Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-07 / 28. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934, április 7. mull év március havának végen 877.955 munkanélkülit tartottak nyil­ván, ami 92.771 személlyel volt több a mostani állománynál. 1934. február havában a munkanélküliek száma 844.281 volt, 1933. februárban pedig 920.182 személy. Az előző hónapi ki­mutatással szemben a munkanélkü­liek száma 59.100 személlyel csök­keni. A cseh nemzeti szocialista párt ma­gyar osztályát akarja megszervezni Csánki Aladár, az agrár párt magyar osztályának voll megalapítója. Régen nem hallottunk már Csánki Aladár dr. lévai ügyvédről, aki an­nak idején a csehszlovák agrárpárt­nak magyar osztályát megalakította. A pártalakítás, mint köztudomású, nem nagy sikerrel járt, s a ruszin­­szkói választási kudarc után Csánki visszavonult a politikától. Vagy tíz évi hallgatás után most újra porond­ra lépett, amit egy röpiratban je­lent be, amelyben új kormánytámo­gató pártot propagál: a cseh nemzeti szocialista párt magyar(?) osztályát. Röpiratában ilyeneket ír: »Szerintem csak a csehországi csehszlovák veze­tőkkel lehet a szlovenszkói magyar­ságnak megegyezni és lényegileg le­hetetlen a szlovákokkal való megér­tés«. — »Nem paradox állásfoglalás, ha én abban bízom, hogy a Klofác- Benes vezette nemzeti szocialista párt­tal tudná a legtermészetesebben meg­találni a kapcsolatot a szlovenszkói magyar nép és magyar nemzet is. Majd elmondja Csánki, hogy min­den kormánynak olyan pártolói van­nak, amilyeneket megérdemel« és föl­fedi annak a titkát, hogy miért nem lehetett Hodzsával megegyezni. Csán­ki szerint Hodzsa a magyarokkal szemben soviniszta volt, aki a Du­náig és Tiszáig mindent szlovákosí­­lani akar. Az új pártalakílási moz­galmat nem lehet komolyan venni. — A csallóközi műkedvelők a húsvéti ünnepek alatt ugyancsak ki­vették a részüket a magyar kultúra szolgálatából. Újabban a patasi mű­kedvelők sikeréről hallunk, akik a Be­tyár kendője és a hodosiakéról, akik a Fehér galamb cimü népszínművet adták elő meleg sikerrel. — Minden jó háztartásban nél­külözhetetlen egy fontos szer: „Alpau mentholos sósborszesz. A halántékok és a homlok bedörzsölése „Alpával“ kellemesen frissit és ez a kitűnő ké­szítmény csillapítja a rheumás fájdal­makat is. — Hiko gyermekkocsik szenzá- • ciós olcsó árban ELBERT gyári raktárában. — Sport 70'— Kő-tói, szekrény 219*— KÉ-tól. Autonómia vagy miniszteri tárca. Komárom, április fi. A koalícióhoz tartozó kormányla­pok betek óta cikkeznek arról az es­hetőségről, hogy a szlovák néppárt még a köztársasági elnökválasztás előli belé]) a koalícióba és egyben a kormányban is helyet kap valame­lyik miniszteri tárca révén. Ezek a híradások kapcsolatban vannak az agrárpártnak azzal a törekvésével, hogy egy nagy polgári frontot akar teremteni, amely a szocialista túlsúlyt ezáltal kiegyenlítené. A cseh demokrata pártnak a kor­mányból való kilépése folytán a pol­gári kormánypártok befolyása csök­kent, az ellenzékivé vált cseh nemzeti demokraták új állásfoglalása követ­keztében az erőviszonyok gyengül­tek, szükségessé válik tehát oly pol­gári elemek bevonása, amelyekkel az eltolódott erőviszonyok kiegyenlítőd­nek. Az agrárpártnak ebben *a törek­vésében nagy támogatója akadt a cseh néppártban, amely a szlovák Hlinka-párttal világnézet dolgában ro­konpárt s amelynek kapcsolatai a szlovák néppárttal állandóak. A cseh néppárt közvetítésével