Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-03 / 18. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes R adió-műsort tartalmazza Ötvenötödik évfolyam. 18. szám.___________________Szombat, 1934. március 3. Előfizetési ár csehszlovák ériekben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 KC, félévre 40 Ke. negyed­évre 20 Ive. — Külföldön 120 Kö. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FCLöP ZSIGMOND. Talán mégis sikerül... Komárom, március 2. Az angol kormány dicséretes buzgalommal látott hozzá a holt pontra jutott lefegyverzési egyez­mény megvalósításához és ebből a célból igazságügyi miniszterét, a topccsétőrt elküldöttc a nagyha­talmakhoz tárgyalni. Ezek a tár­gyalások Berlinben, a legsúlyo­sabb helyen kezdődtek és az angol miniszternek meg kellett győződ­nie, hogy az ördög mégsem olyan fekete, mint amilyennek azt fes­tik. A német kormánnyal való tár­gyalás szívélyes formák közi és érdemleges eredményekkel végző­dött, amelyeknek birtokában Eden miniszter Rómába sietett. Itt sem kellett valami nagy aka­dályokat leküzdenie, mert az olasz kormány is elfogadta, — miként Németország is — az angol lefegy­verzési tervezetet kiinduló pont­nak. Hiszen az angol tervezet volt az, amely annak idején a hatal­maknak teljes elismerésével talál­kozott, az angol leszerelési tervet tette Németország is magáévá, de amikor tárgyalásra került a dolog, az angol kormány gyengeségéből a franciák annyi módosítást tettek rajta, hogy ez nem volt többé már az angol javaslat, hanem francia javaslattá változott és ezért Né­metország levonta a következmé­nyeket, otthagyta a leszerelési konferenciát és utána a népszövet­séget is. Angliának súlyosan éreznie kel­lett, hogy nem végzett tökéletes munkát és azért most helyrehozni kívánja, amit még lehet. Elindult tehát kormánya képviselője a kon­tinensre, hogy a nagyhatalmaknál próbálkozzék és azoknak állás­pontjait egyeztesse. Németország­ban, Olaszországban sikerrel járt az út és megérte a fáradságot. Utolsó állomása az angol minisz­ternek Párizs, és egyúttal a leg­nagyobb feladat is itt vár reá. Is­mernie kell a francia kormányok­nak a leszerelés körül elfoglalt sa­játos álláspontját, amelyben min­denkor a biztonság kérdése kerül előtérbe és e körül forgatják az­után az egész problémát. A külön­leges francia biztonság az, amely másfél évtized óta akadálya a le­szerelés munkájának, amelyet a békeszerződések írtak elő Európa nemzetei részére. Most új kormány van Francia­­országban és annak komoly, meg­állapodott korú tagjai talán a kér­dést nyugodtabban és tárgyilago­­sabban lesznek képesek elbírálni, mint az eddigi, különféle befolyá­sok alatt álló kormányok. Ez a kormány talán mérlegelni fogja az eddigi megállapodásokat, amelyek a locarnoi egyezmény és a Kellog­­paktumból folyólag elvezettek azokhoz az ünnepélyes nyilatko­zatokhoz, amikor a német biroda­lom elnöke és miniszterelnökei ki­jelentették, hogy EIszász-Lotharin­­giáról lemondanak, arra igényt so­ha nem tartanak és a nyugati ha­tárok megváltoztatásában megnyu­­gosznak. Ez eddig nem elégítette ki a francia kormányokat és meg ezen felüli különleges biztonsági garanciákat is követeltek. Nagyon természetes, hogy Né­metország is a maga biztonságát becsüli annyira, mint a többi álla­mét és így érthető az, hogy a mai kereteket tágítani kívánja, na­gy obbszámú katonaság felett akar rendelkezni. Németország bizton­sága sokkal kevésbbé van biztosít­va, mint Franciaországé. A fran­ciák titkos fegyverkezéseket lob­­h an lónak a szemükre, a németek pedig a nagyon is nyilt és állan­dó fegyverkezésre hivatkoznak ez­zel szemben Franciaország részé­ről. Nagyon is szükséges volt, hogy ezeket a céltalan és meddő polé-Komárom, március 2 Március 6-án kezdődik a tavaszi ülésszak. A koalíciós párlok lapjai egybehang­zóan jelentik, hogy a nemzetgyűlés őszi ülésszakát március 6-án a köz­­társasági elnök kéziratával berekesz­­tik és ugyanazon napon megnyitják a parlament tavaszi ülésszakát. Már­cius 6-án a nemzetgyűlés mindkét háza ülést tart. A tavaszi ülésszak elején a kormány több gazdasági vo­natkozású javaslatot akar a parla­menttel elintéztetni. Többek között az agrárok követeléséről is szó van és pedig a tejgazdálkodás és a müzsír­­lermelés szabályozására vonatkozó ja­vaslatok elintézéséről, — továbbél a munkanélküliek produktív segélyezé­sére vonatkozó javaslatról, a visszle­­számítolási intézet létesítéséről, a mun­kaközvetítő hivatalok kiépítéséről, az önkormányzati testületek pénzügyi se­gélyezéséről, a kartellárak megrénd­­szabályozásáról, a kamatláb csökken­téséről és a kollektív szerződések biz­tosításáról szóló javaslatokról. Mint­hogy azonban a felsorolt javaslatokra nézve eddig még a kormánypártok kö­zött sem sikerült megegyezést léte­síteni, egyelőre nem lehet azt tudni, hogy a javaslatok közül melyik kerül legelőbb a parlament elé. miákai megszüntetve, Anglia ko­molyan a cselekvés terére lépjen és számonkérje a hatalmaktól, hogy mi a szándékuk a lefegyver­zéssel. Ismét Franciaországon múlik te­hát a lefegyverzés sorsa, amint­hogy az esztendőkön keresztül is rajta múlott. Eden lordnak a fel­adata, hogy meggyőzze Párizst efelől. Bizonyára kifejti, hogy Eu­rópa zsákuccában van, ahova a francia kívánságok és rendkívüli követelések vitték. A biztonsággal űzött állandó akadályversenyen el­bukik maga a leszerelés ügye, ha a francia taktika nem vállozik. A nemzeteknek be kell látniok, hogy ha így haladnak, akkor mindegyik újabb kívánsággal lép elő és a le­fegyverzés elvi szerepe is illuzóri­­ussá lesz, viszont a súrlódási fe­lület sokkal erősebb. A le nem szerelés állapota ébresztgeti min­den nemzetben a vágyat, hogy job­ban fegyverkezzék és a saját ha­tárait jobban védje. Ebből a zsák­­uceából kell kimenekülnie Euró­pának, hogy a béke felé tehessen újabb lépéseket. Ha ebben afran ciák vezetni kívánnak, azt hisszük, szívesen sorakoznak fel utána a nemzetek. Törvényjavaslat a munkaidő szabályozásáról. A kormánynak szociális természetű intézkedései közül főként a gazdasági élettel összefüggőek állanak a tárgya­lások előterében. Ezek körébe tarto­zik a munkaidőről szóló törvényjavas­lat is. Ebben a törvényjavaslatban a W órás munkahét bevezetéséről van szó és az erre vonatkozó indítványok abból indulnak ki, hogy a munka­időről szóló új törvény csak a gazda­sági válság idejére bírna érvénnyel, hogy azután újra a normális 8 órás munkanappal váltsák fel. A törvény továbbá nem is bírna általánosan kö­telező hatállyal, mert ez csak nem­zetközi egyezmény alapján volna le­hetséges. Kompromisszumos megol­dásra gondolnak, amely a szakszerve­zetek és a vállalatok között létesítendő fakultatív egyezményekhez kötné a munkaidő megrövidítését. A kérdést úgy akarják a legcélszerűbben megol­dani, hogy állami és nyilvános beru­házási munkálatok odaítélésénél arra köteleznék a vállalatokat, hogy a mun­kát nagyobb számú munkásra osszák fel. Nincs ok a drágításra. Malypetr miniszterelnök fogadta a prágai községi tanácsot, amely memo­randumot nyújtott át a kormánynak POLITIKAI SZEMLE Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton az élelmiszerek megdrágításának meg­akadályozása céljából. A miniszterel­nök a küldöttség előtt kijelentette, hogy semmi ok sincsen az árak megdrágí­tására, nevezetesen pedig a napi élelmiszerek árainak fölemelésére és biztosította a küldöttség tagjait, hogy a kormány az ilyen kísérlettel szem­ben a leghatározottabb állást foglalja el. Tudomására adta a küldöttségnek, hogy a kormány már kiadta a rende­letét, amelyben a politikai hatóságokat megbízta, hogy szigorúan járjanak el azokkal szemben, akik az élelmiszerek alaptalan megdrágítását megkísérel­nék. A minisztériumok hatásköri vitájának kinövése. A VeéerUí Geské Slovo című, Benes dr. külügyminiszterhez közel álló cseh nemzeti szocialista lap legutóbbi szá­mában cikket ír a minisztériumok ha­tásköri vitájának egyik legutóbbi ká­ros kinövéséről, amely nagyon sok ál­lástalan fiatal mérnök érdekét sérti. A nevezett lap szóról-szóra a követ­kezőket írja: »A mérnökök szervezete mozgalmat indítóit, hogy a fialal állás­talan mérnököknek állást szerezzen. Nem is annyira ekzisztenciáról van szó, hanem csak arról, hogy az idők múlnak" s a kitanult fiatalok, akiknek nincsen alkalmuk gyakorlati foglal­kozásra, lassan elfelejtik mindazt, amit tanultak. Ma pedig az álláskere­sőnél bizonyos gyakorlatot kívánnak meg. Hol vegyék ezt azonban ezek a fiatalok, amikor több évi gyakorlattal bíró tapasztalt mérnökök közül is na­gyon sokan állás nélkül vannak. Végül is megegyeztek a hatóságokkal abban a tervben, hogy a fiatal mérnököket beosztják az egyes közhivatalokba, ahol előkészítenék az országútak, víz­szabályozás, közhasznú villanytelepek stb. munkálatait. Minthogy az ezzel fölmerülő kiadások a munkanélküliek segélyezésére fordított összegekhez vi­szonyítva nem voltak nagyok, e pénz előteremtését meg is Ígérték. Az akciót azonban mindezideig nem lehetett vég­rehajtani, mert két minisztérium vitat­kozik azon, hogy melyiknek hatáskö­rébe tartozik a döntés. A pénz tehát megvolna, de nem intézték még el, hogy kinek kell ez ügyben döntenie, így a fiataloknak még várni kell.« Ezt egy kormánytámogató lap írja... A gyáriparpolitika revizióját követeli a Venkov. A cseh agrárpárt ismert lapja a Venkov a kormány új gazdasági poli­tikájával kapcsolatban foglalkozik a gyáripar kérdésével és annak a véle­ményének ad kifejezést, hogy a cseh­szlovákiai gyáripar-politikát gyökeres revízió alá kell venni. A lap vélemé­nye szerint néhány gyáripari ág te­vékenységét át kell szervezni és egyes termelési ágakat le kell építeni. Erre a revízióra a megváltozott gazdasági viszonyok miatt van szükség. A Ven­kov nézete szerint az államfordulat

Next

/
Thumbnails
Contents