Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-31 / 26. szám
1934. március 31 »KOMÁROMI LAPOK« 3 oldal óta minden esztendőben megújuló életkedvvel, feszülő izmokkal, rajongó lejekkel megy a küzdelmek elébe, hogy derekas munka után elfoglalja azt a helyet, amely Isten és ember által néki rendel letett? Hová tűnt a vidámság az ifjúság arcáról, hova tűnt a dal az ifjúság ajkáról, hova tűnt a bizalom és a remény az ifjúság szívéből? Nem Látjátok-e mily kopottan, vedletten, milyen szomorú, sápadt orcával, milyen csüggedt tekintettel kóvályognak a városok uccáin, mint összeroskadó árnyak, mint hazajáró kisértetek?... Helyet a fiataloknak is a nap alatt! Ez többek közt az alkotmányos rend •és a társadalmi nyugalom követelése is. Nem lehet a tehetségeket mcllékuccákba nyomni, őket elkeseríteni, a bizonytalanságnak s ezzel együtt, ki tudja, kalandos sorsoknak is kitenni. A józan ész azt parancsolja, hogy egy nemzet ifjúságát nem szabad a vigasztalanság sivár állapotába lökni, mert az elkeseredett lélek és a korgó gyomor szövetsége már sokszor hozott bajt és szerencsétlenséget a társadalma Ura. Az alkotmányos élei folytonossága követeli, hogy a fiatal tehetség szabadon és könnyen léphessen bármilyen pályára és ne nyomják ki őt a sorból, nehogy a kalandok sikátoraiba szoruljon. Ez többek között egy nagy alkotmány és társadalom biztosíték, ha a nemzet fiataljai akadály nélkül foglalhatják el azokat a helyeket, amelyek őket megilletik a tehetség jogán. Helyet a fiataloknak és szabadságot a tehetségeknek. Nyomott légkörben, megkötések és korlátozások között, soha, sehol, semmiféle tehetség még ki nem fejlődhetett. A tehetség nagyra csak a szabadság iskolájában és a szabadság diszciplínájában nőhet. d. e. Ha érdekfeszítő olvasmánnyal akar kellemesen szórakozni, rendelje meg Balogh Etus éjszakái című könyvéi, amely Komáromi Ka ez Endre eredeti rajzaival és a szerző arcképével csekély 6 Ké-ért kapható a SPITZER-íéle könyvesboltban Komárom Melyik a jobb iskolaépület Kurtakeszin: amelyet bezártak, vagy amelyikben tanítanak? Riport, amely azonban csak a kérdést veti fel s a választ az olvasóra bízza. — Tavaszi körbiciklizés az izsai szántókon s a méla nádasok mentén. — március 30. Szép tavaszi idő van, koradélután. A nap vidáman mosolyog, sugarait bőven szórja a földekre. A mezőm s a szántón mindenfelé mozgó emberek, lovak: éleltel teljes a természet, finom sziliek olvadnak össze a párával, amely látható csíkokban hullámzik a föld fölött. Az izsai dülőúton nyomjuk a bicikli pedálját. Poros kis utacska, csak száraz időben használható, minduntalan óvatosan kell kitérnünk egymásnak a szekerekkel. A szekerek legtöbbjén még most is kékruhás, ólomgombos magyarok ülnek, üdítő látvány ez a gyári ruha nagy tobzódásában. Végig a falu csendes, aki épkézláb ember akad, az mind a határban dolgozik most, csak asszonyok forgolódnak az udvaron s kendőbe burkolt kis gyerekek álldogálnak a kapuk mellett s csendesen, szinle mozdulatlanul bámulnak az uccára. Az egyiket le is fényképezzük, észre sem veszi. Nagy kendőjében olyan, mint egy eszkimó lány. Az izsai divat érdekes, de nem a legszebb viselet: hosszú derék, rövid kis szoknya, szertelen sok kendő, — valami elrontott utánzata egykori úri viseletnek. Jönnek a szekerek egymásután, szép fehér ökrök lógatják fejüket s az első szekér tetején úgy ül egy apró emberke, mikéntha generális volna valami hadi kilátótorony tetején. Kis hetyke magyar, félrebillentett süvegét ostromolgatja a tavaszi szél. — De aztán jó legyen a fénykép! — kiáltja parancsolóan a Irágyásszekyr tetejéről, amely most az ő 1^'zárólagos birodalma. A közmondás itt valóságos erejű: még a kis kakas is úr a maga dombján ... Kis emelkedés húzódik Izsa és Kurtakeszi között, a domb'hullám tetején megállunk, nézzük ezt a tavaszi pompát, Isten országa mindenütt szép, mindenütt lenyűgöző. Jobbról a dunam ént i hegyek kékje, balról a Zsitva töltésének zöldje, magaslata, előliünk kicsi nádas, békésen úszkáló sötét vadkacsákkal... Tavaszi poé zis... Kurtakeszi is csöndes. A népség kint van a szőlőhegyen, s a mezőn, a falun egy autó rohan végig, nagy pori verve s