Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-04 / 27. szám
2,.o}dal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. április 4 A száműzött április elseje. Az idén szüneteltek az április elsejei tréfák. - Nem igen járattak az emberek egymással április bolondját. - Az Erzsébetszigeti hévforrások, a tanyi időjós és komáromi művészünk sorozatos áprilisi tréfái. Saját tudósítónktól. Tavaly iiyen tájban nagy port vert föl lapunk olvasói között az a szenzációs cikke lapunk égjük vígkedélyű munkatársának, amelj'ben azt írta. hogy a komáromi Erzsébet sziget orrán, a városi vízmű közelében hatalmas gyógyeréjű hévforrások bugygyantak ki és Komárom, ez a faluvá ledegradált, elhagyatott kis fészek rövidesen világhíressé lesz ezek által a gyógyforrások által. Valóságos népvándorlás indult meg a sziget orra felé, ahol bosszankodva állapították meg a kisétálok százai, hogy áprilisi tréfa volt az egész. No persze, szidták is a tréfa elkövetőjét, még lapunk szerkesztőségében is, azt tartván, hogy áprilisi tréfát el lehet ugyan követni, de még abban a számban jelezni kell, hogy ne ülj föl egészen kedves olvasó a dolognak, mert áprilisi tréfa csak az egész. Nálunk a hiba csak az volt, hogy a következő számunk jelezte, hogy a komáromi gyógyforrások kibuggyanása csak tréfa. Közben azonban egy-két lap átvette ezt a szenzációnkat és azoktól a lapoktól megint másik lapok, úgy', hogy ez a szenzációnk valahol bizonnj’al még járja a földkerekséget átvétel, át- és kiollózás révén. Például a tanyi időjós jövendöléseit átvette tőlünk egy-két prágai lap, azokból a berlini, onnét a párizsi lapok. Egyszer aztán egy délamerikai lapban olvastuk a tőlünk kiindult időjóslást. Most talán valahol a japán lapok kedveskednek vele olvasóiknak, mint friss eredeti tudósítással. Jellemző az emberek hiszékenységére, hogy a tanjü időjósunk nagyon sok levelet kapott azokból az országokból, ahol a lutri még nincs megszüntetve. így Olaszországból sok öregasszony könyörgött a tanyi időjósnak, hogy ha már az időt meg tudja jósolni egy esztendővel előre, hát akkor írja meg nekik, hogy melyik számok jönnek ki a legközelebbi lutrihúzáson? A tanyi időjósunkban volt annyi őshumor, hogy megírta a reménykedő öregasszonyoknak, hogy ha ő megtudná előre mondani, hogy milyen számok jönnek ki, akkor nem élne puritán egyszerűségében a tanyi csendességben, hanem már régen gazdag ember lenne. Visszatérve az április elsejei tréfákra, van Komáromban egy neves művész, akinek ötletes és előre elkészített trükkökkel az évek hosszú során még mindig sikerül a családjával áprilisi tréfát űzni. A felesége, a családja szentül fogadja, hogy ez volt az utolsó eset, hogy lépre mentek a tréfának, de ezentúl soha többé. A következő év április elsején azonban olyan ügjmsen állítja föl egészen új, ötletes trükkökkel a csapdát a hozzátartozói számára, hogy a már száz fogadalmat tett család megint csak lépre megy. Költséget, időt és fáradságot nem kímél persze az ősbohém humorral megáldott, a család szerint megvert művész úgjr, hogy áprilisi tréfái még eddig sikerültek. Ma égj' éve azt mondta a családjának és az ismerős nőknek, hogy hatalmas divatrevü van a Kultúrpalotában. Mi az, hogy azt mondta? Azt talán nem hitték volna el néki, hanem egyenesen röpcédulákat nyomatott. Erre persze bedült a család és az ismerős asszonyokkal kibővülve szép számmal jelentek meg a Kultúrpalotában. Amikor aztán nem találtak semmit ott, kérdezték a mestertől: — Hát hol a divatrevü? — Tekintettel az. április elsejére, a divatcég csak holnap nyitja meg a revüt — mondotta luciferi mosollyal a mester. A rossz nj'elvek szerint a puha kis női kacsók rózsás körmei elől ugyan menekülni kellett a művésznek, de. menekülése közben is nagyokat nevetett, hogj' megint sikerült becsapni a családot. A művész jól sikerült áprilisi tréfái mellett, ha nem is olyan jól sikerült tréfákat, de azért űztek a barátok, az ismerősök egymással Komáromban is, de az idei április elseje valaho-Komárom, április 3. gyan csendes volt tréfákban, ötletekben szegény'. A lóváteendők ezt annak köszönhették, hogy a húsvéti szent ünnepek fölemelő hangulatában el is felejtették az éppen husvétra eső április elsejét az emberek és talán csak a mi kedves