Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-14 / 21. szám

Ötvenötödik évfolyam, 81. szám. Szerda, 1934. március 14. POLITIKAI LAP Előfizetési ár csehszlovák, értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ke. félévre 40 Ke. negyed­évre 20 Ké. — Külföldön 120 Ke. Egyesszáin ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGMOXD. A genfi Fehér könyv. Komárom, március 13. Nagy diplomáciai aktualitások alkalmával közzéteszik az illető ügyre vonatkozó okmányokat, hogy a nemzetközi világot tájékoz­tassák. Eden, az angol igazság­ügyi miniszter íilba ejtette egész Európát és tárgyalt a három hata­lommal: Németországgal, Olasz­országgal és végül Franciaország­gal. Megtárgyalta a leszerelési ügy­nek minden nehézségét és kibon­takozási tervezetei terjesztett elő a meglátogatóit kormányoknak. Mig Németország és Olaszország hajlandó leli volna az angol lesze­relési terv elfogadására, addig Franeiaország nemet mondott és az öregurak kormányának külügy­minisztere kimondotta a döntő szót, levelet írt a leszerelés ügyé­ben, amely ezzel visszaesett a re­ménytelenség zónájába. Most lenne esedékes a nemzet­közi leszerelési konferencia össze­hívása, amelyet a múlt évben Né­metország kilépése hozott zavarba és tett határozatképtelenné. Ezek után az összehívás üres formaság­gá sülyed és elvész minden remény arra nézve, hogy a leszerelés ügyét előbbrevigyék. Ez pedig tudvalevő­leg a háborút, vagy a békét jelenti Európára nézve. Az a kérdés, hogy mi fog történni ezek után. A fele­let világos. Franciaország azonnal 1175 millió frankot vesz fel költ­ségvetésébe a határerődök kiépíté­sére. Anglia hatalmas légi flottá­ját még jobban kiépíti és Japán fegyverkezése gigantikus méretek­ben fokozza hadseregének teljesítő képességét, az pedig tudott dolog, hogy Amerika flottáját úgy fej­leszti, hogy az minden nemzetközi konllagráció esélyeinek megfelel­jen. Az angolok dicséretes kezdemé­nyezése már eleve halálra volt Hét­­ve és Franciaország nemcsak hogy nem teljesítette az angol javaslatok hanem még a leszerelési konfe­rencián elfoglalt álláspontját is fel­adta és annál is konzervatívebb visszavonulást csinált. A francia álláspont maga után vonja azl, hagy a németek is védekezzenek az őket fenyegető fegyverkezések veszedelme ellen és védelmi ál­láspontot foglaljanak el. A kisál­lamok is zavarba jutnak a leszere­lés végleges kudarca alkalmából, mert eddig programjuk volt a nem fegyverkezés, de ezentúl valószínű­leg ezek is a fegyverkezés terére lépnek. Nem tudjuk, hogy mire vezet majd a verseny-fegyverkezés és mi lesz annak a vége. Egy bizonyos, hogy a íegyvergyórak papirosai emelkedni fognak a tőzsdéken, mert ezek lesznek a legbiztosabb befektetések, ha egyszer a leszere­lési konvenciók nem korlátozzák a fegyverkezést. De van a kérdés­nek másik oldala is. Az államok költségvetései ma Európaszerle túl vannak terhelve a katonai kiadá­sokkal és ez okozza azt, hogy a hasznos beruházások egyre jobban összezsugorodnak és ez okozza a munkanélküliséget és az egyes ál­lamok szomorú pénzügyi helyze­téi. IIa a fegyverkezési őrület min­den korlát nélkül végigömlik Euró­pán, el lehet arra készülni, hogy a munkanélküliség sokkal nagyobb mértéket ölt és fenyegetőbb lesz. Nagy szerencsétlenséget jeleni Európára nézve a genfi Fehér könyvben foglalt pár okmány, amelyből az tűnik ki, hogy a nem­zetek