Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-03 / 18. szám
I $34 március 3. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal tetőig, ahonnan szép kilátás nyílik Komáromra s a környékre. Az épületben tágas helyiségek vannak, kórtermek és külön szobák, számos pincehelyiség raktár számára s egyéb célokra, világos, tiszta ebédlők, orvosi rendelők, konyha, fűtő és meleg-yízberendezés, csatornázás. A kórtermek mindegyikéből ki lehet jutni a napozó-erkélyre, amely sok napot kap. Az építkezés, itt-ott nem mentes a takarékosságtól, például a legfelső napozóhelyre nem lehet felmenni, mert nincs számára lépcső még, s ittott apró technikai hibák akadnak, amelyek azonban könnyen helyrehozhatók. A hatalmas épület arányaihoz azonban kevésnek tart juk az 50— 00 ágyat, ebben az épületben több férőhelyet is kellett volna találni, az épülettömb nincs teljesen kiaknázva. A festés, a kiállítás, a külső kép, a berendezés azonban ízléses, gondos és a higiénia minden követelményének megfelel: valóban szép építkezés. Hogy mennyiben jó is, ezt majd a következő évek fogják eldönteni. A kórházbizottság megelégedéssel szemlélte az új épületet s lett elismerő megjegyzéseket. Azt azonban felesleges buzgalomnak s túlzott kiszolgálási igyekezetnek tartjuk a komáromi városi kórházban, hogy a névtáblákat fcslő alkalmazott a magyar neveket szláv helyesírással jegyezze fel. Például Lengyel helyett nem kell Len (felt, Rózsa János helyett .1. Roza-t és Pócs helyett Póc-ol írni, ezeknek a magyar embereknek magyar nevük van. Maradjunk meg csak a magyar helyesírásnál! A pavillont különben egy szépen tervezett s kellemes virágoskert fogja körül. Ha érdekleszítő olvasmánnyal akar kellemesen szórakozni, rendelte meg Br. BARfiilYAY JÓZSEF: Balogh Etus éjszakái cimü könyvéi, amely Komáromi Kacz Endre eredeti rajzaival és a szerző arcképével csekély 6 Kí-ért kapható a SPITZER-iéle könyvesboltban Komárom Vevő őfelsége a boncolóasztalon. Régi megállapítás, hogy a portéka eladásának titkai vannak. De hogy tudománya is van, az kétségkívül a huszadik század jelensége. Mert hajdanában a boltost csak tudatosságnélküli tehetség, mondhatnánk szimat vezette cselekedeteiben, ma azonban, amikor a Vevő őfelsége kegyeit nehéz megnyerni, egy-egy nagyobb üzlet lebonyolítása, de még a mindennapi szükséglet cikkeinek fillérekért való eladása is olyan páratlanul nagy gond kitt, amilyenről valaha álmodni sem álmodtunk. Sok kereskedő nem is lúd a mai világ életéhez áthasonulni. Talán több, mint az ember gondolná. Azok, akik a háború előtt tekintélyes szerepet játszottak, vagyont szerezlek és társadalmi állást vívtak ki maguknak, ma gyakran tanácstalanul állnak a minden oldalról reájuk támadó gondok pergőtüzében és átkozzák a sorsot, amiért ilyen mostoha világban kelleti megszületniük. Alig harminc évvel ezelőtt még elég volt a meggazdagodáshoz. ha Boltos úr szépen berendezte eladóhelyiségét, megtöltötte jóféle portékával és várt vevőre, Ila becsülettel kiszolgálta és adósságait pontosan megfizette, nyert ügye volt. Udv trolnok a kundcsaft«-nak Ma azonban keserű csodálkozással szemléli az újabb versenytársak különös próbálkozásait. Az egyik gramofont űt akar eladni, s cvégből pálmalevélalakú, zöld nyomtatványokon az ezeregyéjszaka rejtelmeiről ír a Vevő