Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-07 / 28. szám
4 oldal »KOMAROMI LAPOK« 1934. április 7. A nélkülöző, munkanélküli komáromi szegény fiatalemberek monstre küldöttsége szerkesztőségünkben. Panaszkodnak, hogy az ingyenes adományokban őket sohase részesítik, pedig ők is éheznek, fáznak és rongyosak Komárom, április 6. (iiicm devoret. az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen. Eddig a levél. S a bátor hölgy valóban nem rettegett sorsát Kossuthéhoz kötni. Pár hét múlva 1841 január 9-én hűséget esküdlek egymásnak, fis a rájuk szakadó gondok, bajok, hányattatások és üldözések mellett is boldogok voltak egymással 2t éven keresztül. Akkor is esak azért vált el útjuk, mert az odaszéntelt szívű hitves 1863 szeptember 1-f'ü meghalt. S a gemiai temetőben pihent, míg férjével és Vilmájokkal együtt haza nem hozták a kerepesi temetőbe... II. K. G. Komárom, április G. A hírek szerint Komárom város külföldi kölcsön iránt érdeklődik. A belföldi nagybankok, melyektől hiteleket veti igénybe, a szociális biztosító, amely a beruházási kölcsönöket folyósította. egyrészt ezidőszeriut nem foglalkoznak kölcsönök folyósításával, ami a gazdasági válsággal áll összetüggéslicn. másrészt Komárom városnak ismerik speciális helyzetét és ezért nem hajlandók újabb kölcsönöket folyósítani. így született meg a külföldi kölcsön gondolata. Nem mondjuk, hogy a gondolat halva született, főleg, ha ez a külföldi kölcsön olcsóbb, mint a belföldi hitelintézetek feltételei, ámde nem gondoljuk. hogy a külföldi tőke olyan megszorult helyzetben lenne, hogy éppen Komárom városát szemelné ki arra. hogy feleslegét ide helyezze el. Ilyenkor nemcsak a belföldi bankok, fle a külföldiek még inkább meg szoklák vizsgálni a lekötött biztosítékokat, a jövedelmeket, a hasznot hajtó jogokat és a pótadók nagyságát és azok befolyásának körülményeit. Mert nagyon szép dolog, hogy a város összeállítja a vagyonleltárát és kimutatja benne, hogy a teher 11 millió, de ezzel szemben az aktívum 10 millió, ez a becslés akkor is egyoldalú marad, ha azt a megfelelő önkormányzati szervek is átvizsgálták volna. De sem a belföldi, még kevésbbé a külföldi bank nem tesz mást, mint szakértőkkel becsültetik fel a vagyont és a bevételeket módjában van ellenőrizni a város közhitelű pénztári kimutatásaiból. A külföldi kölcsön felvétele sem könnyebb, mint a belföldié és csak egy esel foroghat fönn, amely ezt kívánatossá teszi, vagy tenné. ha ebből a drága belföldi hitelek konverziója vitetnék keresztül. A városnak nyilván nem az a célja, hanem elsősorban a fizetőképességnek visszaállítása. Erre a célra hitelt igénybevenni nem racionális dolog. A külföldi kölcsön garanciái sokkal messzemenőbbek, mint a belföldié, ami természetes is. A külföldi hitelezőnek nem áll rendelkezésére a járási választmány, amely a pótadók felvételét megtiltja és a hitelező bank javára engedményezi, mint azt az országos banknál tette. Nagyon természetes. hogy a járási választmánynak is ki kell nyitnia a szemét, ha külföldi kölcsön felvételéről van szó. Elég sokszor hunyt szemet a városi gazdálkodás felett és elég gyöngén védelmezte meg a komáromi közteherviselők érdekeit, amikor a költségvetésben kínos töprengés után százezer korona megtakarítást mégis csak törölt. Meg vagyunk arról győződve, hogy két élesszemű pénzügyi ember ezt elvégezte volna sokkal célszerűbben egy óra leforgása.alatt. Komárom közteherviselő polgárságának ludbőrzik a háta. amikor újabb kölcsönök felvételéről hall beszélni, mert tudja, hogy a 'kölcsönt vissza is kell tizx'tui, ami sokszor azokat, akik azt felveszik, egyáltalában nem nyugtalanítja. A kölcsönből elég volt és eicg lesz azt két nemzedéknek megfizetni, de az utánunk az özönvíz elve nem lehet okos pénzügyi elv. — A rendőr jó céllövő, J. O. Bricks, los-angelesi rendőrt céllövés közben egy eltévedt golyó combján súlyosan megsebesítette. Mialatt a mentőkre várakozott, folytatta céllövőgyakorlatát és 50 lövése közül 49 talált. Saját tudósítónktól. Már régen elmúllak azok a boldog idők, amikor azt tartották a legényemberekről, hogy »szép.