élénk érdeklődés kíséretében a fiatalság részéről. Ez az a község, amely most oly erősen nevezetes az iskolájáról, — melyet bezártak felsőbb rendeletre. Sok újságcikk szülője lett mostanában Kurtakeszi község s ha már itt vagyunk, megnézzük ezt a szomorú hírnévre vergődött kis iskolát. Az előzmény az, hogy az egyik régi tanító, aki megunta már a kis iskolát s fényesebbre vágyott, azt jelentette a felsőbb hatóságnak, hogy nem alkalmas a katolikus magyar iskola helyisége a tanításra. Ennélfogva a tanügyi hatóság lezáratta az iskolát. Jóval előbb ugyan elrendelte, hogy építsenek újat, de a községnek nem volt pénze rá. A tanügyi hatóság az állami iskolát részesítette előnyben. Az állami iskola, szlovák nyelvű •— a régi, nagyon rozoga óvodában van elhelyezve s magyar anyanyelvű gyermeket is beírattak oda. Kezdetben az volt az érdekes Kurtakeszin, hogy a szlovák iskolában főleg magyar nyelven tanítottak, hogy a gyermekek megértsék. Ezt az iskolát használhatónak minősítették. A katolikus magyar iskolát azonban bezáratták azzal, hogy egészségleien. Százhuszonhét gyermek maradi iskola nélkül. Ezeket át kellett íratni — az idénre a szlovák állami iskolába. A szülők követelték a régi iskolát s a régi tanítót. A jegyzőt szorongatták . . . Csendőrök jöttek, kihágási ügyek vannak folyamatban, később az ógyallai járásfőnök megszavaztatta a szülőkét s azok kivétel nélkül magyar iskolára szavaztak. (Ez egy kis Pálfordulás volt, mert a szülők eleinte vonakodtak új kiadásba merülni, s a falu földesurával együtt nem akartak építtetni. Később azonban meggondolták.) Zavaros a helyzet. Most úgy van, hogy a magyar gyermekek egyrésze az állami iskolába jár, ahol szlovák tanítók tanítják úgy-ahogy magyarul a gyermekeket. Hatvan gyermek pedig októbertől nem jár iskolába, ezeknek szüleit büntetik. Megnéztük az iskolát. A két iskolaépület közötti külömbség meglepő. A használhatatlannak nyilvánított magyar katolikus iskola nagyon jó, rendes, szép kis épület. Még benne vannak a .padok, a képes falitáblák, olt a krétai s a fekete tábla, a tanító neve az ajtón, egy szivacsdarab, szekrény könyvekkel, irkákkal: nem is megszüntetett iskola ez, hanem olyan, mintha húsvéti vakációban hagyták volna el kis időre a ^gyermekek. A falusi iskola minden hangulata itt rezeg még... Az ember elgondolkodik, miért kellett ezt az iskolát használhatatlannak nyilvánítani, amikor a marcelházai sokkal rosszabb, kezdetlegesebb, s amikor... ...Amikor a most használatban lévő kurtakeszi iskola olyan rozoga, hogy mennyezetgerendáját a padok között oszlop tartja fenn, hogy le ne roskadjon. A tanügyi hatóság ezzel az oszloppal maga nyilvánítja életveszélyesnek a maga iskoláját, — szemben a daliás, ép, egészséges bezárt iskolával. A most használt iskola öreg, sötét, roZoga, — hogy kimeszelték husvétkor, az nem javít az iskola egészségleien állapotán, az életveszélyes pincelejáraton, a cleszkafülkeken, a középkori mellékhelyiségen s a tyúkólból megtoldott uj osztályhelységen. Sötét ez az iskola, kicsiny, rácsos ablakai alig engednek be fényt, — ovoda volt hatvan évvel ezelőtt, egy jótékony s áldozatrakész, magyar ügyért szívesen szolgáló Baranyav építtette s hagyta a községre azzal a megszorítással, hogyha magyar népnevelő célját nem teljesíti az épület, akkor a Közművelődési Egyesületre szálljon, legyen belőle kulturliáz. Az iskola most a Szlovenszkói Magyar Kultur Egylet tulajdona. Ráhagyományozták. A Slovenská Liga azonban iskoláját szerelte fel benne. Ez is érdekessége ennek a kis épületnek. De a közviszonyoknak is. Ha van egészségtelen, életveszélyes iskola, akkor ez az. A gyermekek három turnusban tanulnak benne. A levegője, világítása rossz. Télen egy kis petróleumlámpa ad gyér fényt. A magyar katolikus iskola megszüntetésével a kántor is elment. A falunak nincs kántora. Azóta csak csendes mise van a templomban. Négy tanerős a szlovák iskola. Különben szépen folyik a tavaszi munka Kurtakeszin, az emberek szorgalmasak, a faluban sok szép régi parasztház van, amely érdemes egy etnográfus tollára s fényképezőgépe elé, amig ez az építkezés áll... (Vándor.) i Négy szobás örök lakás minden kényelemmel felszerelve eladó a törvényszékkel szemben, a város legszebb helyén. Cim a kiadóban. perc sem Lelt el s az öreg visszajött, hóna alatt egy empire asztali órával. Az órát letette elém, felhúzta, elindította s 'így szólt: — Itt van, megcsináltam. Jó soká tartott, amíg érte tetszett jönni. Néztem az órát és megismertem. Igen, az enyém volt, huszonöt évvel ezelőtt adtam oda javítani az öreg Kait bácsinak, aztán iltfelejtettem. De hiszen akkor ez maga Kail bácsi! 