Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-21 / 32. szám
1934. április 21. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. Közeltfizharc a csendőrök és a betörők között. Lövöldözés a szőlőhegyen. — Az áruló összeroncsolt balkar. Amikor az árnyak imbolyogni kezdenek a sejtelmes éjszakában. Saját tudósítónktól. Komárom, — április 20. Nem mindennapi eset foglalkoztatja Köbölkút község és környékének a közhangulatát. Már leszállt az est és elcsendesedett a határ, az emberek már otthon pihenték ki az egész napi munka fáradalmait. A szokott körútját végezte az egyik köbölkúti csendőrjárat. E kőrútjában benézett a köbölkúti szőlőkbe is. A szőlőhegyen arra lett figyelmes, hogy Szűcs Ferenc borpincéjéből gyanús világosság szűrődött ki. A csendőröknek azért is volt gyanús a kiszűrődő világosság, mert tudták, hogy Szűcs Ferencék otthon vannak és igy csakis idegenek járhatnak a présházban. Amikor a csendőrök a pince közelébe értek, fojtott kiáltást hallottak és a világosság hirtelen elsötétült. A pincéből sötét alakok sompolyogtak ki. Ezek az árnyak vakmerőén a csendőrök felé sompolyogtak és a csendőrökre két lövést le is adtak. A lövések szerencsére nem találtak. Erre a lövöldöző árnyak, valószínűleg a lövések sikertelensége miatt, menekülni kezdtek. A csendőrök gyors egymásutánban öt lövést adtak le a menekülő betörőkre, akik azonban nyomtalanul eltűntek. Egy véletlen eset azonban hamar fényt derített erre az éjszakai kalandra. Az egyik köbölkuti orvosnál még azon az éjszaka nagy zörgetéssel jelentkezett Kovács István köbölkúti rovottmultú munkanélküli és azonnali orvosi segítséget kért. A balkarja volt összeroncsolva és az orvos az első pillanatban megállapította, hogy a roncsolás puskagolyótól származott. A csendőrség nem kételkedik abban, hogy az éjszakai kaland egyik hőse Kovács volt, aki mindenféle mesével igyekszik elhárítani magáról a gyanút és sebesülésének okául nem valószínű dolgot ad elő. A csendőrség Kovácson kívül gyanúba fogott még egy Török nevű munkanélkülit. Kovácsot az érsekujvári kórházba, Törököt pedig a párkányi járásbírósághoz szállították be. A „Fény városa“ lesz Budapest a Nemzetközi Yásár ideje alatt. A vásár vízummentes határátlépést és50°/o-os J utazási kedvezményt biztosit látogatóinak. A Budapesti Nemzetközi Vásár idején a magyar főváros tündéri fényben fog ragyogni, hogy a maga részére hódítsa el ezt az elnevezést. A vásár megnyitásának napján, május 4-én Budapesten üzembe hozzák a díszvilágítást. A vásár 50°,o-os utazási kedvezménye folytán tízezrével érkező külföldiek tiszteletére fényárban fog úszni a budai Dunapart minden középülete, a Halászbástya, a régi budai templomok, Mátyás király koronázó temploma, a Gellérthegy oldala, a Citadella s fény árasztja el a pesti partot s bent a városban a közterek szobrait s a közlekedés minden gócpontját. Látványos lesz Budapest. A Duna sötét szalagján ál fénylő hidak kötik egybe a magyar metropolis két testvérvárosát: Budát és Pestet. De látványos lesz a vásár idején a város ezer más pontja is. Különleges teljesítményekre készülnek a színházak, a szórakozóhelyek, egyszóval gondoskodás történik arról, hogy az, aki a vásár komoly üzletkötési lehetőségei miatt a vásár alkalmából kereste fel a magyar fővárost, olcsó és jó szórakozáshoz jusson, kellemes emlékekkel térjen vissza hazájába. — Halálozás. Súlyos csapás látogatta meg Halász Ernő párkányi városbíró helyettest. Felesége, szül. Gáti Anci 29 éves korában a budakeszi-i szanatóriumban hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése Budapesten a farkasréti temetőben ment végbe igen nagy részvét mellett. Férjén és kis leánykáján kívül kiterjedt rokonság gyászolja. Hirek a Dunáról. Kis csaoargőzös Dunamocs és Komárom közöli. Egy dunamocsi vállalkozónak érdekes és amellett kitűnő ötlete támadt. Látva azt. hogy a partmenti forgalom