Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-25 / 33. szám
Ötvenötödik évfolyam 33 szám. Szerda., 1934. óprUieiSS Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 Kő. negycd-Alapitotta: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29, Megjelenik hetenként kétszer« évre 21 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Eőmunkatársafo ALAEV GYULA dr. és FÜLÖE ZSIGMONDI szerdán és szombaton li amimii telei siette. Komárom, április 24. A kormány törvényjavaslatot terjeszt a törvényhozás elé az önkormányzati testületek szanálásáról. Ezek az önkormányzati testületek: az országos igazgatás, a járási és a községi önkormányzat. A javaslat ezúttal a járási önkormányzat szanálását veszi tervbe. Minálunk a járási önkormányzat a nagymegyék felállítása óta lépett életbe, múltja tehát nincs és így szanálásra sem igen szorul. De a történelmi országokban nem így van, ott még az osztrák időkben kerületek vagyis járások alkották az elsőfokú közigazgatási hatóságot, amit a mai Szlovenszkó területén az évszázadok alatt kialakult vármegye alkotott. A kis vármegyéket elnyelték a nagy zsupák, ezeket pedig 1928-ban az országos igazgatás. Az 1923-ban megalakult nagy megyék közigazgatása juttatja nagyobb szerephez a járásokat, amelyek hatásköre a kismegy ék megszüntetésével egyre bővül. Gazdasági hatásköre azonban elhatárolt és szűkreszabott, a törvény ugyan lehetővé teszi számukra, hogy utakat, népjóléli és szociális intézményeket, kórházakat, agghajlékokat, árvaházakat létesítsenek, erre azonban alig kerülhetett sor a járások életében lefolyt évtized alatt. Nem mondjuk, akadt járás, amely kölcsönöket szedett fel, ha utakat épített, ezek a kölcsönök azonban hosszúle jár atúak és törlesztésükről pótadó kivetése útján történik gondoskodás. Az országos kiegyenlítési alap a járási igazgatás segélyezését is lehetővé teszi. Ezzel szemben a történelmi országok járásai már történelmi intézmények, amelyeknek múltjuk van. Ezekben a keretekben — az utakat leszámítva, melyekre gondjuk alig van — a járások megvalósíthatták azokat az intézményeket, amelyek a kerületi lakosság anyagi és szellemi jólétének felvirágoztatása céljából szükségesek, így azután a történelmi országokban sok járás el van adósodva, magas pótadókkal kelt dolgoznia, ami a lakosságra hatalmas terhet ró. így tehát rászorulnak a szanálásra is. Valahogyan tehát úgy vagyunk ezzel a törvényjavaslattal, hogy annak hasznában alig vagyunk érdekelve, ellenben a történelmi országok látják majd annak minden hasznát. Ha Szlovenszkó nem játszaná ma is az állami igazgatásban a hamupipőke szerepét, akkor a törvényjavaslat ellen alig lehetne kifogást tenni. De amikor Szlovénszkon különleges gazdasági rendszabályok vannak életben, pl. a vasúti tarifák terén is és ezzel tizenöt év alatt súlyos milliárdokat veszített el, a paritás érdekében fel kell emelni szavunkat és törvényhozóinknak olyan álláspontot elfoglalni, amely az elhanyagolt és száz sebből vérző szlovenszkói közgazdaság megjavítását célozza. Mi Szlovenszkó számára nem kérünk különleges elbánást, bár ezt is egész joggal tehetnők, ha tekintetbe vesszük közgazdasági életének helyrehozhatatlan kárait, ellenben az egyenlő elbánásra Igényt tarthatunk annyival inkább, mivel Szlovenszkó sokkal kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a történelmi országok. így például az útügy, mely a Morván túl csaknem teljes egészében az állami adminisz-Komárom, április 24. 24 évre emelik az aktiv szavazati jog korhatárát. A választási reformterv még mindig élénken foglalkoztatja a politikai pártokat és a sajtót. Német kormánypárti körökben meg vannak győződve afelől, hogy a ma érvényes képviselőházi és szenátusi választási törvényen legfeljebb csak lényegtelen változtatásokat fognak eszközölni. E változtatások között lesz nevezetesen az a reform, hogy az aktív szavazati jog alsó korhatárát 24 évre emelnék, ami az összes pártokat egyformán érinti. Ellenben bizonyosra veszik, hogy külön törvény készül majd a politikai pártok lajstromozásáról, amit egyébként a kormány németnyelvű félhivatalos lapja ismételten is kilátásba helyezett. Ez a terv még igen kezdetleges állapotban van sma még azzal sincsenek tisztában, hogy a politikai pártok, vagy a választási törvények szerinti választási pártok volnának-e lajstromozandók. A félmillió szavazatot magukra koncentráló listák érvényesítésének terve helyett újabban a következő megoldási lehetőséget mérlegelik. A mai választási törvény a jelöltlistákat s azok szerint a pártokat is, nemzetiség szerint is megkülönbözteti. Egy olyan intézkedés volna lehetséges, hogy mandátumot csak az a párt kaphaf, amely a legutóbbi népszámlálás szerinti nemzeti lélekszámának bizonyos hányadát — például tíz százalékát — kapta szavazatban. Vagyis ha 3.5 millió a német nemzetiségű csehszlovák állampolgárok száma, akkor csak az a német választási párt kaphatna mandátumot, amely 350.000 szavazatot kapott. Ezzel a német és a magyar nemzetiség pártjai nem szenvednének sérelmet, a cseh és szlovák (ráció körébe esik, Szlovénszkon országos és járási feladatot és igy hihetetlenül súlyos pénzügyi terhet is alkot, melyet az országos igazgatás idáig kölcsönökből fedezett. Ennek szanálása szép gesztus lenne a kormány részéről, bár ezzel a többi országok korántsem kerülnének kedvezőtlenebb helyzetbe, mint most Szlovenszkó kerül a járások szanálásával. .Az egyforma jogok és egyforma kötelességek azok, amelyek a demokratikus állam polgárainak közteherviselését szabályozzák. Nem szorul bizonyításra, hogy Szlovenszkó e téren sokkal inferiórisabb helyzetben van, mint a történelmi országok és éppen ezért a kompenzációra szüksége van, ha nem a járások igazgatása terén, akkor az utak ügyében vagy a közgazdasági élet terén. politikai tábor morzsolódása viszont megállapítható lenne. Benes dr. külügyminiszter jelentésé a minisztertanácsban. A minisztertanács pénteki ülésén Benes dr. külügyminiszter jelentést tett a külpolitikai helyzetről. Jelentése során beszámolt a leszerelési kérdés jelenlegi állásáról és ezzel kapcsolatban kimerítően ismertette a külügyi helyzetet a legutóbbi európai események alapján. Ismertette a csehszlovák köztársaságnak a többi államhoz, különösen Lengyelországhoz való viszonyát és tájékoztatta a külügyminiszter a minisztertanácsot Barthou francia külügyminiszternek küszöbönálló hivatalos látogatásáról is. A külügyminiszter jelentése felett a minisztertanácsban vita indult meg. A csehszlovák katolikusok egységének pártját készítik elő. Nagy érdeklődéssel kísérik a csehszlovák katolikus körök Tiso és Stasek nyitrai tárgyalásait, amelyek a szlovák és a cseh néppárt közeledését célozzák. A Národní Listy jelentése szerint a két párt lassan, de biztosan halad közös jelszavának, a csehszlovák katolikusok egységének megvalósítása felé. A Lidovy Hospodár, a cseh néppárti szövetkezetek orgánuma nyíltan kijelenti, hogy nem katolikus blokk megalakításáról vagy egységes front megszilárdításáról van szó, amelynek szerinte nem volna gyakorlati értelme, hanem a cseh és szlovák néppárt egybeolvadásáról. A cél megvalósítása nem könnyű feladat. Ennek akadályozói — a Národni Listy szerint — egyrészt a magyarok, akik a szlovák néppártot autonómista táborba csábítják, másrészt az agrárok, akik befolyásuk alatt tartanak néhány néppárti politikust. A cseh néppárt vezetősége ennek ellenére számít arra, hogy a tárgyalások belátható időn belül véget érnek s a legközelebbi nemzetgyűlési választáson a két párt már egységes jelölőlistával fog föllépni. Az üzemek beszüntetéséről és a munkások elbocsátásáról szóló rendelet. Fontos kormányrendeletet hagyott jóvá a legutóbbi minisztertanács. Az üzemek munkabeszüntetése ellen irányuló intézkedésekről és ezen üzemek alkalmazottainak tömeges elbocsátásáról, valamint ezen alkalmazottak szolgálati viszonyában való felmondási határidők szabályozásáról szóló kormányrendelet megállapítja, hogy minden vállalat, amely be akarja szüntetni gyárüzemét és el akarja bocsátani alkalmazottait, erről előzetesen köteles értesíteni a hatóságokat, amire egyeztető tárgyalást tűznek ki. Ha nem jön létre megegyezés, akkor a hatóság dönti el, hogy a tömeges elbocsátás megokolt-e vagy sem. Ha az elbocsátást meg nem okoltnak minősíti a hatóság, akkor a vállalat köteles az elbocsátott alkalmazottaknak 14 napi, üzem beszüntetés esetén pedig háromheti bérüket kifizetni. Körösi Csorna Sándor ábrándokat kergetett, magyar ábrándot, de a sors különös kedvezése úgy hozta, hogy ha ábrándjainak képét nem is találta meg, talált helyette mást, ugyanolyan értékeset s szépet, az energia nem ment veszendőbe s a magyar álomvárás ezúttal valósággá testesült. Az ősmagyarokat akarta megtalálni Körösi Csorna Sándor, mint egykor Julián barát s nem különös találkozása-e a történelmi véletlennek, hogy mindkét elszánt magyar olyan időben kerekedett útnak, amikor nagy veszély előtt állott a magyarság: mintegy öntudatlan küldöttje volt a népnek, a régi haza, a jobb sors felé. Julián barát a tatár veszedelem előtt ment megkeresni az ősmagyarokat, Körösi Csorna Sándor abban az időben indult el, amikor az osztrák sas már rátette karmait a Duna—Tisza közére s amikor már forrongott az ország, amikor a másik tatár, az orosz, Kelet felől cihelődött a császár segítségére.., Százötven esztendeje annak, hogy a szép Erdélyben megszületett Körösi Csorna Sándor, a székely végek határőr katonájának fia, száz esztendeje annak, hogy ez az eszes, kitartó, nagyakaratú székely kiadta tibeti szótárát Indiában. Ami e két évforduló között van, az ötven év, — nem egyéb, mint egy fáradságban, tanulásban, szilárd akaratban gazdag élet regénye, egy rendkívüli akaratú, a hazai rögtől messze vetődött magyar ember minden munkássága: nagyenyedi kollégium, kis dárdás, kalandos tervek, ösztöndíj, Balkán, Bagdad, köves Arábia, hideg Tibet, India ... A magyar történelem kevés utazót mutat ugyan fel, nem voltak tengereink hatalmasak, külpolitikai vezérségre nem pályáztunk soha, nálunk az »Extra Hungáriám« elve mindenekfelett való volt, de aki ki tudott szabadulni ebből a szorításból, POLITIKAI SZEMLE
