Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-07 / 28. szám

2. oldal.

»KOMÁROMI LAPOK«

1934, április 7.

mull év március havának végen 877.955 munkanélkülit tartottak nyilván, ami 92.771 személlyel volt több a mostani állománynál. 1934. február havában a munkanélküliek száma 844.281 volt, 1933. februárban pedig 920.182 személy. Az előző hónapi kimutatással szemben a munkanélküliek száma 59.100 személlyel csökkeni.

A cseh nemzeti szocialista párt magyar osztályát akarja megszervezni Csánki Aladár, az agrár párt magyar osztályának voll megalapítója.

Régen nem hallottunk már Csánki Aladár dr. lévai ügyvédről, aki annak idején a csehszlovák agrárpártnak magyar osztályát megalakította. A pártalakítás, mint köztudomású, nem nagy sikerrel járt, s a ruszinszkói választási kudarc után Csánki visszavonult a politikától. Vagy tíz évi hallgatás után most újra porondra lépett, amit egy röpiratban jelent be, amelyben új kormánytámogató pártot propagál: a cseh nemzeti szocialista párt magyar(?) osztályát. Röpiratában ilyeneket ír: »Szerintem csak a csehországi csehszlovák vezetőkkel lehet a szlovenszkói magyarságnak megegyezni és lényegileg lehetetlen a szlovákokkal való megértés«. — »Nem paradox állásfoglalás, ha én abban bízom, hogy a Klofác- Benes vezette nemzeti szocialista párttal tudná a legtermészetesebben megtalálni a kapcsolatot a szlovenszkói magyar nép és magyar nemzet is. Majd elmondja Csánki, hogy minden kormánynak olyan pártolói vannak, amilyeneket megérdemel« és fölfedi annak a titkát, hogy miért nem lehetett Hodzsával megegyezni. Csánki szerint Hodzsa a magyarokkal szemben soviniszta volt, aki a Dunáig és Tiszáig mindent szlovákosílani akar. Az új pártalakílási mozgalmat nem lehet komolyan venni.

— A csallóközi műkedvelők a

húsvéti ünnepek alatt ugyancsak kivették a részüket a magyar kultúra szolgálatából. Újabban a patasi műkedvelők sikeréről hallunk, akik a Betyár kendője és a hodosiakéról, akik a Fehér galamb cimü népszínművet adták elő meleg sikerrel.

— Minden jó háztartásban nélkülözhetetlen egy fontos szer: „Alpau mentholos sósborszesz. A halántékok és a homlok bedörzsölése „Alpával“ kellemesen frissit és ez a kitűnő készítmény csillapítja a rheumás fájdalmakat is.

— Hiko gyermekkocsik szenzá- • ciós olcsó árban ELBERT gyári raktárában. — Sport 70'— Kő-tói, szekrény 219*— KÉ-tól.

Autonómia vagy miniszteri tárca.

Komárom, április fi.

A koalícióhoz tartozó kormánylapok betek óta cikkeznek arról az eshetőségről, hogy a szlovák néppárt még a köztársasági elnökválasztás előli belé]) a koalícióba és egyben a kormányban is helyet kap valamelyik miniszteri tárca révén. Ezek a híradások kapcsolatban vannak az agrárpártnak azzal a törekvésével, hogy egy nagy polgári frontot akar teremteni, amely a szocialista túlsúlyt ezáltal kiegyenlítené.

A cseh demokrata pártnak a kormányból való kilépése folytán a polgári kormánypártok befolyása csökkent, az ellenzékivé vált cseh nemzeti demokraták új állásfoglalása következtében az erőviszonyok gyengültek, szükségessé válik tehát oly polgári elemek bevonása, amelyekkel az eltolódott erőviszonyok kiegyenlítődnek. Az agrárpártnak ebben *a törekvésében nagy támogatója akadt a cseh néppártban, amely a szlovák Hlinka-párttal világnézet dolgában rokonpárt s amelynek kapcsolatai a szlovák néppárttal állandóak. A cseh néppárt közvetítésével sikerült a szlovák néppártot a miniszterelnökhöz s egyben a cseh agrárpárthoz is közelebb hozni és a lapok értesülései szerint komoly tárgyalások történtek a szlovák néppártnak a kormányba való belépéséről.