egyenjogúsága tekintetében még vita lámadhat a háború be­fejezése utáni tizenötödik eszten­dőben is. A leszerelés sikertelen­sége vád azok ellen az államok ellen, amelyek a nemzetek közöli való kiilömbségekel kiélezik, holott minden nemzet egyenlő. Meg kell jegyezni, hogy a leszerelési szán­dék bukásával halálos sebet kap a népszövetség is, amely arra lelt volna hivatott, hogy a nemzetek között való megbékélést előmozdít­sa és tizenöt év alatt ebben az irányban semmit sem tett, hanem leplezte a nagyhatalmak játékait, amelyek nem Európa békéjén, ha­nem hatalmi érdekeik erősítésén dolgozlak. POLITIKAI SZEMLE Komárom, március 13. A kisálltául minden eszközzel állási foglal a Habsburgok visszatérése ellen. Benes dr. külügyminiszter a Petit Párisién tudósítójával beszélgetést folytat a Habsburg-kérdésröl, amely­re nézve a következőképen nyilatko­zott. Benes teljesen egyetért Dollfuss dr. osztrák szövetségi kancellárral ésFey alkancellárral abban, hogy a Habs­­burg-kérdés nemzetközi kérdés és je­lenleg nem időszerű. Minthogy azon­ban a kérdést különböző fantasztikus híresztelések alapján terjesztik eléje, véglegesen és határozottan a követ­kezőket jelenti ki: Tegyük föl a lehetőséget, hogy a Habsburgok például holnap monar­chist vagy más puccs révén Becs­ben ismét a trónra kerülnének. Ez esetben a bécsi csehszlovák követ már holnap esle elhagyná a követ­ségei, meri visszahívnák Prágába. Azt hiszem, kijelenthetem Önnek, hogy ugyanaz történne a román és a jugoszláv követségen is. A kisantant szilárdan el volna határozva, hogy minden eszközzel állást foglaljon a Habsburgoknak a trónra való visz­­szalérése ellen. Higyje el — folytatta Benes dr. —, hogy én nem táplálok gyűlöletet a Habsburg családdal szemben. Álláspontunk és barátaink álláspontja tisztán realisztikus, nem­csak érzelmekre, hanem a tényekre támaszkodik. A Habsburgoknak, akár akarják, akár nem, bizonyos jelentő­ségük van és sem közülök bármelyik­nek, sem pedig államaik bármelyiké­nek nincs hatalmában, még ha a leg­jobb szándékok vezérlik is, hogy el­válasszák őket sorsuktól. Semmiféle ünnepélyes kötelezettség, semmiféle lemondás és eskü nem változtathatja meg az ő raison d’etre-jükct. A Habs­burgok nem tagadhatják meg magu­kat és volt monarchiájukat. — A Bécsben vagy Budapesten szé­kelő Habsburg a végnélküli intrikák, bonyolult tárgyalások és titkos meg­beszélések időszakának kezdetét je­lentené és felélesztene minden irre­dentizmust és revizionizmust. A régi főnemesség rekreációjával a dolog csak még jobban bonyolódna. Hor­vátországban például veszélyeztetve volna a délszláv egység, de érintené Szerkesztőség és kiadöhivaliil Xádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton az olasz Tirolt is. A katolikus eszme néhány államban összekeveredne a Habsburg-kérdéssel és politikai kér­déssé válna mindazokban az államok­ban, ahol most csak vallási kérdést alkot. Mindezeket a dolgokat el akar­juk kerülni. Gahonumonopédiiim és az agrártarto­zások konvertálása. Hodzsa Milán dr. földmivelésügyt miniszter Zsolnán beszédet mondott a szlovák földmivesek egyesületének ülésén s beszédében foglalkozott Szlovenszkó mezőgazdaságának sú­lyos helyzetével. Beszéde folyamán megemlékezett a műzsír gyártásának korlátozására vonatkozó tárgyalások­ról, amelyek eredménnyel végződtek. Majd bejelentette, hogy a gabonater­mékek megfelelő értékesítésének