Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-28 / 25. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. március 28. A városi tanács üléséből. gikus munkál, amellyel Schmidt Vik­tor összehozta az alkalmi kitűnő zene­kari, hogy megoldhassa azt a nehéz feladatot, amelyet dicséretes célul ma­ga elé kitűzött A nehéz karok külön 1Kitanítása és a zenekarral való össze­dolgozása, a zenekarok két önálló kü­lön száma: Erkel F.: Hunyadi László opera nyitánya és Mozart: Figaro la­kodalma, ezenfelül még egy olyan plusz, amiért kétszeresen kell őt di­csérnünk és neki teljes elismeréssel Két percnyi csend háborúban elesett A csehszlovák Vörös Kereszt Egye­sületek Szövetsége, úgy mint a múlt­ban, ezidén is felhasználja a húsvéti ünnepek áhítatát, hogy a világhábo­rúban elesett hősök emlékére és a bé­ke eszméjének ébrentartására ünnep séget rendezzen. A hősi halált halt kedveseinkről va­ló megemlékezés legszebb és legma­­gasztosabb megnyilvánulása a békes­ség, a csend! Komáromban, ép úgy, mint a köz­társaság minden városában és közsé­gében, a helyi Vörös Kereszt egyesü­let rendezi és szervezi nagj'szombaton délben, pontosan 2 perccel 12 óra előtt a »kétperces ünnepi csend -el és ezúton is felkéri a város lakossá­gát, hogy a megemlékezés komoly méltóságának és ünnepélyességének emeléséhez hozzájáruljon. A különböző felekezetek templomai­ban levő »hősök emléké -nél cserké­szek fognak szombaton délelőtt há­romnegyed 12-től 12 óráig díszőrségei Bonyolult s régen húzódó sikkasz­tási bünpört tárgyalt a komáromi kerületi bíróság dr. Krizs-tanácsa. Az »gy előzményei még 1930-ra nyúlnak vissza s minden fázisát nagy érdeklődés kí­sérte. Dunaradvány községben a voll bíró s a volt jegyző összejátszott, pénzt sikkasztott s nem tudott a pénzzel sohasem elszámolni. A képviselőtestület egyik tagja kez­dett nyomozni az elveszett pénz után s ezzel kapcsolatban az ügynek szá­mos mellékhajtása is fakadt, még az egyházi hatóságok is foglalkoztak né­hány mellékhajtással. A rosszul ve­zetett falusi közigazgatás képe bonta­kozik ki a tárgyalás menetéből. Haag József Dunaradvány községnek jegy­zője, Kalácska Lajos bírája volt 1930- ban. Egyizben hatvanezer korona ér­kezett a község pénztára számára pos­tán. A pénzt a jegyző nem adta át a pénztárosnak, hanem sajátmaga »ke­zelte« a bíróval együtt. Kalácska Lajos a vád szerint csak 45.000 koronát adott ál a jegyzőnek, 15.000 koronát »köl­csönvett« a jegyző beleegyezésé­vel, akinek először azt mondta, hogy a pénzt adóba fogja befizet­ni. A jegyző nyugtát sem kért. A pénzt később keresni kezdte a köz­ségtanács, amire a jegyző elővett fiók­jából két takarékpénztári könyvet s azt mondta, ott van a pénz. — Különben sem kell félni, — hizlalta a jegyző a képviselőtes­tületet, — most örököltem Ma­gyarországon löbbczer hold föl­det s annyi a millióm, mint a pelyva... Aki gyanúsítani nier, azt lecsukatom ... A börtönnel fenyegetett községtanács­ból azonban mégis kiszivárgott a sik­kasztás ügye s mikor a rovancsolást megejtették, tetemes összeg hiányzott a kasszából. Kalácska bíró beismerte hogy nála van a pénz, a jegyző adta neki kölcsön. A tárgyalás folyamán újabb vallo­mások hangzottak el: úgy a bíró, mint adóznunk. A zenekar szintén tel adata magaslatán állott. A közönség, amelynek soraiban majdnem az egész város társadalmá­nak képviselőit oil láthattuk, nem ma­radt adós Schmidt Viktornak, hanem minden számot lelkes tapsviharral és éljenzéssel honorált. Reméljük, hogy ez az osztatlan siker további lelkes munkára buzdítja a lehetséges karna­gyot és kiváló karát. fMo.) és béke a világ­hősök emlékére! állani, a városháza előtti téren pedig ugyanezen időben a 12. gyalogezred közkedvelt zenekara larl hangver­senyt Janata zászlós-karnagy vezény­lete alatt. Három perccel 12 óra előtt a hajógyár szirénái egy hosszú és három rövid bugással jelzést adnak, majd a városháza tornyában a 3. tüzérezred harsonásai »vigyázz -t fúj­nak, amikor is 2 percre minden mun­ka, minden forgalom megszűnik, ko esik, járművek állva maradnak. A 2 percnyi csend elmúltával a