Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-25 / 33. szám

2. oldal »KOMÁROMI L'APOKc Állami lobogók előírás szerinti kivitelben kaphatók Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedésében Komárom, Nádor utca 29. sz. alatt Hogyan készülnek a „zürichi árfolyamok“? aki átvágta magát az extra Hungá­riám zsíros gyűrűjén, aki megindult »az Értől az Óceánig: az vitte olyan nagyra, mint a nyugati nemzetek fiai! Voltak s vannak Julián barátaink, Körösi Csorna Sándoraink, Magyar Lászlóink, Zichyjeink, — ahogy vol­tak Benyovszkyjaink is, de valameny­­nyire mienk Stein Aurél is és a vilá­gon szétszórva, idegen talajban, de pompás virággá nőivé még mennyien! Mi, akik a közélet áskálódásait lát­juk, s tanúi vagyunk kis szélhámos­ságoknak és nagy »anyagi üzletnek« Csikágótól Moszkváig, mi, akik lát­juk Európában, hogy kifogytak az önzetlen lelkek s mindent csak a pro­fit, a kis haszon s a nagy zsákmány jelent, mi, akik egyre ritkábban va­gyunk tanúi nagy gesztusoknak s ön­zetlen cselekedeteknek, akik látjuk, hogy Génitől Kutyabagosig lassan­­kint nem történik egy kézmozdulat ingyen s lelkesedésből, — értetlenül nézünk vissza a múlt messziségébe, ahol Körösi Csorna Sándorok pislá­koló faggyú mécse fénylik, a Csorna Sándoroké, akik étlen-szomjan, vaj­jal kevert penészes tea mellett, taka­rókba burkolózva ülnek évekig, csak azért, hogy megtudják: hogyan hív­ják tibeti nyelven a lelket s a testet s mit mond a lhassai láma, ez a titok­zatos keleti férfiú ... Csak a tapasztalt lélekkutató tudná megfejteni a Körösi Csornák különös, tiszta régiókban élt lelkét... (szv.) A komáromi neolog izr. hitközség évi rendes közgyűlése. Komárom, — április 24. Vasárnap, április 21-én délelőtt tar­totta meg a komáromi izr. hitközség évi rendes közgyűlését. A hitközségi tanácstermet szinültig megtöltő tagok előtt dr. Krausz Arthur hitközségi el­nök lelkes szavakkal nyitotta meg a közgyűlést, lendületes beszédében mél­tatta az elmúlt év eseményeit, majd rámutatott a zsidóságot érintő problé­mákra. A világesemények megmutatták, — mondotta dr. Krausz beszédében — hogy a zsidóságnak össze kell tartania, ápolnia kell vallását, ősi tradícióit, mert csak igy tudja magát megvédeni a külső támadásokkal szemben. A je­lenlevők lelkes ovációkkal fogadták az elnök magasszárnyalásu beszédét. A közgyűlés ezután egyhangúlag elfo­gadta az 1933. évi zárszámadást, majd a vezetőségnek megadta a felmentést. Az 1934. évre szóló költségvetést az elnökség javaslatának elfogadásával ál­lapították meg. A közgyűlésre beérke­zett több indítványnak az elnökség ál­tal javasolt elintézése után a közgyű­lés véget ért. — Minőségáruk, olcsó árak ELBERT-nél. Poupplin-ing 29, Bemberg-selyemből 35, női ernyő 29, divat börkeztyii 18.50, sport­ing 12 Kő, stb. Az összes I kül- és belföldi I divatlapok | szabásmintái I kaphatók, méret szerint megrendelhetők a SPITZER-féle könyvesboltban Komárno-Komárom, Nádor ucca 29. Zürichben csak értéktőzsde van; ter­mészetesen felvetettem azt a kérdést, hogyan jönnek létre a híres »zürichi devizaárfolyamok«, amelyek húsz év óta iránjutják a világ valutáinak a sorsát. A válasz meglepő volt: a va­lutaárfolyamok nem nyílt tőzsdén, ha­nem a bankok és az elsőrendű bank­cégek egymásközötti forgalma alapján alakulnak ki. Az első hírek délelőtt tíz órakor érkeznek Bécsből, Buda­pestről, Prágából; Párizsban és Lon­donban. ahol az időszámítás szerint ilyenkor még csak reggel kilenc óra van, teljes a nyugalom. A legelőkelőbb zürichi bankcég, amelynek tulajdonosa a zürichi tőzs­de elnöke és amelynek helyiségei a híres Bankhofstrasse-ra nyílnak, egy ötablakos, hatalmas sarokszobában bo­nyolítja le a devizaforgalmat. Fur­csa iroda ez, ahová a zürichi tőzsde elnökének a szívességéből végigkísér­hetem a mai viharos devizaforgal­mat: fantasztikus rendetlenségben öt íróasztal egymásnak