Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-05-23 / 41. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 2. oldal. & magyarság impozáns részvétele mellett kísérték utolsó útjára Richter János szenátort. Komárom, május 22. Országos részvét fogadta a magyar­ság nagy halottjának: Richter János magyar nemzeti párti szenátornak el­­hunytát, akit május 20-án, Pünkösd első napján délután helyeztek örök nyugalomra a komáromi rom. kath. temetőben. Halála nagy és osztatlan fájdalmat váltott ki Szlovenszkó egész magyarságában és a szepességi né­metségnél, mindkét nemzetség lesúj­tott szívvel gyászolja a kisebbségi köz­élet kiváló harcosát. A szenátus elnök­sége átiratban fejezte ki a pártnak őszinte részvétét Richter János el­hunyta felett és koporsójára hatal­mas koszorút küldött. Az elhunyt szenátor koporsóját a róm. kath. temető ravatalozójában he­lyezték el, amelyet a résztvevő kö­zönség százai kereslek fel, hogy a ko­szorúk és virágok tömegével elborí­tott ravatalon fekvő halottól néma bú­csút vegyenek. A temetőben a végtisz­­tességtevő gyászoló közönség hatalmas tömegei gyűltek egybe, közel kétezer ember vett részt a temetésen. Az im­pozáns számú komáromi gyászolókon kivid a szlovenszkói magyarság és a szepességi németség az ország min­den részéből elküldötle képviselőit, itt voltak a magyar nemzeti párt törvény­hozói, a testvér keresztényszocialista párt képviselői, a helyi és a kerület­hez tartozó pártszervezetek kiküldöttei jelentékeny számban. A kegyeletes részvevők sorában ott voltak a Szent Benedekrendi székház képviseletében Gidró Bonifác házfő­­nök-igazgató és Hajdú Lukács dr. főg. tanár, a Szent Vincéről nevezett irgal­mas nővérek Veszprémy M. Placida főnöknő, a szeminárium növendékei Lestár István dr. igazgató vezetésével. Megjelentek a temetésen Szilassy Béla dr., Füssy Kálmán és Kreybich Károly szenátorok, Törköly József dr., Holota János dr., Nitsch Andor nem­zetgyűlési képviselők, Jaross Andor és Koczor Gyula a magyar nemzeti ügyv. elnökei, Giller János dr., Sal­­kovszky Jenő dr. és Alapy Gyula dr. tartgy. képviselők, Förster Lajos dr. Igló város képviseletében, megjelent továbbá a magyar nemzeti párt ér­­sekujvári körzetének, udvardi párt­­szervezetének, pozsonyi pártszerveze­tének, az aranyosi, dunaszerdahelyi, csicsói, somorjai pártszervezeteinek küldöttsége. Gróó Béla dr., Fülöp Zsigmond, Kállay Endre dr., Koncsek György, Nánásy Gyula, Vörös Ede or­szágos pártvezetőségi tagok, Czike Dé­nes, P. Nagy Sándor, Kovách Tihamér helyi pártszervezeti elnökök, Arkauer István főszerkesztő, Tomory János dr., Gaál Gyula dr., Baranyay József dr., Szombathy Viktor szerkesztők, Szijj Ferenc nyug. polgármester a Jókai Egyesület elnöke, Soós Imre dr. a Ka­szinó elnöke, Aranyossy Endre dr. a Kaszinó igazgatója, Dosztál Jakab a kerszoc. párt elnöke, Dcrfinyák Gusz­táv kér. szoc. párttitkár és a város magyar társadalmának szine-java. A komáromi pártszervezet vezetésé­vel a küldöttségek a kerület gyászba­­vont zászlaja alatt vonultak ki a te­metőbe, ahol a feledhetetlen emlékű szenátor koporsójánál állottak föl. Itt foglaltak helyet a törvényhozók és a pártvezetőségi tagok is. Délután négy órakor kezdődött a temetési gyászszertartás, amelyet Ma­­jer Imre dr. prelátus apátplébános végzett nagy papi segédlettel. A koporsó beszentelése után a sír­hoz vonult a hatalmas tömeg. A sírnál a magyar nemzeti párt zászlaját dísz­be öltözött P. Nagy Mihály, Csukás Ist­ván és P. Nagy Sándor szekeresgazdák hajtották meg az elhunyt emléke előtt, majd következtek a gyászbeszédek. Törköly József dr. nemzetgyűlési