sikerült a szlo­vák néppártot a miniszterelnökhöz s egyben a cseh agrárpárthoz is köze­lebb hozni és a lapok értesülései sze­rint komoly tárgyalások történtek a szlovák néppártnak a kormányba va­ló belépéséről. Tény az, hogy a cseh nemzeti de­mokrata pártot egy számszerűit na­gyobb polgári párttal akarják pótolni, ami a koalíció szempontjából erő­gyarapodást jelentene — jobbfelé. A koalíciós pártok ezt a tervet nem tartják kivihetetlennek és a szocia­lista pártok között sem merült fel kifogás a szlovák néppárt kormány­­képességére nézve. Más kérdés azonban, hogy milyen álláspontot foglalnak el a szlovák néppárt tagjai a párt kormányba való lépésével szemben. A pártban sokan vannak, akik szíves örömest belép­nének a koalícióba s ennek révén a kormányba. Különösen a párt régebbi tagjai, akik az ellenzékiség száraz ke­nyerét már megunták és akik valami reális eredményt vélnek a szlovákok javára elérni ezzel a lépéssel, — sür­getik a párt ezirányú elhatározását és mindent elkövetnek, hogy a hata­lom árnyékában sütkérezhessenek. Ez a nézet azonban nem egységes a párt­ban. A párt elejétől fogva lekötötte magát a szlovenszkói autonómiáért, már pedig azt .bizonyosra kell venni, hogy a kormánybalépés esetén erre gondolni sem teliét, mert hiszen olyan kormány tagjai közé kerülnének, akik a csehszlovák centralizmus fa­natikus hívei s akik az autonómiá­ról mitsem akarnak tudni. Viszont a szlovák néppárt jelentékeny része ma is rendületlenül kitart az autonómia mellett, amit a párt becsületének és meg nem változtatható programjának tartanak s aminek feladását egyér­telműnek tartanák a szlovák nép el­árulásával. A párt e szárnya csak akkor hajlandó belépni a kormányba, ha erre nézve garanciát kap, ellen­kező esetben még tárgyalásokba sem kíván bocsátkozni a kormánnyal. Fel van adva tehát a lecke a szlo­vák néppártnak: választania kell az autonómia vagy a miniszteri tárca között. Csak az tudja, hogy milyen nehéz feladat ez a szlovák néppártra nézve, aki ismeri ennek a pártnak a mai súlyos helyzetét s aki tudja, hogy a mai centralista kormányzat milyen szigorú ellenőrzést gyakorol a párt­ra, annak vezetőire, tagjaira, szerve­zeteire és sajtójára. Gyűléseiket nem engedélyezik, hivatalos lapjukat sűrű egymásután elkobozzák, a kormány­­párti lapok állandóan támadják s leg­kevésbé sincsenek bizalommal Hlin­­káék iránt. Mindezt látják, érzik a szlovák néppárt tagjai s nem lehet csodálkozni azon, ha a párt egy je­lentékeny része nem fogadja halle­­lujával a kormányba való csalogatást, amelyből nem volna semmi haszna sem a szlovák népnek, mert egyez­ménybe foglalt jogának érvényesíté­séről szó sem lehetne. A párt komoly tagjai nem akarnak statiszta szerep­re vállalkozni, ebből elég volt egy-Komárom, április 6 üélszlovenszkó s különösen Komá­rom környéke egyike Csehszlovákia legjobb dohány termő vidékének. Na­gyon sok kis- és nagybirtokos él a dohánytermesztésből s közvetve na­gyon sok földműves, doliánykertész­­család. A dohánytermelés még egyike a viszonylagosan jövedelmező foglal­kozásoknak s így természetes, hogy mindenki, aki azelőtt már kapott dohányter­mesztésre engedélyt, ragaszkodik ehhez a jogához s azon van, hogy a jövőben se fosszák meg etlől a megélhetési lehetőségtől. A nagybirtokok gazdasági alkalmazot­tainak, az úgynevezett »részesdohá­nyosnak pedig egyenesen életfeltétel az, hogy a gazdaságban dohányüllet­­vény legyen. A dohány termelési en­gedélyek