Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-29 / 60. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« A komáromi Diákmenza tizenkettedik éve Komárom, július 27. A komáromi Diákmenza felügyelőbizotlsága kedden tartotta rendes évi ülését dr. Alapi] Gyula elnökletével. Ezúttal a Diákmenza fennállásának tizenkettedik esztendejéről számolt be igen érdekes és annyival becsesebb jelentésében Gödör K. János, e diákjóléti Intézmény igazgatója, mert a növekvő szegénységben értékesebb támogatást nyújtott tagjainak. »A Diákmenza kenyeret, élelmet ad és nyújt a testi éhezőknek, de osztogat evangéliumi morzsákat is, lelki étket azoknak, akik elhagyatott szegénységükben, de gazdag lelki talentumokkal felruházva kopogtatnak ajtaján.« A Diákmenza kettős célt kíván szolgálni: anyagi helyzetének megszilárdítása mellett a reá bízott gyermekeknek egészséges te^ti és lelki fejlődését biztosítani. A Diákmenza vezetősége évről évre jobban megvalósítja azt az egészséges szelekciót, amely a középiskolai pályára alkalmas anyagot kíván csoportosítani falai között. Hogy az intézmény hibáján kívül álló okok ezt az elvet néha nem tudják százszázalékosan megvalósítani, az már az egyéni akadályoktól függ. A Diákmenza 46 tagja közül az elmúlt iskola évben 18 jeles, 20 mindenből jó osztályzatú, 1 elégséges és 1 elégtelen eredménnyel végezte iskolai tanulmányait. Hogy az eddigi évek mögött maradt eredményért az intézmény felelőssé nem tehető, annak bizonyítéka az, hogy az elégtelen előmenetelt tanúsított tanulók közül három újra való felvételét kérte. A menza tanulói magaviseleté általában véve jónak mondható és egészségi állapotuk is kifogástalan, mert a városban fellépett járványos betegségek megkímélték. Az intézet orvosi felügyeletét ez idén is Bardocz József dr. látta el teljesen ingyenesen, amiért őszinte köszönet és hála illeti. Az intézmény anyagi helyzete a következő képet nyújtja: bevételei voltak 102.183 K 70 fillér, amivel szemben a kiadás összege 88.916 K 85 fillér és így pénztári maradék a következő iskolai évre 13.566 K 80 fillér. Hogy ez az esztendő milyen nehéz volt, annak tanúságára jellemző, hogy három szülő nem tudott megfelelni fizetési kötelezettségének a menzával szemben, amire eddig példa mégnem volt. A Diákmenza tanulói az elmúlt iskolai évben a következő díjakat fizették: 11 tanuló fizetett havi 320 K 1 tanuló fizetett havi 228 K 1 tanuló fizetett havi 250 K 2 tanuló fizetett havi 224 K 3 tanuló fizetett havi 200 K 1 tanuló fizetett havi 150 K 1 tanuló fizetett havi 140 K 5 tanuló fizetett havi 125 K 1 tanuló fizetett havi 100 K 1 tanuló fizetett havi 50 K 6 bennlakó ingyenes, 7 künnlakó ingyenes helyen volt. A Diákmenza jótevői sorából ki kel] emelnünk Panghy üzséb nyug. főiskolai tanár nevét, aki az elmúlt évben is W00 korona adományt juttatott a szegény diákoknak. Lipcscy Andor és Szólva Dezső plébános urak 500—500 korona összeggel járultak egy-egy tanuló díjához, Nagy Nándor földbirtokos 300 K. özv. Pázmány Dezsőné úrhölgy 300 K, Bar to; Frigyemé úrhölgy 300 K. Szabó Lajos 117 K, Spitzer Béla, Kauzál József, Nagy Vil mos dr., Rohonyi Oszkár dr., Selye Hugóné dr.-né, Schwarcz Fülöpné, Herczcgh Frigyes (Deáki), Rózsafűzértársulat (Ógyalla), Szilárd Aladárné dr.