harsoná­sok a városháza tornyában lefújnak és az összes templomok harangjainak zúgása közepette a tiszteletadás be­fejeződik. Vegyünk részt mindannyian e ma­gasztos megemlékezésben, hagyjuk két percre munkánkat, tennivalónkat abba és állva, kalaplevéve áldozzunk két percnyi csenddel a hősök milliói emlékének, akik legdrágább kinc.sü-Komárom, március 27. a jegyző tagadták bűnösségüket s egymásra fogták a sikkasztást. — 1931-ben a község pénztárát feltörték, onnan hétezer koronát vittek el. még máig sincs meg a tettes... — állította a községi bí­ró, — tehát nem igaz. hogy én vittem volna el a pénzt. A segédjegyző azt vallotta, hogy az érdekelt felek, miután elköltötték a pénzt, azon tanácskozlak, honnan te­gyék vissza, de semmi reményük nem volt arranézve, hogy valaha is előke­ríthetnék a hiányzó összeget. A bí­róság előtt mindkettő mentette ma­gát s nem érezte magát bűnösnek. Bi­zonyossá lett azonban, hogy a nagy­arányú sikkasztás megtörtént s ezért a bíróság az enyhítő körülmények figyelembevételével Haag Józsefet nyolchónapi, Ka­lácska Lajost héthónapi börtönre ítélte. Az államügyész súlyosbításért, a vád­lottak a bűnösség kimondása miatt je Jentettek be felebbezést. — Tűz Udvardon. Az egyik éjjel tűz ütött ki Udvard községben Balogh Kálmán vendéglős udvarán, ahol elő­ször a szalma és szénakazlak égtek le. Aztán a tűz átcsapott a gazdasági épü­letekre és a dohányszáritóra is, amely­nek mindegyike elégett. A tűz okát nem tudják. — Figyelmeztetés. A komáromi rendőrbiztosság a következő hirdetményt bocsátotta ki: Szlovenszkó területén utolsó időben ismételten előfordultak sajnálatos szerencsétlenségek, melyek talált és el nem sült katonai kézigrá­nátokkal való nem óvatos bánásmód folytán következtek be. Nehogy jövő­ben hasonló esetek előforduljanak, óva intem a közönséget, hogy az esetleg talált gránátokhoz és hasonló tárgyak­hoz hozzá ne nyúljon, hanem minden ilyen esetről rögtön értesítse a rendőr­séget, mely gondoskodni fog ezeknek szakszerű és veszélytelen eltávolításáról. A szülőket felkérem, hogy gyermekei­ket is ilyen irányban alaposan kioktatni szíveskedjenek. Komárom, március 27. A város tanácsa a múlt szerdáról elmaradt ügyeket március 27-én, ked­den tárgyalta le Csizmazia György vá­rosbíró elnöklete melleti megtartotl ülésén. A nagyobb érdeklődési keltő ügyek között volt a belügyminisztériumnak leirata a város moziengedélye tárgyá­ban, amely elutasította a várost ezen igényével. A tanács a legfelsőbb köz­­igazgatási bírósághoz panasszal él. a végzés elleti. Április elsején esedékessé válik a város házaiban nagyszámú lakás kiürítése, amelyeknek házbér­rel tartozó bérlőit még a múlt évben arra Ítélte a bíróság, hogy a jelzett na­pon kötelesek az általuk lakott helyi­ségeket elhagyni. Az érdekelt lakók közül egynéhányan törlesztettek lak­­bérhátralékukból, nagyobbrészük azon­ban egyáltalában nem fizetett, még az Ítéletre sem. A tanács hosszabb vita után megbízta a városbírót, hogy a lakáskiürítést csak azoknál a lakók­nál hajtsa végre, akik semmi jelét sem mutatták fizetési készségüknek s akik­ről megállapítható, hogy volt kerese­tük. dolgoztak és még sem törlesztet­lek hátralékukból. Kürthv Gyula lemondásával meg­ürült a városi gyepmesteri állás. amelyre pályázatot írt ki a város. Az állást a keddi tanácsülésen töltötte be a tanács. Hat pályázó közül id. Johannes z Károly asztalost, akinek hég gyermeke van, bízta meg a tanács a­­gyepmesteri teendőkkel, amely 11 napi próbaszolgíllattal jár. Az országos katonai parancsnokság ismét átírt a városhoz, hogy a katona­­kórházi kerti barakot helyezze át a város. A Deák Ferenc ucca rendezé­sénél ugyanis a város elvállalta a kór­ház kerítésénél álló fabaraknak a kert belsejében kijelölt helyre való áthe­lyezését, mivel azonban a város súlyos anyagi helyzetében az áthelyezéssel fölmerülő költségekre “nincsen fedezet, a tanács újabb egy évi halasztás iránt tesz felter jesztést az országos katonai parancsnoksághoz. A Deák Ferenc ucca szabályozásá­ra a fogház kertjéből is kapott egy területet, amelynek vételára