Komárom és Dunamocs között erős, mindig sok szállilanivaló akad a Dunán ízsa, Radvány, Moes félé s a szállítanivalókat rozoga teher'sónakok, sokszor lűlmeglerhelt bál ák viszik, azonkívül utas is akadna Komárom és Párkány között elég. kis moloroshajót építtet, amelyen a személy- s a teherforgalmat lebonyolítja." A hajócska kisterjedelmű, fürge alkotmány lesz, egyszerű kivitelben s most van készítés átáll egy hajógyártó cégnél. Hír szerint még e nyáron megindul a Dunán. — Visszahozták a pozsonyi propellert. Pozsony városa évek óta bérelt csavargőzösön bonyolítja le a forgalmat a város és Ligetfalu között. Újabban egy csavargőzöst rendelt a komáromi Skoda cégnél, — a kis, fehér hajócskának sok nézője akadt Komáromban is. A hajócskái ill vették át ünnepélyesen, s a hajócska egyedül, bátran, minden kísérő nélkül tette meg a nagy utal Pozsonyig. Ott azonban lassúnak találták s néhánynapos használat után visszaküldték Komáromba, hogy tegyék gyorsabbá menetét s végezzék el még rajta az utólagos javítanivalókat. — A dunai teherforgalom már megindult, a személyforgalom megindulása csak májusban várható. A teherforgalomból vajmi kevés jutott eddig Komáromnak s a kikötő igen elhagyatott. A komáromi kikötő csütörtöki nevezetes látványa az volt, hogy az egyik emelődaru edénye a Dunául zben megfiirdött, fel-lebocsátgalták a vízbe, hogy mégis legyen valami munkája — Zsilipek a Kisdunán. Hír szerint a Kisdunát elzáró felső gátra zsilipeket szerelnek. Ez többszörösen hasznos: részint azért, mert a zsilip segítségével nem kell a hajóknak megkerülni az egész szigetet. másrészt pedig azért, mert ezáltal a Kisduna vize is folyóvíz s így tisztítóit viz lesz. A jelenlegi állapot egészségtelen. Egy jókarban levő nehéz otorbicikli eladó. Cím: „Hálógyár Guta“ Komárnoi járás. i48 — Gyújtogatás. A napokban tűz ütött ’ki Szőgyénben, Fábián Gábor portáján, ahol a kazlak égtek le. A vizsgálat megállapította, hogy a tüzet gyújtogatás okozta. Komáromi ucca Építkeznek. Itt valahol—olt valahol, a tavasz leple alatt, méla csendben, minden fölöslegesebb zaj nélkül összehajol kél-három munkás, húsz munkás, ötven munkás, itt valahol-ott valahol póznák emelkednek s épülelállványok kusza szerkezetére hull a mész, téglahalmok fogy adóznak, szekerek zörögnek, asztalos érkezik, tető emelkedik: veszed észre, nyájas olvasó, hogy Komáromban még ma is akad néhány elszánt ember, aki építkezni mer? Milyen öröm ez, építkezést, fejlődést látni, tapasztalni azt, hogy ebben a megfeneklett városban is lüktet még így-úgy az élet, öröm látni a munkást, dologgal kezében, öröm nézni, amint emelkednek a házak, — tiszta öröm, mert önzetlen. Mégis; mennyire hátra vagyunk még! Nem irigység szól belőlünk, amikor figyeljük Érsekújvár nagy elöreugrását, a környéki városok nekilendüléséi, az új házakat Pozsonyban és Párkányban, az iramot Dunaszerdahelven és Galántán, — csak minálunk fáradt mindenki s minálunk lüktet lassabban az élet. De, talán ... valami reményt meríthetünk mégis, ha itt-otl az építkezés tapogatózó kezdeteit látjuk. Helyeukint, mint egy-egy oázis, oszlopok merednek a levegőbe, mész forr s piros lógta hever a földön. Talán mégis ... Reménykedve várjuk, milyen formájú házak lesznek az újak s a komáromi bérlő, ha lakást keres, nedves, vizes falakra lalál-e benne, avagy fog ákadni egyszer száraz földszinti lakás is Komáromban? Mert a komáromi lakások nagyrésze, — amely lakók, bérlők számára készüli, — nedves, gondozatlan, kényelmetlen, rossz beosztású s amellett igen drága. Ideje már modernül és jól építkezni. i V. A többit ki lehet találni. Legalább is annyit, hogy Mrs. Bachel meglátta Bertit és egyszerre kigyógyult az özvegyi bánatból. Sőt olyasmit érzett, hogy mindaz, ami őt eddig elbájolta, megbűvölte, fellelkesítette, elringatta és elragadta a Magvari muzsikájában, az megtestesülve ott feketézik pár lépésnyire tőle a Bodó Berti személyében. Rachel most már nem lehunyt szemmel hallgatta a cigányt, mint eddig, hanem Bertit nézte hozzá. Annyira, hogy a dolog feltűnt mindenkinek, magát Bertit kivéve. Valószínűleg tudomást se vett volna róla soha, ha egy este, amikor baráti társaságban fogyasztotta a háromdecijét, az egyik hölgy nem figyelmezteti: — Nézze, Bodó, az a szép amerikai asszony nagyon nézi magát. Menjen már és kérje fel táncolni. Bérli vállat vont. » — Nem tud magyarul, — mondta, — hogy beszéljek vele? A hölgyek összenéztek mosolyogva. — No, Istenem ... szólt az egyik, — maga velünk se beszél olyan nagyon sokat, pedig mi tudunk magyarul! Az más! — felelte Berti kurtán. De azért, most először, hosszan ránézett Rachetre, mire az elpirult. Hát ezt nem nézem tovább! — szólt az egyik úr a Bertiék asztalánál. Majd én összeismertetlek vele! Azzal felállt és felkérte Rachelt egy fordulóra. Rachel mosolyogva állt fel. Remekül táncolt, amit egyértelműen megállapított róla az egész közönség. Mikor pedig a láncnak vége volt, azt kérdezte a láncosától: A barátja nem szokott táncolni? Dehogynem! — hangzott a felelet. — Csak azért nem kérte fel Önt. asszonyom, mert félt, hogy visszautasítja. Azonnal idehozom... De... — tette hozzá, — sajnos, nem beszél angolul. — És néniéül? Németül sem. Rachel sóhajtott egyet: — Nem baj... Azért csak hozza ide. VI. Két hét múlva Rachel kábelt kapott Nevvyorkból, hogy az anyósa súlyosan megbetegedett, menjen haza. Rachel kétségbe volt esve, nem azért, hogy az anyósa beteg, hanem hogy itt kell hagynia Pestet. Könnyes szemmel osztogatta ki a borravalót a személyzetnek, a portásnak pedig még egy kis levelei is átadott ezenkívül Bodó Berlinek címezve. Bertitől ugyanis levélben búcsúzott, erre azonban Berti csak akkor jött. rá, mikor a barátja, aki megismertette Rachéllel, lefordította neki a levelet.- Azt írja, mondta, — hogy menj ki Amerikába ... Bérli vállat vont: — Én menjek ki? Miből? Hát ha nem mész is, — felelte a barát — írni azért illenék neki. Válasz nélkül nem hagyhatod ezt a levelet. Hogy írjak?... Hiszen nem tudok angolul! Hosszan gondolkozóit, majd azt mondta: — Hanem, ha te írnál, azt aláírnám! így kezdődött a levelezés Rachel és Bérli közi. Tíz levelet váltottak körülbelül s akkorára már jegyesek voltak. A tizenegyedik levélben útiköltség és hajójegy érkezett a Bérli számára. Pista bácsi csak el hült, mikor meghallotta, hogy az öccse milyen szerencsét csinált. De azért addig nem engedte el Bertit, mig pontosan nem tájékozódott a Rachel kiléte felől és akkor képedt el csak igazán. Cobbék irtóztatóan gazdagok voltak. Pista bácsi csak annyit tudóit hápogni: Nahát, ez a Berti!.,. Nahát!* VII. Nem telt bele nyolc hónap, Berti megint ott ült a Hungáriában. Minden nap. Délben is, este is. De nem feketekávé és három deci bor mellett, hanem mint rendes ebéd- és vacsoravendég. Már ötödik napja volt itthon, mikor találkozott a barátjával, aki a leveleket írta helyette. Bertit — csodálkozott az. — Hát le? Itthon vagy? A feleségeddel jöttél? Berti megrázta a fejét: Nem. Nélküle. Hogy-hogy? Hál csak rövid időre jöttél? — Végleg! —- szólt Bérli. — Értem. A feleséged utánad jön. — Nem. — Hát?... Csak nem vesztetek össze? Berti vállat vont: — Nem ... Nem éppen ... — Hanem? Berti sokáig hallgatott. Majd végül azt mondta: — Megtanult a kedvemért magyarul. — Na és? — Aztán azt mondta, hogy jöjjek haza. Ad havonként Ötszáz dollárt, de jöjjek haza. —- Na, de valami mégis csak volt köztetek? Bizonyosan összekülönböztetek valamin! Nem értettétek meg egymást! Berti megrázta a fejét. Nem a.. Sőt! Az voll a hiba éppen, hogy megértettük egymást. Addig jő volt minden. Nna!... Nem baj, legalább láttam Amerikát! A jóbarát hallgatott egy kicsit, aztán megkérdezte: És milyen Amerika? Berti jó sokáig gondolkozott, majd azt felelte: — Olyan! Többel nem mondott.
