Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-21 / 32. szám

2. oldal

»KOMÁROMI LAPOK«

1934. április 21.

szagos Bank néven és ez az új bank venné magára a járási önkormányzatok adósságait, azokat három százalékkal kamatoztatná s három százalékot fordítana a törlesztésre. A javaslat szerint az évi szükség 96 millió korona volna s ennek fejezetéi a közúti alap hozzájárulása, a forgalmi adójövedelem bizonyos hányada, a bevezetendő közegészségügyi pótadó és a műzsíradó alkotná.

Az iparospárt szerint már az ősszel meg lesznek a választások.

A cseh iparospárt lapja, a Moravszky Denník legutóbbi számában írja, hogy beavatottak szerint nagyon óvatosan kell fogadni a jövő évi tavaszi választásokról céltudatosan terjesztett híreket. Az egyes kormánypártok lázasan készülődnek a választásokra, amelyek esetleg már ez év őszén sorra kerülnek. Céltudatosan terjesztik egyes kormánypárti lapok azokat a híreket is, hogy az országos képviseleti és nemzetgyűlési választások egy időben, jövő márciusban lennének, mert hogy akkor jár le a tartományi képviselők mandátuma. Hivatalos törvénymagyarázat szerint az országos képviseleti tagok magbizatása ez év őszén jár le s így a választásokat feltétlenül ez év decembere előtt kellene megtartani. Közönségünknek minden eshetőségre el kell készülnie — írja a lap — tehát az őszi választásokra is.

Ankét a város pénzügyi szanálásáról.

Komárom, április 20.

A város adósságainak konvertálására vonatkozó tanácsi határozat értelmében Csizmazia György városbíró ankétre hívta meg a helybeli pénzintézetek igazgatóit, akiktől véleményt kért a város részére szerzendő konverziós kölcsön felvételének lehetőségére nézve.

Április 19-én, csütörtökön délután volt az ankét, amelyen a városbírón kívül jelen volt Kudelka József áll. főjegyző, Bartos Frigyes az Első Hitelintézet-, Erdős Vilmos a Slovenská Banka fiókja-, Nagy Jenő a Földmivespénztár-, Kocsis Ernő a városi takarékpénztár fiókja-, F ü - 1 ö p Zsigmond a Népbank igazgatója, Fischer Imre a Légióbank fiókjának főnökhelyettese, valamint Sándor Ernő városi főszámvevő. A megjelent igazgatók előtt Csizmazia városbíró és Sándor Ernő 'főszámvevő ismertették a város jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetét és véleményt kértek egy hosszúlejáratú amortizációs konverziós kölcsön, esetleg a legszükségesebb adósságok törlesztésére szolgáló rövidlejáratú 2—3 millió koronás kölcsön felvételének lehetőségére és feltételeire nézve.

A megjelentek valamennyien hozzászóltak a kérdéshez, jóindulattal tárgyalták a kölcsön ügyét, de mindannyian rámutattak azokra a nehézségekre, amelyek a mai általánosan súlyos gazdasági viszonyok között a pénzintézetek hitelnyújtása körül uralkodnak. A helyi pénzintézeteknek nem áll módjukban nagyobb kölcsönt

Tervünk lesz ezúttal, nem kifogásunk.

Komáromnak kevés tere van, kevés széles uccája, általában, kevés reprezentatív épülete. Ez nem hibája senkinek: a katonaváros szükségszerüleg így alakult áf történelem folyamán.

A szépérzék azonban azt kívánja, hogy a város külső formában a lehetőség szerint kedvező benyomást keltsen, szép legyen, benszülöttnek, idegen utasnak egyképen kedves.

Mivel lehelne legjobban díszíteni nyáron át egy várost, annak uccáit, tereit, házait, — ha nem virággal? Mi díszítené szebben, ha nem a friss színek szivárványa, a zöld levél s a pompás virág? Ablakban, téren, uccán, nyilvános helyen, mindenütt.