nemrégen érkeztek meg a kérvényezőkhöz s ekkor kiderült, hogy nagyon sokan nem kapták meg azok közül a magyar gazdák közül, akik eddig élvezték ezt a kedvez­ményt. Egyes kisebb hivatalnokok ügyet­len kijelentése esetleg arra is en­ged következtetni, hogy az enge­délyek kiadásának politikai íze van s emiatt interpelláció is tör­tént már a tartománygyülésen. Az engedélyezések számos földbirto­kost meglepetéssel érintettek, mivel azoknak a földbirtokosoknak, akiknek még nincsen csehszlovák állampolgárságuk, a dohányülte­tési engedélyi nem adták ki. szer, amikor a legjelentéktelenebb tár­cát osztották ki a párt képviselőjé­nek. aki kénytelen volt a centraliz­mus szolgálatába szegődni, anélkül, hogy pártja programjának megvaló­sítására gondolhatott volna. A szlovák néppárt ismét válasz­ul elölt áll. A súlyos kérdés erős forrongásba hozta a pártol és meg lehet, hogy a kormánybalépés terve belső krízist fog előidézni Hlinka pártjában. Egyelőre még nem ismere­tes, hogy a párt vezetősége milyen álláspontot foglalt el a kérdésre néz­ve, azonban igen meg kell gondolnia, hogy milyen elhatározásra jusson, mert egy esetleges elhamarkodott lé­péssel végzetes válságba sodorhatja a pártot. A párt programjának sark­pontja Szlovenszkő autonómiája, ha ezt feladja, a szlovák nép elfordul tő­le, amiről a legközelebbi választáson már meg is győződhetik, — tehát te­hetetlen számára más, mint ragasz­kodni programjához. Mert enélkül el­veszítené választói százezreinek bizal­mát és az önkormányzatért küzdő valamennyi más politikai pártnak be­­csülssét, de elveszítené létjogosultsá­gát is. Tudvalevő, hogy Délszlovcnszkón szá­mos földbirtokos állampolgársága még tisztázatlan s ez nem mindig az illetőnek hanyagságából, vagy hibá­jából történik. Tudvalevő az is, hogy több birtok van olyan kézen, amely­nek tulajdonosa nem csehszlovák ál­lampolgár ugyan, de a birtokon levő földmunká­sok, alkalmazónak, dohánykerté­szek kivétel nélkül csehszlovák állampolgárok, idevaló szegény emberek. Ezeket bünteti elsősorban a rendelet, a föld gazdájának rendezetlen állam­­polgársága miatt. A dohánykertész­­.családok érdekében emelünk szól. Most, amikor már a mezei munka megkezdődött s a dohánykertészék előkészültek a dohányültetésre, most érkezett ez a rendelet s ha a föld­­tulajdonos nem akarja, hogy kerté­szei a nélkülözésnek legyenek kitéve, akkor birtokán kell tartani őket, min­den ellenszolgáltatás nélkül, hiszen a földmunkás elhelyezkedési lehető­sége is igen nehéz. Többen kérték azt, hogy a szegény, föltétlenül ide­való dohánykertészek érdekében a dohányültetés engedélye legalább az ő nevükre szóljon, de a hatóságok mereven elzár­kóztak attól, hogy rendezetlen ál­lampolgárságú egyén dohányülte­­tési engedélyt kapjon. Ez az intézkedés önkéntelenül is emeli a munkanélküliek számát, ezen az intézkedésen javítani kell! A dohányültetvényesek panaszai a dohány-engedélyek kiadása körüli sérelmek miatt. A paragrafusok eredménye: dohány­­kertész-családok a tönk szélén. — Nővérek. Irta Majthényi György. Amikor Hódos mérnök Katót egészen váratlanul megkérte, Vilmával nagyot fordult a világ. Tíz évvel volt idősebb a bugánál, aki magányos gyerekkorát egyszeribe megváltoztatta. A kicsi ápolgatását, nevel­­getését, a vele való foglalkozást állandó célnak tekin­tette és idővel Kató lett az egyetlen játéka, öltöztet­hető babája, barátnője, gyermeke: mindene. Lemon­dott érte minden más társaságról, le a tánciskoláról, a színházról, a mulatságokról, és az elválhatatlanság érzése valami magátólértetődő elhatalmasodással lo­bogta be életét. Amikor Kató nyolc, ő meg tizennyolc éves volt, boldog pirulással tűrte, hogy gyermekének nézzék a kicsit. Különös öröme telt abban, ha a kereskedőse­gédek nagyságos asszonynak szólították, az ismerő­söknek meg maga mondta pajkoskodva: — Ez az én lányom ám! És a szívében legbelül így is érezte. Ezzel hessegette el a férfiakat is maga mellől. Minden felbukkanó érzését, vágyát abba az irányba terelte, amely Katóhoz vezetett és egész életét a kicsiéhez kötötte. Nem akart férjhezmenni, pedig erről sok beszéd esett a családban és egy bizonyos Andal nevű professzor évekig járt a házukhoz miatta. Egyre azon igyekezett, hogy Kató életét is olyan szűkre határolja, mint a magáét. Sokszor azt hitte, hogy ez sikerült is. De az iskolákal és ezzel a mások­kal való érintkezést még sem tudta kiküszöbölni. Féltette is mindenkitől és úgy rákötötte magát a ki­csire, hogy az csak mindenféle ravaszságokkal tudott egy-egy kis időre megszabadulni tőle. Már a végét járta az iskoláinak, amikor Vilma megbetegedett. Hetekig nyomta az ágyat s azután is sokáig őrizte a szobát. A baj alaposan megviselte, a haja is nagyon megritkult. De mindezt nem bánta. Az fájt neki a legjobban, hogy Katóval nem lehet együtt. A kicsi élt is a szabadsággal, mindenfelé eljárt és ha néha Vilmához bekukkantott, csak köteles rész­vétből tette, de a szavát, a sopánkodásait semmibe se vette. — Egészen elidegenedtél tőlem, nyögte Vilma; — Persze, most olyan vagyok, mint valami madár­­ijesztő ... De mit bánod te, hogy mi van velem ... — De muszáj Rosztokyékhoz elmennem! Ne kese­regj, «Vilmuskám, kisanyám, azért mindig foglak sze­retni ... És meglásd, hamarosan kinő a hajad újra és olyan szép leszel, mint voltál... — Minek nekem szépnek lenni! Nem törődöm én a szépségemmel. Csak veled mi lesz, egyetlenem? Elcsavarják a fejedet, megkívánod azt az életet és csak bánat, szenvedés fog rád szakadni. Tizennyolc éves volt Kató, amikor az utolsó vizs­gáját letette és akkor azzal állt elő, hogy ő állásba megy. — Semmi szükséged rá! — mondta Vilma és anyjuk is így gondolkozott. — De agyonunom magam itthon, — nyafogott a kicsi. Nem is lett belőle semmi. Mégis mindennap volt valami oka, amiért elment hazulról. Hol tennisz, uszoda, hol valami meghívás vitte el otthonról és alig két hónappal a vizsga után: megjelent Hódos mérnök. Vilmát valóságos búskomorság fogta el, ami­kor húga növekvő boldogságát látta. És hosszas rá­beszélés után megtette azt, amire sose hitte képesnek magát: elutazott. Nem akarta látni a jegyespár mind bizalmasabb érintkezését. Vagy félévig volt egy távoli nagynénjüknél és ezalatt teljesen felépült testileg. A haja újra kinőtt, az arca megszínesedett, a teste megerősödött. Csak a húga lakodalmára jött haza. Itató boldogan ölelte meg. — Jaj, de szép vagy, Vilmucim! Édes kisanyám, csakhogy újra láthatlak. Vilma hűvösen, csaknem közömbösen viszonozta Itató üdvözlését. Á hosszú távoliét teljesen átalakí­totta érzésvilágát is. Abba a tudatba élte bele magát, hogy az a Kató, akit ő szeretett, akiért a fiatalságát feláldozta, — meghalt. Ezzel a mostanival semmi közössége nincs. Amig távol volt húgától, egészen rendjén is volt a dolog, de most, hogy újra látta, úgy érezte, célta­lanná vált az élete. Az emlékek, ha akárhogy hesse-

Next

/
Thumbnails
Contents