-né, Müller Rudolf (Kolta) 100—100 K összeggel, üoszíál Jakab 75 K, Nagy Istvánné 55 K, Bor ka Géza dr., Ilajdu Gábor, Biró Ödön (Cs.-Aranyos) és N. N. 50—50 K, Ábrabúim Géza. Závoczky János 40—40 K. Marosfi Lajos és Virágh Rózsi ’úrliölgy 20—20 K összeget adományoztak. Természetben való adományokból 2874 K értékű élelmiszer érkezett a menzához. A Diákmenza intéző bizottsága Gödör K. János igazgató jelentését elfogadta. a megvizsgált számadásokat tudomásul vette, dr. Bardocz József or-Csütörtökön délután a komáromi rendőrség élénk munkában volt. Tudvalevő, hogy a kommunisták által szított munkanélküli elemek állandóan tüntetést készítenek elő és sokszor kérnek engedélyt népgyűlés tartására. Napok óta készülnek már a komáromi kommunista munkanélküliek rendzavarásra, amely előhírnöke lenne az augusztus 1-i kommunista napnak. Ezek a tüntetések nemcsak Komáromot, hanem általában az egész köztársaságot izgatják, ügyes hatósági beavatkozással azonban — mint Komáromban is —, elejét tudják venni a komoly incidenseknek. Csütörtökre általános sztrájkot hirdettek a kommunista munkanélküliek a munka minden ágazatában, s Komáromban esti 5 órakor a Kossuthléren népgyűlést akartak Lartani. Ezt azonban a rendőrség nem engedte meg. A rendőrség Soltész Pál közigazgatási biztos és Uhrovcsik István Sok mindent, sok szépet láttam utamban, de a legboldogabb ország, ahol megfordultunk, mégis csak az a kis liliputi állam volt, Monacó fejedelemség a Tirréni tenger és Alpes-Maritinek francis departmán között másfél négyzetkilométer területtel és kevesebb lakossal, mint most Komáromnak van. Ez az ország abban rejti boldogságát, hogy bár a fejedelem nagy áldozatokat hoz a kultúra érdekében és gazdag könyvtáraik vannak, de egy könyv nincs az egész országban, se nyilvános, se magánkönyvtárban és ez az adókönyv. Ezt a szörnyű intézményt nem ismerik ebben a boldog országban, innét van ennek az országnak a szédületes boldogsága. Rövid ideig a múzeumukban mutogattak egy másországbeli adókönyvet, az inquizicióbeli kinzó eszközök között, de I. Albert fejedelem kivétette az üvegszekrényből. Nem akarta, hogy alattvalói esetleg erről a könyvről álmodjanak rémeseket. Ez az adőkönyvet nem termő boldog ország ellenben bőven termi a narancsot, citromot, olajbogyót és bőven gyártja az illatszereket, a likőröket és az agyagipari tárgyakat És csodák csodájára a monacói állampolgárok boldogsága nem igen ragad rá az odaözönlö idegenekre, akiket a világ egyik leghíresebb játékbarlangja vonza ide. A játékbarlang csak jelképes kifejezés és a régi korból maradt fönn, amikor eldugva, barlangokban játszottak hazárd kártyajátékokat. A kis tartomány három helysége: Monaco, Condamine, Monte-Carló kövosnak elismerő köszönetét nyilvánította áldozatos munkájáért és a bizottság nevében Alapi] Gyula elnök meleg szavakkal aposztrofálta Gödör K. János igazgatónak eléggé fel nem becsülhető munkáját, azért úgy a menza felügyelőbizottsága, mint a magyar társadalom nevében is a leghálásabb köszönetét fejezte ki és kérte, hogy önfeláldozó munkáját a tanuló ifjúság érdekében a jövőre is folytassa. Az ülés az igazgató lelkes éltetésével ért véget. A nem engedélyezett népgyűlés résztvevői ki akarták játszani a rendőrséget és egyenként szállingózni kezdtek a temető felé, ahol mintegy 120 főnyi tömeg gyűlt