Komáromnak csak egy elfogadható tere van, az úgynevezett Anglia. Az is csak azért, mert azt a katonaság gondozza, van embere, van pénze hozzá, ügyel rá, kényezteti. Már Szigetünk nagyrészt elhanyagolt, pedig ez volna rendeltetve sétáló-útnak, kis kirándulóhelynek, nyári szórakozásnak, a komáromi polgár vasárnap délutánja üdítőjének. Szigetünk rendezése nincs egységes terv szerint irányítva (még csak azt sem tudtuk elérni, hogy zsilip legyen a Kisduna felső részén, általában sok dolog van Komáromban, amit a komáromi polgár megkérdezése nélkül csinálnak), de nem valami pompás a Kórház-tér sem, hogy a Széna-térről s kapcsolt részeiről ne is beszéljünk.

Felötlik tehát a kívánság: tegyük

folyósítani a városnak, de készséggel vállalkoztak a pénzintézetek képviselői arra, hogy a kölcsön szerzésére nézve belföldi nagybankokkal való összeköttetéseiket fel fogják használni s a helybeli fiókintézetek megkísérlik anyaintézetüknél interveniálni a kölcsön ügyében. Felmerült az a vélemény, hogy a városnak elsősorban azoknál az intézeteknél kellene kölcsön iránt érdeklődni, amelyeknél már érdekelve van és pedig mindenekelőtt a biztosító intézetek prágai központjánál. Majd megjelöltek néhány olyan tényezőt, akiknek segítségével a kölcsön megszerzésére nézve irányítást nyerhetne a város.

Csizmazia György városbíró hálás szavakkal köszönte meg a bankigazgatók szives tanácsait és az ankétot berekesztette.

széppé s vonzóvá Komáromot a magunk erejéből, mintegy társadalmi utón.

Indítsuk meg a »VIRÁGOS KOMÁROM« mozgalmat. Karolják fel ezt a mozgalmai a komáromi nők, — akik sok és szép kezdeményezésnek lelkes pártolói, ügyvivői, — ez igazán női kézbe való mozgalom, szervezzék, rendezzék meg a »VIRÁGOS KOMÁROM «-ot, — lapunk mindenesetre felszínen fogja tartani a kérdést s szeretné remélni, hogy nálunk nemcsak kezdeményezések akadnak, hanem lelkesedés és.kitartás is a véghezvitelre. A »VIRÁGOS KOMÁROM« van olyan szép és lelkes mozgalom, mint a túlsó félre induló »szivacs-mozgalom« vasárnap délutánonként, s ha van erő és kitartás Komáromban a borosüvegekhez, akkor talán akad egy-egy korona a virágoscserép számára is, amelyet majd asszonvi kéz helyez az ablakba.

A köz javát s a város szépítését szolgálná ez a mozgalom, mindenkinek öröme telne benne, egy szervezkedés, amelyben nincsen semmi önzés, csak esztétika...

Ablakokra, terekre, erkélyekre, — már amennyi nálunk akad, — kis kertekbe, Dunapartra virágot, fákat, zöldet, szépséget, hogy legalább ezzel javítsuk Komárom kopott arcát.

Felajánljuk ötletünket a komáromi nőknek, az ő ügyességük s lelkesedésük bizonyára sikert fog aratni.

»VIRÁGOS KOMÁROMOT« a poros Komárom helyébe!

Szülői értekezlet

a gimnáziumban.

A szülök és tanárok a romboló szellemű ifjúsági sajtó ellen.

Az iskolaügyi minisztériumnak igen üdvös rendelkezése, hogy az iskolák mellett u. n. szülői szövetséget kell szervezni, hogy az iskola- és a szülők közt meg legyen a kapcsolat. A gimnáziumunkban is meg van ez a szövetség, amely időről-időre egy-egy fontos kérdésről értekezletet tart.

