Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-06 / 45. szám
2. oldal. »KOMÁROM! LAPOK* 1934. iunins 6 A komáromi állami földmives iskola 30 éves jubileuma. A szép lefolyású ünnepségen a közönség Darányi Ignác, a felejthetetlen magyar földmivelésügyi miniszter emlékének áldozott. Saját tudósítónktól. Bensőséges és szép ünnep keretében ünnepelte meg a komáromi állami földmíves iskola fennállásának 30. évfordulóját. Az iskolát 1901-ben Darányi Ignác magyar földmívclésügyi miniszter alapította Komárom szab. kir. város közönségének áldozatkész hozzájárulásával, mely 600 hold földel bocsátott az iskola gazdaságának rendezésére. Az iskola kezdettől fogva Ferenczy Károly igazgató szakavatott vezetése alatt működött. Aföldmívelésügyi minisztérium az intézettel kapcsolatosan felállította a gazdasági tanítóképzőt is, mely azonban az államfordulattal megszűnt. Lnnék helyébe létesítette a csehszlovák kormány a gazdasszonyképző iskolát. A jubiláris ünnepélyen megjelenteket a bennlakó növendékek magyar csikós ruhában és a leányok szlovák és magyar nemzeti öltözetben fogadták. Az országos mezőgazdasági tanács képviseletében Ing. Gaspierik osztályfőnök és dr. Caéka vezér titkár jelentek meg, a járás képviseletében Novotny Richárd, a város nevében Csizmazia György városbíró, ezenkívül megjelentek az iskolák és mezőgazdasági intézmények képviselői is. Az ünnepséget Prazálc József földmíves iskolai igazgató nyitotta meg és magyar nyelven Kontra szaktanár tolmácsolta. Üdvözölte a megjelenteket és a 30. éves jubileum jelentőségét méltatta, mert ez alatt az idő alatt egész raját bocsátotta ki a végzett növendékeknek, akik a mezőgazdasági társadalom hasznos tagjai lettek. A járás nevében Novotny Richárd közigazgatási főtanácsos üdvözölte az iskolát és szerencsekivánatait fejezte ki. Ha van élethivatás, úgy a földmívesé, a gazdáé az, amely leginkább rászorul Istennek a segítségére. A földmives iskola hivatása a szakképzett gazdák nevelése, akik az életben megállják a helyüket, és különösen a mai versenyben csak úgy tudnak eredményeket elérni, ha minél jobbat és minél olcsóbban termelnek. Csizmazia György városbíró a város üdvözletét hozza, mely olt állt az alapításnál és mindenkor szívesen és készséggel támogatta. A város közönségének is érdeke, hogy minél tökéletesebb kiképzésben részesüljenek az intézet növendékei, akik innen oszolnak szét, mert ez Komárom városra nézve is erkölcsi előnyöket jelent. Mark&vics Ede tanfelügyelő üdvözli a jubiláns szakiskolát az iskolák nevében és kitért arra. hogy a 30 év előtt alapított intézet az államfordulat óla a környék cseh és szlovák növendékek otthonává is vált, de mivel az államdemokratikus szelleme is megköveteli, hogy mindenki anyanyelvén végezhesse tanulmányait, másrészt az együttélés a nemzetek kölcsönös megismerésére vezet és testvérekké válnak a közös munkában nemcsak itt, hanem kívül az éleiben is. Gyalókay Miklós igazgató-főmérnök az Ármentesítő Társulat üdvözletét tolmácsolva arra hivatkozott, hogy ez a két mezőgazdasági intézmény hivatása egymást egészíti ki, s ezt a gyakorlati élet is igazolta. A földmivesiskola a jobb termelés előmozdítására törekszik, az Ármentesítő Társulat célja annak a talajnak javítása, me-Komárom, június 5. lyen ezt a jobb