Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-24 / 24. szám
»KOMÁROMI LAPOK« 1934. március 24 A gyülekezési jog korlátozása és a kurtakeszi római katolikus iskola ügyében terjesztett elő interpellációkat Alapy Gyula dr. tartományi képviselő. 2 oldal párt — a félhivatalos lap értesülése szerint — szeretne a német teresztényszoeialislák és a magyar országos kercsztényszorialista párt felé is kapcsolatokat kiépíteni, ezt azonban a cseh néppárt ellenzi. A két pártnak együttműködése magával hozná a szlovák néppártnak kormánybalépését, valamennyi politikai kérdésben közös taktikájukat és a parlamenti bizottságok lián a közös képviseletet. Közös parlamenti klubra nem gondolnak, de a kormány félhivatalos lapja úgy véli, hogy ez a fúzió csak idő kérdése. Ha a kél néppárt blokkja létrejön, akkor együttesen 44 képviselői mandátummal fognak rendelkezni a parlamentben, tehát olyan erősek lesznek, mint a cseh szociáldemokrata párt. Rendeleti úton szabályozza a kormány a műzsírlermelésí és kereskedelmei. A miniszterelnökhöz közelálló Venkov közli, hogy a műzsír produkcióra és a műzsírkereskedelem szabályozására vonatkozó kormányrendelet a napokban megjelenik, amely szerint a margarinsajt gyártása tilos. A műzsír évi kontingensét a kormány 480.000 métermázsában állapítja meg, de ezt a mennyiséget a szükséghez képest 90 százalékkal fölemelni, vagy csökkenteni lehet. Uj műzsírgyártó vállalat előzetes engedéllyel létesíthető. Műzsírt csakis a kereskedelemügyi miniszter engedélyével lehet importálni. A műzsírgyárakat arra kötelezi a rendelet, hogy belföldi nyersanyagokat dolgozzanak föl, úgymint olajmagvakat, marhazsírt, tejel és tojást. A műzsírhoz 5 százalék sertébiSirt kell keverni. Mészárosok és hentesek műzsírl nem árusíthatnak és nem használhatnak föl, cukrászdák és sütemény-készítő vállalatok, valamint hasonló üzemek sem használhatnak müzsírt. A kormánynak jogában lesz olyan rendeleteket is kibocsátani, amelyeknek értelmében egyes más iparágak számára is tilos lesz a műzsír felhasználása. — Hiko gyermekkocsik szenzációs olcsó árban ELBERT gyári raktárában. — Sport 70 — K5-tól, szekrény 219 — K5-tól. Komárom, március 23. A szlovenszkói tartománygyűlésen csütörtökön délelőtt olvasta fel O r - szágh József elnök az interpellációk során Alapy Gyula dr. tartományi képviselő kétrendbéli interpellációját, melyek közül az elsőben a gyülekezeti jognak korlátozását tette panasz tárgyává. Eseteket sorolt fel az újbányái és a komáromi járás területéről, ahol a rendőri hatóságok a politikai pártok választmányi üléseit népgyűlésekké lépietik elő és a résztvevőket megbírságolják. Ezek a gyűlések rendszerint magánlakásokon folynak le tíz-tizenöt résztvevővel, szóval a helyi pártvezetőség köréljen. Ilyen gyűléseket soha bejelenteni nem kellett, ezenkívül a párt intern ügyeinek tárgyalása népgyűlésnek nem is minősíthető. A második interpelláció a kurtakeszi r. katolikus iskola ügyében hangzóit cl, amely már öt hónapja zárva van és a tanulók beiskolázva nincsenek. Az ügy a közigazgatás | Mórocz Mihály | (1858—1934) Komárom, március 23. Mély gyásza van a komáromi református egyházmegyének. Egyik kiváló lelkésze, az általános becsülésnek örvendő Mórocz Mihály, az ógyallai és bagotai rcf. egyház lelkipásztora, hosszas szenvedés után, életének 76-ik évében március 20-án elköltözőn a földi életből. Vele a ref. lelkészi kar egyik legképzettebb, legtekintélyesebb tagja dőlt ki az élők sorából, aki nemcsak gyülekezetének életében hagyott erős nyomokat lelkipásztori hivatásának maradéknélküli teljesítése által, hanem az egyetemes egyházi életben való, közjóra irányuló fáradhatatlan tevékenységével is értékes munkásságot fejtett ki egyháza javára. Mórocz Mihály ref. lelkész Komáromban született 1858. december 2-án, mint egyik tiszteletben álló gazdacsalád sarja. Iskoláit Komáromban, majd Pápán végezte, a pápai teológián nyerte el lelkészi oklevelét. Szülővárosában, az itteni református egyháznál Pap Gábor püspök-lelkész mellett 1886-tól 1888. őszéig működött, mint segédlelkész, innen választották előtt fekszik