Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-07-19 / 57. szám

2 oldal. 1933. július 19. »KOMÁROMI LAPOK« Ghyczy János dr. 1886-1933. I Mély gyásza van Komárom társa­dalmának. Egyik köztiszteletben és közbecsülésben álló tagja Ghyczy Já­nos dr. Komárom város tiszti főügyé­sze, vasárnap délben Budapesten, ahol súlyos betegségére gyógyulást kere­sett, szívbénulásban meghalt. Egy héttel ezelőtt, kedden lett rosszul, or­vosai tanácsára még aznap Budapest­re a bel gyógy ászali klinikára szállí­tották s azonnal megoperálták, s da­cára a legodaadóbb orvosi kezelésnek, nem lehetett megmenteni az életnek. Amilyen osztatlan részvétet keltett hirtelen történt megbetegedése, olyan nagy fájdalommal fogadta az egész város néhány napi szenvedés után be­következett váratlan halálát. Ghyczy János dr. egyik jólismert, mindenki által becsült alakja volt Komáromnak, aki jogi tudásával, komoly és meg­bízható munkálkodásával, puritán jel­lemével nemcsak az ügyvédek kö­rében, hanem a jogkereső közönség soraiban is tekintélyre tett szert. Azok közül az ügyvédek közül való volt, aki a reá bízott ügyeket a saját maga ügyeinek tekintette s aki minden tu­dásával, kifogyhatatlan energiával szolgálta ügyfelei érdekét. Mint a vá­ros tiszti főügyésze nagy buzgalmat és fáradhatatlan odaadást tanúsított minden ügyben, melyben szülővárosá­nak érdekeiért kellett síkraszállania. Pártatlanságát minden esetben meg tudta őrizni és épen ezen pártok fö­lötti magatartásával érdemelte ki a képviselőtestület valamennyi tagjának tiszteletét. Mint az itteni magyarság egyik ér­demes tagja, minden magyar nemzeli ügynek készen állott szolgálatára. Egyéniségénél és temperamentumá­nál fogva nem törekedett a vezető helyre, noha képzettségénél és ké­pességeinél fogva hivatott lett volna arra is, de a nemzeti és faji kisebbségi életben minden igaz ügy lelkes támo­gatóra talált nála, fajához és nemzeté­hez való hűséges ragaszkodása és sze­­retete példátmutató volt az itteni ma­gyarság előtt. Halála nagy vesztesé­get jelent azokra az intézményekre, amelyeknek vezetésében ernyedetlen szorgalommal vett részt és fájó csapás a magyarságra is, amely egyik leg­jobb fiát gyászolja benne. Pótolhatatlan veszteség korai el­hunyta hitvesére, szül. Pogrányi Sa­rolta úrnőre, aki a gyengéd férjet gyászolja és fiára Jánosra, aki a gon­dos jó apát siratja az elköltöződben. Testvérei Ghyczy Ferenc ny. ezredes és Ghyczy Kálmán banktisztviselő a legjobb testvért, ezeknek családjai és a kiterjedt előkelő rokonság a szere­tett rokont gyászolják az elhunytban. Igaz fájdalommal és mély részvéttel értesültek a halálesetről az Ármentesí­tő Társulat és a Legióbank igazgató­sága és tisztikara is, akikre halála jelentékeny veszteséget jelent. Ghyczy János dr. Komáromban szü­letett régi előkelő komárommegyei családból 1886-ban. Édesatyja giczi, assakürthi és ablanckürthi Ghyczy Mátyás törvényszéki bíró volt, akit még gyermekkorában elveszített. Elemi is­koláit és a gimnázium alsó négy osz­tályát a komáromi szent Benedekren­­di, a főgimnáziumot pedig a győri szent Bcnedekrendi főgimnáziumban végezte. Érettségi után a budapesti Tudomány Egyetemen jogra iratko­zott be, ahol elvégezvén a jogot, sike­res ügyvédi vizsgát tett. 1912.