Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-29 / 60. szám
1933 július 29 »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. Komáromi cserkészek a gödöllői jámboréért Néhány tudnivaló a jamboreeröl Augusztus elsején kezdődik a gödöllői világjamboree s tart két hétig. Augusztus másodikétól kezdve a nagyközönség számára is nyitva lesz a harmincötezer cserkészt magábafogadő tábor, a délutáni órákban. A világjamboreen természetesen a csehszlo vákiai cserkészszövetség is képviselteti magát. Arányitva a többi országok cserkészeinek számához, Csehszlovákia nem megy túlsók cserkésszel a nagytáborba. Értesülésünk szerint Csehországból 35, Morvaországból szintén csak 35 cserkész indul a jamboreera, mig Szlo venszkóról 140 cserkész. Ennek a száznegyvennek a fele magyar cserkészfiukból kerül ki. Legtöbb magyar cserkész Komáromból, Érsekújvárból és Pozsonyból indul Ruszinszkóból 70 cserkész nevezett be. Szombaton, julíus 28-án két országos koncentrációs táborba gyűlnek a csehszlovákiai cserkészek, részint Pozsonyban, Ligetfalun, részint Kassán. Itt fognak közösen táborozni két napig, hogy egyöntetűen lépjenek föl s a kő zös tudnivalókat elsajátítsák. A vezénylés nyelve a cseh lesz, valamint a közös cserkésznóták szövege is. A csehszlovákiai cserkészek szervezete a táborban a következőkép fog alakulni: Helyük a VI számú altáborban lesz. (A jamboree helyén ugyanis tiz altábor van, minden altáborban két-három rokon, vagy nemrokon nemzet fiai foglalnak helyet,' azonkívül, hogy magyarországi csapatok minden altáborban helyet foglalnak. Terv szerint a csehszlovákiai cserkészek szomszédságában brittek is helyet foglalnak.) A VI. altábor egyik nemzetét a csehszlovákiai dolgozhatom! Neki is ült a házikabátban, bele is kezdett a felterjesztés megszerkesztésébe, de bizony a dolog nem nagyon akaródzott menni. — Nem is tudom, mit kínlódom én ezzel? Mért fizetem azt a drága helyettest, ha még ezt se tudja rendesen megcsinálni? Holnap oda fogom neki adni, én púdig majd legfeljebb átjavítom ... Éppen mikor ezt elhatározta, nyílt az ajtó és belépett a felesége: — Jöjjön, kérem — szólt a békülés minden árnyalatát nélkülöző hangon. — Megérdemelné ugyan, hogy itthon maradjunk, de nem akarok botrányt... Egyelőre!... Péter gondolkozott egy pillanatig, hogy milyen álláspontra helyezkedjék, de aztán csak felállt szó nélkül és vette a kabátját: — Gyerünk! — Közben, ahogy félszemmel a feleségére nézett, észi-evette, hogy annak más kalap van a fején. Ez meghatotta egy kicsit, valamint az is, hogy az asszony mégis elszánta magát a vizitre, de még benne volt a saját gorombaságán érzett bosszankodás, amit önmaga előtt azzal próbált igazolni, hogy tartotta a haragot és nem békült. Némán mentek le a lépcsőn, némán ültek l>e egy taxiba, csak mikor meg kellett mondani a soff őrnek, hogy hova hajtson, akkor fordult oda a feleségéhez: — Hol laknak ezek az izéék? A Tóthék ajtajáig egyikük sem szólt egy szót sem. Az előszobában azonban, mikor Mariska letette a kabátját, mégse állta meg hogy annyit ne mondjon: — Ez igen! Ez ruha! Látod, ha rögtön ezt vetted volna fel... Tovább uem mondhatta,, mert a szobalány, aki bement a vendégeket cserkészek teszik. Ezek 35—35 fiúból álló rajokba vannak beosztva. Remény van tehát arra, hogy 2—3 csehszlovákiai magyar raj is lesz. Az egyik raj tisztán komáromi, a másik érsekujvár-komáromi, a harmadik pozsonyi raj lesz. A rajok parancsnokai az illető csapatok parancsnokai. Az egész csehszlovák csapat parancsnoka a jamboreen a csehszlovák cserkészek vezetője: Svojsik Alajos tanár. Kíséretében husztagu vezetőség gondoskodik a tábor rendjéről, szakok szerint beosztva. Terv szerint 8 raja lesz a csehszlovák tábornak, egyenkint 35 cserkésszel. A táborvezetőség prágai döntése szerint a szlovenszkói csapatok csak egy hétig vehetnek részt a jamboreen. Hogy a csehországi rajok meddig maradhatnak, még nincs eldöntve. Mindenesetre különös intézkedés azok számára, akik több ideig is maradni szeretnének. * A komáromi főgimnázium cserkészei szombaton hat órakor mennek a pozsonyi közös táborba. Komáromból ötven főnyi cserkész száll a jamboreeba, ezek részint önálló rajt alkotnak, másrészt, egy kis csoportjuk az érsekújváriak közé kerül. Vezetőik: Biró Lucián, Kocsis Károly és Nemesik Valter tanárparancsnokok lesznek. A komáromi csapat cime: Cserkésznagytdbor Gödöllő, VI. altábor No. 6. * Igazolványok, jegyek, vízumok. 