össze. Fazekas István vezetésével itt akartak gyűlést rögtönözni, a rendőrség akkor érte utál őket, amikor Fazekas éppen szónokolni készült. A rendőrség feloszlatta a Páva ucca sarkán a tüntető tömeget, fél órán belül helyreállott a rend. 14 embert elővezettek, ezek közül ötöt letartóztattak: Fazekas Istvánt, Fehérvári] Lászlót. Kovács Lajost (akit a nép doktor-nak nevez), Katona Lászlót és Schlaar Józsefet. Soltész Pál és Uhrovcsik István pénteken délelőtt kihallgatták a főkorifeusokat, akik közül az egyik megjegyezte, hogy még napi 50 koronáért sem hajlandó dolgozni, mert jobban érzi magát, ha tüntethet. 8—14 napig terjedő fogházbüntetést kaptak a rendőrhatóságtól, csütörtökön este 8 órára különben helyreállott a rend. zül az utóbbi dicsekedik a játék kaszinóval, amelynek palotái, káprázatos fénnyel berendezett termei, az éjjelenkint kivilágított parkja az ezeregyéjszakák bűvös meséit juttatják eszünkbe. Szóval a játékbarlang komorságából itt már nincsen semmi. Itt igazán csodaszép helyen fosztják ki a játékosokat, mert legtöbb játékos leég itt, de a játékbank igazgatóságának könnyű a sora, mert a nagy haszon mellett e kifosztottak szégyellenék panaszkodni és a legtöbb leégett ember nyereséggel dicsekedik. Aztán vannak a banknak híreket terjesztői is, hölgyek és urak, akik alkalmas pillanatban egymás közötti, de az idegenek füle hallatára elmondott beszélgetésben szerencsés emberekről csevegnek, akik százezreket nyertek tegnap. Maga a rulett és az tijabb kockajáték annyira nem kötötte le a figyelmemet, hogy egy cseppet se fogott el a játék szenvedély és csak a játék asztalok körül sáppadozó, izzadó, drukkoló, gürcölő, idegeskedő, kabala könyvekben, jegyzetekben böngésző, jegyzeteket csináló, a rulett titkait, esélyeit tanulmányozó, a szerencse istenasszonyát kergető szegény játékosokat sajnáltam és szerettem volna az öreg, fiatal, csinos és csúnya nők, férfiak fülébe harsogni, hogy nem látjátok ti szerencsétlenek, hogy majdnem mindig a bank nyer és a krupirok szénvonó-szerü pálcájukkal besepert zsetonok állandóan úgy hangzanak, mint mikor a kertész a park kavicsos útjait gereblyézi. Hogy néha nyer is valaki KO! MM I unista tüntetések napja Komáromban öt letartóztatással rendőrfogalmazó vezetésevei egész nap készenlétben volt. Barangolás egy liliputi országb an. Ahová azért mennek az emberek, hogy kifosszák őket. — Barlang, mint tündérpalota. — Ezeregyéjszakák. — A földi paradicsom. — ......De ilyen kisleány nem minden bokorban.“ — A világ egyik legérdekesebb akváriumában. — Selyem, vagy viaszkos vászon?? — A megfejtett nagy probléma. — Kalandom a cannesi pályaudvar előtt. — Saját tudósítónktól. — 1933, juius 29. nagy ritkán, az nem indokolja a szerencse után való nagy tülekedést, amely a világ minden részéből embereket és milliókat vonz ide. Hála Isten, hogy engem hidegen hagyott a játékszenvedély, mi lett volna, ha én is rabja leszek a rulettnak? Azért a ruletthez hasonló veszkdelem mégis kerülgetett Monte-Carlóban egy csodálatosan szép párizsi lány alakjában. Ez olyan hatással volt rám, mint az előbbiekre a rulett. Az utitársam, aki már boszantásig vigyázott rám, akadályozta meg, hogy leégjek, nem a rulett asztalnál, hanem ennek a csodálatos szépségnek a hatása alatt. Hatalmas hajónkat a nápolyi