és holt pontra jutott. Az iskola jellege ügyében már több képviseleti ülést tartottak és ezeken elhatározták, hogy a közönség a római katolikus iskolához ragaszkodik. Az ógyallai járás főnöke személyesen is meggyőződött erről, amikor a hely-. színén megjelent. Érthetetlen, hogy az ügy érdemlegesen elintézve nincsen és a legélesebb kritikát provokálja. Öt hónapja nem járnak iskolába a magyar iskolakötelesek és szülői felügyelet nélkül vannak. Az iskolai év fele elmúlt anélkül, hogy az iskolakötelesek valami munkát végezhettek volna. Ez az ügy olyan, hogy felesleges minden szó a jellemzéséhez. Országli József elnök megígérte, hogy a panaszokat megvizsgáltatja és a választ a legközelebbi tartománygyűlésen megadja. A gyülekezési jog terén lefolyt zaklatások ügyében Giller János dr. magyar nemzetipárti tartományi képviselő is interpellált. meg az ógyallai és bagotai ref. egyház hívei lelkészüknek, amely állásában 46 éven át, mint Krisztus hű szolgája, nagy buzgalommal és szeretettel sáfárkodott. Lelkipásztori tevékenysége alatt felépíttette az ógyallai gyülekezet szép templomát és egyházának anyagi érdekei fölötl mindenkor híven őrködött, lelki életének vezetésében pedig a jó pásztor odaadó készségével munkálkodott gyülekezete javára. Munkásságával tiszteletreméltó emléket állított magának a két testvér egyház tagjai szívében. Az egyházi közigazgatás terén évtizedeken át fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Még a háború előtti időkben megválasztották egyházmegyei tanácsbírónak és a régi dunántúli rcf. egyházkerület tanácsbírájának. Mindkét tisztében elismerésreméltő buzgalommal és pártatlansággal működött. A háború után megszervezett szlovenszkói dunáninneni egyházkerület szintén kitüntette bizalmával, kerületi tanácsbírónak választotta meg s a komáromi egyházmegye is ott tisztelte őt a tanácsbírák sorában, akinek az üléseken való közreműködése mindenkor megérdemelt figyelmet keltett. Közigazgatási nagy jártassága, kivételes tudása és hoszszú évtizedeken nyugvó élettapasztalata tekintélyt biztosított számára és tiszteletet élete alkonyára. Egyenes és őszinte, az igazságot szolgáló felszólalásai mindenkor nagy érdeklődést keltettek és véleményének irányító súlyt adott törvényen alapuló logikus okfejtése, meggyőződését hirdető bátor szava. Mint az egyházi közélet érdemes harcosának emlékét megőrzi úgy az egyházkerület, mint az egyházmegye. Évek óta betegeskedett s a betegség felőrölte testi erejét. Beteges állapota következtében az esedékessé vált egyházkerületi és egyházmegyei tisztújításokon már nem vállalta jelöjelöiését, de az egyház ügyei iránt halála napjáig érdeklődéssel viseltetett. A múlt héten már nagyon gyenge volt s végre hétfőn hajnalban csendesen elszenderült az Urban. Mint hivatását híven betöltő lelkipásztort gyülekezete mélyen meggyászolja, s az egyházi közélet példát mutató, lelkes és önzetlen tagjának emlékét lelkésztársai kegyelettel őrzik meg. A megboldogultat gyászolják Mórocz János gazda, Mórocz László ny. ármentesítő társulati főgépész, a komáromi ref. egyház buzgó presbiterei, akik szeretett testvérüket veszítették el benne. Mórocz Mihály ógyallai ref. lelkész kihűlt hamvait március 22-én, csütörtökön helyezték az ógyallai temetőben örök nyugalomra. Ravatalát az egyházközség a templomban állíttatta föl, amelyet a résztvevők százai kerestek föl a temetés napján. A végtisztesség utolsó aktusán nagyszámú közönség jelent meg, amelynek sorában voltak Balogh Elemér ref. püspök, egj'etemes konventi elnök és S o ó s Károly esperes vezetése mellett az egyházmegye lelkészi kara testületileg, az egyházmegye tanítókara, a két egyház presbitériuma és a hívek és részvevők nagy serege. A templomi gyászszertartáson Soós Károly esperes mondott mélyenjáró beszédet és szárnyaló imát, az egyházi énekkar gyászdalokat adott elő. A temetőben Zsemlye Lajos hetényi lelkész, egyházmegyei tanácsbíró búcsúzott az egyházmegye lelkészi karának köztiszteletben álló doyenétől, az ógyallai és bagotai ref. hívek nevében pedig K o s s á r István helyettes lelkész mondott megindító