Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-24 / 24. szám
1934. máicius 24. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. Rendőri krónika. A komáromi kikötőben dolgozott Kosik Ferenc rakodómunkás. Amint a szenet a vagonból az uszályra hordta, a zsákot leejtette s a nehéz zsák súlyosan megsértette jobbkezét. A balesetért csali a munkást terheli a felelősség. — Farkas Sámuel lakatos a központi műhelyben dolgozott s munkaközijén megsérült a jobbkeze. — Kelemen János komáromi lakosnál tolvajok járlak, két konyhaszéket s negyven korona készpénzt vittek cl ismeretlen tolvajok. — Krizsán Alajos az egyik dunaparli vendéglőben sörözött. Amíg a barátaival beszélgetett, ismeretlen tettes elcmelte. fekete télikabátját. — Ismeretlen tettesek ellopták az Apályi sziget ármenlesítő munkálataihoz felszerelt telefonvezeték egyik oszlopát. A hosszú hideg tél általában sok táviró, telefon oszlopnak, partvédő cölöpnek, gyümölcsfának jelentette vesztét. — Pápezs Józsefet egy barátja a RáczkerLben megverte, a szemén sérült tneg, — Mátyás Kálmán betörő az egyik gabonaraklár ablakát a kikötőben betörte s gabonát lopott. A fináncok vették észre s fülelték le. — Az elmúlt héten sok baromfilopás történt a város belső s külső területén. Halló, ki beszél ? Itt Boby bácsi.., ... éppen most érkeztem meg. Nagyon sok a mesélnivalóm. Rögtön eljövök Önhöz. Mér nagyon örülök. Mert egész főldkőrüli utamon nem láttam margaringyárat, mely modernebbül, tisztábban és higiénikusabban dolgoznék, mint a „Vitello"-művek. Hiszen itt gyártják a jó „Vitello"-margarint, melynek forgalma lehetővé teszi, hogy minden kockára rányomják a keltezést. így tudja meg a háziasszony, meddig kell a „Vitellot" elhasználnia. Ezért a bevásárlásnál jelszava mindig: csak VITELLO Kérelem mindazokhoz, akik Németh Lajos nagymegyeri születésű, 1918. április 8-án a Piavénái eltűnt, volt 31-es honvédről tudnak valamit, írjanak a szerkesztőséghez. Szakszerű előmunkálatok a városi vízmű vízhiánya okainak felderítésére. Próbafúrások a netán szükségessé váló harmadik kút helyének megállapítására. Saját tudósítónktól. Évek óta állandóan napirenden vannak azok az anomáliák, amelyek a város legfontosabb üzeménél, a vízműnél a vízszolgáltatás terén észlelhetők. A nyári hónapok alatt evrőlévre bekövetkező nagyfokú vízmizériák sok kellemetlenséget okoznak nemcsak a város közönségének, hanem Magyar-Komárom közönségének is, amely tudvalévőén ugyancsak az Erzsébetszigeten lévő vízműből nyer vizet. A víztermelés megcsökkenését többféle okra vezetik vissza. Részben a szivattyúk időnkénti elromlása teszi lehetetlenné a víztermelés rendes és a szükséglelnek megfelelő mennyiségben való állandó folyamatban tartását, a kutak eliszapodásában, a vízerek irányának megváltozásában és a Duna vizének huzamosabb ideig tartó Komárom, március 23. alacsony állásában keresik a mizériák okait. Tény az, hogy az itt felsorolt körülmények nagy befolyással vannak a vízmű rendes üzemére és a vízszolgálíatás mennyiségére, viszont a nyári időszakban az egyes helyeken előforduló vízpazarlás is oka annak, hogy a két város lakossága nem jut elegendő vízhez. Bár meg lehet jegyezni, hogy az elmúlt nyáron nem igen lehelell vízpazarlásról beszélni, meri a vízmű csak az egyik gépet tarthatta üzemben, minthogy a másik gép javítás alatt állott, s a víztermelés nem emelkedhetett arra a fokra, amelyen állandóan állania keikül volna, hogy a szükségelt vízmenynyiséget szolgáltassa. A város tanácsa és képviselőtestiilele az utóbbi években úgyszólván állandóan napirenden tartja a vízkérdést, igyekszik