Tény az, hogy a cseh nemzeti demokrata pártot egy számszerűit nagyobb polgári párttal akarják pótolni, ami a koalíció szempontjából erőgyarapodást jelentene — jobbfelé. A koalíciós pártok ezt a tervet nem tartják kivihetetlennek és a szocialista pártok között sem merült fel kifogás a szlovák néppárt kormányképességére nézve.

Más kérdés azonban, hogy milyen álláspontot foglalnak el a szlovák néppárt tagjai a párt kormányba való lépésével szemben. A pártban sokan vannak, akik szíves örömest belépnének a koalícióba s ennek révén a kormányba. Különösen a párt régebbi tagjai, akik az ellenzékiség száraz kenyerét már megunták és akik valami reális eredményt vélnek a szlovákok javára elérni ezzel a lépéssel, — sürgetik a párt ezirányú elhatározását és mindent elkövetnek, hogy a hatalom árnyékában sütkérezhessenek. Ez a nézet azonban nem egységes a pártban. A párt elejétől fogva lekötötte magát a szlovenszkói autonómiáért, már pedig azt .bizonyosra kell venni, hogy a kormánybalépés esetén erre gondolni sem teliét, mert hiszen olyan kormány tagjai közé kerülnének, akik a csehszlovák centralizmus fanatikus hívei s akik az autonómiáról mitsem akarnak tudni. Viszont a szlovák néppárt jelentékeny része ma is rendületlenül kitart az autonómia mellett, amit a párt becsületének és meg nem változtatható programjának tartanak s aminek feladását egyértelműnek tartanák a szlovák nép elárulásával. A párt e szárnya csak

akkor hajlandó belépni a kormányba, ha erre nézve garanciát kap, ellenkező esetben még tárgyalásokba sem kíván bocsátkozni a kormánnyal.

Fel van adva tehát a lecke a szlovák néppártnak: választania kell az autonómia vagy a miniszteri tárca között. Csak az tudja, hogy milyen nehéz feladat ez a szlovák néppártra nézve, aki ismeri ennek a pártnak a mai súlyos helyzetét s aki tudja, hogy a mai centralista kormányzat milyen szigorú ellenőrzést gyakorol a pártra, annak vezetőire, tagjaira, szervezeteire és sajtójára. Gyűléseiket nem engedélyezik, hivatalos lapjukat sűrű egymásután elkobozzák, a kormánypárti lapok állandóan támadják s legkevésbé sincsenek bizalommal Hlinkáék iránt. Mindezt látják, érzik a szlovák néppárt tagjai s nem lehet csodálkozni azon, ha a párt egy jelentékeny része nem fogadja hallelujával a kormányba való csalogatást, amelyből nem volna semmi haszna sem a szlovák népnek, mert egyezménybe foglalt jogának érvényesítéséről szó sem lehetne. A párt komoly tagjai nem akarnak statiszta szerepre vállalkozni, ebből elég volt egy-Komárom, április 6 üélszlovenszkó s különösen Komárom környéke egyike Csehszlovákia legjobb dohány termő vidékének. Nagyon sok kis- és nagybirtokos él a dohánytermesztésből s közvetve nagyon sok földműves, doliánykertészcsalád. A dohánytermelés még egyike a viszonylagosan jövedelmező foglalkozásoknak s így

természetes, hogy mindenki, aki azelőtt már kapott dohánytermesztésre engedélyt, ragaszkodik ehhez a jogához s azon van, hogy a jövőben se fosszák meg etlől a megélhetési lehetőségtől.

A nagybirtokok gazdasági alkalmazottainak, az úgynevezett »részesdohányosnak pedig egyenesen életfeltétel az, hogy a gazdaságban dohányülletvény legyen. A dohány termelési engedélyek nemrégen érkeztek meg a kérvényezőkhöz s ekkor kiderült, hogy nagyon sokan nem kapták meg azok közül a magyar gazdák közül, akik eddig élvezték ezt a kedvezményt.