-ben nyi­totta meg ügyvédi irodáját s ugyan­ezen évben vette nőül derfeli Pog­rányi Sára úrhölgyet, néhai Pogrányi József árvaszéki elnök, volt országgyű­lési képv. leányát. Az új ügyvédet nem­csak kartársai, hanem a közönség is nagy szimpátiával fogadták s rövide­sen virágzásnak indult irodája. A há­ború kitörésekor hadba vonult s mint a 19. sz. közös vadászzászlóalj tartalé­kos hadnagya került kjj az északi harctérre. Éveken át teljesített szol­gálatot a háborúban az északi és déli harctéren s mint főhadnagy és szá­zadparancsnok minden esetben de­rekasan állotta meg helyét. Vitéz ma­gatartásáért a III. o. katonai érdem­­keresztet is megkapta több más ki­tüntetéssel együtt. A háború után is­mét átvette irodája vezetését, amely hamarosan fellendült. 1920-ban az Al­sócsallóközi Armentesítő Társulat vá­lasztotta meg ügyészévé, nagy tevé­kenységet fejtett ki a Koronabank ve­zetésében, mint a bank igazgatósági tagja, amely tisztét a Légióbank ko­máromi fiókintézeténél is, úgyis mint a bank ügyésze továbbra is megtar­totta. Komárom város -képviselőtestü­­letének közgyűlése 1928-ban választot­ta meg jogtanácsosává, ezen bizalmat a képviselőtestület 1932-ben nagy szó­többséggel történt megválasztásával új­ra megerősítette. Halálával megüre­sedett a város tisztifőügyészi állása, amelyet a legnagyobb megelégedésre töltött be. ! 47 éves korában ragadta el tőlünk a halál, olyan korban, amikor még sok munka vár a dolgozni szerető fér­fiúra. Tragikus vége annál fájdalma­sabb, s annál jobban kelti fel mélysé­ges részvétünket. Legyen áldott emlé­ke, melyet szívünkben őrzünk meg. * Ghyczy János dr.-t július 11-én dél­után szállították Budapestre, ahol Ve­­rebélyi dr. professzor belgyógyászati klinikáján még aznap megoperálták. A műtét után megállapították, hogy vastagbél átfúródás történt és hashár­tya gyulladás lépett fel. Az igen sú­lyos beteg megmentésére az orvosok mindent elkövettek, azonban végered­ményben az orvosi tudomány kevés­nek bizonyult. Az első három nap alatt sokat szenvedett a beteg, aki teljes szellemi képességének birtokában ma­radt, pénteken 'délelőtt igen rosszul volt, úgy hogy az utolsó kenetet is fel­adták. Pénteken délután jobban lett, az állandóan 39 fokot meghaladó magas láza is csökkent, megszűnt a csuklás és hányási inger es a bélműködés megindult. Szombaton egész nap jó Komárom, július 18 Földes Dezső színigazgatónak sike­rült néhány estére, — a pozsonyi szezon befejezése után — vendégjátékra meg­nyerni Halmay Tibort, a világhírű magyar színművészt, akinek berlini filmsikerei közismertek. Halmay ma világhírű filmsztárja az UFA-nak. Halmayt a magyar közönség az ppe­­rettszinpadról is régóta ismeri. A pár­napos turné során Komáromba is si­került egyetlen estére ezt a nagy att­rakciót megszerezni, ugyanis pénte­ken, julius 21-én este 8 órai kezdet­tel a Katholikus Legényegylet helysé­gében előadásra kerül a Pesti Szinház legutóbbi nagysikerű háromfelvonásos operettje: »A menyasszony vőlegé-Saját tudósitónktóL Nagyon sokszor jut ki az újságírónak az a szomorú osztályrész, hogy szo­morú eseményeket kell neki közzé tenni. A halál kaszája sose pihen és a halá­lozási rovat mindig megkívánja a maga áldozatát, mint valamikor a pogány is­tenség, a Moloch. A halálozási rovat­nál azonban van még szomorúbb ro­vata is a lapnak, a szerencsétlenségek, a katasztró­fák, a merényletek rovata, amely sajnos, mindig nagyobb terjedelmű lesz, mert a borzalmas események száma kétségbeejtően