valami megoldást találni abban az. irányban, bogy a vízmű kifogástalan működését biztosítsa, a felmerülő javításokra sok pénzt költött, azonban radikális intézkedést eddig nem foganatosítod. A tanács egyik múlt évi ülésén elhatározta, hogy az országos hivatal vízrajzi osztályát fölkéri, hogy vizsgálja meg a vízmüvet és állapítsa meg azokat az okokat, amelyek a vízmű teljesítőképességét s a víztermelést megbénítják és tegyen javaslatot arra nézve, hogy milyen kísérletek és eljárások követendők a vízhiány megszüntetésére nézve. Fölmerült az a kérdés is, hogy mivel a meglevő kutak közül az egyik hasznavehetetlen, nem volna-e szükséges egy harmadik kutat építeni, amiáltal a mizériák megszűnnének? Az országos hivatal vízrajzi osztálya, a helyszínén tanulmányokat folytatott mérnökök által szerzett tapasztalatok alapján, terjedelmes jelentésben adott szakvéleményt a városnak a vízműnél végrehajtandó teendőkről és részletesen megmagyarázta azokat a munkálatokat, amelyek a vízmű kúpjainak és berendezésének ellenőrzésére, a lalaj, a vízerek mai állapotának és helyzetének megállapításához szükségeseknek mutatkoznak. Kétféle irányban szükséges beható vizsgálat inegejtése, és pedig a vízhiány okának megállapítása végeit s az esetleg felépítendő harmadik kiít helyének kijelölése céljából. fi Az esetleg szükségesnek mutatkozó harmadik kút helyének megállapítása végett szükséges a víz szintjének megállapítása, ami a földbe, különböző helyeken bevert kémlelő csövek által történik. Ezeknek a próbafúrásoknak végrehajtására nézve az országos hivatal vízrajzi osztálya részletes utasításokat ad a városnak úgy a kémlelő csövek elhelyezésére, mint irányára nézve. Az országos hivatal vízrajzi osztálya előírásában utasítja a várost, hogy a bevert kémlelő csövek között legyen egy cső fúrás segélyével leverve abból a célból, hogy meggyőződés legyen szerezhető a földalatti anyagrétegek mineműségéről és vastagságáról, a fúrás eredményei őriztessenek meg egy kis szekrényben, a vízműnaplóba bevezetendők a bejegyzett vízszinállások mellé a tengerszin-magasságok is. Naponként feljegyzendők a Duna, a holtág és a kémlelő csövekben megfigyelt vízmagasságok. A kémlelőcsövek teteje zárófőkkel látandók el, hogy megakadályoztassék azoknak erőszakkal való bedugulása. Feljegyzendők a kutak napi legmagasabb és legalacsonyabb vízszinállásai, a naponként szivattyúzott vízmennyiség, a helybeli és magyarkomáromi hálózatba vezetett vízmenynyiségek, a vízmedencében mutatkozó napi vízszin-ingadozások, az óránkén! szivattyúzott vízmennyiség, a havi vízfogyasztás. Megállapítandó a kútfőnek kitisztítása lilán annak a vízszínnek a lengerszin feletti magassága, amely melleit a levegő kezd bctódulni a szívókosarakba, feldolgozandó minden megszakítás nélkül . vízmércéken, a kémlelőcsöveken megfigyelt vízszinállás, szereltessék föl a vízmérő óra és szüneteljen a vízszol-Alié! lORTE-ía (N 00 leszállítottak toffltaMi OGyalla. szeretni őt. Azon a tíz napon csak aggódott érte. Most szereti. Az asszony féltékenyen emelte karjaiba a kapálózó kisfiút. Ezt szeresse... ezt itt... Ez közöltünk van. De éppen az volt a különös, hogy a másik is ill voll. S mennyire élt. Itt, közöttük. Mellette. Benne. Mindig csak rá kellelt gondolni. Még ha nem akarta volna, akkor is. ■v: - * Az első szó, az első kimondott szó. Majdnem fájt, amikor meghallotta. Persze, az anyja neve volt. S milyen jó volt most arra gondolni, milyen simogató vígasztalás: Ádámka, az ő Adámkája, bizonyára az ő nevét mondja ki. De múlnak lassan a hónapok. A hetedik, a nyolcadik, a