kép­viselő a magyar népi s a magyar nem­zeti párt nevében mondott megható beszédet. A nemzeti kötelességteljesílés önzetlen harcosától búcsúzott. A sok megpróbáltatást élt magyarság és szepesi németség volt az ő családja, a nemzet apostola volt ő, — mondotta dr. Törköly József, — s elment anél­kül ,hogy nemzeti szenvedések meg­váltását megérhette volna. Giller János dr. barátját és esketőpapját búcsúz­tatta Richter Jánosban, aki minta pap volt, mert egyesíteni tudta magában a vallásához való ragaszkodást és a többi felekezet iránti szeretetet, a meg­értést embertársai iránt. Kitűnő szó­nok volt Richter János, szónoki beszé­deinek szelleme örökké élni fog, ha a teste el is költözött. Nitsch Andor ma­gyar és német nyelven a Szepesség nagy fiát búcsúztatta, aki olyan volt, mint a branyiszkói harcok szerzetese. Hazai földet hozott Richter János sír­jába s a Tátra utolsó üdvözletét tol­mácsolta az elhunyt koporsója felett. Salkovszky' Jenő dr. a régi Hont vár­megye s az Ipoly völgye nevében bú­csúztatta Richter Jánost, hiszen Szlo­venszkó minden vidéke a magáénak tartotta őt, akinek egész élete a közért folyt le. Alapy Gyula dr. a testvér ke­resztényszocialista párt nevében mon­dott búcsúbeszédét. A küzdő ember hanyatlik sírjába, — mondotta, — aki­nek munkájából ezrek vettek vigasz­talást és reménységet. A testvérpárt meghajtja zászlóját a fegyvertárs előtt, aki a tömegeket megtanította hinni a nemzet örökkévalóságában. Fülöp Május 15-én lépett életbe az új me­netrend' s akik a vasúti összekötte­tések javulását várták az új menet­rendtől, azok újra csak csalódtak. A mifelénk járó vonatok titokzatosan illeszkednek bele valami nagy terv­be ugyan, de e nagy terv éppen csak a csallóközi és a mátyusföldi utaso­kat hagyta ki a számításból s meg­nehezítette számukra az utazást. A menetrend sem Pozsony, sem Érsek­újvár felé nem kedvez túlságosan az utasnak. Nem szólunk arról, hogy a tőlünk messzebbfekvő állomásokat is nehezen érhetjük el, mert például gyorsvonatjáratokat szüntetett meg a a vasúttársaság a zólyom—pelsőci vo­nalon, — hanem csak azt említjük, hogy a mi közelebbfekvő körzetünk állomásait az eddiginél nehezebben és lassabban érjük el. Különös, de úgy van, hogy Pozsony és Komárom között egyes vonatok menetideje meg­növekedett: az eddigi két és félórás járatok helyett háromórás járatok vannak. Ez csak nem a technika dia­dala? Egy élénk példa: Pozsonyból az utolsó vonat eddig 18 óra 50 perc­kor indult s 21 óra 15 perckor ért Komáromba. Most egy órával koráb­ban indul ugyan, azaz 17 óra 50 perc­kor s mégis csak 10 perccel hama­rább, azaz 21 óra 5 perckor pillant­hatjuk meg vele ragyogó állomásun­kat. Érthető a kérdés: mit csinál a derék motoros ötven kerek percig? A nyílt pályán vesztegel talán, avagy vacsorázik Szerdahelyen? Nem! A motoros állandóan jön, mégis ötven percet maradozgat el itt-ott. Trafi­kál a kis motoros, elbeszélgeti az időt a szegény utasok rovására, de az is lehet, hogy szervi betegséget kapott. Mindig is mondtuk, hogy baj lesz a kis motorosokkal. Aztán az is furcsa, hogy Pozsonyból Csallóköz felé van még két vonat ugyan, de az egy sem éri el Komáromot, már Szerdahelyen megpihen. Kérdezzük: nem lehetne-e egy vonatot bevezetni egészen Komáromig? Mert most az a helyzet, hogy a motorossal nem lehet eljutni Komáromba este, holott ha este nyolckor indulnánk Pozsonyból a motoroson, féltizenegyre itt vol­nánk. Mig most, ha este hétkor Ér­sekújvár felé indul neki az ember a nagy útnak Pozsonyból, — akkor — tessék megfogózni, — éjjel negyed­­egykor van Komáromban, tehát egy órával később, mint