Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-31 / 26. szám
4. oldal »KOMAROMI LAPOK« 1934. március 3 t. Szlovenszkói Magyar Kultur Egylet szindarabpályázatának eredménye. Komárom, március 30. A SZMKE tavaly szindarabpályázatot hirdetett. A szindarabpályázat úgy szólt, liogy irassék 1. szociális tárgyú színmű. 2 komoly dráma. Csakis szlovenszkói író pályázhat. A hi rá lóbizottság csak abszolút értékű müveket kívánt számításba venni s ha a pályázat megfelelő eredményt mutat fel. Földes Dezső, a nyugatszlovenszkói színtársulat igazgatója előadta volna s díjazta volna a darabot. A pályázat eredményét ezúton teszi közzé a SZMKE. összesen liz színmű érkezett be, amelvek közül kettő már azelőtt is megjelent s tárgyánál l'ogva nem is volt alkalmas a pályázatra. A bírálóbizottság észrevétele az volt. bogy a darabírók nem vették szorosan figyelembe a követelményeket és sem úgynevezett szociális tárgyú színmű nem érkezett be. sem pedig komoly dráma s igy a pályaművek már eleve elestek attól .hogy érdemben bírálják meg őket. Az eredmény nem túlságosan kielégítő. a darabok cgvrésze csupán kísértei volt. nem hivatásos író munkája. Azt lehetetlen volna remélni, hogy a pályázat hatása alatt sok uj tehetség is jelentkezik, s noha a pályázat eredménye nem feltételezi azt. hogy a pályaművek egészében mutatják a szlovenszkói drámairodalmat, mégis, a pályaművek alapján kijelenti a bírálóbizottság, hogy a szlovenszkói irodalomban a drámairástól még sokkal több várható, mint a pályázatra küldött művek mutatnák. A pályaművek közül néhány történelmi volt. egyik éppen a bibliai korba nyúlik vissza s bár tehetséges ember munkája a Könyves Kálmán király s a Jefle fogadalma . nem felel meg a pályázat követelményeinek. Hiányzik belőlük a nagyvonalúság, a tragédiák forró izgalma. — A »Madame Bartale című darab, bár. mint pályázati mű nem megfelelő, a pályaművek között a legjobb. Grand-guignol. de az író igen lehetséges, van fantáziája, lendülete. Ügyesen olvasztja össze a komoly társadalmi problémát a detekliv-drámák hangulatával. Szerzője: Gonday Miklós. — Az »Uj utakon című darab szintén nem felel meg a pályázat követelményeinek, színpadra még' nem alkalmas, de falusi színpadokon felléllenül helyet kaphat eszményi felfogásával. Szerzője: Farkasné-Sipos Erzsi. — Harmadsorban következik a Canon 1086 című színmű, amely szintén nem felel meg kényes tárgyánál fogva a pályázat követelményeinek de figyelmet érdemel. Szerzője: Lamann Erik. — A dijat — az előadás lehetőségét. — a SZMKE egyik darabnak sem adhatja ki a fentemlített okoknál fogva. A »Madame Bartale« írójától azonban még sokat vár s s darabját előadásra ajánlja. Az »Uj utakon című darabot vidéki szervezeteinek fogja figyelmébe ajánlani, előadásra. A kéziratok kellő igazolás mellett átvehetők Komáromban, a SZMKE titkárságánál. (Komárom. Kultúrpalota.) — Nyilvános köszönet. A társadalmi segélyakció által a városi népkonyha javára megindított gyűjtésre az elmúlt napokban az alant megjelölt adományok érkeztek be, amelyekért a nemesszivü adakozóknak ezúton mondok köszönetét és egyúttal újabb és további adományokat kérek, Csizmazia György városbiró, a társadalmi segély akció-bizottság elnöke. Kerületi Munkásbiztositó pénztár Komárom 662.20 Ké, Komáromi Hitelintézet tisztviselői kara 620 Ke, Moderna mozi Komárom 572.50 Ke, Kereskedelmi grémium Komárom 400 Ké, Városi közkórház Komárom, orvosok, tisztv. kara 340 Ké, Jótékony Nőegylet 200 Ké, Spitzer Béla 200 Ké, Vasúti tisztviselők kara 200 Ké, Smidek Jenő és neje 100 Ké, „Egyetértés“ Alunkásdalárda 100 Ké, Berny úrad tisztviselői kara 94 Ké, Városi Takarékpénztár tisztviselői kara 56 Ké, dr. Rohonyi Oszkár 50 Ké, Dózsa József 20 Ké. A krumpli már kukucskál. Irta Mécs László. Az almafák, barackfák már elvirultak némán és úgy elkomolyodtak, akár Nótás Julis, hogy férjhez ment tavasszal. De lábon még a szénám, az akác nyit: virágom lesz még ezentúl is. Kellemes Husvetot! titku vegyszer, Az állatok, növények csupán egyetlen egyszer »szeretnek minden évben, de akkor