megfizeté­sét sürgeti az országos hivatal. A vá­ros elismeri ezen kötelezettségét, azon­ban lehetetlennek tartja, hogy 281 A napokban valóságos búcsújárás indult meg a közeli Ács községből Ma­­gyarkomárom felé. A tömegből ilyen kifakadások vol­tak hallhatók: — Nekünk ő volt az egyetlen kin­csünk és a lelketlen gyilkos mégis el­pusztította. — Ilyen tömeggyilkosság még Ame­rikában se történt! — Harminc az áldozatok száma. — Valami kegyetlen halálnemmel kellene elpusztítani azokat, akik ilyes­mire képesek. — Nekem valóságos kenyérkeresőm volt szegényke és mégis megölték — siránkozott egy szegény, egyedülálló öreg özvegyasszony. Ilyen és ehhez hasonló kifakadá­sok törtek ki a tömegből, amely ment egyenesen a magyarkomáro­mi járásbíróság épületébe, ahol ennek a nagyarányú és nem min­uégyzetölnyi területért járó egész ősz­­szeget egyszerre megfizesse. Ezért a tanács Igó Aladár dr. előadó javasla­tára oly értelmű fölterjesztés megtéte­lét ajánlja a képviselőtestületnek, amelyben a város kérje a vételárnak 1934. junius 1-től havi 5000 koronás részletekben leendő megfizetését. Ez­zel kapcsolatban az országos hivatal az országos hivatal értesítette a várost, hogy a törvényszék nem köteles az aszfaltozás járdaköltségének felét meg­fizetni. mert a Deák Ferenc ucca azelőtt rendezetlen voll. A tanács az országos hivatalnak ezt a véleményét nem osztja, mert a kérdéses uccában az aszfaltozás előtt már kövezett járda és csatornázás volt és ezért köteles a járdaköltség felét, úgy mint az ucca többi háztulajdonosai, a törvényszék is megtéríteni. Nagyobb vitára adott okot Virágú István szigeti kertbíró és társainak ké­relme, amely az Erzsébet-szigeti főül fáinak kivágására irányult. A szigeti kerttulajdonosok azzal érvelnek, hogy a főút mentén álló évszázados, hatal­mas fák terjedelmes lombozata állandó árnyékban tartja a kerteket, amelyek­ben ezért sem a növényzet, sem a gyü­mölcs nem érik meg. A tanács tagjai általában a tömeges kivágás ellen fog­laltak állást és Csizmazia György vá­rosbíró, Dosztál Jakab Fülöp Zsig­­mond, Csevár Ferenc, Fried Jenő fel­szólalása után kimondotta a tanács, hogy nem teljesítheti a kérelmet. Azonban három kerttulajdonosnak in­dokolt kérelmére, akik közül kettő építkezik, sőt az egyik tulajdoni® 300 . koronát ajánlott fel. nagylelkűen a nép­konyha javára, megengedte' a"ta­li ács, hogy az építkezésnél útban levő, egy-egy fát saját költségükön kivá­gassanak, de a fa természetesen a vá­ros tulajdonát képezi. F'ülöp Zsigtnond h. városbíró arra kérte a tanácsol, hogy az Erzsébetsziget főútját, amely igen el van hanyagolva, rendezze és tegye használhatóvá, annyival is in­kába mert az a város egyetlen srla­­helye nyári időben. Ezenkívül néhány gázlámpás fölállítását is javasolta, amire régóta nagy szükség mutatko­zik. A tanács nevében Csizmazia vá­rosbíró kilátásba helyezte, hogy a ké­relem a tavaszi útjavítási munkálatok során teljesíthető lesz. Komárom, március 27. dennapi pernek egyik főtárgya­­lása folyt le. Nem akarom a kedves olvasók fan­táziáját tovább izgatni és nem akarom a képzelőtehetségüket más irányba te­relni, tehát rátérek a dolog lényegére. Talán a bevezetésből emberáldoza­tokra gondolnak az olvasók, de be kell vallanunk, hogy ezúttal a rémregények után áhitozók igé­nyeit le kell csökkenlenünk, mert itt harminc tehénről van szó, amelyek közül nem egy volt a család kedvence és nem egy szegény özvegy­asszonyt látott el tejjel és volt a sze­gény asszonyoknak egyetlen támaszuk. Ha nem is emberáldozatról van itt szó, de azért ilyen nagyarányú állatmérgezés esete is ritkaság­­számba megy a bűnök króniká­jában. Ez valóságosan a görögök és külö­ket, eletüket áldozták fell A durtaradványi volt jegyző s volt községi biró a vádlottak padján. Három, év óta húzódó sikkasztási ügy, amely súlyos börtönbüntetéssel végződött. Saját tudósítónktól. Nagyarányú exhumálás Közel harminc tetemet ásnak ki és megvizsgálták a belső részeket, hogy talalnak-e bennük mér­get. — Az első főtárgyalás most volt Komá­romban. Saját tudósítónktól.

Next

/
Thumbnails
Contents