eddig. Újvárait két óra hosszat kell várakozni. Ugyan­így jár az ember, ha a gyorssal jön Pozsonyból. Visszafelé se kelleme­sebb az összeköttetés, öt óra hosz­­szat tartó út! Amely azelőtt három óra hosszat tartott. A komáromvi­­déki embernek kedve van azt hinni, Zsigmond a komáromi pártszervezet elnöke a helyi szervezet nevében bú­csúzott el Richter Jánostól, akiben örök büszkeségét, bölcs tanácsadóját vesztette el a szervezet. Harmincéves közéleti múltja fényes eredményekkel volt teli, mindig kitartó harcos volt, soha vissza nem torpant, tele volt munkakedvvel, küzdeni akarással. Er­re buzdította a pártszervezetet is, amely emlékét örökké híven megőrzi. Szombathy Viktor a Prágai Magyar Hírlap s a kisebbségi magyar újság­írás nevében vett búcsút Richter Já­nostól, aki tollával is bebizonyította magyarságát, lelkesedését. Végül För­ster Lajos dr. nyug. bányaigazgató az iglóiak utolsó üdvözletét hozta a nagy halottnak s elhozta a szepesség ta­vaszi virágait is, s egy ágat Richter János kedves fénylőiből a sírjára he­lyezett. A magyar kultúra harcosát gyászolja a Szepesség magyarsága is, örök békességet és nyugalmat kívánva az Egek Urához megtért küzdő test­vérnek. A mély hatást keltő gyászbészédek elhangzása után elhantolták Richter János sírját, amely szeretettel öleli magához a magyarság őszintén meg­gyászolt nagy halottjának drága po­rait. Áldás emlékére! hogy a vasúti menetrendet egyenesen a délszlovenszkói utas bosszantásá­ra találták ki ilyen formában. Te­gyük hozzá, hogy az esti vonat Po­zsonyból a Csallóközön keresztül csak úgy ér Komáromba, hogy Szerdahe­lyen át kell szállni a vicinálisgőzös­ről a motorosra, — tessék ezt meg­csinálni csomagokkal, — tegyük hoz­zá, hogy kevesebb a vonat, hosszabb a menetidő, hogy vonatokat nem le­het jól »elkapni« Érsekújvárod shogy vannak vonatok, amelyek a csatla­kozó állomásokon »szinte az orra előtt mennek el az embernek«, — akkor megtudja mindenki, milyen jó és kellemes az új vasutösszeköttetés Komárom és vidéke számára. Autó­buszunk a környékre alig van s ha van is, akkor sem a komáromiaknak kedvez, hajójáratainkból szinte ki­hagynak bennünket, a wek-endjegyek­­kel csak nagyon meghatározott kör­zetben s időben lehet utazni, — egy­előre ennyit elég felsorolni. A vo­natjáratok a centrális fekvésű Po­zsonynak, de leginkább Prágának kedveznek. Erélyesen és határozot­tan tiltakoznunk kell az ellen a me­netrend ellen, amely ilyen nagy vi­déket, mint a Csallóköz és a Mátyus­­föld, szinte kizár az utazásból. S még valamit. A komáromi állo­más s általában minden csallóközi állomás utasa legtöbbnyire magyar. Igazán nem akarunk nagyobb kázust csinálni a dologból és »nemzeti sé­relmet« sem akarunk kovácsolni be­lőle, de mégis szeretnénk azt kérni, hogy a fontosabb közérdekű hirdeté­sek magyar nyelven is ki legyenek téve. A komáromi állomáson lassan­­kint több lesz a francia, angol, né­met, norvég felirat, (tessék megnézni), mint a magyar, holott a vasúttársa­ságnak igazán üzleti érdeke az, hogy utasai a hirdetményeket megértsék s ne csak annyit tudjanak elolvasni az állomáson, hogy »köpködni tilos«... Egy dicséretreméltó dolgot jegyez­hetünk fel. A vasút behozta az olcsó körutazási jegyek rendszerét. Ezt ajánlhatjuk mindenki figyelmébe. — Budapesti Tornász Világbaj­nokság. A folyó év május hó 24-étől junius 3-ig megtartandó budapesti torna világverseny alkalmából a Magyar Ál­lamvasutak 50 százalékos menetdij kedvezményben részesíti az oda és visszautazóket. A vonatkozó igazolvá­nyok, amelyek a kedvezményes vasúti jegy váltására is jogosítanak, 2 P.