1. Látogatók részére u. n. vizumszelvénnyel ellátott zöld igazolvány alapján díjmentesen, 2 pengő kezelési költség felszámítása ellenében adnak vízumot. 2. Cserkészek u. n. fehér igazolvány alapján teljesen díjmentes vízumot kapnak. 3. Ötvenszázalékos vasúti kedvezmény a magyar vasutakon, a Jamboreetáborparancsnokság részére kiadott í6|b mintájú zöld igazolvány alapján. Ez a vasúti igazolvány, valamint a fentemlitett vizumkedvezményre jogosító igazolványok a Magyar Cserkészszövetség központjában (Budapest V., Nagy Sándor-u. 6.) szerezhetők be. Az utólagos kedvezményes magyar vizűm kizárólag a Külföldieket Ellenőrző Orsz. Közp. Hatóságnál (Budapest IX, Fővámtér 8.) szerezhető be. Ilyen kedvezményes igazolványt azonban a cserkészcsapat szives közbenjárása folytán lapunk kiadóhivatala is szerez. Jelentkezések, névvel, hétfőn estig a Komáromi Lapok kiadóhivatalában, 18 korona lefizetésével. Háromezer cserkész van már jelenleg a gödöllői táborban. Mindenfelé sürgés-forgás, a lázas készülődés nyoma. Az egyes nemzetek „szálláscsinálói“ már megérkeztek. Köztük a legérdekesebb egy szoknyás skót cserkész, akit egyúttal tolmácsnak is használnak fel. A dánok a legcsendesebbek, tehát őket a királyi palotához legközelebb eső altáborba osztják be. A tábor legmelegebb helye a tizedik számú altábor. Ide osztják be a spanyolokat, haiti-iakat, görögöket, akik külön kérték, hogy a legnapsütöttebb helyre tegyék őket, mert árnyékban fáznak. A tábori csendőrség máris készenlétben van. Hétszáz cserkészcsendőr és ötven cserkészlovas-csendőr fog őrködni a tábor rendje fölött. A cserkészzenekarok között cigányzenekar is lesz, még pedig öt banda, — aki eredeti magyar nótát akar hallani a külföldiek közül, azt is hallhatja a táborban. Az üzletvárosban háromszáz bolt nyílik. Legkelendőbb árucikk — az Művészi tökéletességű maradandó értékű hangszerek! ét árvalányhaj lesz. Magyarország egész idei árvalányhaj termését szét fogják kapkodni a külföldiek. Mentőállomások épülnek szerte a pázsitos, árnyas táborban, sőt a kisgyermekek számára külön gondozó sátrakat is állítanak föl. Amig a szülő a tábort nézi, a gyermekek vígan játszadoznak gondos felügyelet alatt. A főcserkész, Sír Robert Baden Powell sátra úgy fog festeni, mint Attila urunk sátra egykoron ... A fürdés áldozata Megrendítő gyászeset sújtotta Csallóköz társadalmának egyik közismert és közszeretetben álló családját. Nagy Alajos és családja másfél évtizedes itt tartózkodása után ez év elejétől Komjátra költöztek, ahol a családfő az ottani uradalom kötelékében áll. Az új helyen megrakott fészek boldogsága csak most lett volna teljes; két tanuló gyermekük Ilona és Endre megérkezésével, akik a vakáció elejét a nagyszülőknél Apácaszakállason töltötték. A kegyetlen végzet rettenetes csapást mért rájuk.-i viszontlátás első napján f. hó 23-án, vasárnap délután a szülök szemefémje, a 12 éves Randi fürdés közben a Nyitra folyóban lelte halálát. Csodával határos a leánygyermek megmentése. A tragédia híre a messze környéken általánosan mély részvétet váltott ki. A kis Bandi a pozsonyi reálgimnázium első osztályát végezte. Holttestét Apácaszakállasra szállították és a családi kúriáról kisérték ki utolsó útjára 25-én délután. Az elhunyt kedves gyermekben Pelhes Dezső ny. jegyző és neje unokájukat, Pethes Béla íg. tanító és nővérei pedig unokaöccsüket siratják. bejelenteni, visszatért és kitárta előttük az ajtót: — Tessék parancsolni! Mariskának azonban még volt ideje, hogy annyit legalább feleljen az urának : — Ugyan kérem! Ne erőlködjék! A következő pillanatban ragyogó arccal léptek be a szalonba: — Drága Malvinom! — Csókolom kezét! — Isten hozott édesem! Jónapot Bogozik.. Lidi! Lidi, kérem szóljon az úrnak... Jaj de