termelést el kell érni. Nagy Jenő igazgató, a földmives kölcsönös pénztár részéről üdvözli az intézetet, mert mint minden más intézménynek, úgy ennek is etikai, magasabbrendű céljai is vannak, mely abban áll, hogy a mezőgazdasági iskolák munkájával éppen a kisemberek küzdelmeibe viszi be az etikát azzal, hogy a kultúrával párosult etikát termel bennük. Füssy Kálmán komáromi kisgazda, szenátor, hosszabb felszólalásában Darányi Ignác, a nagy földmivelésügyi miniszter emlékének hódolt, akinek a földmívesség minden tekintetben nagy hálával tartozik. Ismertette az iskola célját, hogy arra a magyar íöldmivességnek milyen nagy szüksége. van. Nem apostolok nevetésére hivatott az intézet, hanem a földmívesek egyetemes érdekeit kell szolgálnia és minden jó gazdának kötelessége fiát vagy fiait ide küldeni. A falura kikerülő szakiskolát végzett emberek vegyék ki a részüket a falu minden életnyilvánulásából és legyenek tanácsadói a falu gazdálkodásában. l)r, Caőka vezértitkár különös elismeréssel adózott Füssy Kálmán felszólalásának és hivatkozott Markovics Komárom, június 5. Hatvanöt éve működik szép eredménnyel a Komáromi Református Egyházi Első Énekkar, amely az utóbbi időben csak egyházi téren fejtett ki nagy tevékenységet. A háború előtti időben társadalmi tekintetben is számottevő egyesülete volt Komáromnak, amelynek közönsége felekezeti különbség nélkül nagy szeretettel látogatta hangversenyeit és kulturális előadásait. Az elmúlt évben jelentős változáson ment keresztül az énekkar. Pártoló tagjai örvendetesen megszaporodtak, működőkarát pedig újjászervezték, amiáltal lehetővé vált nagyobb feladatok teljesítése is. Az énekkar életére fellendítő hatással volt az a körülmény, hogy kiválóan képzelt karnagyot nyert Tetckv Miklós községi isk. igazgató tanítóban, aki fáradságot nem ismerő, rendkívüli ügybuzgalommal munkálkodik azon, hogy a működőkart az elismert és legjobb daltestületekkel versenyképessé és nívóssá tegye és művészi színvonalra emelje. Alig nyolc hónapi működése is fényes sikerrel járt, az énekkar ez idő alatti fellépései nemcsak a ref. egyház híveinél, hanem a nagy közönségnél is a legteljesebb elismerésre találtak, ami biztos reményt nyújt arra, hogy a régi érdemes énekkar sok sikert fog még elérni. Az énekkar vasárnap, június 3-án délután 4 órakor tartotta Fülöp Zsigmond ref., egyházi főgondnok, énekkari elnök vezetésével 66-ik évi rendes közgyűlését, amely a tagok igen nagy érdeklődése mellett folyt le. A tartalmas elnöki jelentés örömmel mutatott arra, hogy az énekkar életében az* elmúlt évben sorsforduló fejlődés állott elő, ami a működőkar újjászervezése és az új karnagy megválasztása folytán következett be. Elismeréssel szólt az elnök a működőkar tagjainak lelkes és odaadó munkálkodásáról és meleg szavakkal buzdította őket a további kitartásra, fegyelemre és az énekkar iránti hűségre. A kar 21 darabot tanult be az elmúlt évben, ami igazán dicséretes teljesítmény. A működőkar nagy sitanfelügyelő szavaira is és örömmel állapítja meg, hogy az iskola a szaktudáson kívül még a nemzetiségi megértés útjait is egyengeti. Majd részletesen ismertette a gazdasági szakoktatás hivatását. Ing. Gaspierik, a mezőgazdasági tanács osztályfőnöke üdvözli az iskolát, a mezőgazdasági tanács nevében, és