A folyó tanév szülői értekezlete szerdán este volt a gimnázium dísztermében. A szép számban összegyűlt szülők és szállásadók előtt Bíró Lucián tanár beszélt aktuális ifjúsági problémákról, különösen az ifjúsági sajtóról. Rámutatott az ifjúsági olvasmányoknak, különösen az ifjúsági folyóiratoknak nevelő értékére. Szemelvényeket olvasott fel annak illusztrálására, hogy ugyanarról a kérdésről hogyan Írnak felelősségük tudatában a nevelők és hogyan a felelőtlen világnézetrombolók. A hatásosan felépitett előadáshoz Somogyi István és ár. Borka tanárok szóltak hozzá. A szülői értekezlet elhatározta, hogy felirattal fordul az iskolai referátushoz, hogy az iskola és a szülői ház tekintélyét romboló ifjúsági sajtótermékeket tiltsa ki az iskolából.

Pethő Sándor elemi isk. igazgató azt az indítványt terjesztette elő, hogy a szülői értekezlet kérje a referátus azon rendeletének visszavonását, hogy az osztályozó konferenciák eredményét nem szabad közölni a tanulókkal. Most ugyanis az a helyzet, hogy az elégtelen előmenetelü tanulókon kivül a diákok csak félévkor és év végén tudják meg, hogy egyes tantárgyakból hogyan állnak. A szülőknek és a diákoknak ezt a bizonytalanságát kívánja megszüntetni Pethő S. igazgató indítványa, melyet a szülői értekezlet nagy lelkesedéssel magáévá tett.

Megvételre

keresek

2—3 szobás komplett, újonnan épült családi házat a belvárosban. Címem a kiadóban. 146

Olvassa és terjessze

a legjobb magyar lapot, a

Komáromi Lapokat

„Virágos Kómáról

66

Indítsunk mozgalmat „virágos Komárom” érdekében, hogy szépüljön a város. - A lelkes komáromi nők, mint a mozgalom szervezői I

A ßerti szerencséje.

Irta Csathó Kálmán.

I.

Mrs. Rachel Cobb özvegy volt és szomorú. Férjét váratlanul veszítette el egy vasúti szerencsétlenség következtében, éppen, mikor az egyik legsikerültebb üzletének lebonyolítása után, hazatérőben volt Newyorkba. Mrs. Rachelt mélyen lesújtotta, valósággal összetörte a csapás. Hónapokig nem bírta magát összeszedni, sírt, jajgatott, azután pedig a búskomorság tünetei kezdtek nála mutatkozni. Orvosai és barátai egyérlelműleg környezetváltozást javasoltak s így történt, hogy a fiatal özvegy egy szép napon hajóra szállt egy barátnője kíséretében és átjött Európába. Tehette, mert gazdag volt. Rettenetesen gazdag — amerikai értelemben.

II.

Londont unta, Párizsban csalódott, Róma nem váltotta be számára a hozzá fűzött várakozást, Berlinben pedig az volt az érzése, hogy az egész város nem egyéb ügyetlen és szegényes Amerika-utánzalnál. Svájcban komor volt a táj, Tirolban esett az eső, Bécsben ült hát egy szállodában és már éppen arra gondolt, hogy hazautazik, mikor véletlenül egy este kinyitotta a ” rádiót. Eorgatta, forgatta és egyszerre csak csodálatos, édes, bús melódiák kezdték simogatni a lelkét. Rachel úgy érezte, hogy a nyomás felenged a szívéről. Valami névtelen vágy szállta meg, a lelke megtelt reménységgel és már nem gondolt haza, hanem azt mondta a barátnőjének:

— Oda akarok menni, ahol ezt a muzsikát játszák. Ott meg fogok gyógyulni.

III.