nő. Az alábbi híradásunk is ilyen borzal­mas eseményről számol be, amely a sötét középkor kétségbeejtően szörnyű kinzóeszközének, kivégzési módjának a sötét emlékét idézi föl. hírek jöttek Budapestről és nagy volt a bizakodás az egész városban. Szom­­baton délután azonban váratlanul visz­­szaesés állott be, a beteg elvesztette eszméletét és egész éjjel agonizált. Vasárnap egész délelőtt küzködött a halállal, amely délben végre is győ­zedelmeskedett, s Ghyczy János szíve megszűnt dobogni. A halál híre a délutáni órákban terjedt el Komáromban és mindenütt a legnagyobb szomorúságot keltette. Ekkor látszott csak meg, hogy Ghyczy Jánost milyen sokan becsülték és sze­rették. Vasárnap délután érkezett meg az özvegynek távirata a város tanácsá­nak címezve, amelyben jelenti férje halálát. Hétfőn már az egész város nagy megrendüléssel vette tudomásul a tragikus véget. A városházára, az Armentesítő társulat székházára, a Legióbank, a Kaszinó és Sportegylet helyiségére kitűzték a fekete zászlót, a kegyeletes gyász jelvényét. Ghyczy János dr. kihűlt porrésze­it még életében kifejezett kívánságára Budapesten helyezik örök nyugalom­ra. Julius 19-én, szerdán délután 5 órakor fogják a farkasréti temető ha­lottasházából a róm. kath. egyház szertartása szerint végső nyugalmára helyezni. Temetésén Komárom város vezetősége és tisztikara küldöttségileg fog részt venni, a szeretett jogtanácsos koporsójára koszorút helyez s gyász­beszédben búcsúzik el az érdemes tisztviselőjétől. A komáromi ügyvédi kar, amely külön gyászjelentést adott ki, szintén küldöttségileg fog meg­jelenni a temetésen, hasonlóképen az Armentesítő Társulat tisztviselői kara és a Légióbank helybeli fiókjának vezetősége. De megadják a végtisztes­séget a megboldogult komáromi jóba­rátai is, akik közül többen leutaznak a temetésre, hogy búcsút vegyenek nye« (Dinom-dánom), melynek fősze­repét Halmay Tibor játsza, aki nagy­szerű, humoros alakításával, ragyogó énekével és akrobatákat megszégye­nítő táncművészetével fogja gyönyör­ködtem a közönséget. A pozsonyban már bemutatott darab nagy sikert ért el és Komáromban is a pozsonyi prömjer eredeti szereposztásában kerül színre s a jobbnál-jobb főszerepeket Mihályi Lici, B. Mihályi Vilcsi, Baj­­nai Vera, Földes Dezső, ifj. Mihályi Ernő és Gábor György játszák. Je­gyek elővételben Hermann Endre új­ságíródé jában kaphatók. 18, 12, 7 és 5 koronás áron. A nagy érdeklődésre való tekintettel ajánlatos jegyekről előre gondoskodni. A megrázó eset vidám gyerekjátékkal kezdődött a komáromiak kedvenc kirán­dulóhelyén, Tóvároson. A tatakerti ál­lomás és a szintén kedvenc kiránduló hely, Baj között. Ezen a helyen áll a redukált üzem­mel dolgozó téglagyár. A baji és tóvá­rosi gyerekeknek ez a kedvenc talál­kozási és játszási helye. Ide sietett Sváb Antal 12 éves, Baj községbeli tanuló is, hogy az arany szabadság alatt minél többet szórakoz­hassál A gyerekek fékezhetetlen jó kedvvel játszadoztak, amikor olyasmi történt, amely a gyermekek ajkára rá­fagyasztotta a mosolyt. A kis Sváb Anti felült az egyik von­tató kerékre és onnét beszélgetett tár­saival. A játszótársak agyában a rossz szellem valami pokoli gondolatot kül­lőié. Halmay Tibor egyetlen vendégjátéka Komáromban, pénteken Kerékbetörtek egy gyermeket! A sötét középkor hátborzongató emléke újult föl. - A vidám tréfa rettenetes vége. Komárom, július 