közli, hogy az iskola hivatása az is. hogy a földmívesben kedvet ébresszen a termelésre, mert a mai áldatlan viszonyok között sokan elvesztik azt. Meg kell védeni azt a földet és kunyhói, amiben születtünk, hogy az ne kerüljön idegen, nem földmives kezekge. Szükséges, hogy az iskolák morális erőt öntsenek a fiatalságba, mert a morál az nem vész cl akkor sem, ha mi meghalunk, hanem tovább él a későbbi nemzedékekben is. A növendékek lelkére köti, hogy az alma mater emlékéről soha meg ne feledkezzenek, a tanári kar emlékét őrizzék meg, és számíthatnak támogatására. Jó hatást tett Méhes Rudolf, az intézet első növendékei egyikének felszólalása, aki a növendékek háláját tolmácsolta. Végül Balsanka, a gazdasszonyképző iskola igazgatónője mondott köszönetét szlovák és magyar nyelven a felszólalóknak, akiknek szavai nagy tanulságul szolgállak a megjelenteknek. Felszólalását szép és lelkes szavakkal fejezte be. mellyel az ünnepség bezárult. A megjelent vendégek tiszteletére az iskola ebédet adott, ahol fesztelen és lelkes hangulat uralkodott. kcrrcl működött a reformáció emlékünnepén, a könyörülő szeretet ünnepén, az egyházi nagy ünnepeken a templomban, a Prot. Jótékony Nő egylet szeretetvendégségén, temetési szertartáson 12 esetben vett részt. Az újjászervezés alkalmával több régi érdemes tag lépett vissza a karba, de ezeken kívül számos új, jó hanganyaggal rendelkező tag jelentkezett, úgy, hogy a működőkar tagjainak száma 37-re emelkedett, akik valamennyien példás szorgalommal és pontossággal látogatják a gyakorló órákat. Fülöp Zsigmond elnök jelentésében az elismerés meleg hangján emlékezel! meg az énekkar tevékeny alelnökéről: Sörös István nv. főjegyzőről, aki az újjászervezés munkájában elévülhetetlen érdemeket szerzett, őszinte elismeréssel adózott Teleky Miklós karnagy önzetlen és rendkívül értékes működésének is, akit meleg szavakkal kért eddigi sikeres tevékenységének lelkes továbbfolytatására. Köszönetét fejezte ki az elnök Kelemen Kálmán ref. segédlelkésznek, aki három éven át vezette nagy buzgalommal az énekkart, de másnemű nagy elfoglaltságára való hivatkozással lemondott. A jelentés hálás köszönetét mondott a református egyháznak az énekkarral szemben tanúsított állandó támogatásáért. A közgyűlés a nevezetteknek, valamint a tisztikar és működőkar tagjainak az elnök indítványára jegyzőkönyvileg is elismerő köszönetét szavazott. Az elnöki jelentéshez Galambos Zoltán ref. leikész, örökös tiszt, elnök szólalt és az egyház nevében a legnagyobb elismerését és köszönetét fejezte ki az énekkarnak működéséért és örömmel állapította meg, hogy az Egyházi Első Énekkar hatalmas fejlődésében magas színvonalra emelkedett, amelyre nemcsak az énekkar tagjai, hanem az egyház is büszkeséggel gondolhat. Szeretettel üdvözölte a működőkar új vezérét, az énekkar érdemes vezetőségét és a működő tagokat, akiknek munkájára az Istennek áldását kérte. A mélyen megindító beszédet nagy lelkesedéssel fogadta a közgyűlés, amelyre Teleky Miklós karnagy reflektálva. megköszönte az elismerést és kijelentette, hogy minden törekvése arra irányul, hogy az Egyházi Első Énekkart olyan nívóra emelje, amelyre az egyház is büszke lehet. A közgyűlés általános helyeslése után az 1933. évi zárszámadással és az 1934. évi