igazán! Gyújtó anyag van bennük;, meg nem lelt könnyen felrobban köztük a gáztell szív-kazán. A légben dús delej van. mely Circe módra rád les, hogy itten tartson téged, vágyak Ulixesze. Minden szirom: szirén-száj, illat-nótája mágnes! Tömj szent viaszt füledbe, ne érje csók nesze! Ezt mondom én magamnak. Egyszer egy szőke lány ment virágzó ákácerdőn s elfordultam hamar. Bár Isten teremtette szépségét, mégis Áment és átkot mondtam rája, ne történjen zavar. Folyton-virágzó versfa vagyok s meg kell maradnom magányos férfi-fának meddőn mindenkoron, a Szentlélek viharja ráz víg s a szív-bibékre szórja termő virágporom. vagy haragvón Virágzóm és vigyázok. Delejjel telt a légkör. A Nap élct-elixirt rejt s mint ős-lombik áll. Anyám bejő a kertbe, kémtőn a rög fölé dől s cselédünknek kiáltja: A krumpli kandikál!« Erős és józan asszony. A krumplit elültette, lányálmait is. Marxnál erősebb s Gandhinál. A kotlót elültette. Öröm lesz minden lette: a csirke már kukucskál, a krumpli kandikál. Engem pénzhez nem értő bohémnak, jó bolondnak, gyereknek tart titokban s szeret: fölényesen! Tény: vágyaim honvágyó Ulixeszként bolyongnak s a iiold-kotló alól új csillag keltét lesem! Az almafák, barackfák már elvirultak némán és úgy elkomolyodtak, akár Nótás Julis, hogy férjhez ment. Én most se komolyodom: a szénám, versfűm virágzik. Így lesz tán a síron túl is! Amikor összetévesztettek az atterégomraal! Megtörtént esetek két életveszélyes kalanddal. Saját tudósítónktól. Jól tudom kedves olvasóm, hogy nem mindig hiszed el. amit az újságokban olvasol, vagy, ha el is hiszed, hál csak a felét, vagy a harmadát. Nagyon kérlek nyájas olvasó, hogy ezúttal tedd félre ezt a rossz szokásodat és most az egyszer hidd el, amit itt olvasol, mert mind igaz dolgokról lészen itt szó. És hogy ellenőrizhesd az alábbi eseteket, hát a neveket is kiírom. Engem itt. Komáromban sokszor összetévesztettek valakivel, vagy valakikkel. akik nagyon hasonlítanak hozzám és ebből támadtak víg és szomorú esetek. Hogy mással tévesztenek öszsze. azt akkor vettem észre először, amikor a Tolnai uccában laktam és ha a Rozálián, a mostani Kossuthtéreíi a megyeházára vágj» a kultúrpalotába mentem, vagy onnét jöttem, Meszlényi, a komáromiak közismert hajó- és körhintása és vásártéri mulalvánj’osa így köszöntött felém: — Jó napot kívánok Tomanóczy lír! Amikor már többször összetévesztett valamelyik Tomanóczj- úrral, hál megálltam és megmondtan neki. liogj» én nem vagyok a Tomanóczj». Erre Meszlényi uram elkezdte magyarázni, hogy pedig nagyon formítunk egj»másra slh. Amikor a magyarázat után pár nap múlva, megint csak ügy köszönt, hogj» jó napot Tomanóczj» úr, hát már nem vettem annyi időt. bőgj» újra magyarázzak ennek a jó embernek, hogj' téved. Gondoltam, hogy egj»ik Tomanóczj'l se fogom megrövidíteni, ha a köszöntésekben rejlő erkölcsi tőkét elfogadom. Meszlénji uram után aztán mind sűrűbbek lettek a Tomanóczyval való elnézések, az uccán mind sűrűbben üdvözöltek Tomanóczj’ helyett. Ez már egészen megszokott dolog volt és már nem is igen lepett meg ez az összetéveszlcs. Ha volt időm és megfelelő hangulatom, akkor figyelmeztettem az illetőt, de sokszor bizonj» erre nem volt kedvem. Egj'szer azonban kaphattam volna nem csak erkölcsi, hanem igazi tőkét, tíz darab ropogós ezres bankót is az összetéveszt és révén. Történi pedig a háború alatt, hogjégj» vasárnap a kora reggeli órákban Komárom, március 30. kimentem az akkor még csallóközinek nevezett állomásra, hogj' az első vonattal kimenjek Tanyra, édesanj»ámat meglátogatni. Borongós, kellemetlen idő volt és mivel korábban kiértem az állomásra,. a váróteremben az egyik széken bóbiskolni kezdtem. Egyszer csak arra ébredek, hogy valaki ráncigátja a kabátomat és azt hangoztatja, hogy: — Jó reggelt Tomanóczy úr! No lessék, gondoltam magamban mérgesen, ez az összetévesztés még aludni se liagj-ja az embert. Fölnézek, hat két hatalmas ember áll előttem. Díjbirkózóknak néztem őket, csak később tűnt ki, hogj» marhakereskedők és lókupecok. Azt mondja az egyik: — Ne sokat