye. Méhek döngő raja járta a kert minden zugát. De ott voll a leghangosabb ez a munkára senkentő ének, ahol még a kakukfű lilás virágzása borította az ősz óla pihenő földet. Reggel óta egyre fogyott ez az illatos terület. József ásója nyomán fekete föld fordult a virágokra. Nedves zöld szagot lehelve halódtak az. apró növé­nyek. Kriska meg én az ásás ritmusára lépkedtünk. Mindig csak egy parányit haladtunk előre, hogy szem­­ben maradjunk Kriska hátrafelé mozgó apjával. Jó­zsef meg-megállt, hogy ingujjával letörölje verejtékét. Ilyenkor megpiheni egész teste is. De ahogy megin­dult. a munka újra megmarkolta minden izmát. Nagy csizmája alatt kövéren omlott a föld. Kék szeme derű­sen hunyorgatotl ránk. — Hagyja már abba! Reggel óla könyörögtem neki. Nem akartam, hogy felássa ezt a táblát. Fájt nekem; a földbe forgatott ka­­kukfű. Kegyetlenségnek éreztem, hogy így megölik a lila virágokat. Most, hogy megállt, újra követelőzni kezdtem. József csizmaszárából kivette a liszlítólat. Fé­nyesre vakarta vele az ásói. De ha én ezt a sok gazt bele nem forgatom a földbe, nem terem itt semmi. Csak a dudva nő ölesre, senkinek sem lesz haszna belőle. Igv meg egy hét múlva belevetjük a későbbi krumplit, oszt őszre tíz­szeresét szedjük ki a földből. Villogott az ásóban a Ichanyatló nap. József vállá­ra vette és kislánya keze lilán nyúlt: De máma nem ásunk többet. Vetünk hamar" egy kis korait a másik táblába, hogy legyen pün­kösdre. öröm serkentette láncolóra a lábamat. Én is segítek vetni! Szándékomtól távoli kocsizörgés lóriiéit el. Bedig a kocsizörgést én nem is hallottam, csak az öreg Fürge. Kibújt szalmával bélelt ládájából. Három lá­bon körülfulotta az udvart. Aztán kaparni kezdte a konyhaajtót. Vinnyogva, szűkülve követelte, hogy nyis­sák már a kaput. Már ál is szökkentem a kerítésen. Fehér kala­pomat csak a gumi tartotta nyakamhoz. Sötét hajam lobogva röppent a szélben. Rohantam Kisapám elébe Mire a kocsik az akácfák közül elé kanyarodott, én is megtettem a pár százméteres távolságot a poros or­szágúton. Ujjongva nyúltam a segítő kéz után. Kipi­rult arcomat rászorítottam Kisapám kabátjára: De jó. hogy hazajött! A lovakat tempós lépésre fogta a kocsis, hogy to­vább tartson az én kocsikázásom. Megélénkült a há­zunk eleje is. Az ajtón Kismamám lépett ki. Szemét árnyékolva nézett elébünk. Kézen fogva vezette a kis Jolit is. A kapu kél szárnyát szélesre tárta Julcsa dada, meg a szobalány. S a csoport körül egyik első lábát a levegőbe lógatva, vinnyogva ugrált a köszvé­­nves Fürge. A kocsi újra megállt. Kisapám mosolygása egy­szerre viszonozta a sok szereletet. Felvette a kis­­hugomat is. S az ő kedvéért most már csigalassúsággal lépegettek a lovak az istálló felé. Mire a kocsi meg­állt. a két lány is odaérkezett. Mikor mi leszálltunk, az egyik felkapaszkodott. Kicsomagolták, leadogatták a vásárolt fűszert, húst, miegymást. Én egy nagy kosarai ragadtam meg. Igaz, hogy hátulról Kismamám tartotta, de ta hordozás öröme mégis az enyém volt. Hát még ami azután következeit! Mert a kosárban kifli volt, meg ropogós zsemlye. Hogy ritkán láttuk, omlós kalácsunknál is többre becsül­tem. A kert felől, ujját szájában tartva. Kriska is elő­­óvakodotl. Mielőtt még más részesülhetett volna a jó­ból. kezébe1 nyomtam egy kiflii. Apa megsímogatta kerek arcát: , Ez a jó. kislány! .Madárlátta kifli. Kisanyám másodikkal pótolta: Nesze, vigyél édesanyádnak is. A kislány azonnal beleliarapottl a ropogós süte­­ménylx*. Aztán ügetett vissza a kertbe. Én nem men­tem vele. A krumplivetés csak alkonyaikor jutott eszembe. De, mire a kertbe loholtam, József már nem volt ott. Távoli tehénbőgés hívta új munkára. Mére­gette a nagy favedret s zúdult a csobogó víz a nagy vályúba a hazatérő állatok számára. A sziirke földtáblán apró halmok dudorodtak. S a kerti szerszámok »alvóhelyétől« Kriska közele­dett. Bámulva láttam, hogy a nagy kapál vonszolja. Nem veit észre. Kis karja megrándult, mikor belevágta a nagy szerszámot a puha földbe. Aztán

Next

/
Thumbnails
Contents