0 volt a vár hivatalos órása, a királyi palotától kezdve minden hivatalban ő húzta fel, ő gondozta az órákat s ő volt az, akinek szabad bejárása volt a legzordonabb miniszterelnökhöz is és hír szerint mindegyiknek meg merte mondani az igazat, ha szóba álltak vele s kérdezősködni kezdtek tőle. Arról is híres volt, hogy ha valaki odaadta hozzá javítani az óráját, akkor évekig tartott, míg visszakapta. Hozott helyette másik órát. aztán kicserélte megint másikkal, míg egyszer csak elhozta az igazit. Körbe hordozta az órákat, amelyik éppen kész volt, azt odavitte, ahol sürgették az órát. aztán mikor ennek a gazdája sürgette, kicserélte egy másikkal, legtöbbször megint egy máséval. Ha néha évek teltek is bele, azért hazakerült minden óra s ime, megvan az enyém is, pedig már régen megfeledkeztem róla. És amikor felfedeztük egymást, egyszerre életre kelt minden. A kasszából Annuska — most már megtudtam a nevét -érdeklődve, kipirulva figyelt ránk, amint Kait bácsitól kérdezősködni kezdtem erről is, arról is. Szentes Kata még él, a szegényházban van. de minden Szent Istvánkor feljön a Várba és meglátogatja régi ismerőseit. Él az öreg Guszti, a fiákeres és ma is megiszik pár korsó sört minden délben. Beszélünk erről, beszélünk arról és Annuska néha közbe szól: — Én is ismertem... Annuska egyre szebb leli s hirtelen eszembe jutott, hogy azt a kislányt is Annuskának hívták, akinek ott künn a havas bástyán örök hűséget fogadtam, amikor remegő testét magamhoz öleltem. Vájjon mi lett vele? Óvatosan kerülgetni kezdtem a dolgot Kail bácsinál. Volt a Fortuna-uccában egy ház, annak az emeletén lakott lányával egy kedves néni, a lány szőke volt, szép volt, mint a kisasszony és azt is Annuskának hívták. Be sokat sétáltam az ablakuk alatt... Kait bácsi bólogatott és odafordult a kasszához: — Hallja, kisasszony? A maga mamája volt az... Azt hiszem, én jobban elpirultam, mint ő. Istenem, hogy én nem tudtam ezt azonnal! Azért volt olyan ismerős első perctől kezdve... A lánya... Kiszámítottam, öt évig várt rám, aztán férjhez ment. Hol van a mama? — kérdeztem aggódva. — Fent a konyhán. Tetszik tudni, az emeleten van a lakás is, meg a konyha is és most a vacsorát készítik. Lehívom. Nem, ne zavarja! — kértem ijedten, mert ki tudja, ki jönne le, ha hívná. Talán egy kövér, kedves néni.,. Biztosan nagyon örülne, — makacskodolt Annuska. Nem engedtem, majd eljövök máskor, amikor nem zavarom a munkában. Inkább majd adja át Annuska neki ezt az órát, mint emléket tőlem. Mintha akkor adtam volna... Kail bácsi megszólalt: Ha nem viszi magával az órát az úr, akkor Lalán megengedné, hogy elvigyem egy hétre valahová ... Nem engedtem meg. Odavittem az órát a kasszához és lelkére kötöttem Annuskának, hogy ne adja kölcsön. Aztán megfogtam bársonysíma kezecskéjét: — Hogy hasonlít a mamájára... — Igen ... — És mindig itt ül a kasszában? — Mindig, amióta édesapám meghalt... Kelten vagyunk a mamával... De mit mondjak, ki küldi az órát? —• Semmit. Kiváncsi vagyok, hogy kitalálja-e s ha majd megint feljövök, megismer-e? Éreztem, hogy menekülni kell innen. Hálaistennek, nem találkoztam autóbusszal s gyalog indultam le a kapucinuslépcsőn. Mi lenne most okos dolog? Elvenni íeleségüj. Annuskát? Feltámasztani a fiatalságot, elhinni, bőgj7 nincs közben egy negyedszázad? Vagy nem Annuskát venni el, hanem az anyját és felköltözni örökre a kocsma emeletére? Beváltani az örök hűséget? Isién veled, Vár, nem jövök többé fel. Isién vc.e.ek kísértetek, nem akarlak még egyszer felidézni titeket. Annuska. jobb lesz. ha nem emlékszel rá, ki lehetett az, aki az órát küldi és ne meséld el ott fenn az emeleten a kis Annuskának, hogy mi az örök hűség.