élet a legényélet ! .Ma már egyformán vége mindnyájunknál a gyöngyéletnek. Hogy nemcsak a családos, a házas emberek szenvednek a mai keserves, nyomorúságos és búval béleli világban, hanem , a szegény fiataléin berek, a legények is, azt eléggé megmutatta az a nagy monstreküklöttség, amely pénteken fölkereste szerkesztőségünket és a küldöttség szónoka előadta keserves panaszaikat. Aki ezeket a panaszokat végig hallgatta, tisztán látta, hogy a házasságot nem kötött emberek helyzete még sokkal szomorúi)!). Ne beszéljünk itt bevezetendő agglégényadóról, mert hiszen azt is csak az fogja fizetni, akinek van miből. Ili azonban egészen másról van szó I A lapunk szerkesztőségét fölkereső szegény fiatalemberek elpanaszolták keserves bajaikat. Hár ők is szegények, szegényebbek, mini a közmondásos templom egere, ök is munkanélküliek, mégis minden jótékony akcióból száműzve vannak. Számüzöttjri az ingyen adományoknak. Ha valami adomány kiosztásáról van szó, önnél őkel azzal küldik el. hogy előbb a családos,a gyermekes családapák és anyák jönnek sorra és csak azután a legénvemberek. Hiszen ebben még nem volna baj, dó ott a bökkenő, hogy mire a családos emberek megkapják az ingyen adományokat, akkorra kimerül, kiürül a bőségszarunak nem mondható ajándékhalmaz és szegény legényemberek nem kapnak semmit. így van ez az ingyen liszt, ingyen fa, ingyen A tavaszról bizonyos félelemmel zengünk. Már háromszor jeleztük érkeztét, háromszor csúfított el bennünket azzal, hogy mindig havat, szeles hideget zúdított a nyakunkra s éppen a szép húsvéti ünnepek után hozott megint havat s idézte elő barackvirágok romlását, amiker már az ember azt hitte volna: tündérszép idő szakadt reánk ... Szeszélyes az időjárás, nem is csodálnánk, ha a cseresznyevirágok csak valamikor augusztusban virítanának és a gyümölcs novemberben érne, hiszen az időjárás rendje egészen megfordult. Óvakodva Írunk tehát a tavaszról. Bizalmatlanul és megfelelő kételkedéssel kérjük fel költőinket, hogy tavaszi verset Írjanak, noha ebben az egyben biztosak vagyunk, hogy akár van tavasz, akár nincsen: a költők mindenképen rügyezni és levelezni kezdenek, küldik verseiket szerkesztőségünkbe. Szerkesztőségünk egyik polcán kilószámra vannak most is a versezetek, mert sokféle indulat rágja az emberiséget s ezeknek az indulatoknak elvégre kifejezést is kell adni valamilyen formában ... Némelyik vers határozottan sikerült, némelyik mindenesetre kevésbbé. Felkérjük azonban a köllő és cikkíró urakat, hogy nevüket, címüket mindenképen mellékeljék a versekhez, mert névnélküli és álneves költeményeket, cikkezeteket a legnagyobb sajnálatunkra, nem tudunk érdemben megbírálni. Méltóztassék vállalni a felelősséget, ha egyszer Írni tetszett... A komáromi menetrenddel is foglalkozzunk e szent tavasz kapcsán. Nem a vasúti menetrendre gondolunk ezúttal, — amelyre éktelenül kiváncsiak vagyunk, — sem a vidéki szén és más adományok kiosztásánál. Itt kél ellentétes irányzat ütközik össze: az a humánus felfogás, hogy az éhező gyermekekkel túró családot előnyben kell részesíteni az egyes emberekkel; a másik az, hogy a szegény fiatalemberek is éheznek és fáznak, rongyosak és az egyes legényember csak így magában látszik egyedülállónak, de a nálunk járt küldöttség nagy száma megmutatta, hogy ők is nagyon sokan vannak. Itt valahogyan meg kell találni az aranyközeputat. Ha a többtagú család kap egy bizonyos kvantum ingyen dolgot, akkor annak megfelelő hányadrészét kanja a szegény fiatalember. Meg vagyunk győződve, hogy a jótékony akciókat vezetők ezt meg is cselekednék, tia volna megfelelő adomány a kezük között, de sajnos, több a segélyre szoruló, mint a segélyt nyújtó. A szegény fiatalembereknek most az fáj, hogy az ingyen szénből ők nem kapnak. Sajnos, elmúltak azok a boldog idők, amikor az erős, egészséges fiatalembernek azt szokták mondani, hogy az ilyen erős fialal menjen dolgozni. Most ezt nem lehet mondani, mert nincs munka! De azért mégis lehelne egypáron segíteni. Komárom eléggé gazdaváros, ahol sok a gazdálkodó, a kerttulajdonos. A tavaszi munkákra alkalmazzanak