Azt a muzsikát pedig a Hungária-szállóban játszották Búdápesten. Rachel és a barátnője harmadnap este már ott vacsoráztak egy sarokasztalnál a Hungária éttermében és gyönyörködve hallgatták Magyari Imrét, meg a bandáját. Egy kicsit nehezen bírták ugyan megérteni, hogy az a szmokingos kövér úr, aki olyan szívhezszólóan játszik, cigány, mert eddig más fogalmuk volt a cigányokról, de ez nem változtatott semmit azon, hogy el legyenek ragadtatva tőle. Tőle, a muzsikájától, a szállodától, a várostól, a Dunától és mindentől, ami körülvette őket. Rachel annyira beleszeretett a cigányzenébe, hogy délelőttönként folyton a gramofónos boltban ült és összevásárolt minden lemezt, amin magyar nóta van. A barátnője azt írta haza az aggódó rokonoknak:

»Rachel egészen meggyógyult, kivirult, megszépült és világos ruhákat csináltatott. Budapest a legszebb város és a cigánymuzsikának nincs párja a világon.«

IV.

Egy Bodó Berti nevű úr ugyanekkor igen nyomasztó anyagi helyzetbe került Pesten, mert Pista bácsi közölte vele, hogy az alacsony búzaárakra való tekintettel, harmadrészére szállítja le az apanázst.

— Végre is, mai világban nem élhet az ember naplopásból, — tette hozzá szigorúan. — Éppen ideje volna, hogy valami kereset után nézz!

Berti nem szólt semmit. Bólintott, átvette a redukált járandóságot és elment. Pista bácsi egy kis lelkifurdalással nézett utána. Nem mintha úgyis nem segélyezte volna az öccsét erején felül, hanem mert szerette volna, ha legalább vitatkozik vele egy kicsit, hogy megmagyarázhatta volna neki a helyzetet alaposabban.

— Vájjon mit gondol ez most magában? — töprengett az öreg. — Azt hiszi talán, hogy én...

Felesleges aggodalom volt, mert Berti nem gondolt és nem hitt semmit. Nem neheztelésből, vagy büszkeségből hallgatott, hanem mert nem volt semmi mondanivalója. A világon semmi. Berti egyáltalában nem engedte meg magának azt a fényűzést, hogy véleménye legyen, kivált ellenvéleménye. Gyermekkora óta megszokta, hogy úgy vegye a dolgokat, amint vannak és ne okoskodjék. Emiatt aztán az okoskodáshoz való eszközei be is rozsdásodtak már a barátai szerint, akik azt állították, hogy ha Bérli egyszer gondolkozni kezdene, olyan csikorgással járna az, hogy mindenki összeszaladna.

Ez azonban alighanem rágalom volt, mert Bertinek igenis volt magához való esze. Arra, amire neki kellett, volt. Arra példáid, hogy be tudja osztani az életéi úgy, ahogy neki a legkellemesebb. Továbbá arra, hogy milyen ruhához milyen cipőt és harisnyát húzzon és milyen nyakkendőt kössön. És arra is, hogy úgy gazdálkodjon a kis járandóságával, hogy soha zavarba ne jöhessen.

Ez nem is esett túlságosan nehezére, mert nem volt semmiféle passziója és önmagán kívül nem igen érdekelte semmi a világon. Önmagán túl nem lerjedt a fantáziája sem, de önmagáról is csak azt tudta, hogy szép ember. Ami igaz is volt. Barna, cigányképű, fekete szemű fiú volt, szálas, vállas, jól megtermett alak, igazi, régi betyárszépség. Volt benne valami regényes titokzatosság, amolyan komor férfiasság, amelynek a látszólagos nyugodtsága mögött elfojtott, lappangó tüzet sejtett, aki ránézett. Ezt a benyomást csak fokozta, hogy annyira hallgatag volt, hogy kérdésre is csak ritkán felelt, akkor is többnyire csak egy sötét mosollyal.

Ilyen volt Bodó Berti, akinek egyetlen szenvedélye az volt, hogy a Hungária halijában üldögélt. Délben is, este is. Azelőtt ott is étkezett, újabban, mióta Pista bácsi megnyirbálta a jövedelmét, csak a szivarját szívta ott, ebéd után feketekávé, este pedig egy-két deci bor mellett. Ha volt ismerőse, odatelepedetl az asztalához, ha nem volt, egyedül üldögélt. Egészen mindegy volt számára, mert egyedül sem beszélt Levesebbet, mint társaságban.