őfelségének édes szavakat; a másik zsidóvicceket ír ki nagy táblán a kirakatjába; van olyan is, aki rámázott képeket ajándékoz vadidegen embernek, hogy harisnyát adhasson el neki és nem ritka az olyan sem, aki azzal csalogatja a fogyasztót, hogy hála már csak alig, vagy pedig egyáltalában sosem kell fizetni, mert az egész komédia csak arra való, hogy a Kereskedő úr mélységes nagyrabecsülésének adjon kifejezést a Vevő Őfelségével szemben. Esetleg eleven majmokat is tart az üveg mögött, hogy fokozza az érdeklődést. De ezek még a veszélytelenebb ellenfelek, a rosszabbja tudományos könyvek és statisztikai táblázatok felett görnyed, mielőtt kiírná a kirakatja fölé, Nagy Vásár« vagy pedig Leltári árusítás nevetséges árakon . Lépten-nyomon követi őnagyságát, aki óh, be szerény zsebpénzéből úgy akarja felruházni magát, hogy barátnői mind megpukkadjanak. Némelyik áruházban tizenöt-húsz táblázatban is szerepel ez a hölgy, aki csak bement és a zsebében egy krajcár nélkül kölnivíz iránt érdeklődött. Azt is tudják róla, hogy eljegyezte magát, vagy mikor lesz az esküvője, hogy a kellő időpontban »saját érdekében« felhívják a figyelmét arra, hogy a stafínmgjáról hol go udoskod hátik a lehető legolcsóbban. Tudomány lett a reklámból A vevőkért folytatott ádáz háborúnak ugyanúgy megvannak a külső nyomai, mint a nemzetek közötti háborúnak. A csupasz falakra felkúszó öles betűk, a városi lakóházak ablaka előtt zümmögő, szivárványszínű csővilágilások, vagy hunyorgó torzképek csak drótakadályai ennek a harcnak, amelyeken a gyűlölve szerétéit nagy ellenfél, a Vevő átbotlik. amelyekben megakad, mint légy a pókhálóban és kiontja pénztárcájának áhított drága vérét. Ma már könyveket írnak a reklámról és komoly szakegyesületekben, iskolákban. folyóiratokban késhegyig menő tudományos viták folynak arról, hogy milyen legyen a helyes reklám. Hihetetlen nagy összegek kerülnek reklám útján a gazdasági éli tie. amely egyre több és több reklámot követel. Ki gondolt volna még ötven év előtt arra, hogy egy-egy szinielőadás propagálására húszméteres, mozgó faalakokat kell erősíteni Thália templomainak homlokzatára, vagy arra, hogy repülőgépek füsttel kilométeres betűket írjanak az ég bárányfelhői közé. csakis azért, hogy Nagy Lajosné ilyen, vagy olyan szappannal mossa ki gyermekei fehérneműit! Amellett érdekes, hogy a reklám is a sötétben tapogatódzás jegyében zajlik le. Ha nem így volna, aligha olvasnánk ilyen felírást a körúti papírüzlet kirakatában: »valódi acél töltőtoll , vagy pedig a csikorgóan hideg téli estén ilyent a villamoson: »kellemes, hűs kerthelyiség . De az ilyen kézenfekvő rossz reklámok mellett célt téveszt a költséges és modern törekvések nagy tömege is. A külföldi szakemberek többet tévedtek e tekintetben talán, mintsem az ember gondolná. Sok kedvesség, sok hívó, udvarias gesztus olyan eredménytelen marad Vevő őfelségével szemben, mint akár egy szépen megírott, vacsorára invitáló levél, amelyet az ismerős helyeit egy fatuskónak címeznek. Vevő őfelsége igen előkelő, nagy úr, nem lehet olyan könnyen bejutni az előszobájába Felfedezték ti vásárló lelkét Leleményes korunk azonban ill is új megoldásokat talál. Ha a vevő nem áll kötélnek mondják a szakemberek majd megnézzük, hogy miért nem. Kifürkésszük gondolatait és a