Egyes kisebb hivatalnokok ügyetlen kijelentése esetleg arra is enged következtetni, hogy az engedélyek kiadásának politikai íze van s emiatt interpelláció is történt már a tartománygyülésen. Az engedélyezések számos földbirtokost meglepetéssel érintettek, mivel azoknak a földbirtokosoknak,

akiknek még nincsen csehszlovák állampolgárságuk, a dohányültetési engedélyi nem adták ki.

szer, amikor a legjelentéktelenebb tárcát osztották ki a párt képviselőjének. aki kénytelen volt a centralizmus szolgálatába szegődni, anélkül, hogy pártja programjának megvalósítására gondolhatott volna.

A szlovák néppárt ismét válaszul elölt áll. A súlyos kérdés erős forrongásba hozta a pártol és meg lehet, hogy a kormánybalépés terve belső krízist fog előidézni Hlinka pártjában. Egyelőre még nem ismeretes, hogy a párt vezetősége milyen álláspontot foglalt el a kérdésre nézve, azonban igen meg kell gondolnia, hogy milyen elhatározásra jusson, mert egy esetleges elhamarkodott lépéssel végzetes válságba sodorhatja a pártot. A párt programjának sarkpontja Szlovenszkő autonómiája, ha ezt feladja, a szlovák nép elfordul tőle, amiről a legközelebbi választáson már meg is győződhetik, — tehát tehetetlen számára más, mint ragaszkodni programjához. Mert enélkül elveszítené választói százezreinek bizalmát és az önkormányzatért küzdő valamennyi más politikai pártnak becsülssét, de elveszítené létjogosultságát is.

Tudvalevő, hogy Délszlovcnszkón számos földbirtokos állampolgársága még tisztázatlan s ez nem mindig az illetőnek hanyagságából, vagy hibájából történik. Tudvalevő az is, hogy több birtok van olyan kézen, amelynek tulajdonosa nem csehszlovák állampolgár ugyan,

de a birtokon levő földmunkások, alkalmazónak, dohánykertészek kivétel nélkül csehszlovák állampolgárok, idevaló szegény emberek.

Ezeket bünteti elsősorban a rendelet, a föld gazdájának rendezetlen állampolgársága miatt. A dohánykertész.családok érdekében emelünk szól. Most, amikor már a mezei munka megkezdődött s a dohánykertészék előkészültek a dohányültetésre, most érkezett ez a rendelet s ha a földtulajdonos nem akarja, hogy kertészei a nélkülözésnek legyenek kitéve, akkor birtokán kell tartani őket, minden ellenszolgáltatás nélkül, hiszen a földmunkás elhelyezkedési lehetősége is igen nehéz. Többen kérték azt, hogy a szegény, föltétlenül idevaló dohánykertészek érdekében a dohányültetés engedélye legalább az ő nevükre szóljon,

de a hatóságok mereven elzárkóztak attól, hogy rendezetlen állampolgárságú egyén dohányültetési engedélyt kapjon.

Ez az intézkedés önkéntelenül is emeli a munkanélküliek számát, ezen az intézkedésen javítani kell!

A dohányültetvényesek panaszai a dohány-engedélyek kiadása körüli sérelmek miatt.

A paragrafusok eredménye: dohánykertész-családok a tönk szélén. —

Nővérek.

Irta Majthényi György.

Amikor Hódos mérnök Katót egészen váratlanul megkérte, Vilmával nagyot fordult a világ. Tíz évvel volt idősebb a bugánál, aki magányos gyerekkorát egyszeribe megváltoztatta. A kicsi ápolgatását, nevelgetését, a vele való foglalkozást állandó célnak tekintette és idővel Kató lett az egyetlen játéka, öltöztethető babája, barátnője, gyermeke: mindene. Lemondott érte minden más társaságról, le a tánciskoláról, a színházról, a mulatságokról, és az elválhatatlanság érzése valami magátólértetődő elhatalmasodással lobogta be életét.