költségvetéssel foglalkozott. A számadásokat Sörös István alelnök ismertette, a közgyűlés azokat egyhangúan elfogadta, s a felmentvényt megadta, id. Kaszás József pénztárosnak pedig buzgó működéséért köszönetét mondott. A pártoló tagsági díjat évi 10 koronában állapították meg, s a karnagy tiszteletdíjának megállapítása után a közgyűlés a folyó évi költségvetésre vonatkozó javaslatot magáévá tette. A működőkar rendszabályainak a temetések díjainak megállapítására vonatkozó módosító javaslatot Tóth Imre főjegyző ferjesztette elő, melyet a közgyűlés Fülöp Zsigmond, Teleky Miklós, Sörös István, Kaszás József és az előadó felszólalása után némi változtatással elfogadott. Ezután az énekkar tisztikarát és választmányát választotta meg a közgyűlés. Galambos Zoltán ref. lelkész liszt, elnök javaslatára a közgyűlés az énekkar elnökévé újra Fülöp Zsigáimul igazgatót, a ref. egyház főgondnokát választotta meg egyhangú lelkesedéssel. Karnagynak Teleky Miklóst, főjegyzőnek Tóth Imrét, jegyzőnek Kelemen Istvánt, pénztárosnak Csonka Sándort, koltatárösnak Puzsér Pétert választották meg. (Az alclnököt és ellenőri a választmány tagjai választják.) A választmány tagjai lettek: rendes tagok: Kollár Lajos, Mórocz Péter (műszerész), Farkas Károly, Sörös Lajos, Lelkes Rudolf, Nagy Lajos, Nagy Sándor, Szalay Lajos működő tagok, Antal Dénes, Czibor Géza, id. Kaszás József, Luka Péter, pártok) tagok. Póttagok: id. Szabó István, Kalitza Sándor, Huszlicska László és Szabó József. A megválasztottak nevében az elnök mondott köszönetét és lelkes beszédben hívta fel az énekkar tagjait a közel hétévtizedes nemescélú intézmény érdekében való odaadó és önzetlen munkálkodásra, örömének adót kifejezést a nagy érdeklődés felett és a további támogatást kérve, a közgyűlést bezárta. A nagyközönség panaszkönyve. A vasúti állomás zárt ajtaja. Igen tisztelt szerkesztő ur, — az ember végigrázatja magát a vasúti állomás előtt levő buckákon s dombokon, amelyeket oly gyorsan csináltat a város, amilyen gyorsan az Iskola-uccán dolgoznak az aszfaltozó munkások, — (No, az már egy hét óta kész. Szerk ) mondom, végigrázatja magát a gödrökön s örül, hogy megérkezik utolsó pillanatban az állomásra. Az autóbusz pontosan kiteszi, leteszi s odateszi az állomási pénztár ajtajához, odateszi az udvarias soffőr a bőröndöket is, — benyit az ember nagy garral az ajtón, — s ekkor mit tapasztal? Azt tapasztalja, hogy az állomási ajtó csukva van, viszont az express Nemesócsa felé azonnal indul, — a palacsintasütőt már készíti a forgalmista ur s a vonat nagy csendben, feltűnés nélkül távozni fog. Nos, van erre nagy versenyfutás körül a téren, az udvaron, a perronon, a várótermen s a jegypénztárfülkék vonalán át, hogy jegyet tudjunk kapni idejében. Ott tesz le az autóbusz, meg a kocsi, meg a gyalogút az ajtó előtt, mégis meg kell kerülni az épületet. Miért? Valami titkos célja van annak, hogy az ajtót ilyen gondosan becsukják, — tessék kitalálni, hogy mi? Én tudom, megsúgom a titkot: légvonat van a jegyváltó teremben, magyarul cúg. Másutt is ilyen a helyelosztás, de ott nem félnek a cúgtól. Nagy lett nálunk az utaskimélés, szerkesztő ur! — Cúgos üdvözlettel sietek, mert lekésem a vonatot, — A Református Egyházi Első Énekkar közgyűlése. egy légvonatos utas.