Efcérí kezeskedem^ mert ezért jótáll a cég neve. Igazi jó árú gyártója nem kell, j hogy eltitkolja a nevét. Ebben az esetben rányomja minden egyes szappandarabra: Schicht Szarvas-szappan. Ez a név, az állandóan egyforma minőséget illetően, fogalommá vált. Rögtön felismerem vevőim között a jó háziasszonyokat. Ezeknek állandó mosószappana a SCHICHT-SZAPPAH , V: VÉDJEGY i ■A-legapróbb részletekig felkutatjuk a lelkivilágát. Itt kezdődik a reklám igazi tudománya, amely nem egyéb lélektannál. Ma már pszihológusok foglalkoznak a vásárló lélektanával és arra a kérdésre, hogy ki, miért, milyen cipőt vásárol, legalább is annyi gondot, fáradtságot pazarolnak, mint azelőtt az ösztönélet kutatására. A névtelen fogyasztót agyafúrt kérdésekkel keresik fel, amelyek nem eg3rszer a humor látszatát keltik. Akkor, amikor cső kóládé vásárlásról van szó, még azt is megkérdezik tőle. hogy mikor jár haza a hivatalából és sok más effélét. Valójában minden kérdés, keresztkérdés és felelet meglepő, dolgokat árul el. Egy ilyen vizsgálat alkalmával kiderült például, hogy a legudvariasabb kiszolgálj személyzetre a cipőiizle.tekben van szükség, hogy a csokoládét nem íz. hanem gyártmány s erint vásárolja a közönség, hogy a berlini háziasszony azért nem vásárol tejel, mert abban a tévhiedelemben él, hogy gyomrában túró képződik és még sok más meglepő különcség, a tömeg különcsége jut napvilágra a költséges és rendkívül bonyolult kutatások állni Imával. Vevő Őfelségét tellát, mert nem hajlott az udvarias hivogatásra, boncasztalra tették. Előbb-utóbb nem lesz inár ráérőn 'kanyarogva bal lagó ósva vizéhez. A víz mentén a zsadányi út... Látom, felém ballag rajta Zsiga bácsi. ő az csakugyan, a maga úri személyében. Az alsócsáji földesül*: Bodnár Zsiga bátyám... Azaz hogy, lássuk csak, hogyan is állunk az ő földese raságával? Megvan hiszen az ősi föld az alsócsáji határban, a Bodnárok jerikói lonccal befultatotl öreg kúriája is ott áll a falu főuccáján és ő maga is megvan a maga teljes eleven valóságában, csakhogy ő, meg a föld törvényesen el vannak választva egymástól. Jómaga is csak albérlő régtől a vályogoldalú kerti lakban, amelyet valamely Taíiánföldet járt Bodnár-ős, — talán éppen Bodnár Józsaiás óbester uram, — annakidején a pompázatos bucii retiro« névvel tisztelt meg. Hát hiszen ide is reliráll végül az ő karcsú Káró-agarával Zsiga bácsi, amikor az ősi földet szalajtó dobot megverették a porián a bélyeges papirosok hatalmával erős hitelezők. Valamicske pénz még az ő számára is maradi volna a nagy kótya-vetyéből. de ő solrse elte a más maradékát, hát lemondott erről most is az új gazda javára, kikötvén, hogy nem is oly messzi holtanapjáig az ő tanyája legyen a bucii retiro. amelyben aztán őt senki sem turbálja. Az új gazda állta az alkui. Nem is sok vizel zavart az öreg úr, meg aztán meddig csellenghet ebben a világban, mely immár nem az övé? A bucu retiro kéménye vajmi ritkán füstölt. Beérte Zsiga bácsi lassú parázson sült vajas krumplival és friss lángon pirított szalonnával. Csak azt szívta nehezen a mellére, hogy — be Le 1 ezt vallani,— az arisztokratatermetű szőke agár: á Káró, olykor bizony s egyre sűrűbben — idegen konyhák küszöbén kuncsorgott, hogy egy kis veteti konccal verje el éhségét. Hát ezen változtatni kelleti. Mert