Amikor Kató nyolc, ő meg tizennyolc éves volt, boldog pirulással tűrte, hogy gyermekének nézzék a kicsit. Különös öröme telt abban, ha a kereskedősegédek nagyságos asszonynak szólították, az ismerősöknek meg maga mondta pajkoskodva:

— Ez az én lányom ám!

És a szívében legbelül így is érezte.

Ezzel hessegette el a férfiakat is maga mellől. Minden felbukkanó érzését, vágyát abba az irányba terelte, amely Katóhoz vezetett és egész életét a kicsiéhez kötötte. Nem akart férjhezmenni, pedig erről sok beszéd esett a családban és egy bizonyos Andal nevű professzor évekig járt a házukhoz miatta.

Egyre azon igyekezett, hogy Kató életét is olyan

szűkre határolja, mint a magáét. Sokszor azt hitte, hogy ez sikerült is. De az iskolákal és ezzel a másokkal való érintkezést még sem tudta kiküszöbölni. Féltette is mindenkitől és úgy rákötötte magát a kicsire, hogy az csak mindenféle ravaszságokkal tudott egy-egy kis időre megszabadulni tőle.

Már a végét járta az iskoláinak, amikor Vilma megbetegedett. Hetekig nyomta az ágyat s azután is sokáig őrizte a szobát. A baj alaposan megviselte, a haja is nagyon megritkult. De mindezt nem bánta. Az fájt neki a legjobban, hogy Katóval nem lehet együtt. A kicsi élt is a szabadsággal, mindenfelé eljárt és ha néha Vilmához bekukkantott, csak köteles részvétből tette, de a szavát, a sopánkodásait semmibe se vette.

— Egészen elidegenedtél tőlem, nyögte Vilma; — Persze, most olyan vagyok, mint valami madárijesztő ... De mit bánod te, hogy mi van velem ...

— De muszáj Rosztokyékhoz elmennem! Ne keseregj, «Vilmuskám, kisanyám, azért mindig foglak szeretni ... És meglásd, hamarosan kinő a hajad újra és olyan szép leszel, mint voltál...

— Minek nekem szépnek lenni! Nem törődöm én a szépségemmel. Csak veled mi lesz, egyetlenem? Elcsavarják a fejedet, megkívánod azt az életet és csak bánat, szenvedés fog rád szakadni.

Tizennyolc éves volt Kató, amikor az utolsó vizsgáját letette és akkor azzal állt elő, hogy ő állásba megy.

— Semmi szükséged rá! — mondta Vilma és anyjuk is így gondolkozott.

— De agyonunom magam itthon, — nyafogott a kicsi.

Nem is lett belőle semmi. Mégis mindennap volt valami oka, amiért elment hazulról. Hol tennisz, uszoda, hol valami meghívás vitte el otthonról és alig két hónappal a vizsga után: megjelent Hódos mérnök. Vilmát valóságos búskomorság fogta el, amikor húga növekvő boldogságát látta. És hosszas rábeszélés után megtette azt, amire sose hitte képesnek magát: elutazott. Nem akarta látni a jegyespár mind bizalmasabb érintkezését.

Vagy félévig volt egy távoli nagynénjüknél és ezalatt teljesen felépült testileg. A haja újra kinőtt, az arca megszínesedett, a teste megerősödött. Csak a húga lakodalmára jött haza. Itató boldogan ölelte meg.

— Jaj, de szép vagy, Vilmucim! Édes kisanyám, csakhogy újra láthatlak.

Vilma hűvösen, csaknem közömbösen viszonozta Itató üdvözlését. Á hosszú távoliét teljesen átalakította érzésvilágát is. Abba a tudatba élte bele magát, hogy az a Kató, akit ő szeretett, akiért a fiatalságát feláldozta, — meghalt. Ezzel a mostanival semmi közössége nincs.

Amig távol volt húgától, egészen rendjén is volt a dolog, de most, hogy újra látta, úgy érezte, céltalanná vált az élete. Az emlékek, ha akárhogy hesse-