fog örülni! j.. Már azt hittük, nem is jönnek ma... Ebben a rettenetes időben... Én ugv fázom egész nap... Alig győzök fűttetni... Tudja... Lidi ezalatt a harmadik szobában jelentette Tóthnak, hogy itt vannak a vendégek. — Jó! — felelte Tóth kurtán. Majd megyek! Azzal felkelt a kanapéról, lassan és óvatosan, mert ideges ember volt és azonnal megfájdult a feje minden veszekedéstől, pedig éppen az imént volt heves jelenete a feleségével, akivel azon veszett össze, hogy el akart menni hazulról egyet sétálni, az aszszony azonban visszatartotta, azzal, hogy ma nem mehet el, mert Bogoziék bizonyosan eljönnek. Ma van nyolcadik napja, hogy náluk jártak és ilyenkor illetlenség ha az. ember nincs otthon. — Ezek olyan ósdi butaságok a nagyanyád korából, mikor még az emberek ráértek effélére! Ma már mindenkinek egyéb dolga van ... — De neked nincs, hát egész nyugodtan itthon maradhatsz! — Az a bajod, hogy nincs még egy állásom, hogy délután is nyúzzak egy bőrt magamról? Hogy még keressek neked egy csomó elherdálni valót, amíg ki nem terítenek? Ebből aztán nagy vita, majd veszekedés kerekedett, Tóth kétszer kapta le a fogasról a kalapját és kétszer indult neki a lépcsőnek, kétszer lért vissza, végül is annyira dühbe jött,, hogy letépte magáról a bundát, bement a szobájába és lefeküdt aludni, ami rendes szokása volt, valahányszor nagyon felbosszankodott. Éppen csak annyit mondott az asszonynak, mielőtt bezárkózott: — Meg fogod látni, hogy nem fognak eljönni! Ezt a szamár szokást ma már senki se tartja! Meg fogod látni! De neked az én egészségem nem fontos! Pedig tudod jól, hogyl ha nem sétálok, azonnal megfájdul a gyomrom... De neked ez se fontos!... Hát vedd tudomásul, hogy ... Különben!... Na! Elég! Elég volt! A fene egye meg ahol egy vizit van a világon! Most ott járkált még egy darabig fel és alá a szobájában, mert úgy érezte, az asszony felülmaradt a vitában azzal, hogy Bogoziék mégis eljöttek. Ez mérhetetlenül bosszantotta és legjobban szeretett volna megszökni. csak, hogy ne kelljen elszenvednie a felesége diadalmas tekintetét. Végre azonban mégis csak rászánta magát, nyájas képet öltött és mosolyogva lépett a szobába: — Nahát! Ilyen kedves vendégek!. Isten hozta nagyságos asszonyom! Isten hozott Péter! Igazán örülök!.. Péterék is őrültek. Tóthék is örültek. Akárki látta volna őket, megesküdött volna rá, hogy kimondhatatlanul örültek egymásnak. Péterék annak, hogy- odamehettek, Tóthék annak, hogy maguknál tisztelhetik őket. De, mivel más nem volt jelen, hát mindenikük csak a másikról hitte el, hogy örül, ami azonban lassanként jobb kedvre hangolta Pétert is Tóthék iránt és Tóthot is Péterékkel szemben. És miután megbeszélték az időjárást, a gazdasági válságot (ezt csak úgy, mintha csak másokat érintene, de ők maguk kivételek volnának), továbbá miután bírálatot mondtak a legújabb darabokról, azzal az érzéssel vettek búcsút egymástól, hogy nagyon kedves és rokonszenves emberekkel kerültek közelebbi kapcsolatba. Péter azt mondja a lépcsőn lefelémenet Mariskának: — Beismerem, lelkem, hogy neked volt igazad. Csak, tudod, én mindig idegessé válók, ha vizitbe kell mennem ... Ne haragudjál hát, de te is ismerd el, hogy az a ruha és az a kalap!... Nem, fiam! Inkább veszek neked egy új kosztümöt, de azt, azt alakíttasd át!... Hajlandó vagyok erre az áldozatra, amért szerencsésen túlestünk ezen a viziten... Ámbár azt is el kell ismernem, hogy nagyon kedves emberek... És látszott, hogy milyen örömmel vártak bennünket!... Tóth viszont azt mondta a feleségének : — Hiszen én nem mondom, nagyon kellemes emberek ... Csak ... Tudod jól, hogy nekem mindennap sétálnom kelt egy órát orvosi rendeletre... Igaz, hogy most még van idő vacsoráig... És iia most velem 'jönnél... Tudni illik azalatt megmagyaráznám, hogy tulajdonképpen mért voltam annyira dühös ... De látszott rajtuk, hogy mennyire örültek, hogy idejöhettek és ez, bevallom, lefegy vérzett... Álért abban viszont neked van igazad, hogy azt, aki ilyen nyilvánvaló rokonszenvvel közeledik az emberhez, a legszívesebben kell látni! Nemigaz? T