kilencedik. Valami idegesség nő benne. A gyerek csuszkái. — Mikor áll már talpra? Amilyen kövér, olyan gyenge a lába. Ádámka bizonyára futkározna már. A felesége idegesen sírni kezdclt. S valamit mondani is akart. — A «maga Adámkája... De nem tudta tovább folytatni. Néha aggódott is már: mi ez? S hová fog vezetni? Itt van a gyerek, az ő gyereke. Szép, erős, egészséges. Amilyennek mindig akarta. S még sem tudja szeretni, ahogyan kellene. Különben nem is! Nem is ez a hiba. Szereti. Nagyon szereti. Csak azt a piásjkat, azt még jobban. — Ha nem is él már? Igen. Ha nem is él már. Azl a fiatal, kis halottat. Azt a mindenkinél tökéletesebbet. Orvoshoz ment. Nagyon ideges, — volt a diagnózis. Brómot kezdett szedni. És kevesebbet dolgozott. Sokat sétált. Minden reggel hideg fürdői vett. Zuhanyozta magát. Azután elutazott pihenni. S lassan mintha megnyugodott volna. Úgy érezte, már teljesen rendben van. És amikor visszatért, megcsókolta a kisfiát, tértiére ültette, szemébe nézett. Ekkor eszébe jutott: Adóinkénak, annak a másiknak milyen szép, dióbarna, nagy szeme volt. Ezé pedig apró, szürke. Egészen jelentéktelen egérszem. — Lovagolni, apu! De ő sóhajtva eresztette le a szőnyegre. * Valami fadarabbal játszott Ádámka. Szálka ment a körme alá. Nem tudták azonnal kihúzni. Hogy megijedtek... — Az a másik — rögtön eszébe jutott, nem csinált volna ilyesmiket... Azután ablakcsinyek jöttek. Kisebb csenések. Torkosságok. Még csak nem is haragudott. Ö is betört kisgyerek korában jó néhány ablakot. Más gyerek sem szent. A fia sem az. Nincs ebben semmi. Csak belül érzett valamit. Valami szépei, tisztát, meleget. Valakit, aki nem csinálna ilyesmiket. És szép volt ez a gondolat. Kis hazugságook. Vállat vont. Csak a felesége pőrölt a fiával, ü úgy tett, mintha nem is törődnék vele. Mutatni akarta, mennyire elfogulatlan. S nem szólt. Már csak azért sem szólt, mert minden ilyen jelenet után annál tisztább fényben látta — Ádánikát. Az első bizonyítvány. Gyorsan átfutotta. Nem volt a legjobb. Nézte a felesége arcát. Valami furcsa, vad örömet érzett, amikor látta, hogy az kissé kedvetlen. És hirtelen meg akarta mutatni, hogy milyen bizonyítványt hozott az ö Adámkája. Ádámka, aki nagy, barna szemével legjobb tanuló az egész osztályban, legelső az egész iskolában. — Nézze meg, kedves, ezt a bizonyítványt! » Zavartan fölnevetett. Szinte kedve lett volna megkeresni, hátha megvan valahol. ••H És akkor jött a skarlát. Azt is az iskolából hozta magával. Azonnal lefektették. Valami furcsa nyilait beléje ekkor... OU feküdt Ádámka az ágyban. Felgyűlt testtel feküdt a fehér párnák között. Szeme megtágult, száraz lelt, átsötétedett. Sötét bogara néma, tapadó könyörgéssel telt meg. Nem tudott már szólni a hangos Ádámka, csak hangtalanul, tehetetlenül feküdt a selycmlakaró alatt. S úgy emlékeztetőit valakire... A hetedik napon az orvos elkésve észrevette, hogy difteritisze is van. A hangszálai ekkor már csak néha-néha sípoltak föl rekedten. Nem tudott panaszkodni. Nem tudta megmondani, mije fáj. Mozdulatlanul, sóhaj nélkül feküdt. — Ádámka! — mondta ijedten a férfi, s megfogta a kezét. Ez a kéz... Olyan sovány volt és könnyű, mint egy fáradt pillangó. Mint egy pillangó? Még olyan sem. Mint egy régi kis kéz... Amit fogott már egyszer. Kéz, amit vissza akart tartani. Riadtan felnézett. Fel, az arcába. Kimeredt szemmel nézte. Ádámka... Érthetetlen, tagolatlan kiáltás szaladt ki belőle. Ez az arc ... Lerogyott az ágy mellé. Nem tudta tekintetét levenni erről az arcról. — Ádámka! S most ismerte meg. Most, a halál előtt. S ő volt az! Megint ő.