gondolkodjék Tomanóczy úr az ökrökön! Mi megadjuk értük a legmagasabb árat. Itt nyomban leolvasunk a markába tízezer koronát! Én bosszankodtam a fölkeltéscrt és mérgesen azt válaszoltam: — Hagyjanak nekem békét! Én nem vágyok a Tomanóczy! Azt hitlem, hogj» ezzel az ügj-et elintéztem, de ugj’ancsak tévedtem. A két díjbirkózó erejű ember kiegyenesedik és villogó szemekkel, haragos hangon formed rám: — Szégyeljc magát Tomanóczy úr! Ha nem akar az úr velünk üzletet csinálni, az az úr dolga, de hogj» még le is tagadja magát, az igazán utolsó dolog. A helyzet Hágjon kritikus volt és talán holtra is ver az a két Herkules, ha nem jön be egy csomó ismerős, akik közé siettem és ígj» végeszakadt a komoly fordulatot vett jeleneinek. A vonatban elgondoltam, hogy milj’cn disznó, azaz marhaszereucséje volt ennek a két marhának, azaz marhakereskedőnek, hogy szintén jó emberrel tévesztették össze Tomanóczy uramat, mert ha szélhámos vagyok, hát a tízezer koronának ülhették 'volna a nyomát. Hasonló életveszélj»es kalandom volt e miatt az összetévesztés miatt más alkalommal is. Akkor még élt a szegénj’ Horner bácsi, Horner Árpád a Darányi Ignác dunaőrsi uradalmának intézője. Egyszer vidéki ismerősök jöttek he hozzám a kultúrpalotába, hogy szerelnék meglátogatni Őrsön Ilornerékat. Nagyon szép az idő, gyalog szerrel mennek ki. Mivel a társaság egyik bájos hölgye akkor éppen az uralkodó planéta szerepét játszotta szívemben, liát égj’ darabig, egészen a vasúti hídig elkísértem őket. Dél felé járt az idő és amikor a Duna vize mellett a parton mentünk, a komáromi tehéncsorda már szálingózotl le a Dunára inni Amikor egj»edüt visszatértem, az uralkodó planéta járt az eszemben és nem is vettem észre, hogy sok sok telién között visz már el a gyalogútam. Egj»szerre csak elében ugrik a tehénpásztor és csörgős botját megrázva, rám rival kétségbeesetten: — Hát nem hájjá a Tomanóczy úr, hogj» már régóta ordítozunk, hogy kerülje ki a tehéncsordát, mert föl van bőszülve a bika és a Tomanóczy úrnak akar neki menni. Most szaladjon a löllés felé és menjen a töltés mögé, mi majd addig visszatartjuk a bikát. No tessék! Ezek a pásztói-emberek kiabáltak, hogy vigyázzon Tomanóczy úr, de ezúttal nem reagáltam az alterégóm nevére, mert hát én csak az uralkodó planétára gondoltam. Mit volt, mit tennem: futottam, nehezemre eseti ,de futottam, amíg csak a töltés hátamögé nem kerültem. Már a pozsonyi kapunál jártam, de a fölbőszütt bika még mindig bömböli, azaz nem is bömböli, meri a hangja már szinte a visításba ment át, ami a bikánál a legnagyobb düht jelenti. Csak később jutott eszembe, hogj» a veszedelemből való megszabadulás után illett volna beszólnom Tomanóczyékhoz, hogyha a pásztorok este jönnek az életmentési áldomást meginni, hát a számlámra adjanak nekik valamit. Gondolom, volt nagy csodálkozás, amikor a jutalomért jelentkeztek, hogy hát akkor kinek is az életét mentették meg a pásztorok, akiket Homérosz mindig a falu eleje címmel tisztel meg. A hosszú évekig a komáromi dunai hídnál szolgálatot teljesítő Zsilinszky inspektor is azzal köszöntött, amikor a hídon átmentem, hogj-: — Guten Tag Herr Tomanóczj». Éppen nagy tumultus volt a hídfőnél és siettem is hát nem volt alkalmam megmagyarázni, hogy nem én vagyok a Herr Tomanóczj». Párszor ez igy ment és amikor tizszer leherrlomanóczj»zott. hát akkor már furcsának tartottam, hogj' figj-eimezlessem a tévedésére. Egyszer azonban mégis megtudta, hogj» tévedett. Éppen ál akartam menni a túlsó oldalra és amikor Fried Jenő háza előtt elmegj-ek a szigeten, pont akkor száll fej a kocsijára Fried Jenő. — Hová mégy Józsi? — kérdezi — A túlsó oldalra? Akkor ülj föl, majd átviszlek a hídon. Akkor még kocsival átmenni a dunai hídon, nem lehetett olj»an könnyen, mint most, hogy az ember beleül a bérkocsiba és áthajtat. Akkor a bérkocsisoknak még nem volt engedélyük, csak egj'es magánszemélj»ek kaptak ilyet. Elfogott a üagj»zási hóbort, hagy most én kocsin roboghatok végig a hídon, hadd. büszkélkedjek én is és ne csak a Lenczi barátom hencegjen av-