támasztva, egész berendezésük mindössze egy sereg ceruza, egy sereg árfolyamlap, üres írótömbök és mindegyik asztal mellett az ezüstösen csillogó telefonkészülékek egész arzenálja: van asztal, amelyiken öt különféle telefonkészülék sorakozik egymás mel­let!. Ha impresszionista festő festené le ezt a nagyvilági uccára nyíló óriási szobát, nem festene róla egye­bet, mint fényes fekete kaucsuk és ezüst telefonkészülékeket a hozzájuk való hosszú színes zsinórokkal. Mozdulnak a százmilliók DélelőLt tizenegy órakor elevenedik meg Zürich első devizairodájának for­galma. Különleges zajok hallatszanak, kattognak az írógépek, suttognak az egyik telefonapparátuson, bömbölnek a másikon, az egyik hivatalnok tarka szvetterben két telefonkagylót illeszt egyezerre a két füléhez s hol ide­­heszél, hol -oda-beszél. miközben a ke­zével jegyzi az innen és onnan kapott adatokat. A távoli asztaloknál a pénz­árfolyamok átszámoló gépeinek köny­­nvű csattogása hallatszik, az egyik Íróasztal mellett egy fiatal, gyűrött ruhájú svájci bankhivatalnok fojtott hangú rövid, izgatott rendelkezései hangzanak el, ő ennek az irodának a deviza-főnöke, szúz- és százmilliók mennek át a kezén délelőtt 10 és 12 óra között. Megkérdezem, mennyi a jövedelme? Kétezer svájci frank havonta a fize­tése, de jövedelme jutalékokkal együtt ötezer frankig is felmegy. Az egész irodának minden józansága mellett is van valami titokzatossága: a pénz csa­tornáinak rejtélyes moraja az, ami átviharzik rajta és amely minden in­formációból és minden üzletkötésből kimorajlik. A telefonok szüntelenül csöngenek. Árfolyamokat jelentenek Párizsból és Bukarestből. Az egyik hivatalnok kagylóján- üdvözlések hang­zanak, ismerős bécsi és párizsi cé­gek felé, de tárgyilagosan, nincs sem­mi beszélgetés, rögtön az árfolyamok következnek, térjünk a dologra uraim. Az írógépek zajtalanul kattognak, az átszámológépek a mellékaszlalok­­nál zizegnek, angol fontot számítanak át pesetára és román leüt francia frankra. A telefonzűrzavarban folyton kihallani a pengő, a silling, a márka, a dinár nevét. Ismerősöm, az iroda vezérkari főnöke, az egyes fekete ezüstben csillogó telefonapparátusok fölött kiadja a rendeleteket: ennyiért adhat sillinget, ennyiért vehet márkát. Sokszor hallom ezl a szót is »pengő«, — de izgatott érdeklődésemre csak langyos mosoly’ a válasz. Ebben a pillanatban berreg a tele­fon: 11 óra 23 perc. A devizairoda fő­nöke nyomtaton blankettát tol elém, amelyen előre nyomtatva áll. hogy milyen a londoni deviza megnyitási árfolyama 11 óra 20 perckor, — az­után lázasan kezd jegyezni. Kiderül, hogy a londoni megnyitás pillanatá­tól számítva három percen belül itt vannak a Űrömmel írom le ezeket a sorokat, mert egy törekvő és értékes kultúr­­munkát végző egyesület kapott na­gyon kedves, meleg otthont. A ko­máromi tanonciskola önképzőköre, amely hivatva van a jövő iparos nem­zedék tudását, intelligenciáját, kul­túrabeli előrehaladásál mivelni, eddig úgyszólván a szellemi hajléktalanok közé tartozott, nem volt néki állandó otthona és főképpen nem volt neki saját színpada, amely felett, minden más egyesülettől függetlenül rendel-' kezhetett volna. Az ifjúság nevelésé­ben, a kultúra fejlesztésében pedig nagyon fontos tényező a színpad. Egy-egy műkedvelő előadás szereplői játszva és ambícióval sajátítják cl az. élet, az emberekkel való helyes, ildo­mos érintkezés, a helyes beszédmo­dor, a kellemes megjelenés, a helyes gesztus, a kellő hangsúly, a mások előtt való kellemessé, rokonszenves­sé való tevés száz és száz szabályát, követelményét. Hogy a mindegyre megnehezedett súlyos életviszonyok között a korral haladni akaró iparos­nak és mindenkinek milyen nagy szüksége van erre, arról felesleges beszélni. Nagy már, szinte túlhajtott a versengés az életegzisztenciák kö­zött és a létért való küzdelemben mindig döntő az, hogy az illető