szánalmas alak egy tönkrement úr is, hát még egy elzüllölt agár! Igazán az Isten legszánandóbb teremtménye biz ez. Tiszta siralom. Agyonlőni nem is volt szive. Mii is csinálna egyedül? Bajba jutóit rossz gyerekeinek szánó szívű édesanyja, a tekintetes vármegye vette végül pártfogásába Zsiga bácsit és Káról. Hivatalt kaptak ők ketten a zsadányi szolgabíróságon. Zsiga bácsi írnok lett. Káró az ambilust őrizte. Meg is éltek volna ők ketten Zsadányban minden csúnya gond nélkül, de Bodnár tekintetes uram hallani sem akart róla, hogy otthagyja ősi hajlékát és kovártélyosnak álljon be a Darmodaj zsidó egyik szobájába. A másikban a fi ná neszem lesz lakott.) így hát nyári rekkenőn és téli fagyban, tavaszi hőiében és nekikeseredett őszi országos esőkben Zsiga bácsi, meg a Káró kora reggel Zsadányba gyalogoltak, estefelé pedig haza Zsadányból Alsócsájba. Azaz, hogy bocsánat, dehogy is gyalogoltak! Ez volt, amiről Zsiga bácsi hallani sem akart. Hogy öl valami vándor slájferlegénynek nézze az országút népe. Hogy ő kutyagoljon négy falu határán át, mint holmi részeges kántor, akit kicsaptak a hivatalából s most uekimén a világnak? Abból aztán senki nem eszik! Ki is találta a módját, hogy a hivatal is megmaradjon és a tekintély se csorbuljon. Büszke is volt rá, hogy kitalálta! Reggelente fejébe csapta zöklpántlikás, zergeszakállas filckalapját, vállára kanvarítolta puskáját, tarisznyáját és Rittyentett Kárónak. Ez már igen! Vadászkutyával indult útnak reggel és érkezeit haza este. így hát nem kutyagolt Zsiga bácsi. Elöl viháncolt a Káró s nagy ívben kanyarodva vágott neki a gabonatábláknak s cserkészett a bokros lankákon. Mögötte az árokparti gyalogúton lépegetett Zsiga bácsi, mindig készen, hogy puskavégre kapja a felröppenő íürjet, vagy ha egv nyúl bukkanik elő setesuta ugra-bugrajával. Igv vadászgattak négy falu határán keresztül Alsócsájtól Zsadányig az öreg tekintetes, meg a Káró. Jó tizenöt éven ál. Nézd csak, nézd csak. A puskája, tarisznyája most is a vállán van. ahogy közeleg. De hová lett a Káró? Jön. közeleg: Adj Isten, öcsém, — mondja és letelepszik a lócára Honnan jön, Zsiga bátyám? kérdezem, — Zsadányból talán? A fene! Hallani se akarok róla. Jobb is, hogy faképnél hagytam őket. És a Káró? Azt szegényt agyonlőttem, amikor láttam, hogy cihelődni kell a másvilág felé. ügy? gondoltam és nagyon természetesnek találtam, hogy abból a kicsit távoli, de nagyon szabad másvilágból hozzám látogatott Zsiga bácsi és itt ül a cifra szűrön, a zöld-aranytáblájú Jókai-kötet sarkán. , Még arra is jutott hely. hogy a kalapját maga mellé tegye s a puskáját a lóca karjának támassza. Ahogy törli a homlokát, látom, hogy porszínű és szinte átlátszó az arca. És porszínű, széteső a ruhája is. Távolról jövő. idegen a hangja, ahogy újra megszólal:- Sehol nincs igazság... Ahogy átértünk Karóval a nagy fekete vízen, elparancsolták tőlem... Eltíínt egy pirosszélű, fehér bárányfelhő mögött. Pedig egy ilyen nemes állattal mégis csak... Lelke van. hiszen annak ... Valahol fel kukorékolt egy kakas. A nap kipiroslott a keleti égen. Méhrajok zümmöglek a virágok közölt. Felserkentem és mái* zengett is a háziasszonyom szava a tornác felől: — Talpra emberek! Készen van a reggeli! Ennyi volt, Alomvendégemmel azóta sem találkoztam többé.