18 dött. A kis Anti háta mögé sompo­lyogtak és hogy megijesszék, nagy erővel meghajtották a kere­ket. Már az első pillanatban velőt­­rázó sikoltázás rázta meg a levegőt. A kis Anti gyerek sikoltozott a nagy sebességgel forgó kerék küllői között, mert a kerék elragadta a szerencsétlen gyereket. A nagy lendületben levő ke­reket csak sokára tudták megállítani, akkorra már a szegény gyereket valósággal kerékbe törte. Több helyen eltört a hátgerince, a keze és a lába is eltörött, mint a kerék­betört emberé. Eszméletlen állapotban vitték a kór­házba a szerencsétlen áldozatot. Állapota reménytelen. Az elhanyagolt határhid A külföldi utazó, akik exotikumok után kutatnak, fölöttébb meglepődné­nek azon, hogy a határmenti forga­lom nemcsak komoly vasúti vonala­kon, Dunahídakon és jólépített ország­utakon bonyolódik le, hanem úgyne­vezett szomszédos forgalomban a leg­kezdetlegesebb hidak és dűlőútak köz­vetítésével. A csehszlovák-magyar ha­táron nagyszámban vannak ilyen pri­mitív átjárók, amelyeket a két állam­hatalom különös jóindulata tart csak fenn, anélkül, hogy az átjáró útak s hidak karbantartásáról gondoskod­nék. Az Ipolyon át több rozoga híd vezet és ezen bonyolódik le a határ­­menti falvak forgalma. Tekintettel arra, hogy az egyes községeknek a szomszédos országban is van birtokuk, az utak és a hidak fontossága nem kétséges. Szomorú híre van az Ipoly­­szakállasi hídnak, amely hosszú évek óta korhadozik s Csupán annyi történt hogy a két állam szomszédos hatósá­gai, hol rövid úton, hol a magas dip­lomácia segítségbevételével elhatároz­zák a híd újraépítését. A költségek te­kintetében azonban sohasem jön létre megegyezés s így a híd évek óta csak terv maradt. Özvegy Nagy Istvánná járt a napokban szerencsétlenül a hí­don, kéz- és lábtöréssel. Újabban pe­dig Lengyel János, ipolyszakállasi or­vos, aki felesége társaságában vendég­jüket kísérte át a hídon, a megbillent padlózatról hét méter magasból zu­hant a folyóba. Szerencséjükre, a víz elég mély volt s így ki tudtak úszni a partra. A rozoga híd vastag padló­zata utánuk zuhant s kis hijja, hogy agyon nem verte az orvost. A kör­nyező községek népe nem meri a ha­­tárhídat használni, mert újabb ember­áldozatoktól fél s a legnagyobb mezei munka idejében is az Ipoly folyó med­rét használják útnak, ami a víz áradá­sakor veszélyes vállalkozás. Eltekint­ve attól, hogy a termés egy része a fo­lyóba hull. Tavasz idején egy vállal­kozó bejelentette, hogy megkezdik az új híd építését, a híd azonban még most sem készül. A híd két oldalán azonban az állami apparátus a finán­cok képében szigorúan vigyáz min­den buzakalászra s lassankint az egész határforgalom ezen a ponton, — s még több más ponton is, — megbénul, de a fináncok akkor is ott őrzik kis há­zacskáikban a vámárúkat. A híd pe­dig megjár minden fórumot a község­házától a magas diplomáciáig, embe­rek hullnak el miatta, karok-lábak törnek, a bürokratizmus azonban él s aktákat gyárt. Princes fűzők, haskötők, mell­tartók mérték után, legjobb ki­vitelben ELBERTNÉL. A Komáromi Lapok menet­rend kivonata megjelent és kap­ható a Spitzer-féle könyvesbolt­ban. Ara 1 korona 20 fillér. — Érvényes május J5-től. — A diákfürdő felügyeletét f. hó 19-től—22-ig minden nap reggel 9— 1/21 és délután 722—6 óra között Pethő Sándor elemi iskolai igazgató látja el.

Next

/
Thumbnails
Contents