fiatalembereket és a jótékony emberbarátok is vegyék figyelembe, ha adományaikkal segíteni akarják a nyomort, hogy a házasságot nem kötőit fiatal, legényembereknek is működik a gyomruk, azok is éheznek, fáznak és rongyosak. Adjanak valamivel többet, hogy ezeknek is jusson. autóbuszok menetrendjére. Az autóbuszokkal meglehetősen rosszul állunk, csak egynek van határozott célja, iránya, menetrendje: a városi autóbusznak. A dunamocsi járat csak titokban csúszik be néha Komáromba s lehetőleg úgy közlekedik, hogy senkinek nincs belőle haszna, se az államnak, se a közönségnek, — ennél több autóbuszról pedig nem is beszélhetünk. Furcsa, hogy a vidéknek több autóbusza nincs és se Bátorkeszit, se Madart, se Komáromszentpétert nem közelíthetjük meg autóbusszal. De hát most ne erről beszélgessünk. Komáromnak is meg van a maga biztos és eltéveszthetetlen menetrendje. Állj ki a Nádor-uccára s akár ne is legyen nálad óra, mindig tudni fogod, hány óra van. Azt fogod tapasztalni meglepetésszerüleg, hogy Komárom lakosságának egy része, jó polgári rendszer szerint, percre közlekedik, órára járkál. Ez a kisváros ismertetőjele. Itt van például a reggel: eltekintve attól, hogy a gyermekek és a tanférfiak menetrendjét már anélkül is tudja az ember, hogy ebből messzebbre lehetne következtetni, a reggeli óráknak is csalhatatlan időmutatója van néhány sétáló, — egészségügyi sétáló — személyében. A háziasszonyok időben jönnek és mennek a piac s lakásuk között, a vidéki földbirtokosok szabályos időközökben szaladnak végig autójukban a Nádoron, néhány hölgy szabályos menetidő szerint keresi fel a templomot, a törvényszék külön menetidő-állomás, délben ismét jönnek a tanárok, aztán a pontos időben ebédelni járók közül is ismerünk kettőt-hármat, akikről példát vehetne a három nyilvános óra, ezek az urak másodpercre járnak s nagy a csodálkozásunk, ha néha egy-egy percre megkésve látjuk őket. Ebéd után félkettőkor már a kár véházbamenők szerint kell igazítani az órát, a feketézést, a kalábert s a billiárdot percre kezdik, később a hidon áthúzódó borszivacsok társaságáról lehet időt leolvasni s ugyancsak megállapítható az esti tizenegy óra is, amikor lóhalálában rohan haza az utolsó hidas a Dunától. Komárom fele lakosságának pontos menetideje van. Mintha valami fakastélyban laknánk, amelynek lakosai rugós őraművön közlekednének ... Állj ki a sarokra, vagy menj magad is menetrend szerint s meglátod, hogy mennyi pontos ember van Komáromban. Csak még mielőtt elindulnál, engedd meg, kedves perctársam, hogy figyelmeztesselek valamire: Igazodhatsz gyermekhez, izsai kocsihoz, piaci kofához, háziasszonyhoz, tanárhoz és szivacshoz, — csak egyhez ne. Ne igazodj egy komáromi nyilvános órához sem. Ha ehhez tartod magad, mindig pontos ember hírében fogsz állni ... (thy) Hollywood királynője. a gyönyörű LylIanTashman meghalt Hollywood koronázatlan királynője, Lilyan Tashman meghalt. Körülbelül egy évig volt beteg. Egvidőben, főleg a némafilmek idejében, valóban királynője volt Hollywoodnak. Nem mintha ő lelt volna a legnagyobb és legjobban kereső sztár, de népszerűsége mégis hallatlanul nagy volt. Csodálatosan szép szőke nő volt és őt tartották Amerikában a legelegánsabb asszonynak. Hallatlanul szellemes is volt, a legremekebb társalgónak tartották és ha valahol egy társaságban megjelent, egy perc múlva már őkörülötte forgott minden. Nála fémjelzettebb nevű sztárok gyakran nem akartak vele egy filmben játszani. mert azt mondták, hogy teljesen báltérbe szorítja és elhomályosít'ja őket hallatlan varázsos egyénisége. Halála után ruhatárában a következő toalettcikkeket találták: 4Q pongyolát, 30 estélyiruhát. 11 bundát, 100 kalapot, 120 pár cipőt, 30 hálópizsamát, 50 strandpizsamát, 20 sportkosztümöt és óriási értékű ékszereket. A híres filmszinésznő Edmund Lowenak, az ismert színésznek volt felesége és tíz éven át éltek együtt boldog házasságban, egyetlen válás nélkül. Jteiálos szerelenv O-SSZ/Huj a <y-o~6J-0 g lu. i&J~rt£&ou -• i-ií-í á k.úÁ.CZ&6-tL Át 1If / Ära 15-— Ke. Kapható a SPITZER-féle könyvesboltban Komárno-Komárom, Nádor-ucca 29:
