Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-17 / 14. szám
4. oldal, »KOMÁROMI LAPOK« 1934 február 17 Öngyilkos lett — a Pozsony-Komárom között közlekedő motoros-vonat, Duuaszerdahely előtt fel-Hogyan jutott a „Megophias“ szörny a lochnessi tengerszembe? A párizsi Természettudományi Múzeum igazgatója szigorú tudományos vizsgálatot követel. robbant és porráégett. Komárom, február 16. Rövid távirati hír jelenti. hogy a Pozsony-ujvárosból Komárom felé induló 11. számú motorosvonat, a mi dédelgetett csallóközi motorosunk, Duuaszerdahely közelében kigyulladt oly módon, hogy motorja felrobbant. A szétfröccsent benzin miatt a vonat első kocsijának berendezése elégeti és csupán alváza s a motor egyes alkatrészei maradtak meg. A kocsivezető és a mellette ülő segédvezető idejében kiugrott a vonatból s a földön hemperegve oltották el ruhájukat. A kocsiban szerencsére kevés utas voll, akiknek semmi bajuk nem történt az ijedtségen kívül. A két vezető égési sebeket kapott. Az utasokét később felvette a személyvonat. A robbanás oka ismeretlen. sj: Ennyit mond a jelentés, mi pedig búsan állunk az egyik motoros romjai fölött... Lám, lám, mindig mondtuk, hogy baj lesz egyszer ezekkel a rázós szekerekkel. talán a jókívánság fogant meg a motoroson. a jókívánság, amelyet annyi utas rebegett el, amikor a motorra felszállt, vagy amikor testben, lélekben összerázva hagyta el a kocsit... Szegény motoros, rossz előérzetei voltak. már Pozsonyban, indulásnál észrevette a kocsivezető, hogy a motor hangosan puffog, gyanúsan lélegzik, biztosan utolsókat zihált, míg aztán Dmiaszcrdahelynél főbelőtte magát, szégyellő, hogy annyit rázta az. utasokat. Nem ártott volna, ha a szerkesztő-mérnök is végignézi a tüzesszekér szomorít végét s feljegyezte volna a noteszébe: azért, meri egy földrészt Csallóköznek hívnak, még nem kell megszégyeníteni... Sajnáljuk szegény motorost, amelyet hivatása teljesítése közben ért utói ez a nagy veszedelem, sajnáljuk a megrémült utasokat s a jobb sorsra érdemes vezetőket, de mit lehel tenni, ha a motoros önmaga is rájött arra, hogy mennyire alkalmatlan szerkezet ő ebben a »tökéletes« világban... Rendkívül érdekes tanulmányt írt a »Je Sais Tout« című tudomány®5 lapba a lochnessi szörnyről Georges Petit, a párizsi természettudományi múzeum igazgatója. Bevezetésében rámutat arra, hogy nem ez az első tengeri szörny, amely az embereket foglalkoztatta. 1898-ban az egyik francia tengeröbölben hajóról láttak két viziszömyet. Körülbelül húszméter hosszúak, kéthárom méter vastagok voltak és hullámzó mozgással úsztak a vízben. A hajóról ágyúval lőttek feléjük, de a golyó nem talált. 1903-ban E. G. Racovitza, az ismert természet tudós megállapította, hogy van még néhány életbelévő példánya a Megophias nevű őskori eredetű állatnak. Racovitza leírta az eléje került példányokat és ez a Leírás teljesen illik azokra az adatokra, amelyeket eddig az állítólagos lochnessi szörnyről lehetett szerezni. Ebből az állatfajtából valószínűleg már csak egészen kevés példány él és ezek is a nagy tengerek mélyén laknak. Ez ,az állat Petit szerint nem emlős, nem is hüllő, hanem hal. Éppen ezért csak a legritkább esetben bukkan a víz felszínére. »Személyleírása« a következő: 15—30 méter hoszszú. feje hosszúkás, szeme kidülledő, nyaka lefelé vastagodik, teste a közepe táján a legvastagabb, majd ismét vékonyodni kezd. Farka nagyon hosszú, vékony és a végén valószínűleg uszony van. Vannak ezenkívül melluszonyai is. Lazán összeillő fényes pikkelyek borítják a testét. Hátán igen hosszú uszony van. Mozdulatai hullámosak. Petit elképzelhetőnek tartja, hogy egy ilyen mélytengeri óriás hal lehet a lochnessi szörny is. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a lochnessi tengerszemei viziút köti össze a nyílt tengerrel. Ezt eddig nem sikerült bebizonyítani. De nincs kizárva, hogy egy nagy földalatti csatorna kapcsolja össze Lochnessi a tengerrel. Ebben az esetben elképzelhető, hogy egy Megophias ezen a csatornán keresztül bejutott a tengerszembe és onnét nem tud most elszabadulni. A -Megophias« aránylag gyakran tűnt föl a norvég partok közelében és az Atlanti óceán északi részében, úgyhogy valószínűleg az északi vizeket kedveli. Ellene szól ennek az, hogy a szörnyet többen szárazföldön is látták és lábnyomokat is találtak róla. Ebben az esetben nem Mcgophiasról, hanem valamilyen óriás kétéltüről lehet szó: ennek a létezése azonban már kevéssé valószínű. Petit szerint valószínűleg egy bizonyos fajta tömeghisztériának a következménye az, hogy a szörnyet a szárazföldön is »látt ák . A tudós azt ajánlja, hogy egészen komoly, megbízható tudományos bizottság folytasson megfigyeléseket a tengerszem partján és minden szenzációhajhászástól mentesen próbálja felderíteni -a szörny titkát. Ötven korona miatt majdnem agyonverték az ujgvallai cigányok a megyercsi állomási elöljárót • Az esküdtbiróság két-kétévi fegyházat rótt az utonállókra Saját tudósítónktól. Komárom, február 16. Hatvan korona miatt másfélévi börtön. — A felsőprandorfi lókereskedő brutális támadása az országúton. — Komárom, február 16. Rabló cigányok bűnügyét tárgyalta csütörtökön a komáromi esküdtbíróság. Délszlovenszkón igen akut probléma a vándorcigányok ügye. A cigányok az egész Csallóközben ide-odavándorolnak. munkakeresés ürügye alatt betöréseket, rablásokat követnek el s természetes. hogy kézrekerítésük után kétségbeesetten tagadnak, sőt alibit bizony it anal; egymás n ak. Az esküdtszék dr. Soós tanácsa Rigó Ernő, Randa István. Banda János, Banda Károly és Molnár Kálmán ujgyallai cigányokat állíttatta maga élé. A cigányok rablótámadással voltak vádolva. Előzetesen összebeszéltek s öl egy eres községben megtámadták llorinak Tóbiás áll immsuti elöljárót. Bottal, kapával, ásóval mentek neki s elkiáltották magukat: Pénzt, vagy életet'. Az elöljáró kétségbeesetten védekezett s kezével hárította el az üléseket, úgy, hogy csuklója el is repedt. A cigányok egyáltalán nem érezték magukat bűnösöknek. Tagadlak rendületlenül s azt mondták, hogy. csak azért ismerték be a bűncselekményt. mert a községházán a pádhoz kötötték őket s véresre verték. A szolgálatkész vádlottak a tárgyalótcremljen rögtön hasra is vágták magukat s úgy akarták megmutatni; hogyan fektették őket a pádra. A csendőrök s a községi bíró azonban elő; adták, hogy a cigányok minden kényszer alkalmazása nélkül, maguktól tKálóitól; be mindent. A cigányok a támadással nem kerestek volna túlsókat, mert az elöljárónál mindössze ötven korona volt. A bíróság az enyhítő körülmények figyelembevételével 2- 2 esztendei fegyházra ítélte a cigányokat. A komáromi rendőrség elfogta a titokzatos kommu. nísta röpiratok szerzőit. Ilelek óta árasztották el ismeretlen tettesek Komárom házait, lakosait ívnagyságú, sokszorosítógépen készített röpiratokkal, amelyek kétségkívül kommunista eredetűek voltak. A röpiratok különösen a rendőrség ellen szóltak, megfenyegették a rendőrség vezetőjét s követelték, hogy két ifjúkommunistát Imcsássanak szabadon, azokat, akik hasonló röpiratkészítés és ruccai festészet« miatt kerültek a fogdába. Komárom kommunista ifjúmunkásai közölt valóságos írási szenvedély lett úrrá, falra, kerítésre, bódék hátára, aszfaltra írták hosszú jelmondataikat, amíg a rendőrség a két »felírót« rajta nem csípte. Ezeknek szabadonbocsátása érdekében új ifjúmunkások állottak munkába s a levelekben. — amelyeket portómentesen számos helyre elküldték. nagy anarchista ízű kijelentéseket tettek s követelték az el fogottak szabadonbocsátását, erős fenyegetések kíséretében. A rendőrség utánanyomozott a titokzatos íróknak s elfogta Katona Károly és Pénzes József munkásokat. Katona bevallotta a levelek írását, Pénzes azonban, — aki egyébként izgatásért büntetve már volt, — tagad. Saját tudósítónktól. Rablási ügyet tárgyalt a komáromi esküdtbíróság dr. Krizs tanácsos elnöklete alatt. A vádlott egy felsőprandorfi illetőségű lókereskedő. Racskó Mihály volt. Racskó Mihály a múlt év októberében hazafelé tartott egy vásárról, amelyen lovat vett. Ugyancsak vele tartott jóismerőse, Botik Pál is, aki szintén hajtott egy lovat maga előtt, melyet Selmecbányán vett. Útközben megálltak egy kocsmánál s bepálinkáztak. Racskó Mihály annyira bepálinkázott Botit; Pál vallomása szerint, hogy nekitámadt Daliknak és szó nélkül ütlegelni kezdte. Majd Racskó továbbhaladt az úton s találkozott özv. Beluszkó Emíliával, köszöntötték egymást, — A nő a változás korában. Egy tapasztalt nőorvos megfigyelései és gyakorlati tanácsai. Irta dr. Földes Lajos nőgyógyász főorvos. A népszerű orvosi irodalom egy uj és hasznos könyvvel gyarapodott dr. Földes munkájával, mert a nő életének olyan időszakát világítja meg, amely eddig elhanyagoltan, sőt mondhatjuk elnagyolva volt ismertetve. Ebben a munkában a szerző mintegy rehabilitálja az ellenkezőjét látjuk. Igen nagy értéke a műnek, hogy a nagytudásu szerző értékes orvosi tanácsainak követésével a változás korával járó különböző testi panaszok a legbiztosabban elkerülhetők és megszüntethetők. A mű Novák Rudolf és Tsa Budapest, Vili., Baross-u. 21. ismert könyvkiadóvállalatának kiadásában gazdagon illusztrálva a tőle megszokott ízléses és nekitámadt az öregasszonynak s a pénzét követelte. Az özvegyaszszonynál összesen hatvan korona volt, amihez görcsösen ragaszkodott. Dulakodni kezdtek, hogy az asszony keblében levő erszény a Racskó birtokába jusson, ekkor azonban a többi vásári nép is közeledelt, Racskó abbahagyta a támadást, letépte az asszony kendőjét a válláról, s elfutott. Az aszszony jelentést tett a csendőrségnek s a csendőrök Racskó! már az ágyból húzták ki. Ittasságával védekezett. Racskó először tagadott a csendőrök előtt, később azzal mentegette magát, hogy a pálinka miatt nem tudott semmiről. Az esküdtek bűnösnek mondták ki Racskót s mivel már rovottmultú, más félévi börtönt kapott az utonállásért. szép kiállításban jelent meg. Ára csak Kő 18— Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárno-Komárom, Nádor-u. 29. Rheumas fájdalmak és fájdalmas női bajok gyógykezelése rövid hullámokkal SZANATÓRIUM Dr. SELYE KOMÄRNO, DEAK-UTCA 3. Telefon sz. 68. a következő pillanatban Racskó