ér­telmes, tanult, intelligens, jómodorú és jómegjelenésű-e, vagy sem. Ennek a nagy életkövetelményre való előkészítés egyik hathatós esz­köze a színpad és a műkedvelő elő­adás, ahol nemcsak a szereplők, ha­megnyitó kurzusok. A szomszéd asztalról hetven lele­­fonberregés: — Wien 56.30, Budapest 63.20, Pá­rizs 20.37, Inlands-Mark schwach. Ismét hetven helyről hallani a di­nár, a frank, a dollár árfolyamait. — Angol fontban nagy a kereslet, az a nagy divat, — mondja nekem a híres devizairoda vezérkari főnöke. — Mindenki angol fontot vesz, a francia, a svájci frank és hollandi forint tu­lajdonosai valamennyien angol font­ba fekszenek bele, mert az már stabil és a legrosszabb esetben is csak né­hány százalékkal mehet vissza, míg a hollandi forintban és a francia frankban van még jó 30 százalék vesz­teség lehetősége. Berreg a telefon. Valaki angol font­jaiért színaranyal rendel. — Színaranyat is kapni Zürichben, — mondja szakadozottan a devizairoda Napóleonja, — de már távolról sem olyan könnyen, mint eddig. Párizs­ból vagy Londonból kell beszerezni az aranyat, meri a svájci Nemzeti Bank, bár bankjegyei száz' százalék erejéig arannyal vannak fedezve, megszüntette az aranyérmek és az aranylemezek kiadását. Az aranykereskedelem változatla­nul szabad Svájcban, de a svájci Nem­zeti Bank a saját aranyait nem adja cl. A megvásárolt aranyiakat. a tőké­sek nem tartják Svájcban, sőt Fran­ciaországban sem, mert attól léinek, hogy a svájci, vagy a francia kormány kiadja az arany beszolgáltatási ren­deletet és ezért a tőkések Londonba küldik aranykészleteiket, sőt az utol­só időben új divat alakult ki: Palesz­tinába, Tel-Avibe küldik az aranyat, ahol az angol liberális pénzügyi fen­­hatóság alatt mindig minden korláto­zás nélkül rendelkezhetnek az arany­nyal. ... Közben folyton szól a telefon, kattognak az apró valutaátszámító gépfegyverek, csattognak az írógépek, jelenlétemben kötnek le félmilliós, milliós üzleteket svájci frankban, di­nárt változtatnak át angol fonlra és pont déli 12 órakor, amikor a zürichi templomok tornyaiban megkondul a déli harangszó: megindulnak az egész világon a rotációs gépek: »Délben 12 órakor ezek voltak a zürichi deviza­kurzusok:...« B.Gy. 1934. április 25 nem a néző közönség is sokat tanul. Minden darabban van egy-két komi­kus figura, amelyek ellentétben a da­rab hőseivel és rokonszenves alak­jaival, megmutatják, hogy az életben, milyennek kell és milyennek nem szabad lenni az előre haladni akaró­nak. Hála a komáromi Ipartársulat és a Komáromi Iparos Kör lelkes és megértő vezetőségének, a komáromi iparos tanonciskola önképzőköre az Ipar társul at székházában egyr végte­len kedves otthont, szép termet és igazán nagyon csinos színpadot ka­pott, ahol önképzőköré összejövetelei­ket, szinielőadásaikat, felolvasásaikat és egyéb előadásaikat megtarthatják. Kaptak egy vonzó, csinos otthont, ahova lelki gyönyörűséggel léphetnek be és a honnét nem sietnek távozni. A színpad és a színházterem ünne­pélyes fölavatása vasárnap történt meg igen meleg és őszinte keretek­ben. Ez alkalommal a derék gárda Zilahy Lajos, az írói pályáját Komá­romban kezdő nagy magyar író hal­hatatlan becsű színművét, a »Süt a nap« címűt mutatta be. A minden ízében pompásan sikerüli előadás előtt Koezor Gyula, a komá­romi Ipartársulat agilis és népszerű elnöke nagy szónoki lendülettel el­mondott beszéd kíséretében adta át a helyiséget és a színpadot az Ipar­társulat, illetve az Iparos Kör nevé­ben a tanonciskola törekvő önképző­körének. Elmúltak azok az idők — mondotta Koezor elnök, - mikor a Szinpadavatás az Ipartársulat székhazában. Otthont kapott egy törekvő és értékes műkedvelő gárda. - A komáromi tanonciskola sikerűit előadása. - A „Süt a nap“ cimű vígjátékot adták elő. - Fényes erkölcsi és anyagi siker. Saját tudósítónktól. Komárom, április 24.

Next

/
Thumbnails
Contents