-ért beszerezhetők a Komdrommegyei Hi­telbank r.-t.-ndl Komdromujváros, ahol közelebbi felvilágosítások is megsze­rezhetők. Általános a panasz az új menetrend ellen. Az uj menetrend nemhogy javult volna, hanem rosszab­bodott. - Meglassudtak a vonatok? - Csak Prágának kedvez a vonatösszeköttetés. Komárom, május 22. 1934. május 23. A Szent Vincéről elnevezett im Dl! lilíltt 1U Nemecké Pravno (Német Prana) Felvesznek leányokat (8-ik életévtől a 16 éves életkorig) és 14 éven aluli fiúkat (felekezetre való tekintet nél­kül), akik az elemi iskola bármely osztályát óhajtják elvégezni. Teljes ellátási díj havonként 250 — Kő Esetleges kedvez­mények is kérhetők, kölcsönös meg­beszélések alapján. A kéthónapi szün­időre is felvesznek leányokat és fiúkat a német nyelv tanítására. Jelentkezni lehet 1934. június 20-ig. Érdeklődők a következő címre Írja­nak: „Kindtner Mlchaella főnöknő Nemecké Pravno (Zárda).“ 194 A komáromi cserkészek sikeres szereplése pünkösdkor Nyitrán. — május 22. Pünkösd két ünnepén Nyitrán me­gyei cserkészösszejövetel volt. A ko­máromi cserkészek a nyitrai cserkész­megyébe tartoznak és így ők is reszt­vettek a nagyszabású összejövetelen. Voltak: athlétikai, cserkész és művészi számok, melyekben a cserkészeink nagyszerűen szerepeltek. Ezenkívül kiállítás is volt, cserkészek által készi­­tett és népművészeti tárgyakból. A komáromi 5 magyar rajból egy 22 tagú képviseletet vezetett Nyitrára Biró Lucián kerületi cserkészparancs­nok. Táboruk az uj Orol-stadion mel­letti réten volt a Nyitra partján. Két éjjeli töltöttek ott, nagy éjszakai hi­degben de teljes egészségben, derűben s cserkészies viselkedésükkel nagy be­csületet szereztek a komáromi csapat­nak. Zászlójuk még nem készült el, ezért az uj vizirajzászló alatt vonultak oda s a nyitrai közönség elsőnek a komáromi cserkészek zászlaját bok­­rétázta fel, nagy szeretettel. A fiúk dallal viszonozták a virágokat. Az ün­nepségekkel összekötött cserkészver­senyekben is resztvettek a komáro­miak. A cserkészversenyekben a ma­gyarokat a komáromiak mintaőr­se képviselte s itt a második he­lyezésre számítanak. Az athletikában, súlydobásban és wolley-ballban szerepeltek a cserké­szek. Az utóbbiban kikaptak 2:0-ás arányban és a döntőben már nem ve­hettek részt, a súlydobásban — jólle­het a 18 éven aluli kategóriában ká­rukra nem volt egészen pontosan meg­tartva a korhatár — mégis a harma­dik helyet kapták. A kiállításon és a művészi pro­dukciókban vezettek a komáro­miak. Amott szklenói táboruk modelljét, a szepestamásfalvai tábor olajfestmé­nyét és az első cserkészplakátot állí­tották ki, mely utóbbinak a cserkészet történetében is szerepe van. Ezenkí­vül sok egyéb apróság szerepelt a ki­állított sajtótermékek közt. Pünkösd vasárnapján este 8 órakor nagysza­bású cserkészelőadás volt a kultúr­­házban. Itt cserkészeink tábortűzi je­lenetet adtak elő. »Internacio'nális tá­bortűz «címen, ahol énekeikkel, külö­nösen a magyar énekekkel óriási taps­sikert értek el. A nyiltszínen hússzor tapsolták meg a komáromi fiúkat. Egy duettben is felléptek: Juba Ferenc saxofón és Riszdorfer Ferenc zongo­rán adtak elő darabokat. A stadionon a két ünnepen tábori istentisztelet, zászlószentelés és cserkészavatás volt. A tábori szentmisét Riró Lucián celeb­rálta és a nyitrai gimnáziumi cserké­szek zászlaját avatta fel. A katholikus szlovák cserkészek avató ünnepélyén Bíró Lucián szlovák, majd magyar nyelven üdvözölte a nyitrai cserkésze­ket. A komáromi cserkészek a jólvég­­zett munka tudatában érkeztek haza s készülnek erősen a júniusi cserkész­ünnepségekre.

Next

/
Thumbnails
Contents