kikötőben összes jó ismerőseink elhagyták. Mi még tovább hajóztunk egészen Cannes kikötőjéig. Nápolyban fél napot állt az Augusztus hajónk, mi is kiszáltunk és megnéztük a nápolyi múzeumot, ahol a pompéji-i, bámulatba ejtő régiségeket őrzik a pornografikus falfestményektől egészen a többféle színes márványból összeállított barbár rabszolga csodálatba ej'ő szobráig. Nápolyban még kellemes meglepetés ért bennünket, pár utitársunkkal összehozott még a véletlen. Nápoly egyik székesegyházában véletlenül ráakadtunk a nápolyi magyar dráma két szereplőjének, Endre és Johanna sírjára. A síremlék a templom falába van beillesztve. Aztán tovább mentünk hajónkkal és Cannes kikötőjében hagytuk e! végkép a hajót, amely nekünk közel három hétig olyan kedves otthont adott. Szívélyesen elbúcsúztunk az ismerős hajós tisztektől és a személyzettől, Cannesban partra szálltunk. A partról sokáig integettünk a Gibraltár, majd Amerika felé haladó hajónknak. Cannesban az a meglepetés ért bennünket, hogy nein volt francia pénzünk, és a bankok kezdtek már becsukni. Utitársam öt hatalmas csomaggal a pályaudvar előtti gyalogjárón hagyott azzal, hogy öt perc múlva visszajön a pénzváltásból. Elmúlt öt, tiz, húsz, harminc, hatvan perc és az én barátom nincs sehol. A percek örökkévalóságnak tűntek fői. Az öt hatalmas csomag miatt nem tudtam elmozdulni a helyemről. A bőröndjeinkre ragasztott port-saidi, cairói, taorminai, athéni, konstantinápolyi, jeruzsálemi, rhodoszi stb. szállodai cédulák azonnal szemetszurtak a mellettem ácsorgó hordárok, cicerőnék, soífőrök és egyéb lézengő rittereknek. Az egyiptomi, a szaharai napfény erősen lebarnított és valami gazdag maharadzsának tartottak és állandóan fölajánlották a szolgálataikat. El lehet képzelni, hogy az én nyelvismeretem hiánya miatt miképpen tárgyaltam velük, illetve hessegettem el őket, de szemtelenek voltak, mint Petőfi szerint Kecskemét piacán a legyek. Ez a közelharcom egy óráig tartott. Az izzadság gyöngyözött az arcomon, hogy mf lesz velem, ha a Rudit valahol agyonütötték, mit csináljak ezzel az öt csomaggal, francia pénz és nyelvtudás nélkül?? Szidtam magamat, hogy minak is kellett nekem elindulnom kamocsai gyerek létemre. Az ucca lézengői már egész gyűrűt képeztek körülem, már a rendőr is kezdett érdeklődni No a zanyátokat — gondoltam magamban, ennek fele se tréfa és végső kétségbeesésemben elkezdtem hangosan és magyarul (no ná majd franciául) káromkodni. A kevés borravalót kapott bérkocsis káromkodása esti imádság volt az én kitörésemhez. És csoda történt, a lézengő ritterek, soffőrök, hordárok, szállodai portások, londinerek gyűrűje ritkulni kezdett és tiszta lett körülöttem a tér és a Rudi is megérkezett. A kitöréseim foszlányaiból néki is jutott annyi, hogy nem volt oka a megrövidítésért panaszkodnia. E cannesi kalandom közben az öt hatalmas csomag mellett sokat gondoltam arra a gyógyszerész utitársunkra, aki összes cókmókját egy hátizsákban hozta. Ha nekem csak hát! zsákom lett volna, akkor legalább bejártam volna a várost, amig Rudi barátom végre talált volna valakit, aki pénzt váltott néki. így kezdődött az én francia és olasz rivierai tanulmányutam. Kezdetnek nem valami biztató és majd legközelebb elmondom, hogy milyen volt hát e boszantó kezdet folytatása? Dr. B. /.