művészünknek — gútaiasan szólván: — srófos eszében született meg valami újabb trükk és ha megszületett, az ő leleményessége biztosan győzött is a családja és a környezete elővigyázatos körültekintésén. Annál is könnyebben ment, mert az ünnepekre való készülődés gondjai között az elővigj'ázatosság kissé lazult is. Az idei április elsején ismét kitűnő tréfát eszelt ki a mindig ötletes művész. Április elsején reggel nagyarányú borbélyműveletnek vetette alá magát. Bajuszt ragasztott, nagj’ parókát, szakállat, ügyesen kifestette magát, hogy fel ne ismerje senki, öreg ruhákat szerzett, azokba belebujt, ütött-kopott cilinder a fejére, vén harmonika a hátára: úgy festett poros cipőiben, mint egy messziről jött vándor. Az A rádió hideget jósol, finoman éles fuvallatok keringenek a mezők fölött s a barackfák v‘ ágai közül sokan elhunytak korán, — a martosi tájak zöldje vidáman mosolyog a napsütésben, egy kis meleg rekedt meg a Zsitva füzesei közölt mégis. Poros a dülőút, amerre megyünk. Lesz itt még sár is, olyan feneketlen, hogy igaz lészen a mondás, amit az egyszeri martosi emberről mondanak: felfordult a szekere s ő maga belefult a sárba. Kihalt a falu, amerre megyünk. Jóformán egy lélek sincs az ajtók előtt, az öreg szülék utolsó csoportja most ballag haza az úrvacsora-osztásról, — gyónásnak hívják ezt itt a népek, — fekete ruhájuk suhog, kezükben az énékeskőnyv s a keszkenő. Egj'ébként csak néhány kicsi legényke járkál virágos mellénykéjében, zsebrevágott kézzel az uccán, mert most mindenki ebédel. Az előbb még szinpompával gazdagon, a kéknek, a pirosnak, a feketének s a fehérnek különös, tarka, jól összeillő egyvelegében jöttek ki a templomból, a leányok lekötött piros fej kendővel, a menyecskék aranyféketőben, amelynek ragj;ogása áttűz a föléje kötött tülangli kendőn, ringsuhog a sok szoknya, reszket a rengeteg fodor, kezükben a tuszli, tuszliban a keszkenő, keszkenőben az énekeskönyvecske ... Igv jöttek ki a kis templomból, hogy kiki hazasiessen ebédelni még, mert elhül az ünnepi leves, holott sok minden Van még műsoron: pillikézés, azaz kuriázás, aztán színdarab, meg táncmulatság, a legényeknek pénzdobálás meg kuglijáték. Húsvéti locsolás. El se lehet mondani, mennyi minden történik húsvéthétfőjén, hátha még hozzávesszük azt is, hogytemplombamenés előtt még mekkora nagy öntözködés volt! — Hat veder víz van rajtam! — dicsekszik egy menyecske, akit vödrökkel locsolgattak s még délben is csupa víz, — pedig három váltás ruhát vettem magamra már! Virágos legények járnak házróluccán nem is mert gyalog menni, félt, hogy valami rendőr igazoltatni találná, autóba ült s a ház sarkánál óvatosan kilépett az autóból. Csöngetett a lakásuk ajtaján. Gyanakodva nyitották ki a lakást, a ház asszonyát kereste. Menekült bécsi emigránsnak adta ki magát s öreg gyűrűket árult. Sokáig nézegették a gyűrűket, alkudoztak rá, a szomszédasszony' is bevetődött s húsz fillért adott a szegénynek. Nagysokára előhúzza a művész a saját jeggyűrűjét: Ez a gyűrű is eladó! — De hisz ez jeggyűrű! mondja a felesége. Megnézi közelebbről, hát a saját jeggyűrűjök forog a kézben. Ekkor fedte csak fel magát a furfangos művész, aki reszkető hangjával, hajlott hátával egy félóráig félre tudta vezetni a családot. Az, hogy kijelentette aznap reggel: ma nincs egy vasunk sem és ebben a hónapban nem is kapunk, meg az, hogy hamis fűszer-számlát hozott a fűszerestől, — »tekintettel arra, hogy könyveink átvizsgálásakor tévedésre jöttünk rá, ezúttal kérjük számlájának 250 koronával való kiegészítését«, — ez csak előjáték volt s arra a célra való, hogy a figyelmet elterelje a »nagy játékról«. Ami ezidén is pompásan sikerült. Bohém és Társa. házra. Aki már végzett a locsolással, az kuglizik olyan pályán, amelyet bátran Középeurópa legmerészebb hegyipályájának nevezhetnénk, mert akkora merészség kell ahhoz, hogy itt valaki egy kuglibábu leütésére vállalkozzon, mint amilyen talán egész Európa! Tudniillik nehéz ezen a pályán bábot eltrafálni. Más legények a szövetkezet ajtaja előtt pénzt dobálnak s akié legközelebb ér a falhoz, az nyert... Pillikézés. A falu közepén van egy nagy tócsa. Van több is, de mi most éppen csak erről az egyről beszélünk. Libák nyaralóintézete ez a tócsa és kacsa-óceán. E tó mellé, — amely, dacára annak, hogy népies történetet írunk, mégsem kék és mégsem tiszta, — lassankint gyülekezni kezd az ifjúság. Kicsi lányok és még kisebbek. Le egészen a három esztendősekig. S milyen szép, jóképű kicsi gyerekek! Aztán nagyobb lányok, menyecskék. öreg szülék is, de azok csak lisztes távolból ... Kis kör alakul. A kör forogni kezd s szépen énekel. Egyforma ütem, egyforma mozgás, majdnem egyforma melódia. Pillikézés. Minden vasárnap megrendezik, ősi szokás. Ünnep- és vasárnap, egészen husvétig. Azután nincs, csak majd ősszel. Másképen kuriázásnak is hívják. A kör egyre bővül. Jönnek a lányok, a menyecskék és órákhosszat, egyforma tempóban, változatlanul forognak. A kör már hatalmas, a kerítéstől lenyúlik a tóig. A kis Martost elöntötte a víz, Mind elvitte az eleje legényt. Én is elmék, keresem a párom. Mer én máshol nem élem világom ... Ezt a kislányt csak addig szerettem, Míg a lábáról le nem vettem. De már mostan utat adok neki, Elmehecc már, uccse szeret senki... Végnélküli a vers. A kislány, aki diktálja, percekig fújja a strófákat. Vannak ismerete nóták s kevéssé ismerősek. Apró kis mellények tarkáznak a kör körül. A kicsi legények, hetykén zscbredugolt kézzel, csak úgy messziről íigvelgetnek. A Bata-cég gummiléggömbjéval játszadoznak, nagyokat pukkan néha a gömb, okvetlenül pofon csattan utána... Az öreg szülék kritikusi szemmel, szigorú arccal állanak oldalt. Mi egy kicsit megzavartuk a mulatság sima menetét, mert közibük keveredünk s hol innen, hol onnan emelünk ki egyegy jobbképű kicsi gyereket, fényképezéshez. Feszty Masa, a festőm íívésznő, akit régi családi reminiszcenciák is vonzanak a faluhoz, lelkesülve nézegeti a díszesebb érkezőket: — VeJasquez! Mintha egy Velasquez szállana ki a rámából, tiszta spanyol kép, ezekkel a kendőkkel és cifraságokkal .. . Már kanyarog a kör, akkora nagy. Végig a tavacska partján martosiak, a színeknek akkora pompájával, hogy az már nem is husvétra, hanem egyenesen pünkösdre méltó... Némelyik menyecskének, lánynak nyolc öltözet ityen drága ruhája is van otthon. Egész vagyon. S mind a lilaboltban veszi, mert csak a lila-boltban bízik a martosi. Nem lehet rossz üzlet a lila-bolt... Endrédiéknek megnéztük a házuktáját is, a naszvadi szőttes-párnákat, a búbos kemencét és a tulipánosládát. Szinicloadás. Nagy élet volt Martoson husvétkor. S ami teteje az egésznek: Vecsey Lajos és Osztényú Benő igazgató ügyes rendezésében a SZMKE egy színdarabot is adott elő, nagyon jól sikerült, kétszer veit tömött ház. Iskoláké:', mert a színpad a kis iskolában volt. A szereplők készítették a színpadot. Igen szívesen elnézegette a nép a darabot. Ugyanakkor táncmulatságot is rendezett a Kultur Egyesület a szövetkezetben, hála a derék rendezőségnek s a jó szereplőknek. A királynő. Hazafelé láttunk egy menyecskét, aki bátran viselhetné a királynői címet. Úgy nézett végig a csillogó autónkon, mintha mindig olyanban ülne. Olyan büszkén tartotta a fejét, hogy még meg se billentette. Hátra se fordult. Csak mikor már messzi porzotlunk, kockáztatott meg egy pillantást félszemmel... Tintacsöpp a réten. A pillikézés nagyon szép volt Eleven, színes, kavargó. Kerestünk »mesélő öreg szülét«, de ilyen mesés öregek nemigen vannak. Kifogytak. Úgy néztük őket, mintha valami különös, messzi exotikum volnának. A színesek tömegébe tintafolt cseppent. Egy kis lányka, akinek testvére még hordja a martosi ruhát, de ő maga már nem, mert Komáromba jár polgáriba s szégyennek tartaná felvenni az ősi ruhát. Mint egy kis szomorú veréb, úgy állt ott a többiek mellett, színtelen, kedvetlen. Szomorú tintacsöpp. Szombalhy Viktor. — Minőségáruk, olcsó árak ELBERT-nél. Poupplin-ing 29, Bemberg-selyemből 35, női ernyő 29, divat bórkeztyii 18.50, sporting 12 Kő, stb. — Tiizoltótanfolyam. A komáromi tűzoltóknál hétfőn fejeződött be az idén megtartott tüzoltótanfolyam. A tanfolyamot, ami három hónapig tartott, a tűzoltólaktanya tantermében tartották meg. Előadók voltak Schleisz Géza és Almássy Gyula tüzoltótisztek, Szedlitczky József főhadnagy és dr. Göndör Ábris főorvos. A tanfolyamnak 59 hallgatója volt. Húsvéthétfő Martoson. Pillikézés a tópartján. A martosi SzMKE. munkája. - A királynő és a tintacsöpp.