búcsúztatót, mely után elhantolták a feledhetetlen emlékű derék lelkipásztor földi részeit. Áldás emlékére! — A vasutigazgatóság közli, hogy a húsvéti ünnepek alkalmával kedvezményes xveekendjegyek a következő napokon válthatók: márc. 24—25-én és márc. 20-től április 2-ig bezárólag. E napokon váltott jegyek márc. 24-től ápr. 3-án délig bármely napon felhasználhatók a visszautazásra. A második. Irta Illés Endre. Ez már a második volt. — Fiú, — szóltak ki röviden az ajtón. S néhány percig még bizonytalanságban hagy ták: ez is olyan lesz, mint az első volt? Az első... Aki nyolcadfél hónapos koraszülötten, éppen tíz napig vergődött itt közöttünk. Tíz napig. Sírás és egyetlen jajszó nélkül. Mozdulatlanul és hangtalanul a pólyáiban. Csak száraz, nagy, nyitott szemeivel tapadt rájuk, némán és fájdalmasan segítségért könyörögve. Tíz napig. Mialatt ők mindent megkíséreltek: bábát, orvost, imát és Istent. És hiába. Ez a második volt. De milyen más, egészen más, mint az első. Áthallotta már a csukott ajtón is. Bömbölő, hangos legény. Amikor végre beléphetett, rugdalózva és kapálózva, teli torokkal sírt éppen, összeszorított öklökkel fenyegetett meg mindenkit, aki csak közeledni mert feléje. Mérlegre tették. — Három ... három és fél... négy kiló tíz ... — rakták csodálkozva a súlyokat. — Évek óta nem láttam ilyen erős gyereket, csóválta fejét az orvos. » Elmúlt egy-két nap. Azután felvetődött a kérdés: —- Mi lesz a neve? — Ádámka! — vágta ekkor oda az elmúlt hónapok hosszú szorongásaiból és bizonytalanságaiból már új dachoz erősödve a férfi. — Mi lenne más? —• Ádámka? Mint az első volt. Az asszony megrebbent. Még nem hunytak ki testében az elmúlt fájdalmak parazsai. A titokzatos, ismeretlen, messzi hatalmakhoz még feleszmélve, átkönnyesedett szemmel kérdezte: — És... és nem lesz baj? — Mi baj lehetne? Ádámka lesz! Úgy, ahogy gondolatban az elsőt várták, becézték, szerették... Ádámka. Egy név csak. De milyen nagy-nagy szeretet is. Amit akkor, azon a tíz napon rá sem értek kimondani. Elsóhajtani sem. Mert a nagy rohanásban egyetlen ellágyuló percnyi idejük sem maradt erre. Csak azért is: Ádámka. Hogy megcirógathassák, legalább most, ezen a hangos, bömbölő vasgyúrón keresztül, azt a drágát, azt a korántépett, törékeny virágot, azt a szomorú kis halottat... az elsőt. — Hát jó... nem bánom ... remegett az aszszony. — Legyen ez is Ádámka... * Az első... Milyen furcsa. Néha üresen marad egy perc. Vagy még annyi sem. Csak félperc. Bármilyen kis idő. Csak annyi, míg ez a kis sírógép eszik vagy alszik. Éjszaka vagy nappal. S a csendben azonnal eszébe jut Ádámka. Ádámka... a másik. Utánajárt, kérdezősködött. Mindenféle kérdéssel megfogta a doktort. És a különféle válaszokból azt a hitet építette, hogy ha Ádámka ki is várja akkor a maga idejét, ha minden rendben is megy, akkor sem lett volna erős. Négy kiló tíz. Nem ... nem valószínű... nem bizonyos. S valami szomorúságot érzett. Valami még nagyobb szeretetet. Ádámka... Azt a furcsa melegséget érezte, amellyel a gyengébbet megsímogatjuk. 5*i Máskor megint... — Megint sír a fia! — panaszolta mosolygós gőggel a felesége. Az asszonyra nézett. Milyen sápadt és elnyűtt. Szegény, lehet is. Néha egész éjszaka nem alszik, ül a gyerekkocsi mellett. Ringatja és csitítgatja ezt a birkózóbajnokot. Halálosan fáradt. És mégis milyen büszke rá... »Megint sír a fia...« Az ő fia. De csak egy van? Furcsa. Hát a felesége sohasem gondol Ádámkára? Igen... ez is Ádám ... De mégis, a másikra... Nem gondol soha őrá? Ádámka bizonyára nem sírt volna ennyit. Nem, egészen bizonyosan nem. Milyen csendes gyerek volt. — Mintha nem is örülne neki; — nézett föl szemrehányóan az asszony. — Ugyan, — legyintett idegesen. Mint akit kedves álmából riasztanak fel. * De lassan mégis csak szembe kellett nézni a valósággal. S valami fájdalmas daccal bevallani; igen, azt a másikat szereti. Jobban szereti. Az asszony nem is értette. — Melyik másikat? — Ádámkát. — Ádámkát? — Az elsőt. Nem, nem értette. Csak sokára mondta elcsöndesedve: — Az meghalt v Meghalt. Éppen ez az. Akkor rá sem ért meg-