tar­tós biztosítására bevezetik a gabona­­inonopőliumot, amelynek bevezetését a mezőgazdasági ipar érdekeinek szem előtt tartásával fogják végre­hajtani. A mezőgazdasági politikának egy másik feladatát a mezőgazdasági hitel rendezése képezi. A mezőgazdák anyagi megsemmisítését a végre­hajtási eljárás elhalasztására vonat­kozó törvénnyel megakadályozták, miáltal az elmúlt évben 119.000 vég­rehajtást halasztottak cl. A további lépés a mezőgazdasági adósságoknak konvertálás útján leendő rendezése, amelyre vonatkozó kormányrendelet a korona értékének rendezése után kerül kidolgozásra. A református egyház közgyűlése. Komárom, március 13. Vasárnap, március 11-én délelőtt tartotta a komáromi református ke­resztyén egyházközség évi rendes köz­gyűlését a Kollégium nagytermében Galambos Zoltán lelkész és Fülöp Zsigmond íőgondnok együttes elnök­lete s az egyház tagjainak nagy ér­deklődése mellett. A közgyűlést Galambos Zoltán ref. lelkész szívet-lelket megragadó imája nyitotta meg, utána a lelkészelnök a törvényes formaságokat intézte el, amennyiben megállapította a határo­zatképességet és a jegyzőkönyv írására Igó Aladár dr. presbiter-főjegyzőt, hi­telesítésére pedig Zsindely Ferenc és Sörös István egyháztagokat kérte fel. Az elnöki jelentést Galambos Zol­tán lelkész terjesztette elő, amelyet a közgyűlés tagjai nagy figyelemmel hallgattak meg. Az egyház anyagi helyzetét és a nagyarányú belmissziós munka fényes eredményeit feltáró je­lentésben megelégedéssel mutatott reá az egyház újabb közhasznú beruházá­sára, a temetőben felépített új ravata­lozóra, amely úgy a tervezőnek, mint az építő-vállalkozónak dicséretére, a ref. temetőnek pedig díszére válik. A ravatalozó megteremtésében érdeme­ket szerezlek Czike Zsigmond temető biz. elnök és Farkas István temetőfel­ügyelő, amit a jelentés külön is elis­mer. Majd rámutatott a jelentés az egyházi adófizetés terén mutatkozó visszás jelenségekre, amelyeknek meg­szüntetésére a presbitérium a törvény vonatkozó rendelkezéseit fogja igény­be venni. Áttérve a lelkiélet erősbítésére irá­nyuló nagyszabású belmissziós mun­kára, örömmel állapította meg a je­lentés az ezen a téren mutatkozó len­dületet és fejlődést. Az egyház anyagi ügyeinek gondos és körültekintő veze­tése mellett a presbitérium jár jó pél­dával elő a belmissziós munka vala­mennyi megnyilvánulásában. A diako­nisszák és diakónusok áldásos szere­­tetmunkája, a Prot. Jótékony Nőegy­let, a Ref. Leányegylet nemescélú em­berbaráti működése a legnagyobb el­ismerést érdemli meg. A vallásos élet fellendítésére szolgáltak a mind na­gyobb számban működő bibliakörök, a partosűjtelepi, őrsujfalusi és benei evangelizációs munka, a házi istentisz­teletek, a régi konfirmandusok reunió­­ja és azok a látogatások, amelyeket a diakonisszák és diakónusok az egyház tagjainál rendszeresen végeztek. Nagy elismeréssel adózik az elnöki jelentés Kelemen Kálmán és Tóth Kálmán se­­gédlclkészck, loonies Ilona és Lesko­­oics Mária diakonisszák munkásságá­nak, az egyházi énekkarok működésé­nek, s megemlékezik az egyházi első énekkar nagy reményekre jogo­sító újjászervezéséről s az énekkar ér­demes karnagyának Teleki/ .Miklósnak lelkes tevékeny kedéséről. örömmel emlékezik meg a jelentés az év elején végbement tisztújításról, mely alkalommal az egyház főgond­nokává újra Fülöp Zsigmondit és al-

Next

/
Thumbnails
Contents